kosztolanyioldal.hu
Kosztolányi-kutatások (MTA-ELTE Hálózati Kritikai Szövegkiadás Kutatócsoport) Először bevallom, hogy boldog vagyok. Boldog vagyok, hogy írok és írhatok.
Mindig ebben kerestem és leltem meg a boldogságot, nyilván azért, mert sehol másutt a földön nem találtam meg. Elégedett is vagyok. Nem munkásságommal, hanem azzal, hogy az a munkásságom, ami. Még ma se fásultam el a kifejezés rejtelmes gyönyörűsége iránt. Sokak szemében talán szerénységnek tetszik ez a vallomásom. De nem az. Bizonyos, hogy a műkedvelők is éppígy rajonganak mesterségükért. Én azon
Kedves Olvasók!
Mivel mostantól nem én írom/szerkesztem a kosztolanyioldal.hu Facebook-oldalt, valamint a kosztolanyidezsoter.blog.hu blogot, ezért szeretném mindenkinek megköszönni eddigi figyelmét, érdeklődését, “lájkolását”! :)
Akik továbbra is kíváncsiak irodalmi anekdotákra, életrajzi vonatkozású (rövidebb) írásokra, azokat örömmel látom Biográfus Facebook-oldalamon, valamint biografus.blog.hu blogomon!
Köszönettel,
Arany Zsuzsanna
http://biografus.blog.hu
Biográfus A Biográfus blog főként életrajzi vonatkozású témákkal foglalkozik. Anekdotákat, leveleket és egyéb dokumentumokat közlök olyan alkotókról és alkotóktól, akiknek kalandos életútja a mai napig érdekelheti a nagyközönséget. Rovataimat önkényesen választottam, saját ízlésvilágomnak megfelelően: Anekdot…
"Viselt dolgok" rovat
Ezúttal a kártyaszenvedélyről szólunk... Kosztolányi mester idején az egyik legkedveltebb játék a francia eredetű fáraó volt, de nagy népszerűségnek örvendett a nasi-vasi, a quindeci, a chemin de fer és a bakkarat is. Utóbbi – melyben Kosztolányi mester ugyancsak jeleskedett – egyszerűbb játék volt, ahol a nyeremény a vakszerencsén múlott. Míg az Otthon Körben bakkaratot játszott Desiré, addig odahaza, az albérletben makaózott társaival. Most egy 1906-os cikkét idézzük arról, mit is tartott ő az Ördög Bibliájának "olvasásáról"! ;)
„Kell kártyáznod? Helyes, elő az erszényt, kezdjük a játszmát, nem ítéllek el! És tudd meg, ha egy vagyont vesztesz el egy kártyán, pusztán azért, hogy egy kiállhatatlan perc unalmát a veszteség fölött érzett töprenkedés és lelkiismeret-furdalás által elűzd – még akkor is bölcs embernek tartalak.” (Kosztolányi: A kártyaszenvedély alapja, Bácskai Hírlap, 1906. márc. 4.)
"Egyperces" rovat
Ezúttal Kosztolányi mester divatdiktátori hajlamait fedjük föl a nyilvánosság előtt! Lengyel Menyhért A nagy fejedelem című opuszának bemutatójáról ugyanis olyan színikritikát írt, melyben szóvá teszi a szalonkabát helyes viselésének mikéntjét is. A Thália Társaság előadásáról írt cikkéből idézünk:
"megy majd még gördülékenyebben is, különösen ha Sándor Miklós s a többi férfiak megtanulnak mozogni a szalonkabátban, mely ezúttal úgy állt rajtuk, mintha Nessus-inget viseltek volna. Nem olyan elviselhetetlen ruhadarab ez, csak hozzá kell szokni."
(Lehotai: A nagy fejedelem, Budapesti Napló, 1907. márc. 4., 8.)
"Viselt dolgok" rovat
Ezúttal nem Desiré mester viselt dolgairól adunk hírt, hanem Ibsen remekének, A vadkacsának szereplőit boncolgatjuk. Ki mást hívnánk segítségül a vizsgálathoz, mint Kosztolányi mestert! Fölhívnánk T. Olvasóink figyelmét az ifjú Desiré izgalmas szófordulataira is! :)
"Ekdalban azonban csak ez a hülye önámítás tartja még a lelket."
"Ki hoz ebbe a fekete bizonytalanságba egy sugarat, ki rázza őket erősen brutálisan a napfényes valóságra?"
"Hjalmár, ez a hatodrangú fotográfus, ez a kisstílű pojáca-Hamlet, vonakodik tenni, ingadozik s mikor a szakításról, a végső leszámolásról lenne szó, fontoskodó frázispuffogtatással a jövőről beszél, megtorpan, mint egy csökönyös állat és buzgón falatozza a vajas kenyeret."
"A kis Hedvig az egyetlen, ki ebben a nyomott aljasságban átérzi kietlen fölöslegességét, szíven lövi magát."
(Lehotai: Vadkacsa. Bemutató a Thália-társaságban, Budapesti Napló, 1906. dec. 27., 2-3.)
29/03/2014
'minden piszok abból származott, hogy egyesek söprögettek is' Kosztolányi Desiré mester születésnapját ezúttal egy tőle vett, hosszabb idézettel ünnepeljük: az Esti Kornél Tizenkettedik fejezetével. Kellemes újraolvasást és újraértelmezést kíván: AnJou :)“Német diákéveiről mesélt, egy előkelő, finom öregúrról, egy darmstadti…
27/03/2014
Kosztolányi Napok Szabadkán, 2014
AZ IDEI PROGRAM
27/03/2014
Kosztolányi Dezső-napok Szabadkán Itt állt Kosztolányi Dezső szülőháza – óriásplakát a Patria szállónálKosztolányi Dezső születésének 129. évfordulója alkalmából pénteken és szombaton rendezik meg a hagyományos Kosztolányi-napokat.
"Desiré és kora" rovat
Ezúttal arról szólunk, hogy a Kosztolányi mester által is sokat látogatott kávéházakban vásárolni is lehetett. Ült Desiré nemzedéke az asztaloknál, és jöttek-jöttek az árusok:
"Ujságot, könyvet vásárolhattál a kávéházban, havanna szivart, a Budapestre szakadt kínaitól kis Buddha-szobrot.” (Heltai Jenő: A kávéház tündöklése és alkonya, Magyar Nap, 1949. máj. 8., 4–5.)
Arra, hogy az árusok időnként tolakodóak is voltak, pedig Szép Ernő egyik cikke alapján következtethetünk: „megjelenik egy öreg civil, félreérthetetlenül az én asztalomhoz tart, ott megáll, kivesz a kabátja alól egy tucat papirszalaggal övezett krémszinű zoknit, vegyek. »Nem veszek. De kérem, nem veszek. Nem hallja, hogy nem kell? Még mindig itt áll? Hagyjon már békét.« Hiába, míg reagálok, nem megy el.” (Szép Ernő: Kérem, hallgassanak meg, in Irka-firka, 15.)
"Viselt dolgok" rovat
Kosztolányi mester egy lebontásra ítélt bordélyházról:
"A Dohány utcában lebontanak egy házat […] a szállót, ahol nem vidékről felérkezett fáradt öregurak szálltak meg, s a vendégek nem hetekre, napokra, de még csak órákra is ritkán vettek itt lakást. Futó és bujdosó vendégek voltak ezek, akik erősen szemre húzott kalappal osontak be az ajtón, és még sietőbb lépésekkel jöttek ki a házból, melynek a szépségéhez, a latin istennő márványvonalaihoz bizony édeskevés köze volt."
(Kosztolányi Dezső: Pesti mulató napfénynél, Világ, 1913. júl. 24.)
"Egyperces" rovat. Március 15 alkalmából ezúttal a kávéházakat éltetjük (lásd Pilvax és a márciusi ifjak)! Füst Milán így idézi föl, miket mondott neki Kosztolányi mester a halálos ágyán:
"Tegnap egy hajszálnyira voltam az örök élettől. Már meg voltam fulladva, de megmentettek. S mondhatom neked, ebben semmi rossz nem volt. Közben azt álmodtam, hogy egy kávéházban vagyok, s éppen menni akarok onnan, felállok, és hívom a főpincért. Úgy látszik tehát, az életből is csak úgy fogok elmenni, olyan egyszerűen, ahogy egy kávéházból."
(Füst Milán: Emlékezések és tanulmányok)
"Egyperces" rovat. Mai egypercesünkben Kosztolányi mester szavait idézzük:
"Az irodalmat is a szervezkedés öli meg, a pajtáskodás, a céhrendszer, a házi kritika, mely néhány meleg sort ír a házi főmarháról."
(KD: Az Elnök)
Kattints ide a szponzorált hirdetés igényléséhez.
Helyszín
Kategória
Weboldal
Cím
Múzeum Krt. 4/A
Budapest
1088