Shamanadi Táltos Ninjutsu Önvédelem

with Gyuszi
Gyuszi Bátyám rosszul tudod!
A patkányok konkrétan felzabálják egymást! Ezt nézem én is tiktokkon. A legtöbb patkányt már letiltottam l, most már csak hallok róluk ilyen csatornákon mint a tied ahol beszélsz róluk. Örömmel látom hogy lassan kezded unni te is ezeket a dolgokat! Csak így tovább. De ne feledd a patkányok igenis kannibálok és ha nem találnak élelmet egymást is konkrétan felzabálják. Tisztelettel Shamanadi a Boldog Asszony Csillagszemű Betyár Táltosa Vasból. A Ninja.🙏🫶🙏
#

A teljes Rajongói oldalas lejárató kampányról szóló videót az első kommentnél találod:

A férfi és a nő szent rendje

Sokszor azért nem értik, amit mondok, mert különválasztják azt, amit én egyetlen egésznek látok. Számomra a táltos út, a sámánság, a mágia, a harcművészet és az élet ismerete nem különálló dolgok. Mind ugyanoda vezetnek: ahhoz, hogy az ember egyre egyszerűbben, tisztábban és igazabban lássa a világ rendjét.

A férfi és a nő kapcsolatát is így érdemes szemlélni. Nem úgy, hogy egyik magasabb rendű a másiknál, hanem úgy, hogy más minőséget hordoznak. A yin és a yang nem ellenségek. Egymást kiegészítő erők. A férfi és a nő pedig nem ugyanazzal a biológiai idővel érkezik ebbe a világba. A nő termékenysége az életkor előrehaladtával fokozatosan csökken, és ez a folyamat a harmincas évek közepétől gyorsul. Ez nem értékítélet, hanem a természet rendje.

Éppen ezért egy nőben az anyaság gondolata sokszor egészen más súllyal jelenik meg, mint ahogyan azt egy férfi kívülről látja. És itt nem arról beszélek, hogy minden nő ugyanazt akarja, vagy hogy minden kapcsolatnak gyermekvállalásba kell torkollnia. Hanem arról, hogy a női testnek van egy saját, különleges időrendje, amelyet érdemes tisztelettel megérteni. Aki ezt nem látja, könnyen azt hiszi, hogy a férfi és a nő ugyanazt éli meg ugyanabban az időben.

A férfi számára sokszor elegendőnek tűnhet az, hogy együtt vannak, utaznak, jól érzik magukat, építik a közös életet, és majd egyszer lesz valahogy. De egy kapcsolat mélyén lehetnek olyan kérdések is, amelyekről nem beszélünk eleget: Merre tartunk? Mit építünk? Mi lesz ebből tíz év múlva? Van-e közös jövőképünk? Mert a szeretet önmagában gyönyörű, de a szeretetből akkor lesz közös élet, amikor irányt is kap.

A nő anyává válása pedig nem egyszerűen egy biológiai esemény. Évezredeken át a közösségek egyik legmélyebb beavatásaként tekintettek rá: egy új élet érkezik a világba egy nő testén keresztül. Ezért én ezt a témát nem gúnnyal, nem ítélettel és nem egymás hibáztatásával közelíteném meg, hanem alázattal. Mert amikor férfi és nő egymásra talál, valójában két különböző természet találkozik, és ebből csak akkor születik harmónia, ha mindketten hajlandók megérteni a másik világát.

A harcművészet nekem pontosan erről is szól. Nem arról, hogyan győzzük le a másikat, hanem arról, hogyan tanuljuk meg érzékelni. Mikor lépünk előre, mikor hátrálunk, mikor tartunk meg valakit, és mikor engedjük szabadon. A férfi és a nő iskolája ezért ugyanaz: jelen lenni, figyelni, tisztelni és szolgálni azt a rendet, amely nagyobb nálunk.

Mert amikor az ember végre nem harcolni akar az élet rendjével, hanem megérteni kezdi, akkor egyszer csak minden egyszerűbbé válik. A férfi férfi maradhat. A nő nő maradhat. És a kettő között megszülethet valami, ami több mindkettőjüknél: az élet továbbadása, a család, a szeretet és az egymás iránti felelősség szentsége.

ISTENI EGYSÉG
Amikor nyáron fesztiválokra hívtak énekelni és Boldog Asszony szertüzet vezetni, soha nem az volt a célom, hogy én szerepeljek. A tűznél együtt énekeltünk, együtt voltunk jelen, és én ugyanúgy a közösség szolgálója voltam, mint bárki más. Én ezt érzem az egyik legősibb hagyománynak: amikor az ember nem külön akar ragyogni, hanem együtt énekel, együtt figyel, és a tűz körül valami nálánál nagyobbhoz kapcsolódik.

Idén viszont lemondták a fesztiválmeghívást, mert azt mondták, nálam mindig elered az eső.
Most már csak mosolygok ezen, mert ha tényleg így lenne, akkor lehet, hogy nem fesztiválokra, hanem Paks II. mellé kellene szerződtetni. Talán jövőre szerencsésebb lesz az időjárás, és újra együtt énekelhetünk a tűz mellett.

De közben egy másik gondolat is egyre erősebben foglalkoztat. Lehet egy fesztiválon rengeteg zene, tanítás, előadás és különféle út, mégis azt érzem, hogy valami hiányzik, ha abból teljesen kimarad az Isten. Mert számomra egy tanítás nem attól igaz, hogy milyen szépen beszélnek róla, hanem attól is, hogy milyen minőséget ébreszt bennünk: közelebb visz-e a szeretethez, az alázathoz, az élethez és ahhoz a Forráshoz, amelyből mindannyian származunk.

Ezért nem azt keresem, hogy ki milyen címet vagy ruhát-jelmezt visel, milyen rendszert tanít, vagy milyen könyvet tart a kezében. Inkább azt figyelem, hogy amikor vele vagyok, történik-e bennem valami, ami Isten felé fordít. Mert vannak emberek, akik nagyon sokat beszélnek Istenről, és mégsem érzem bennük az isteni minőséget, és vannak olyanok is, akik kevesebb szóval, egyszerű jelenléttel, szeretettel és tisztasággal sokkal többet közvetítenek belőle.

Talán ennyire egyszerű a mérce. Nézd meg, mit tesz veled az ember, akit követsz, a könyv, amit olvasol, vagy a tanítás, amit befogadsz. Több szeretet van benned utána? Több béke, több együttérzés, több felelősség, több élet? Közelebb érzed magad Istenhez, vagy csak egy újabb elkülönülést és ítéletet kaptál?

Azokat az embereket szeretném követni, akikből számomra sugárzik valami az isteniből. És közben magamon is ugyanezt kérem számon. Nem azt, hogy tökéletes legyek, hanem azt, hogy amerre járok, abból, amit mondok és abból, ahogyan élek, egyre több szeretet és egyre több Isten legyen érezhető. Mert végül talán nem az a legfontosabb, hogy mennyit beszélünk róla, hanem hogy mennyit tudunk megmutatni belőle az életünkkel.

Öt éve kezdtem el építeni a Boldogasszony Templom jurtát. Azóta nagyon sok minden történt velem és a jurtával is. Volt, hogy a szél tépte le róla a ponyvát, volt, hogy szét kellett szedni, aztán jött az én balesetem, és nekem is újra kellett kezdenem az életemet. Két év kellett hozzá, hogy annyira összeszedjem magam, hogy megint képes legyek dolgozni rajta. Közben a jurta faelemei is öregedtek, sérültek, sok minden tönkrement, úgyhogy most nem egyszerűen össze kell raknom, hanem szinte újra kell teremtenem az egészet.

Most itt vagyok Tinnyén, és minden egyes nap reggeltől estig ezzel foglalkozom. Napfelkeltétől napnyugtáig szabom az új ponyvát, mérem, igazítom, alakítom a faelemeket, találom ki újra és újra, hogyan legyen erősebb, tartósabb és jobb, mint amilyen valaha volt. Az új ponyva komolyabb, erősebb anyag, de emiatt a régi szerkezeten is változtatni kell. Van, amit át kell szabni, van, amit újra kell készíteni, és van, amit egyszerűen csak addig kell csinálni, amíg végre a helyére nem kerül.

Néha én is elgondolkodom azon, hogy miért csinálom még mindig. Öt év nagyon hosszú idő. Ennyi idő alatt az ember sokszor elfárad, sokszor csalódik, és sokszor azt mondja magában, hogy talán jobb lenne abbahagyni. Én is átmentem ezeken a pillanatokon. Voltak, akik mellettem maradtak, és voltak, akik a sok kudarc után elfordultak. Ezt is meg kellett tanulnom elfogadni. De van valami, amit nem tudtam elengedni: azt az érzést, hogy ennek a helynek meg kell születnie.

Azért építem a Boldogasszony Templom jurtát, mert hiszek abban, hogy egy férfi egyik legfontosabb feladata a nő tisztelete, szeretete, megbecsülése és boldoggá tétele. Nem azért, mert a nő kevesebb vagy több a férfinál, hanem éppen azért, mert egymás nélkül egyikünk sem teljes. Ha egy nő boldog, annak a boldogsága továbbárad a családjára, a gyermekére, a társára, az egész környezetére. De ha egy nő megtörik, ha elveszíti a biztonságát, a szeretetet és a megbecsülést, annak a fájdalma is végiggyűrűzik mindenen.

Egy olyan helyet szeretnék létrehozni, ahol a nő újra szent lehet. Ahol nem tárgy, nem szerep, nem teljesítmény, nem kirakat, hanem maga az élet hordozója. Ahol lehet emlékezni arra, hogy a nő tisztelete nem valami modern találmány, hanem olyan ősi gondolat, amely különböző formákban rengeteg nép hagyományaiban és vallásaiban megjelent. Ezt a Boldogasszony hagyományán keresztül szeretném újra életre kelteni, magyar szívvel, magyar földön, egy olyan helyen, ahol az emberek le tudnak tenni valamit abból a teherből, amit évek óta cipelnek.

És talán most, ebben a különösen nehéz időszakban még fontosabb ennek az üzenete. Aszály van, szárad a föld, szenvednek a kertek, a földek, a fák és az emberek is. Ilyenkor az embernek nemcsak vízre van szüksége, hanem reményre is. Arra az érzésre, hogy még lehet teremteni, még lehet újat kezdeni, még lehet valamit felépíteni akkor is, ha egyszer már szétszakadt. Én most ezt teszem minden egyes nap: ponyvát szabok, fát faragok, régi elemet javítok vagy gyártok újra, és közben próbálom összerakni azt is, amit az elmúlt évek szétszedtek bennem.

Ezért szeretném most az áldásodat kérni. Nem azt kérem, hogy helyettem csináld meg. Csak azt szeretném, ha még hiszel bennem, ha érzed ennek a helynek a jelentőségét, adj egy jelet. Egy szívet, egy jó szót, egy biztató kommentet. Mond azt, hogy „Gyerünk, Ádi, csináld meg, áldásom reá! vagy bármit.

Mert higgyétek el, amikor az ember egyedül dolgozik reggeltől estig, és közben egy ekkora dolgot próbál újra életre kelteni, akkor egyetlen őszinte biztatás is hatalmas erőt tud adni. Na meg persze hálásan köszönöm a közelben lakó barátaimnak, hogy mikor olyan van amit egyedül nem bírok, át jöttök és segítetek.

Ez már a negyedik nekifutás. Nem tudom, hány akadály lesz még előtte. De azt tudom, hogy amíg van bennem erő, addig építeni fogom. Mert vannak dolgok, amiket nem azért csinálunk, mert könnyű, hanem azért, mert tudjuk, hogy meg kell csinàlni. A Boldogasszony Templom jurta számomra ilyen. Egy hely, ahol a nő újra tiszteletet kaphat, ahol a férfi megtanulhat szolgálni, ahol családok, párok és emberek emlékezhetnek arra, hogy a szeretet nem gyengeség, hanem erő.

Öt éve kezdtem el. Sokszor szétszedte az élet, amit felépítettem. Most pedig újra összerakom. Talán nem ugyanaz a jurta lesz, mint öt évvel ezelőtt, és én sem vagyok már ugyanaz az ember. De ennek így kellett történnie. Ami egyszer szétesik, azt néha nem ugyanúgy kell összerakni, hanem erősebben, bölcsebben és több hittel. Most ezt teszem itt, nap mint nap, napfelkeltétől napnyugtáig.

Ha pedig szeretnéd, hogy ez a templom végre megszülessen, akkor küldj egy szívet, likeot, írj egy mondatot, és küldd tovább annak, akiről tudod, hogy érti, miért fontos a nő tisztelete, a Boldogasszony, a család, a szeretet és az élet. Hadd lássam, hogy nem egyedül építem ezt. Hadd érezzem, hogy vannak még, akik azt mondják: Ádi, ne hagyd abba. Csináld meg. Építsd fel. Mi pedig itt vagyunk mögötted.



Ha úgy érzed tevékenyen is részt vennél a Templom jurta építésében várlak sok szeretettel szinte bármikor Tinnyén.

ezentudszhívni időpont egyeztetésre:
06706144449

Ha pedig úgy érzed anyagilag is támogatnád a küldetést:

Revolut:


Magnet Bank
Horváth Ádám
16200223-10049721
IBAN
HU61 1620 0223 1004 9721 0000 0000

megjelenítés

Csajozós tippek Boldog Asszony hívőknek Shamanaditól a Csillagszemű Betyár Táltostól.
További tippekért kövess be.

Csajozós tippek 4.rész
A harcművészet és az élet két különböző arcát mutatja ugyanannak az ősi erőnek. A harc a yang: kifelé irányuló, cselekvő, határozott energia. A yin pedig a befogadás, a megújulás, a teremtés és az élet oldalát képviseli. Nem jó és rossz áll szemben egymással, hanem két egymást kiegészítő erő.

A harcművészet valódi tanítása sem a pusztításról szól. Éppen ellenkezőleg: arra tanít, hogy az ember megismerje a saját erejét, és megtanuljon bánni vele. Az erő önmagában nem nemes és nem gonosz. Az számít, mire használjuk, és képesek vagyunk-e uralni önmagunkat, mielőtt másokat akarnánk uralni.

Az egyik energia képes rombolni, a másik képes építeni. Az egyikben ott van a küzdelem, a másikban a megújulás. Mégis mindkettő ugyanannak az életnek a része. Ahogy a természetben is szükség van elmúlásra ahhoz, hogy valami új megszülethessen, úgy az emberben is szükség van az erő és a lágyság egyensúlyára.

A régi tanítások szerint nem az a cél, hogy válasszunk yin és yang között, hanem hogy megtaláljuk a kettő harmóniáját. Legyünk elég erősek ahhoz, hogy megvédjük azt, ami értékes, és elég bölcsek ahhoz, hogy ne pusztítsuk el azt, amit meg akarunk védeni.

Mert a valódi erő nem az, amikor képes vagy elpusztítani valamit.

Hanem amikor képes vagy teremteni, építeni és életet szolgálni vele.