Niki's moments

Egy jó kis írás!

A múltkor beszélgettem valakivel a traumákról, és egy ponton felsóhajtott: "Na jó, de azért nem nyalogathatja a gyerekkori sebeit egész életében az ember!"

Elgondolkodtam ezen. Hogy mennyire félreértik sokan a trauma természetét. Azt gondolják, hogy ez az egész arról szól, hogy az embert egy múltbéli esemény tartja fogva. Nem tud tőle elszakadni, mindig azon rágódik. És van egyébként, amikor ez is része a traumának.

De a trauma mindig jóval több, mint az, ami történt.
A trauma az, ahogy Te megváltoztál annak hatására, ami történt.
Az a védekező mechanizmus, az a viselkedés, amivel reagáltál arra, ami történt.
Az önkorlátozó hiedelem, ami belezár téged egy tanult viselkedésmintába.
A trauma az a történet, amit arról mesélsz magadnak, hogy ki is vagy igazán.
A trauma az energia, ami beleragadt a testedbe, a sejtjeidbe: a tanult tehetetlenség.

A trauma nem abban nyilvánul meg, hogy nyalogatod a múltbeli sebeidet - hanem abban, hogy a jelenben folyamatosan belefutsz olyan kudarcokba, konfliktusokba, problémákba, amiknek látszólag semmi de semmi közük a múlthoz. És mégis van.

A trauma az, hogy a jelenben képtelen vagy jelen lenni.
A testedben képtelen vagy otthon lenni.
Nem tudsz megbocsátani magadnak és nem tudod elfogadni, hogy lehetsz szerethető.
Ezért aztán mindent, ami történik, ennek igazolásául fogsz fel.

Gyakran mondjuk, hogy a visszaesés nem a függőségből való felépülés végét jelenti, hanem annak része. Ugyanez igaz a traumából való felépülésre is. A legtöbb ember óhatatlanul visszaesik időről-időre. Kiválthatja a jelenben egy látszólag ártatlan dolog: amitől ő ismét átéli az elutasítás, a szeretetlenség, az egzisztenciális magány teljes spektrumát. Őrjítő és dühítő ördögi köröket kell végigfutnia. Bármennyire is retteg tőle, újra és újra azzá a tehetetlen gyermekké válik, aki egyedül van, fél és úgy érzi senki sem érti meg.

Ahogy Mark Epstein buddhista tanító és pszichológus mondja: a hétköznapi élet traumáinak hatására könnyen úgy érezhetjük magunkat, mint egy anyátlan gyermek.

Szóval nem, ez jóval többről szól, mint hogy valaki nem tudja elfogadni, hogy a múltban történt A vagy B esemény. Jóval több ez, mint a sebnyalogatás. És nem lehet belőle kijönni mindenféle "nézd a jó oldalát" típusú közhellyel. Ne ítélj meg senkit túl szigorúan, aki benne van, aki bukdácsolva, küszködve járja a maga útját! Nem tudhatod, neked mikor lesz szükséged egy kis együttérzésre a magadén. ❤🙏

kép: Olena Go

"Mindig az első lépés a legnehezebb. Mindenben. Megfogalmazni, vagy kimondani valamit. Bocsánatot kérni, vagy megbocsájtani. Változni, vagy változtatni. Elengedni, vagy magadhoz ölelni. Dönteni arról, hogy valaki a barátod, vagy a szerelmed legyen. Mindig az első lépés a legnehezebb..."

(Ismeretlen szerző)

Ezt csak úgy itt hagyom! 😍

Kellemes péntek estét Nektek!

Jó reggelt, Jó reggelt!
Hát micsoda csodás napra ébredtünk, hisz pénteeeeeek van 😍

Ez a kis cuki kép is szemlélteti,hogy hogyan kell telnie a hetünknek, imádom 😄😉

Kinek milyen volt ez a hét?

Csak én érzem, hogy sose jön el a jó idő? 😃
Basszus, májusban fázni!

Én most egy erőteljes folyamatban vagyok belül, változom de nagyon.
Mióta ráléptem az önismeret útjára, egyszerűen jönnek fel a dolgok, amikkel foglalkoznom kell.
Nagyon érdekes: mihelyst a változást választod, mutatja is az élet, hogy mivel van dolgod.😊
Persze ezért tenni kell, és sokszor nem kellemes benne lenni.
Szembe nézni azzal ,hogy miben vagyunk gyengék, min kéne változtatni ,hogy azt az életet éljük, amire igazán vágyunk legbelül.

Pár hete jött fel bennem az, hogy a nőiességem, nőiségem, szexualitásom mennyire a béka segge alatt van. Érzem, hogy megmutatkozna már, de olyan blokkjaim vannak ezzel kapcsolatban, hogy türelmesnek kell lennem magammal szemben ,hogy ez egy folyamat és nem megy egyik percről a másikra. Dolgozom rajta.
Most pedig egy másik téma is felütötte a fejét nálam: ki vagyok én úgy igazából, mire vagyok hivatott? Mi az az élet, ami élni akar bennem?
Egész héten ez "foglalkoztat",bennem van.
Sürgetném ezt is ( ilyenkor azért rendesen megmutatkozik a türelmetlen énem 😄), de tudom nem lehet.
Figyelem magam, tudatosabb vagyok, és kíváncsian várom mi bukkan elő, mit mutat a lelkem 😊🥰

"Tudod mi az igazán szép? Hajnalban kócosnak lenni, papucsban szemetet kivinni, farmert húzni a narancsbőrre, az utcán önfeledten nevetni, betúrni egy fánkot az előző mellé, mellé forró teát inni, emelt fővel metróra szállni, büszkén a múltba révedni, az ősz hajszálat arrébb sodorni, a hasat nem behúzni, a gerincet egyenesen tartani, a bukásokat sosem számolni, a ráncokat baráttá, az éveket férjünkké fogadni, a tanulságokat észben tartani, a csalódást elengedni, a reményt a szívbe zárni, megélni, átélni, tartani vagy engedni, büszkén, néha megtörten, hangosan vagy csendesen, de nevetni, nevetni, nevetni és élni. Ez az igazán szép."

/Theodorovits Andrea/

Egy kis humor a mai napra😉

Mert nevetni ér, jót tesz a léleknek 🥰