Emotic - érzésre hangolva

A PDA-ról lehet cikkeket, könyveket olvasni vagy előadásokat hallgatni.

De van valami, amit ezek közül egyik sem tud pótolni.

A találkozást.

A PDA tréningeken újra és újra azt tapasztalom, hogy a legfontosabb felismerések nemcsak az előadások során születnek meg, hanem a közös beszélgetésekben, a páros feladatokban és azokban a pillanatokban, amikor valaki kimond egy tapasztalatot, és a teremben többen egyszerre bólintanak.

Szülőként gyakran magányos út a PDA-val való együttélés. Sok család nap mint nap olyan helyzetekkel találkozik, amelyeket a környezet nehezen ért meg. A tréning lehetőséget ad arra, hogy olyan emberekkel találkozz, akik hasonló kérdésekkel, dilemmákkal és nehézségekkel küzdenek. Egy olyan közösségben, ahol nem kell hosszasan magyarázkodni, mert a többiek pontosan tudják, milyen érzés, amikor a jól ismert tanácsok nem működnek, vagy amikor egy egyszerűnek tűnő helyzet órákig tartó küzdelemmé válik.

Szakemberként a PDA megértése jóval többet jelent új információk megszerzésénél. Lehetőséget ad arra, hogy egy másik nézőpontból lássuk az érintett gyereket, fiatalt vagy felnőttet, és jobban megértsük azt a rendszert, amelyben él. A családokat érő folyamatos terhelést, a félreértéseket, a szülői bizonytalanságot, az intézményi nehézségeket és azokat a mindennapi kihívásokat, amelyek gyakran láthatatlanok maradnak a kívülállók számára.

A tréning célja ezért nem csak az ismeretátadás, hanem sokkal inkább egy közös gondolkodás, ahol a tudás találkozik a tapasztalattal, a szakmai nézőpont a szülői valósággal, és ahol lehetőség nyílik arra, hogy a PDA-t ne elszigetelt viselkedések sorozataként, hanem összefüggéseiben lássuk.

Mert a valódi megértés gyakran akkor kezdődik, amikor meghalljuk egymás történeteit.

https://emotic.hu/treningek/pda-megertese/

https://emotic.hu/treningek/pda-megertese-online/

Amikor valaki nem kezd bele egy feladatába, nem tartja határidőt, nem teljesíti az elvárásokat, akkor motiválatlannak, fegyelmezetlennek vagy lustának tűnik.

Ez a feltételezés a gyereket és a felnőtteket egyaránt érinti és megbélyegzi. Pedig a viselkedés mögött nem akarathiány vagy jellemhiba áll, hanem olyan akadályok, amelyeket kívülről egyszerűen nem látunk.

Amikor valaki nem tud megtenni valamit, amit szeretne vagy amiről tudja, hogy fontos lenne, érdemes feltenni a kérdést, hogy mi áll az útjában, mi akadályozza őt.
A halogatás például sokszor szorongást, túlterheltséget vagy végrehajtó funkciós nehézséget jelez és nem a lustaság következménye. Sok ember számára nem maga a feladat a legnagyobb kihívás, hanem az, hogy hogyan kezdjen hozzá, hogyan bontsa kisebb lépésekre, hogyan szervezze meg az idejét, vagy hogyan birkózzon meg a hibázástól való félelmével.

Ha valaki rendszeresen lekési a határidőket, nehezen indul el reggel, visszahúzódik társas helyzetekben vagy látszólag nem él a lehetőségeivel, könnyen megszületik az ítélet. LUSTA.
Ritkán gondol a környezet arra, hogy a háttérben lehet szorongás, trauma, szenzoros túlterhelődés, krónikus stressz, végrehajtó funkciós nehézség vagy számtalan más, kívülről láthatatlan tényező.

A nehézség az, hogy a láthatatlan akadályokat a környezet gyakran nem tekinti valódi akadálynak. Mivel nem látszik, azt könnyen lustaságnak, akarathiánynak vagy a hanyagságnak tulajdonítja, ezáltal a megértés helyét átveszi az ítélkezés, a támogatás helyét pedig a harag és a hibáztatás.

Az emberek nem akarnak kudarcot vallani szándékosan. Senki nem akarja tehetetlennek, eredménytelennek vagy alkalmatlannak érezni magát. A legtöbben jól szeretnének működni, kapcsolódni, tanulni, dolgozni és helytállni. Ha ez nem sikerül, annak mindig valami oka van.

A kíváncsiság ezért is sokkal hasznosabb kiindulópont, mint az ítélkezés.

Ahelyett, hogy azt kérdeznénk: Miért nem csinálja?, érdemesebb azt megkérdezni: Mi akadályozza abban, hogy meg tudja csinálni?

Sokszor éppen ez a nézőpontváltás nyitja meg az utat a valódi megértés és a hatékony támogatás felé. Az akadályokat kell megkeresnünk, mert azok szinte mindig ott vannak, még akkor is, ha első pillantásra nem látszanak.

A lustaságnak tűnő viselkedés mögött mindig van valami, amit ha megtalálunk, lehetőség nyílik arra, hogy a megoldások is megszülethessenek.

PDA esetén gyakran nem azt kérdezik, mi történik a gyerekkel, hanem azt, mit rontanak el a szülők.

Az autista vagy PDA-s gyerekek sokszor teljesen másképp jelennek meg az iskolában és otthon. Attól, hogy egy gyerek az iskolában úgy tűnik jól van, még lehet, hogy minden energiáját a megfelelésre és a túlélésre fordítja, és csak otthon engedi ki azt a feszültséget, amit egész nap magában tartott.

A distresszt gyakran viselkedési problémaként értelmezik. Az olyan kifejezések, mint az ellenálló, nem együttműködő, kihívást jelentő vagy nem akarja, sokszor valójában egy túlterhelt idegrendszer működését írják le.

A szülőhibáztatás gyakran eltereli a figyelmet a valódi problémáról. Könnyebb azt feltételezni, hogy a szülő túl aggódó, túl engedékeny vagy nem elég következetes, mint felismerni, hogy más a gyermek szükséglete, mint amit feltételezünk.

A legtöbb szülő nem okozza a problémát, hanem pont elsőként észleli azt. Ő az, aki látja az esti összeomlásokat, a kimerültséget, a szorongást, az alvási nehézségeket és azt a hatalmas erőfeszítést, amit a gyerek nap mint nap a működésre fordít. Emiatt csökkentik az elvárásokat, hogy tehermentesítsék őket.

A szülőhibáztatás nemcsak a szülőket terheli, hanem család egészét. Amikor egy szülőnek folyamatosan magyarázkodnia kell, kevesebb energia marad a gyermek támogatására. Éppen ezért fontos, hogy ne csak a gyerekeket próbáljuk jobban megérteni, hanem a családjaikat is.

A jó kérdés az:

Mit próbál elmondani nekünk ez a gyerek a viselkedésével? Mit nem vettünk még észre, ami túl nehézzé teszi számára a működést?

Mert a neurodivergens gyerekeknek és családjaiknak olyan környezetre van szüksége, ami hajlandó megérteni őket mielőtt hibáztatni kezdene.

Ha szeretnéd jobban átlátni mi történik a PDA-s gyerekekkel és a családjaikkal, szeretettel várlak a tréningen. A cél nem csupán új ismeretek átadása, hanem a nézőpontváltás támogatása is, amely közelebb hozhatja egymáshoz a szülőket és a szakembereket.

A PDA-val kapcsolatban gyakran hallom: „Mindent ő akar irányítani.”
A kérdés inkább az: Mi történik akkor, amikor elveszíti a kontroll érzését?
A kontroll megélése szorosan kapcsolódik a biztonságérzethez.
Amikor valaki úgy érzi, hogy nincs választása, nincs ráhatása vagy nincs beleszólása az őt érintő helyzetbe, az ellenállás fokozódhat.
A kívülről makacsságnak tűnő viselkedés sokszor egy kísérlet arra, hogy az idegrendszer visszaszerezze az egyensúlyt.
Ez az úgynevezett equalizing (egyensúly-visszaállító) viselkedésekben is megjelenhet. Amikor túl nagy nyomást, kontrollt vagy alá-fölérendeltséget él meg valaki, gyakran megpróbálja helyreállítani az egyensúlyt és az egyenrangúság érzését. Ez történhet vitatkozással, alkudozással, a szabályok megkérdőjelezésével, humorral vagy akár ellenállással is. Kívülről ezek a reakciók könnyen tűnhetnek provokációnak vagy hatalmi harcnak, miközben ez a viselkedés sokszor a biztonság, az autonómia és a kontrollélmény visszaszerzését szolgálják.

Ha a viselkedés mögött nem rossz szándékot, hanem a biztonság és az autonómia keresését látjuk, teljesen más lehetőségek nyílnak meg a kapcsolódásban.

A tréningen beszélünk arról is:

hogyan lehet valódi választási lehetőségeket adni, ezáltal növelni a kontroll megélését

hogyan lehet csökkenteni a nyomást, hogy ne legyen szükség az egyensúly-visszaállító viselkedésre

hogyan lehet együttműködést kialakítani erőharc helyett

személyesen: https://emotic.hu/treningek/pda-megertese/

online: https://emotic.hu/treningek/pda-megertese-online/

De mi is az a PDA? https://viharvirag.hu

A PDA-ról szóló beszélgetésekben gyakran keverednek különböző jelenségek.
A tréningen külön figyelmet fordítunk arra, hogy megértsük:
mi a PDA sajátossága,
miben különbözik más működésmódoktól,
miért nem működnek sokszor a hagyományos nevelési vagy autizmus specifikus eszközök.
személyesen: https://emotic.hu/treningek/pda-megertese/

online: https://emotic.hu/treningek/pda-megertese-online/

Hogy mi is az a PDA: https://viharvirag.hu

A legtöbb PDA-s gyermek és felnőtt életében rengetegszer hangzik el:

„Csak meg kellene csinálnia.”
„Pedig tudja, máskor sikerül neki.”

A szülők pedig azt hallják:

"Meg kellene húzni a határokat!"
"Következetesebbnek kellene lenni!"

A PDA megközelítés egyik legfontosabb felismerése, hogy az elkerülés mögött nem akarat- vagy motivációhiány áll.
Sok esetben egy autonómiát fenyegető helyzetre adott automatikus idegrendszeri válasz jelenik meg. A megértés a kulcs az együttműködéshez.

A kétnapos tréningen részletesen foglalkozunk azzal, hogy mi áll a háttérben és hogyan közelítsünk a mindennapok konfliktusaihoz.

személyesen: https://emotic.hu/treningek/pda-megertese/

online: https://emotic.hu/treningek/pda-megertese-online/

Hogy mi is az a PDA: https://viharvirag.hu

„Tudom, hogy rólam beszélnek.”
„Úgysem fog sikerülni.”
„Biztos haragszik rám.”

A fejünk elképesztően kreatív történetgyár, de van, hogy korlátoz minket.

A Mersennél arról beszélgettünk, hogyan válnak a gondolataink és hiedelmeink láthatatlan irányítókká a munkahelyen és a magánéletben is. Pedig attól, hogy valamit gondolunk, még nem biztos, hogy úgy is van.

Érdekes volt látni, hogy ugyanazok a mintázatok jelennek meg egy vállalati tréningen, mint amikor autizmusról, PDA-ról vagy érzelemszabályozásról beszélgetek. Pl.: hogyan értelmezzük a világot, milyen történeteket mesélünk magunknak, és ezek hogyan alakítják a kapcsolatainkat.

És néha a legnagyobb csapdát nem a helyzet, hanem a saját értelmezésünk jelenti.

https://viharvirag.hu
Az autizmus egy profiljaként értelmezett PDA (Pathological Demand Avoidance vagy Persistent/Pervasive Drive for Autonomy) egyre több helyen és kontextusban jelenik meg. De hogy mit is jelent ez a három betű a mindennapokban, az talán kevésbé kap teret miközben a magyarul elérhető egyetlen könyv is majdnem 15 éve íródott. Eszter Ferber ezért belevágtunk egy honlap szerkesztésébe, mellyel a "küldetésünk, hogy megbízható ismereteket, gyakorlati erőforrásokat és határozott érdekvédelmet nyújtsunk a PDA által érintett személyeknek és közösségeknek – legyen szó magukról az érintettekről, családtagjaikról, szakemberekről, vagy azokról, akik a szemléletváltásban és a befogadóbb társadalom építésében szeretnének részt venni."
Ma van a PDA tudatosság napja.

Tudjátok mi az az Egyetemes Tervezés? Ebben a félévben az Autizmus és inklúzió tárgyat tanítom a Pázmányon. Vagyis mégsem, mert ma két nagyszerű kolléga beszélt róla egy olyan nézőpontból, amire eddig nem volt igazán példa. Anett Mizsei aki építész, egyetemi oktató és Blanka Tímári aki pedig formatervező és egyetemi oktató, vezették be a hallgatókat az Egyetemes Tervezés, azaz az Universal Desig világába. Több hónapig gondolkodtunk egyeztettünk Anna Solt felvetése után, ami a mai napban csúcsosodott ki. Fantasztikus, amikor a különböző szakmaterületek találkoznak és megindul a közös gondolkodás. A hallgatók aktivitásából arra következtetek, hogy ez a nap mindenki számára inspiráló volt. Számomra biztosan. Folyt. köv. :)

A szakmai szupervízió évek óta meghatározó támogatást jelent a munkám során. Szerencsére fantasztikus szupervizorokkal dolgozhattam eddig, akik a szakmai önismeretem fejlődését támogatták. Egy ideje én magam is viszek szupervíziós csoportokat és dolgozom teamekkel is. Hétfőnként egy csapat lelkes szakemberrel töltöm a délutánt, akik megszavazták nekem a bizalmat, hogy együtt dolgozzunk. A reflektálás, a tudatosítás elengedhetetlen része annak, hogy reziliensek tudjunk maradni ebben a változó világban.