25/02/2026
Mindenki igazsága, avagy kinek van igaza?
Minap elkezdtem olvasni Dittrich Ernő, Az életed megértésének könyvét.
Olvastam a Hawkins-féle lelki rezgésszintekről és az igazságról alkotott képünkről is.
A könyv kifejti, hogy “átlagemberként” nem látjuk az objektív igazságot, mert a saját világképünk (amelyet lelki sérüléseink, traumáink, hitrendszereink és tapasztalataink teljesen egyedivé formálnak) erősen torzítja azt.
Csak torz lencsén keresztül látjuk a világunkat, ezért nincs két azonos igazság!
Mindenkinek jogos az igazsága (érzelmi igazság) és a valósága!
Olyan, mintha mindenki egy egyedi MÁTRIX-ban létezni. Mindenki maga számára egy új valóságot teremt tudattalanul csupán azáltal, ahogyan látja a dolgokat maga körül. Mindez befolyásolja, ahogyan a döntéseit meghozza, ahogyan másokkal kommunikál, ahogy önmagát látja és a külvilág ingereit feldolgozza.
Ha a párkapcsolati dinamikát két, azonos irányba, egyenlő sebességgel haladó vektorként (egyenes vonal, irányt jelző nyíllal a végén, amely megmutatja, hogy merre halad és mekkora a hossza) ábrázoljuk, akkor kezdetben két, párhuzamosan futó, közel egyenletes tempóban haladó vektort láthatunk magunk előtt.
Amíg a két ‘szerelmes vektor’ párhuzamosan és egyező tempóban halad, suttogva is hallja egymás hangját, addig fennáll egy intim tér. Egy olyan közeg, ahol mindketten számíthatnak a másikra, mert egy irányba, egy tempóval haladnak, mintha egy test és egy lélek lennének.
Aztán történik valami. Nem gyorsan, nem hangosan, hanem alig észrevehető módon. A mindennapok harcaiban megváltozik a vektorok dinamikája. Eljönnek a traumák, a sémák és az ösztönös viselkedési minták tapasztalatai alapján a rózsaszín köd szertefoszlik. A szerelem elmúlik és maradnak a szürke hétköznapok. A taposómalom hatására a lelkesedés helyére beköltözik a fásultság. A fásult vektor lelassul. Korábbi egyenes iránya lefelé mutat és elkezdődik a süllyedés. A másik vektor próbálja őt felhúzni és noszogatni, de ettől ő maga is lejjebb halad, tempója csökken. Mindenkiben nő a feszültség.
Gyakran elegendő annyi, hogy a korábban párhuzamosan futó két irányvonal közül az egyik szöge megváltozik, vagy a kettő vonal haladási tempója eltérő (általában a kettő együtt jár). Az egyik ember elégedettebb az életével, a munkájával, a hivatásával, a testével, stb., míg a másik ember nem találja önmagát és csak a mindennapok kihívásaira fókuszálva elveszíti a belső hajtóerejét.
Ez a különbség rövid távon alig észlelhető változássá, hosszabb idő után egy hatalmas távolsággá tud fejlődni.
Ahogyan a távolság nő, úgy kell a hangot felerősíteni és a jelzés intenzitását növelni, hogy a másik megértse a közös út irányait. A gyorsabban haladónak lassítani kellett, ami benne feszültséget kell, a lassabb pedig mindig azt érzi, hogy nógatják, erőltetik a gyorsabb tempót, ami számára is kellemetlen.
Ahogyan a távolság túl nagy lesz, a két fél már nem hallja egymást. Megszűnik az intim tér, nincs megértés és már közös út sem. Csak két vektor van, amely másfelé mutat és két teljesen ellentétes valóság.
Hajós példával illetve az alábbi dinamika zajlik le.
Kezdetben a közös hajót együtt irányítjuk. Ketten fogjuk a kormányt és egyező az úticél.
Később mindig egyvalaki tekeri a kormányt, a hajó azonban már nem siklik hatékonyan egy irányba, mert a gyakori kormányoscserék miatt gyakori az irányváltás és megkezdődik az egymás hibázatása a lassú tempóért.
A legvégén két erőlködő, frusztrált, ordító ember tépi egyszerre a kormánylapátot és a hajó szinte egyhelyben forog, míg végül valaki feladja és kiugrik a hajóból.
Megértettem, hogy mennyire fontos az önismeret. Mennyire fontos az, hogy tudjam, merre mutat valójában az én vektorom és milyen tempóval haladok az utamon. Ha önmagammal tisztában vagyok, akkor a másik ember, aki hozzám csatlakozik, aki az életem része lesz, szintén hasonló vektorral rendelkezik, így hajónk könnyedén siklik előre.
Megértettem azt is, hogy a valódi empátia annak felismerése és elfogadása, hogy a másik véleménye, a másik valóság érzékelése is ugyanannyira jogos, mint a saját igazam, hiszen nincs két egyforma realitás!
Most azt tanulom, hogy a másik valóságának tükrében meglássam a saját életfelfogásom torzulásait és felismerjem azokat a területeket, ahol tovább szükséges önmagamat gyógyítanom.
Az önismeret során megtapasztaltam, hogy a tiszta kommunikáció az egyetlen olyan eszköz, amivel játszmák nélkül lehet létezni a párkapcsolatban és megértettem a segítő tükrök erejét, amelyet a másik jelene tud számomra adni.
A párkapcsolat az önismeret igazi tesztje. Megmutatja, hogy hol tartasz az önmagad felé vezető belső úton és lehetőséget kínál arra, hogy felismerd, mely területek igénylik még a figyelmedet, a gyógyítást.
Én hiszek a gyógyulásban, a kapcsolatok nyújtotta tükrökben és az önismeret erejében. Hiszem, ha szembenézek önnön démonjaimmal és a mélyére megyek a fájdalmaimnak, akkor a kigyomlált félelmek helyére béke költözik, a begyógyult sebek nyomán öröm ébred. A megélt tapasztalatok bölcsességet hoznak és a bölcsesség nyugalmat áraszt.
Ha szeretnél a kommunikációban fejlődni, a torz lencsédet tiszta tekintetre cserélni és a párkapcsolati dinamikádat megváltoztatni, akkor várlak szeretettel az erdei coach sétáimon.
Jelentkezni az alábbi telefonszámon tudsz: 06302084282
30/05/2026
10/04/2026
09/02/2026