The learner coach

Tudatosság (Elevenség?)

Mindenben megtalálni: mit eszünk, veszünk, kivel (nem) barátkozunk, és tudatában vagyunk a különböző mintáinknak és sérüléseinknek. Legalábbis azt gondoljuk. Túlzással, de (szerintem) csípő helyett fejből toljuk a dolgokat. Én is.

Nem rég olvastam, hogy „van az agyban egy kis „sziget”, ami test érzeteinket fordítja le, teszi tudatossá számunkra. Vagyis a tudatosság attól függ, hogy minek értelmezzük a testi érzeteinket”. (David Emerson, Overcoming trauma through yoga). És akkor mi van, ha ez a sziget alul működik?

Emiatt is, klassz dolog táncolni! Érdemes kipróbálni milyen egy hétvégét magunkkal, a mozdulatainkkal, beszéd nélkül eltölteni, felfedezni mi minden zajlik bennünk. Ezen a műhelyen a fókusz pedig azon van, hogyan jelenik meg a szeretetünk testünkben, táncunkon keresztül. Mert mindenkiében ott van.

Az esemény 2 nyelvű, és se angolul, se táncolni nem kell hozzá tudni 🙂

https://www.facebook.com/events/181222125922331/

A tegnapi napon a társadalmi színház technikák közül, a rituálé színházzal ismerkedtünk meg közelebbről hála Gabriel Vivas Martinez-nek és az élmény alapú tanulásnak.

Izgalmas volt megtapasztalnom játékos körülmények között az olyan különböző szerepeket mint kórustag, kórus vezető, főhős és antihős. Tanultunk az ellentét párokról, érzelmek megtestesítéséről, szerepvállalásról és együttműködésről, a beleengedésről, tökéletlenségről, konfrontálódásról és a saját út járásról.

A the learner coach akcióban! Reggeli slow ébresztő jóga közösségi stílusban és mindfulness elemekkel ötvözve!

Azt gyakoroltuk és tanultuk, hogyan legyünk a jelenben, figyeljünk a testi érzeteinkre és határainkra, és engedjük magunknak, hogy lassan, fokozatosan a testünkön keresztül ébredünk fel.

Az ötletért és felkészítésért pedig nagy köszönet a Yoga with Jucó aki a mai napig segít újraértelmezni a jógát. És Szévja Szloboda az észrevétlenül lőtt képekért. :)

Megengedés

Feszülés a derekam alsó részén, fáradtság mellkasom közepén, csiklandósság, mert egy bogár az arcomra szállt, egy belerepült a szakállamba, a jobb vállamon egy, majd a bal lábszáramon 2 hangya mászott, a bal oldalamon hideg szellő simogatott, bal karom a nap melegítette. A kezeim a térdemen tartottam, de egy nagyobb légy a csukott szememnek repült és én önkéntelenül megráztam a fejem.

Bennem megjelent a fájdalom, a kiváncsiság,öröm, a félelem érzése, illetve a mai napom programja, valamint ötletek jövőbeli projektekhez. Azt figyeltem, hogyan mennyi minden van jelen egyszerre, hogy hogyan változtak (múltak vagy erősödtek) az érzetek és érzések ezen pontok mentén. Ezek történtek velem a mai meditációm közben.

Egy éve meditálok és úgy látom, a megengedés az a készségünk amivel teret nyitunk a létező dolgoknak és türelemmel tudjuk megfigyelni őket. Csak vagyok velük: érezem ami a testemben van, végighallgatom a félelmeim a fejemben vagy épp megélem az örömöm. Ettől még nem gondolom, hogy a megengedés lesz "A megoldás". Egy lehetőség, hogy elfogadóbb, kiegyensúlyozottabb érzelmi helyzetből hozzunk döntést ugyanabban az élethelyzetben.

Tegyük fel, hogy a a megélhetésünk veszélybe kerül, feszültek, stresszesek leszünk, és általában ilyenkor hibáztatunk, sírunk, túlesszük magunkat, berúgunk, stb. Ezek is mind rendben vannak, léteznek, a legtöbben ismerjük is őket. Pusztán érdemes kibővíteni a listát: az elfedés helyett köszöntsük, nézzünk rá, hallgassuk meg és mondjuk ki néha, hogy van, hogy félünk. Talán még az is kiderül, hogy nem is olyan ijesztő.

Na és, Te? Mit halogatsz megengedni magadnak mostanában?

kép: happinessishereblog.com

10 dolog amit a "Hagyd abba a sírást!" helyett mondhatunk.
1.Rendben van szomorúnak lenni. 2. Nehéz lehet ez most számodra. 3. Itt vagyok veled. 4. Mesélj róla. 5. Hallak. 6. Biztos nagyon félelmetes, szomorú (stb) volt számodra. 7. Segítek a végére járni. 8. Hallgatlak. 9. Úgy hallom térre van szükséged. Szeretnék itt lenni számodra. A közelben leszek, amikor készen állsz beszélni róla. 10. Igazságtalannak tűnik ez a helyzet.

Ezen a héten 8 ország 22 ifjúsági munkásával, beleértve engem is, együtt tanulunk ezen a gyönyörű, festői helyszínen.

Ma tapasztalatainkat osztottuk meg a mikro színház technika segítségével. Én a színész szerepkörbe tanultam bele, hogy társadalmi beilleszkedést támogató programok bemutatását segítsem, amiket a mozgáskorlátozottság, lgtbiq+, roma közösségek és bevándorlás/menekültek területeken használtak az elmúlt negyed évben.

Köszönet jár Jordan Herreros-nek és Gabriel Vivas Martinez-nek, az Egyesek Youth Association-nek, hogy ennek a részese lehetek, és Szévja Szloboda-nak a fényképekért.

Elfogadni a valóságot

A jó idő közeledtével újra bringázni kezdtem és észrevettem, hogy a ülés menet közben rázkódik. Lenéztem és láttam, hogy a kerekében egy apró nyolcas van. Eltelt néhány hét javítás nélkül, mert hát apró a nyolcas, biztos csak valami meglazult, és persze anyagilag sem volt ideális az időpont. Egyszer még azt is gondoltam, hogy az nem is nyolcas és minden bicikli kereke így mozog.

Pár héttel később előzés közben valaki odaszólt nekem, hogy "Van egy óriási, randa nyolcas a hátsódban!" Egy pillanatra ideges lettem, hogy "Mit szól bele!?" Végül megadva magam, annyit mondtam, hogy "Tudom".

Még nem tudom miért de nem akartam elismerni, hogy a segitsegre van szükség, hisz a biciklim nem működik megfelelően. Egy küllő eltört és a mellette lévők pluszt súlyt kaptak. Ha azok se bírják, el fognak törni, a nyolcas egyre nagyobb lesz és a hátsó kerék hamarosan tönkremegy, biciklizni pedig nem fogok tudni.

Te mit nem akarsz mostanában észrevenni?

„A tanulás egyik legfontosabb elő követelménye, függetlenül attól, hogy biciklizni, céget vezetni vagy kapcsolatot újraépíteni tanulunk, hogy a tanuló kimondja-e, magában vagy hangosan, hogy “nem tudom”. Kijelenteni, hogy valamit nem tudunk, nem csak állapotot ír le, hanem kontextust hoz létre a tanuláshoz.” Chalmers Brothers