Kósa Csilla - Slowlife Coach

A változás nem attól lesz mélyebb, hogy nagyobbat változtatsz. 🫶

Az elmúlt időszakban sokat figyeltem magamban a kontroll és a készenlét működését. Amikor felismertem, mennyi energiát visz el az állandó előretervezés és ellenőrzés, elkezdtem tudatosan sokkal kevésbé csinálni.

És észrevettem, hogy bizony befeszültem.

Akkor amikor nem tudtam mi hogyan fog történni.

Sőt, miközben erőből próbáltam nem kontrollálni, olyan hibákat is vétettem, amelyek korábban nem voltak jellemzőek rám. 😞 például Időpontokat kevertem össze.. és elkéstem...

A minap egy kliens egészen más történeten keresztül, mégis hasonló témát hozott. Arról beszélgettünk, hogyan próbál változtatni egy régóta ismert működésén, és egyszer csak felmerült bennem: miért gondoljuk legtöbbször, hogy ha már felismertünk valamit, rögtön az ellenkezőjét kell csinálnunk?

A viselkedéskutatás is érdekes támpontot ad ehhez. Phillippa Lally és munkatársai azt találták, hogy egy új működés automatizálódása fokozatos folyamat, ráadásul emberenként nagyon eltérő időt igényel. Egy másik nagy összefoglaló kutatás pedig arra mutat rá, hogy a megszokott működéseink a tudatos szándékaink mellett is tovább hathatnak ránk.

Ezért is nem mindig az a következő lépés, hogy valamit egyik napról a másikra teljesen elhagyj.

Ha ötvenszer ellenőrzöl valamit, mi történik, ha először csak kevesebbszer teszed? Ha hetekkel előre jársz fejben, mi történik, ha egy ideig csak a mai és a holnapi napra figyelsz?

Nem feladod a változást. Éppen ellenkezőleg: teret adsz magadnak arra, hogy az új működés is ismerőssé válhasson. /és ezt bizony idő../

Mert ami hosszú időn keresztül a biztonság megteremtésének egyik módja volt, attól talán nem az a legszelídebb út, hogy egyik napról a másikra megfosztod magad.

Hanem hogy apránként megtapasztalod:

másképp is lehetek biztonságban.💚

A legnehezebb nem felismerni egy működést. Hanem biztonságban lenni nélküle.

Az elmúlt hetekben tudatosan kísérletezem azzal, hogy egy-egy helyzetben nem a megszokott készenléttel reagálok. Nem tervezek előre mindent, nem készülök fel minden eshetőségre, és nem akarok mindent kézben tartani.

Arra voltam kíváncsi, mit élek meg, ha tudatosan másképp működöm. Ahelyett azonban, hogy megkönnyebbülést éreztem volna, feszültség jelent meg bennem.

És ez egy fontos felismeréshez vezetett.

A készenlét nem egyszerűen egy szokás, hanem a biztonság megteremtésének egy módja.

Talán te is ismersz olyan működést magadban, amelyről már tudod, hogy szeretnél változtatni rajta. Mégis, amikor tudatosan másképp próbálsz működni, nem mindig megkönnyebbülés érkezik.

Néha éppen feszültség.

Ilyenkor könnyű azt gondolni, hogy valamit rosszul csinálsz.

Pedig lehet, hogy nem az akaraterő hiányzik. Lehet, hogy egy olyan működéssel találkozol, amely valamikor segített biztonságot teremteni.

És talán a változás sem ott kezdődik, hogy mindenáron megszünteted.

Hanem ott, hogy felteszel magadnak egy másik kérdést:

Mit próbál ez a működés megőrizni számomra?

….és hogyan tudom e nélkül is megélni, megőrizni?

Nem minden hiba zsákutca. Van, amelyik egy másik ajtót nyit ki.

Ma reggel már úton voltam a klienseimhez, amikor eszembe jutott, hogy a nagy duál hangtálas rendszer vidéken maradt, ahol előző héten dolgoztam.

Az első reakcióm a szégyen volt.

A második pedig az, hogy vajon tényleg csak egyetlen jó megoldás létezik?

Felhívtam a kliensemet, őszintén elmondtam a helyzetet, és felajánlottam egy másik lehetőséget: egy bensőségesebb hangtálas kezelést, hangmasszázzsal vagy új időpontot.

Örömmel fogadta, mert kiderült fizikailag beálltak az izmai, és pont erre van szüksége.

És miközben még csak most kezdődik a nap, én már most azt érzem, hogy valami fontosat tanított nekem.

Milyen sokszor ragaszkodunk ahhoz az elképzeléshez, hogy csak úgy lehet jó, ahogyan előre elterveztük.

Pedig lehet, hogy az élet éppen egy másik utat kínál.

Nem jobbat.

Nem rosszabbat.

Hanem egyszerűen azt, amire abban a pillanatban valóban szükség van.

Talán az önismeret egyik ajándéka éppen ez.

Hogy egyre ritkábban kérdezzük azt:

„Miért nem úgy történt, ahogy elterveztem?”

És egyre gyakrabban azt:

„Vajon mit szeretne most megmutatni ez a helyzet?”

🚨A folyamatos készenlétet könnyű összetéveszteni a felelősséggel.

Pedig nem ugyanaz.

👀 Lehet, hogy kívülről úgy tűnik, jól szervezel. Mindig tudod, mi a következő lépés.
Fejben előre jársz. Figyelsz. Tervezel. Összetartod a dolgokat.

És egyszer csak azt veszed észre, hogy még akkor sem tudsz megpihenni, amikor végre lenne rá időd.

Nem azért, mert nem szeretnél.

Hanem mert a készenlét vált ismerőssé.

Az önismeret számomra egyre kevésbé arról szól, hogyan legyek mindig nyugodt.

Sokkal inkább arról, hogy felismerjem azt a részemet, amelyik úgy érzi, nem teheti le az őrséget.

Azt a részt, amelyik folyamatosan figyel. Előre gondolkodik. Készen áll.

És nem azért, mert ez a dolga.

Hanem mert egyszer megtanulta, hogy csak így lehet biztonságban.

Talán ezért vonzanak engem újra és újra a tornyok.

Nem a magasságuk miatt.

Hanem mert bennem egy olyan belső állapotot idéznek fel, ahol egy pillanatra nem kell őrködnöm.

🤍

Mi lenne, ha egyszer letennéd az őrséget?

Csillával ma arról beszélgettünk, hogy a trauma nem csak egy emlék.

Nem csak történet.
Nem csak gondolat.
Nem csak valami, amit „fejben” hordozunk.

Hanem a test emléke is.

Emléke:
Egy feszülésben.
Egy összerándulásban.
Egy gyomorszorításban.
Egy hirtelen félelemben.
Egy „muszáj” érzésben, ami nem hagy választási lehetőséget.

És ilyenkor azt hisszük, hogy a jelenre reagálunk.

Pedig a testünk egy régi tapasztalatot ismer fel.

Az agy pedig próbálja értelmezni a test feszültségét, és ismerős gondolatokat hoz felszínre az érzés hatására.

„Veszélyben vagyok.”
„Most muszáj tennem valamit.”
„Nincs más választásom.”
„Megint ez történik.”
„El kell tűnnöm.”
„Meg kell felelnem.”
„Meg kell védenem magam.”

De ezek az érzések sokszor nem a jelen teljes igazságát tükrözik.

Hanem a múlt hatását a jelenben.

És talán itt kezdődhet a változás:

amikor észreveszem, hogy nem csak a mostani helyzet van bennem, hanem egy régi testi emlék aktiválódott a jelen történésének hatásara.

Ilyenkor nem kell azonnal hinnem minden gondolatomnak, érzésemnek.

De nem is kell elnyomnom őket!

Megállhatok.
Érezhetem a testem.
Megkérdezhetem magamtól:

Ez most tényleg a jelen pillanat igazságáról szól?
Vagy egy régi mintázat kapcsolt be bennem?

Mert ha a múlt hatalmába kerít, sokszor automatikusan ugyanazt tesszük, amit régen megtanultunk.

De ha észrevesszük, mi történik, már nem csak reagálunk.

Hanem választhatunk.

És amikor másképp választunk, az érzések is elkezdhetnek változni. És ez az igazán fantasztikus az egészben!

A gyógyulás egyik pillanata talán az, amikor a „muszáj”-ból lassan újra egy lehetőség lesz csupán.

Nem kell rögtön mindent megoldani.

Elég először észrevenni:
most nem csak fejből reagálok,
hanem a testem is emlékszik és ismerős jeleket küldd.

És én elkezdhetek vele együtt, de nem ellene dolgozni.

Nálad mikor szokott bekapcsolni a „muszáj” érzése?
És honnan ismerős a testednek ez a feszültség?

Ha érdekesnek találod, oszd meg.
Kósa Csilla - Slowlife Coach és Kósa Péter Zsigmond - Integrál Önismeret & LifeFlow

Ma megtartottuk az Őszintén?! című integrál önismereti csoportot az Evernessen Monika Basternáková -val.

Mély folyamat született. Nemcsak a témánk volt erős — igazság, hazugság, önbecsapás és a kimondás bátorsága — hanem az is, ahogyan a résztvevők a gyakorlatokon keresztül egyre közelebb kerültek ahhoz, ami bennük igaz.

Számomra újra megerősödött, hogy az önismeretben sokszor nem egy nagy felismerés indít el valamit, hanem egy őszinte pillanat. Egy belső mozdulat. Egy kimondott mondat. Annak felismerése, hogy hol távolodtam el magamtól — és hogyan tudok újra közelebb lépni.

Hiszem, hogy egy megtartott folyamatban valódi elmozdulás történhet. Csoportban és egyéni kísérésben is.

Nálad mi segít abban, hogy közelebb kerülj ahhoz, ami benned igaz? 💚🩵

🌿 Idén az Evernessen egy új minőségben találkozhatsz velem.

Június 27-én, szombaton 08:45–10:25 között Őszintén?! – Az önbecsapástól a kimondásig címmel az INTA Nagysátorban csoporttársammal, Basternáková -val közösen vezetünk integrál önismereti csoportélményt.

Ez a téma mindkettőnk igazi szívügye. Egy közös kapcsolódási pont, amelyhez az önismereti utunk során újra és újra visszatérünk.

Az önismereti utamon azt tapasztalom, hogy a változás sokszor nem nagy döntésekkel kezdődik. Hanem egy őszinte pillanattal. Amikor végre ránézünk arra, amit eddig elkerültünk, elhallgattunk vagy éppen önmagunk előtt sem mertünk kimondani.

Erről szól ez a közös tér is.

Ha hív az önismeret útja, szeretettel várunk.

Találkozzunk az Evernessen! 🤍

📍 INTA Nagysátor
🗓 2026. június 27. (szombat)
🕗 08:45–10:25

Őszintén?! – Az önbecsapástól a kimondásig - Integrál Önismereti csoportélmény

67 ember. Egy terem. És a végén egy közös csend.😍

Ma ismét hangfürdőt tartottam a III. Velence-tavi JógaFesztiválon.🤗

Külön öröm számomra, hogy immár harmadik éve, a kezdetektől része lehetek ennek a csodás eseménynek, és a hangfürdővel zárhatjuk a napot.

Idén a terem maximális befogadóképességét is elértük: 67-en voltunk együtt a hangok terében, és sajnos többen már nem fértek be.

Még most is meghatódva gondolok arra a csendre, ami ennyi ember között egyszer csak megszületett.

Köszönöm mindenkinek, aki velem tartott ezen a délutánon. ❤️

Találkozunk jövőre is a Velencei-tó partján.
—-/
Aki nem szeretne addig várni:
VÁROM szeretettel egyéni hangtál kezelésem és hangtálterápiás képzésen is, ahol mindent megtanulhatsz a hangtálakról, kezelési technikákról, hangfürdőkről!
Részletekért küldj Üzenetet!

3. Éve hogy a jógafesztiválon a délutáni program zárásaként hangfürdőt tartok.

Reggel még jógáztam, és most már napsütötte nyugodt térben készülődöm a hangfürdőre!

16:00-tól várok mindenkit szeretettel, Gárdony-Agárdon, a Kaptárban!

III. Velencei tavo Jógafesztivál és életmód vásár