Csillagmanó Szolgálat

Boldog gyereknapot 🌸

Miniszterként az első Gyereknapomon egy számomra különösen fontos kezdeményezést szeretnék bejelenteni.

Az Oktatási és Gyermekügyi Minisztériumban létrehozzuk a Gyermek- és Ifjúsági Részvételi Csoportot.

Hiszek abban, hogy a gyerekekről és a fiatalokról nem lehet úgy döntéseket hozni, hogy közben nem hallgatjuk meg őket. Nemcsak véleményük van az őket érintő kérdésekről, hanem értékes tapasztalatuk, tudásuk és sokszor egészen új nézőpontjuk is.

Azt szeretném, hogy a jövőben a fiatalok ne csupán elszenvedői vagy véleményezői legyenek a döntéseknek, hanem valódi partnerei azok alakításának.

Ezért olyan fórumot hozunk létre, ahol a gyerekek és fiatalok rendszeresen elmondhatják a véleményüket az oktatásról, a gyermekeket érintő ügyekről és a jövőjükről szóló kérdésekről – és ahol ez a vélemény valóban számítani fog.

Mert a gyermekközpontú gondolkodás nem egy jól hangzó szlogen. Azt jelenti, hogy figyelünk rátok. Meghallgatunk benneteket. És helyet adunk a hangotoknak.

A konkrét forma kialakításáról szóló közös gondolkodást már el is kezdtük diákokkal. Ezt a munkát a következő hónapokban folytatjuk, és szakmai szervezetek tanácsát is kikérjük annak érdekében, hogy valóban olyan részvételi intézmény jöhessen létre, amely hitelesen képviseli a gyerekek és fiatalok sokszínűségét, és érdemi lehetőséget teremt a döntések alakításában való részvételre.

Ilyen kezdeményezés még nem volt a magyar oktatásirányításban. Éppen ezért nem szeretnénk elsietni. A részletek itt különösen fontosak. Nem egy újabb formális egyeztető fórumot szeretnénk létrehozni, hanem egy olyan közösséget, amelyben a fiatalok véleménye valóban megjelenik, és valódi súlya van. Sok munkánk lesz még vele, de azt remélem, hogy egy olyan intézményt tudunk közösen felépíteni, amely méltó a gyerekek és fiatalok bizalmára.

Boldog Gyereknapot kívánok minden gyermeknek és fiatalnak! ❤️

(részlet egy tanuló leveléből, ami nemrég érkezett a postámmal)

"A vasszigor mellett felnőtt ember jól emlékszik, mennyi kínt kellett kiállnia, és szeretné, ha saját gyerekénél fájdalommentesen, békésen érhetné el mindazt, amit szeretne. Másrészt pedig megszokta, hogy az erősebb akarat előtt meg kell hajolni. Ha kisgyerekénél erőszakosságot, vagyis erős akaratot tapasztal, akkor megmondja ugyan, mit vár el – kér, ígér és dicsér –, de kimondatlan habozásából a gyerek megérzi, hogy csakis rajta áll, teljesíti-e a kérést vagy sem.

A szülő ilyenkor nem érti, miért kell mindig kiabálnia, miért nem érti a gyerek a szép szót. Talán azért, mert olyankor beszél szépen, amikor nyugalma még megengedi, hogy a 'legyünk jóban!' szándéka is érvényesüljön. Ilyenkor még sok engedmény olvasható le arcáról. De ha ezzel kudarcot vall, elhagyja türelme ('Végül is mégsem hagyhatom, hogy egye a homokot!'), és már nem érdekli, milyen áron, csak legyen meg az, amit akar.

Most már érzi a gyerek a határozottságot, az elszántságot - ezért fogad szót. Nem a hangerőt kevesellte, hanem az egyértelmű akaratot, a határt. Igen sok szülő ingadozik így évekig szigor és engedékenység között, és végül becsapva érzi magát, hogy szelídségét a gyerek nem együttműködéssel viszonozza." F. Várkonyi Zsuzsa: Már 100x megmondtam - 25%-os kiadói kedvezménnyel megrendelhető itt: https://nyitottakademia.hu/webshop/konyv/f-varkonyi-zsuzsa_mar-100x-megmondtam-5063

🩵 🐦🐦🐦🐦🐦🩵

A május a lélek ébredésének hónapja. Ilyenkor a Föld már nem suttog — hanem énekel. A fák lombjai kitárulnak az ég felé, a madarak hangja megtölti a hajnalt, és a természet emlékeztet bennünket arra, hogy az élet soha nem áll meg, csak átalakul.

A sámáni hagyomány szerint májusban a világok közötti fátyol finomabbá válik. A természet szellemei erősebben jelen vannak, és aki csendben figyel, meghallhatja az üzeneteiket a szélben, a patak csobogásában vagy akár egy váratlan pillanatban megérkező belső felismerésben. Ez az időszak nem a rohanásról szól, hanem arról, hogy újra kapcsolódjunk ahhoz az ősi ritmushoz, amely mindig is ott dobogott bennünk.

Május energiája a növekedés energiája. De a növekedés nem mindig látványos. Ahogy a mag is hosszú ideig láthatatlanul készülődik a föld alatt, úgy bennünk is sok minden csendben formálódik. Néha türelmetlenek vagyunk önmagunkkal, és azt hisszük, már régen ott kellene tartanunk valahol. A természet azonban nem siet. A tölgy sem szégyelli, hogy lassabban nő, mint a fű.

A sámán tudja, hogy minden virágzásnak ára van: el kell engedni a tél nehézségét, a régi félelmeket, a múlt kiszáradt ágait. Május arra hív, hogy bátran lépjünk ki a fényre. Hogy ne csak túlélni akarjunk, hanem valóban jelen lenni az életben.

Ez a hónap a tűz és a szív ideje. A belső tűzé, amely újra fellobbanhat bennünk. A szívé, amely emlékszik arra, kik vagyunk valójában a szerepeken, félelmeken és zajokon túl.

Ülj ki néha csendben a természetbe. Hallgasd meg a madarakat. Érintsd meg a földet. Gyújts egy kis tüzet vagy egy gyertyát este, és figyeld a lángot. A válaszok sokszor nem szavakban érkeznek, hanem érzésekben.

A május arra emlékeztet bennünket, hogy az élet nem ellenünk dolgozik. Ugyanaz az erő, amely virágba borítja az erdőt, bennünk is ott él.

Holnap hozz egy követ magaddal! A Szilágyi Erzsébet fasor és a Júlia utca sarkán mostantól ott lesz az Átsuhanó Babák emlékpadja, egy hely, ahol bárki megállhat, leülhet, és gondolatban talán még közelebb kerülhet ahhoz, aki fontos.
Írj rá egy nevet, egy szót, egy szívet vagy csak tedd le csendben!
Ezek a kövek együtt őrzik majd a szeretetet, a hiányt, az összetartozást.
Az emlékpad ötlete Őrsi Gergely polgármestertől származik, amit nagyon nagy hálával fogadtunk. Külön öröm számunkra, hogy a II. kerület vezetése mellénk állt és együtt teremthetünk olyan helyet, ahol mindenki megpihenhet egy pillanatra és érezheti, hogy nincs egyedül.
Gyere el, és hagyj nyomot, mert minden kő egy történet, és minden történet számít.💗
📍 II. kerület, Szilágyi Erzsébet fasor – Júlia utcánál
🕙 Emlékpad-átadás: október 15., 10:00
🤍 Utána: Átsuhanó Babák kiállítás megnyitó, Marczibányi Téri Művelődési Központban, 11:30

(A fotó az Elcheben található emlékhelyet ábrázolja)

Nem fogadták el sebészként, ezért kitalált egy tesztet, ami ma minden újszülött életét megmenti a világon.

Az 1940-es években Virginia Apgar előtt bezárultak a műtők ajtói – pusztán azért, mert nő volt. De ahelyett, hogy feladta volna, új irányt vett: altatóorvos lett, egy olyan területen, ahol még mindig képes volt különbséget tenni.

A szülészeten dolgozva valami nyugtalanítót vett észre: sok újszülött nem kapott azonnali ellátást, és az orvosoknak nem volt gyors módszerük annak megállapítására, ki van veszélyben.
Egy reggel tehát fogott egy papírt, és leírt öt szempontot – légzés, szívritmus, izomtónus, reflexek és bőrszín – majd ezeket egy egyszerű, de forradalmi skálává alakította.

Az Apgar-tesztet 1952-ben kezdték el alkalmazni, és kevesebb mint egy évtized alatt az Egyesült Államok kórházaiban már mindenütt használták. Azóta milliónyi csecsemőt láttak el időben annak az öt számnak köszönhetően.

Virginia a Columbia Egyetemen is tanított, könyvet írt a terhességről, és a March of Dimes szervezetnél dolgozott, ahol világszerte támogatta az anyai egészségügyi programokat.

1974-ben távozott az élők sorából, de minden másodpercben, amikor egy orvos felméri egy újszülött állapotát, csendben felhangzik munkájának visszhangja: Virginia Apgar neve.