Önmárka építő

KIT KELL MEGMENTENI?

Ha nagyon akarsz valakit, akkor az legyél Te, önmagad. Mást úgysem lehet. Mivel nincs távirányító a kezünkben, amely tetszőlegesen kapcsolgathatóvá tenné a másik embert, így el kell fogadnunk, hogy külső nyomásra, vágyra, boszorkányos mágiára csak úgy nem fog megváltozni. Viszont az a jó hír, hogy mindenki változik, a maga ütemében.
Az energiák, rezgések ezer szállal összekötnek bennünket, így a bennünk végbemenő változások, a legapróbb zsigeri átrendeződések szintjén is kivetül a világunkba. Visszatükrözi kicsiben a környezetünk, nagyban az egész világ. Lehet legyinteni, hogy van kompetencia határunk, amelyen túl már nincs dolgunk, nincs erőnk. Valóban, nincs. De mégis az a klassz benne, hogy minden begyűrűzik - akár a legtávolabbi pontig. Ezért számít minden. MINDEN. Nekünk mindig a saját dolgunkkal kell foglalkozni!
A tudatalattinkba életek hosszú sora alatt pakolt cuccok egy óceánjáróban sem férnének el. Nem is azt mondom, hogy egy életen át járjunk terápiába, hogy azt az erős hiedelmet betonozzuk be, hogy folyamatos mankó nélkül nem tudunk emelkedni. Nem. Viszont a bennünk élő fényt ragyogtatni kell, amelyhez jól kell lennünk. A szenvedés állapotából ez nem működik. Amióta kísérletezem, arra jöttem rá, hogy a szív nyitogatása, pl. a jóga, a meditáció, a relaxált állapot, a természettel való őszinte kapcsolódás, maszkok nélküli igazi beszélgetések képesek kicsúszott fiókokat a helyére tolni. Nem baj, ha nem megy mind egyszerre, de igenis kell, hogy foglalkozzunk a lelkünk üzeneteivel. Azért kiabál, mert tudja, hogy nekünk lehetne jobb is. Lesz is, ha végre megengedjük magunknak. Elhiszed?

Az élet szép! 🙂 Mondtam már?
-----------------------------------------------------
Hegedüs Erika ©
Több van benned, mint gondolnád! ®
# ́jratervezés

BÁTRAKÉ A SZABADSÁG

Tudom, hogy sok olyan munka van, amit nem lehet akárhol működtetni. Ezerrel hálás vagyok egy ügyfélszolgálatos szakemberért, aki felveszi a telefont és a 8. óra után is kedvesen válaszol. Nagy öröm van a szívemben, amikor a bolti pénztáros bármennyi embernek látszó nem emberi lény játszmázása után is nyugodt marad. Fantasztikus emberek sok helyzetben, sok feladatban, akik a helyükön vannak. Mindenki más csomagot hozott erre az életére, más és más erősséggel, lehetőséggel. Nekem is mázlim van, mert az Élet újra és újra visszaterel az útra, ami a támogató, segítő lét. Hiába próbálok mást csinálni, a szív, a szenvedély, az öröm mindig akkor jelenik meg az életemben, ha másokat támogathatok egy boldogabb, sikeresebb, tisztább és felismerésekkel teli élet felé. Ez van. 😀
Az én munkám egyik része - a márkaépítés, marketing kommunikáció - természetesen tökéletesen működik irodai vagy online környezetben. Az egyéni munka is működhet így egyéni életút felfedése témában, de azt vettem észre, hogy tavasztól őszig a közös séták a varázslatos természetben annyira felszabadítók tudnak lenni, mint nagyon kevés más. Talán azért is, mert amikor kézzelfogható lesz a csend, amikor belenézek a másik szemébe és látom a rezdülést, akkor szinte zsigeri szinten érzem meg a benne zakatoló kételyt. Igen, azt, hogy tényleg jár-e, valóban képes-e, őszintén akarja-e. Nos bevallom, hogy a változáshoz óriási önbizalom kell. Bátorság kell ahhoz, hogy ha jönnek a jelek, megengedjük magunknak, hogy megteremtődjön TARTÓSAN a belső béke, rend. Mindig ott van az útkereszteződés, amikor egy pillanatra megérezzük, hogy dönthetünk. Természetesen nincs minden veszve, ha a kanyarban másfelé indulunk, ugyanis hamarosan megérkezik majd az újabb kanyar - ilyen ez a játék itt a Földön. Ha pedig úgy döntünk, hogy a jeleket inkább betoljuk az ágy alá, elrejtjük egy doboz mélyén, nagy levegővel, nagyot nyelve tovább indulunk a megszokott mederben, akkor sem lesz (látszólag) semmi gond. Maximum annyi, hogy őszinte pillanatainkban majd kénytelenek leszünk bevallani magunknak, hogy még mindig nem mi vagyunk a saját életünk királyai. Még mindig hiszünk a félelem által épített, ténynek látszó hazugságot építő falazóelemeknek. Igen, nagyon valódinak tűnnek. Attól még nem azok ám!
Ma már a fb-on nincs idő/igény hosszan olvasni, így most nem térek ki arra, hogy igazából az elnyomott érzéseink ezerrel építenek, csak épp befelé és első jelei testi/lelki szinten jelentkeznek... erről inkább majd máskor.
Ma inkább csak arról írok, amit magamnak is szoktam mondani, amikor jön az élethelyzet, amikor az Univerzum pont azt akarja megszemlézni, hogy vagyunk-e elég bátrak, hogy beleálljunk olyan helyzetekbe, amikor tanúbizonyságot kell tennünk (akármilyen kicsi formában is), hogy kézbe vesszük a sorsunkat és elég fontosak vagyunk önmagunknak, hogy a belső béke érdekében lépéseket tegyünk. Ha nem tesszük... és közben pontosan érezzük, hogy itt az idő, de ezer és egy okra hivatkozva inkább lehajtott fejjel a falnak simulunk... akkor ennyi erőfel fel is köphetünk és aláállhatunk. Tudom, hogy nem szép dolog ilyet leírni, de nehéz ezt virágnyelven fogalmazni, hogy át is menjen. 😘 Nézd el nekem! Szerintem érted, hogy miért fogalmaztam pont így. Érted!

Az élet szép! 🙂 Mondtam már?
-----------------------------------------------------
Hegedüs Erika ©
Több van benned, mint gondolnád! ®

:)

MILYEN ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK MAGUNKNAK?

Aszrozófusok, asztrológusok, spirituális szemléletben élő emberek tudják, hogy Szilveszter energetikai szempontból semmilyen módon nem rezonál az Univerzum teljességével. Egyszerűen csak a naptári év fordulója. Ezzel szemben a napéjegyenlőség minden évben 4x egyfajta újrakezdés, megújulás, beindítás, átgondolás... és ennek csúcspontja a tavaszi napéjegyenlőség. Ezen a héten elindult az új Napév.

...mert még nem fáj eléggé. 🙂 Ismerős?

AKARSZ VÍZCSEPP LENNI?

Akinek van fb oldala, nem személyes (magán), hanem "céges", az tudja, hogy a rendszer egy ideje újra és újra emlékeztet. Konkrétan elmondják, hogy esetleg nincsenek megelégedve a posztok gyakoriságával és ezért arra ösztönöznek, hogy írjunk gyakrabban. Van, aki tudja csinálni, más meg akár nem is akarja. Eltérően kezeljük ezeket a figyelmeztetéseket. Mostanában többször kaptam jelzést tőlük, hogy látják, újra többször írok, ezért kicsit enyhítenek a büntetésemen és több ember oldalán mutatják meg a posztjaim.🙄 Jó, mi?!? Konkrétan több mint 18.400 ember kedveli pl. ezt az oldalt és egy ideje 400-600 ember oldalán mutatja meg 1-1 bejegyzésem. Ha van támogató megosztás, akkor felmegy 1-2 ezerre ez a szám. A múltkor enyhítettek a "büntimen" és 3.000 ember oldalán mutatta meg az írásom, de nem ez a gyakori.

Jön a kérdés. Javasolják, hogy fizessek minden egyes írásért. Vagy akár abba is hagyhatnám, hogy akkor kapják be, ha az algoritmusok áldásos munkájának köszönhetően 4-5% emberhez jut el bármi. De van az a verzió, hogy ugyanolyan lelkesen, tiszta szívvel és szeretettel írom annak a kicsi magnak, akihez eljut. Ha pedig lesz hozzá támogató megosztás, akkor az a legjobb visszacsatolás.
Ennyi. Más verzió nem jut eszembe.

Eszembe jut egy régi írásom a vízcseppekről. Tudod... a folyók egyre szélesebben, egyre sebesebben hömpölyögnek a tenger felé. Igen, megállíthatatlanul megy a sodródás a massza részéről. Ellenállni nem igazán lehet, pont a nagy tömegű, kollektív áramlás miatt. Viszont nem kell kétségbe esni, sőt nem is szabad! A vízcsepp tud kiugrani ebből a hömpölygő áramlásból. Bizony, az egyén, a szabad akaratával dönthet másképp is. Ahogy szeretne. A saját világa, saját szabályai szerint. Ami támogatja őt. Ezért fontos, hogy monitorozzuk, hogy mi esik jól, mi emel, mi visz közelebb a belső béke és az öröm állapotához. Nem viccelek! A holnap most van, ugye?!?! Elcsépelt, tök egyszerű, pont ezért nehéz alkalmazni. Egy a lényeg! Bármilyen korlátozás, terelés, irányítás csak akkor lesz "viselhető" ha akarsz és mersz vízcsepp lenni. :) Mit gondolsz?

Az élet szép! Mondtam már?
-----------------------------------------------------
Hegedüs Erika ©
Több van benned, mint gondolnád! ®

ENERGIA-BANKÁR VAGY!

Valamelyik nap egy nagyon jó beszélgetést hallgattam, amelyben Egedi-Kovács Melinda alkimista azt mondta, hogy leginkább 2 féle ember él most a Földön.
A horizontális síkon élő elidegenedés embere, aki minél inkább, minél több mindent akar magának megszerezni, miközben szeparálódik, mert mindenhol ellenség van... ők a szétválasztó típusú emberek. Míg szerencsére azért ott van az egység felé haladó ember is, aki a szellem irányába halad, a problémás helyzetekben azt nézi, hogyan lehet továbblépni, másoknak segíteni, egységre lépni.
Engem erősen elgondolkodtatott, hogy a szeparálódó ember egy idő után már magától is elszigetelődik, ráadásul mindezt öntudatlanul teszi. :( Szomorú, ugye?
Ráadásul a mostani idők ismét a vizsgaidőszakról szólnak, amiről Melinda azt mondta, hogy kb. 100-150 évente szokott ismétlődni.

Nincs itt automatikus felébredés, sem megváltódás. Egyéni felelősségvállalás mentén vannak lehetőségeink, hogy a határainkat tologassuk. Azokat a falakat, amelyek közé beszorultunk. Már csak azért is szűkül a tér, mert a tudatunk altatása jó ideje zajlik, így elképesztően fontos, hogy az energiáinkkal jól sáfárkodjunk.
Nagyon eltérő, hogy az energiákat honnan gyűjtjük, mire építjük a sajátunkat, miből táplálkozik, amikor fogyóban van... egyáltalán látjuk-e, hogy megvezettek azzal kapcsolatban, hogy valódi energiákat kaphatunk-e a világba vetített külső illúziók által, vagy valami belső csodát/csodákat, felismeréseket, gyógyításra váró sebeket kell inkább megtalálnunk.

Egy biztos. Eggyel nő a tét ismét. Már évek óta. Néha már magam is unom, hogy újra és újra arról írjak, hogy befelé kell figyelni, a saját házunk táján kell sepregetni, egymásnak feszülés helyett inkább az egység felé kellene lépdelnünk és azt kellene inkább keresni mindenkiben, hogy hol vannak a kapcsolódási felületeink. Nem biztos, hogy ezer felület lesz azonnal, de ha a csápjainkat fokozott üzemmódra állítjuk, akkor egyre könnyebben megy, hogy a másikat kémlelve, figyelve, hallgatva találjunk egy sor kapcsolódási lehetőséget, amely a gyógyulás útjára segít mindkettőnket.

Egyszer olvastam, hogyha az emberek tömegesen mondanak nemet valamire, akkor arra reagálnia fog az, akinek az lett volna a célja, hogy a tömeg pont, hogy rábólintson. Pár hete egy divatház szerintem szomorú tekintetű, kicsi gyerekekkel reklámozta a plussmackókból készült táskáit, amelyeken szado-mazo hámok voltak. Az egész értelmezhetetlen egy jó érzésű, normális ember fejében. :( Meglepő módon a jó módban élő emberek, akik rendszeresen vásárolták ezeket a ruhákat, cipőket, táskákat, azonnal reagáltak rá a közösségi oldalaikon. Videókat készítettek, miközben felgyújtották a cipőiket, kicsi darabokra vágták a méregdrága ruháikat stb. Amikor végignéztem, azon gondolkodtam, hogy ez most vajon a show része-e, amelyben jó-pontokat gyűjtenek a követőiktől, hogy ilyen látványosan nemet mondanak valamire, vagy egy valódi elhatárolódás zajlik. Nem biztos, hogy megtudom. Csak pár hét telt el és ha igaz a hír, akkor a divatház gondban van, mert megcsappantak a vásárlók és a vásárlások száma. Az emberek találtak kapcsolódási felületet, hogy valamire nemet mondjanak. A tudatosság próbája majd pár hét múlva jön gondolom, amikor a divatház megérkezik a csillagászati áron kínált tavaszi kínálatával. Akkor vajon szépen csendben visszasomfordálnak hozzájuk a sznob vásárlók, vagy tudatukra ébredve következetesek maradnak? Ez egyetlen példája annak, amilyen őrült spirálba vagyunk betekerve. Gondolom, hogy Te is tudnál jó pár hasonlót mesélni. Nem is azért hoztam, hogy gumicsontként rágódjunk rajta, inkább szerettem volna felvillantani azt az oldalát ennek az éremnek, ami valódi csillogást mutat. Azt, hogy van lehetőségünk. Mondhatunk nemet az altatásra, igyekezhetünk az ébredés irányába, vágyhatjuk a gyógyulást, segíthetjük egymást a kapcsolódásaink által... és egészen egyszerűen nem kell kérnünk a néphülyítésből. Simán mondhatunk nemet. Ahogy pl. valamelyik nap nekem is nemet kellett mondani, amikor a Viber feldobta, hogy küldjek "mókás" matricákat a barátaimnak, hogy ezzel ők bulis hangulatba tudjanak kerülni. Miii van? Legalább 3x olvastam újra, hogy tényleg ez van-e leírva. Ez volt. :( :( Konkrétan az verte ki a biztosítékot nálam, hogy azt hiszik, hogy ezt valaki elhiszi, sőt így gondolja és még alkalmazza is. Na meg utána az a gondolat, hogy valószínűleg azért hiszik ezt, mert a tömegek tényleg így gondolják. Érted!?

Naponta ezerszer vagyunk próbára téve. A folyó hömpölyög a tenger felé... csak a vízcseppek képesek kiugrani abból az őrült áramlásból. Van lehetőségünk! Ébereknek kell maradnunk... még akkor is, ha annyira pihe-puha az a "bealtatás".
Ugye, te is vízcsepp akarsz lenni!?

SZEDTEVETTE-TEREMTETTE

Leültem és nagyon mélyről sóhajtottam. Vagy inkább kifújtam a levegőt, ahogy lehuppantam a kanapéra. Év elején szeretek meghallgatni okos emberektől előrejelzéseket, így történt ma is. Tettem-vettem a lakásban, épp a magamnak tett ígéreteimen gondolkodtam, hogy mit is írjak le... miközben sorra hallgattam az előadásokat. Egy számmisztikus, tarot szaki magyarázott éppen siralmas hangon arról, hogy vegyünk elő pengét és zárjuk rövidre a napjainkat számát. Egy ideig el sem jutott a tudatomig, hogy mi zajlik. Pedig már annyiszor megtapasztaltam, már sokszor írtam is Neked erről. Bizony, a felelősségről van szó. Azok, akik azt az utat választották, hogy hatással lesznek másokra, azok elképesztően bátor emberek. Teljesen mindegy, hogy irodalmár, ismeretterjesztő szakember vagy egy 1 bites tiktok influenszer az, aki mondja, mutatja. A lényeg az, hogy hatással van másokra. Ezért annyira fontos, hogy milyen energiát zúdít bele a kollektívbe. Azért fontos, hogy megnyilvánulásával az az apró csepp egy újabb méregpirula vagy az élet vizét duzzasztja.
Visszatérve e mai "szakemberre", hallgattam a hitrendszerei által átitatott mondatokat, amelyekről ezerrel árulkodott a félelem, a bizonytalanság.
Beletúrtam a hajamba és hangosan kimondtam, hogy hát hülye vagyok én? Erre valaki kötelez engem? Önként engedem, hogy vénásan adagolják, hogy nem lesz holnap, az összes remény az év végével el is illant és jó lesz, ha összeszorított farpofákkal meghúzódunk a fal mellett, mert ezt az év aztán mindent hoz, csak reményre okot adó dolgokat nem?!!?

Beletekertem, de továbbra is ugyanolyan hangon mondta a magáét. Majd ha nyugodtabb leszek, azért végighallgatom, de most, rövidtávon csak az hozott áttörést, hogy egy másik szaki éves előrejelzését végighallgattam. Milyen fura, egészen más dolgokat olvasott ki a tarot kártyáiból. Hmmm.... mi a fene? Ugyanarról az évről beszélnek? Arról, ami már 2. napja itt dübörög és nem nagyon hagyja, hogy elmélkedjünk a terveinkről, álmainkról, magunknak tett ígéretekről, mert már bele is kezdett. Célszerű fel is tűrni az ingujjat és belevágni a dolgok közepébe teremtésügyileg. Nincs nagyon mire várni!
Nem csak remélem, hanem TUDOM, hogy csodálatos teremtő lények vagyunk. Ha túl sokat vállalunk, akkor az Égiek olykor kicsit megállítanak, arra kényszerítenek, hogy átgondoljunk, újratervezzünk, de aztán ha azt érzik, hogy az utunkra álltunk, akkor teljes mellszélességgel ismét a támogatásunkra sietnek. Teremtő lények vagyunk. Emeld fel a karod, fordítsd az ujjaid a fény felé. Kicsit simogasd meg az ujjbegyeid, érezd, ahogy átmelegszenek! Érezd az energiát! Ahogy lassan összedörzsölöd az ujjaid, emlékeztesd magad azokra a csodára, amelyeket újra és újra megengedsz, amikor jó állapotban vagy! Micsoda kicsi és nagy varázslatokat engedsz be nap mint nap? Igaz?!

Fogalmam sincs, hogy milyen lesz 2023. Pontosabban elég jól tudom, hogy ez az átmeneti év egy gyökeresen új, magából kifordult, új alapokra építkező élet felé vezet bennünket, de egyáltalán nem biztos, hogy az apokaliptikus üresség felé. Szerintem ember nincs a Földön, aki pontosan tudná, hogy 2024 ősze milyen új világot nyit majd meg nekünk. Majd meglátjuk, majd megéljük. Addig az a dolgunk, hogy csak akkor menjünk át a hídon, ha odaértünk a folyóhoz. Addig pedig minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk, hogy a teremtett világunkba értéket, reményt, hitet, szeretetet pakoljunk. Tök mindegy, hogy milyen ezredmilliméternyit. Ugyanis minden kicsi számít! Ebből nem engedek! Ugye, Te sem? Lesz úgyis baromi sok szemét, ami összekapaszkodva azon lesz, hogy a hullámok alá rántson bennünket, de szerencsére az éberségünk a mi szabad akaratunk. Ha tengelyben maradunk, akkor tök mindegy, hogy milyen hullámok zajlanak kint. A hajó is csak akkor süllyed el, ha bejut a víz a belsejébe. Igaz? :)

Az élet szép! Mondtam már?
-----------------------------------------------------
Hegedüs Erika ©
Több van benned, mint gondolnád! ®

Állítsátok meg a világot! Ki akarok szállni! – ez a graffiti szöveg gondolom megvan. :) Talán mindenkinek.

Belegondolva azért ez így elég kemény, ugye? Kinek kellene megállítani a szerző helyett vajon? Neked és nekem? Együtt? Külön? Neki meg mi a dolga közben, hogy amikor lassít a világ, elegánsan kilépjen? Na de hova? Miről szól ez? Át egy másik, egy jobb világba? Esetleg arról, hogy inkább fel akarja adni, mert már annyira elege van?

Érted? Sok sebből vérzik ez az életérzés… mégis emberek milliárdjai éli át nap, mint nap. Mi, akik egy kontinentális éghajlaton élünk, - amely gyakran jelentős hőmérsékleti különbségeket mutat be - nekünk azért elég rendesen meg kell küzdeni az elemekkel. Fizikai szinten is, de ezen felül lelki csatáink is vannak rendesen. Ugye?!?

Viszont ma csak arra szeretnélek emlékeztetni, hogy az a rohanás, az a pörgés, az az eszeveszett küzdés, amit beengedünk a hétköznapjainkba nagyon sok mindentől függ. Elismerem. Hosszasan sorolhatnánk az okokat, okozatokat, befolyásoló tényezőket, körülményeket. Viszont a sor elején mindig ugyanaz van. TE magad.

Mély levegő, hasi-légzés, még 3x, majd egy nyújtózkodás. Úgy, ahogy a cicád, kutyád teszi, ösztönösen, ügyesen. Minden évben vágyjuk a varázslatot, a csodát, hogy beköltözzön az otthonunkba, a szívünkbe. A csoda pedig mindig megérkezik… aztán néha szomorkásan csak az ablak előtt ácsorogva a fagyos üvegen keresztül érzékeli, hogy nincs rá figyelem. Mert a rohanás, a pörgés egészen máshova irányítja a fókuszt… így aztán bánatosan tovább veszi az útját. Oda, ahol kap figyelmet, érzi a vágyat, lát hozzá tenni akarást, őszinte igényt, nyitottságot. Ahol van egyéni felelősségvállalás… és nem a világ forgására fogja, hogy önmaga képtelen megállni, vagy legalább lassítani. Az ember játszani jött a Földre. Egy gyönyörű történetben lehet romantikus komika vagy hatalmas dráma-tündér. Mindenki dönthet, a szabad akarat csodákra képes. Pontosabban a szabad akarat meg tudja engedni, hogy a csodák megérkezzenek az életünkbe. Te mit gondolsz erről? Beszélsz ma a szabad akaratoddal erről? Én mindenképp.