Hajdu-Kis Diána # Transzformatív coach és gyászterapeuta

Holnap éjfélig tart az early bird kedvezmény
az „Az üres asztal – a szervezeti veszteségfeldolgozás tréningje” képzésemre, mely április 23-24-én kerül megrendezésre Budapesten.
A tréning szervezeti vezetőknek, HR szakembereknek és külső tanácsadóknak ad szakmai keretet és gyakorlati eszközöket a veszteségekkel járó változási folyamatok hatékonyabb vezetéséhez, támogatásához.
Szerdától már a teljes díj érvényes.
Bármilyen kérdés kapcsán keressetek üzenetben itt, vagy emailben: [email protected], részletek pedig az első kommentben található linken.

#1 Még mindig óriási beleéléssel mesélsz az igazságtalanságokról, amelyeket a korábbi főnököd miatt tapasztaltál (még ha jogosan is).

#2 Nem tudod rávenni magad, hogy köszönj a távozásodért felelős személynek, amikor összefutsz vele az utcán.

#3 Ok nélkül elillan az önbizalmad, vagy túlságosan mérges leszel, amikor az előző munkahelyeden tapasztalt helyzetekben találod magad.

#4 Frusztrál, hogy a korábbi munkahelyeden szerzett ismereteid, tapasztalataid a szakterület sajátosságai miatt most látszólag használhatatlanok az új pozíciódban.

#5 Bagatellizálod a gyászodat, úgy teszel, mintha mi sem történt volna.

🤍 A gyász komplex érzelmi folyamat

A gyász nem lineáris és nem automatikus folyamat, amelyet pusztán az idő múlása megoldana. Találkoztam olyan, kisfiát gyászoló férfival is, akinek gyászát az azóta eltelt 3 évtized sem oldotta fel.

🤍 Aktív gyászmunkát igényel

A gyász feldolgozása aktív részvételt és gyászmunkát igényel. Ez magában foglalhatja a fájdalom és veszteség érzésének megélését, az emlékekkel való foglalkozást, ambivalens érzelmeink “szétszálazását”.

🤍 Elfojtott gyász hosszú távú hatásai

Az érzelmek elfojtása és figyelmen kívül hagyása hosszú távon még súlyosabb problémákhoz vezethet, például depressziót, szorongást okozhat.

🤍 Kapcsolati problémák

A veszteség tapasztalata miatt bizalmatlanabbá válhatunk a jövőbeli kapcsolatokkal szemben. Félhetünk attól, hogy újra megsérülünk, ami megnehezíti az új kapcsolatok kialakítását és a meglévők ápolását.

🤝 Hiszem, hogy a reménytelen, sötét helyzetekből is előre vihet a kitartásunk, ha van bátorságunk a szembenézéshez!

Ha ebben segítséget szeretnél kérni, akkor kattints, és ismerj meg jobban: https://nelumboconsult.com/rlam-aloldal

Ezt a fotót látva, többen kérdezték tőlem: hogyan tudsz ilyen lelkes lenni, amikor a veszteségről beszélsz?

A válaszom az, hogy azért, mert nem (csak) a veszteségről beszélek, hanem a veszteség feldolgozásáról.

Saját magam is megtapasztaltam ennek hozadékait mind a magán-, mind a szakmai életemben… s lelkesít az, hogy az ügyfeleim is azt igazolják vissza, hogy kézzelfogható életminőség javulást hozhat az, ha rászánjuk magunkat arra, hogy végigjárjuk ezt az utat.

Te milyen témáról beszélsz - mások számára talán nem érthető módon - szuperlelkesen?

Akár szimbolikus, akár haláleseti veszteséggel küszködik valaki, sokszor nehezen szánja rá magát a feldolgozásra, akár évek is eltelnek így. Pedig a reménytelennek tűnő, sötét helyzetek feldolgozása nagyban hozzájárulhat a személyes fejlődésünkhöz és az életminőségünk javulásához:

1. Önismeret mélyítése: Krízishelyzetek során jobban megismerhetjük saját érzelmi és mentális reakcióinkat. Kiderülhet, hogy milyen erősségeink és gyengeségeink vannak, hogyan reagálunk stresszhelyzetekre, és milyen megküzdési stratégiáink működnek vagy éppen nem működnek.

2. Reziliencia fejlesztése: A nehéz helyzetek leküzdése segít abban, hogy rugalmasabbá váljunk. Megtanulhatjuk, hogyan álljunk talpra kudarcok és veszteségek után, ami hosszú távon növeli az érzelmi ellenálló képességünket. Ha sikeresen túljutunk egy ilyen helyzeten, az növelheti az önbizalmunkat és a hitünket abban, hogy képesek vagyunk megküzdeni a jövőbeli kihívásokkal is.

3. Empátia és együttérzés növelése: Saját szenvedéseink átélése során gyakran nagyobb empátiát és megértést tanúsítunk mások iránt is, akik hasonló helyzetben vannak. Ez javíthatja társas kapcsolatainkat és erősítheti a közösségi érzést másokkal.

4. Célok és prioritások tisztázása: Amikor mélyponton vagyunk, gyakran újragondoljuk életünk céljait és prioritásait. Ez a tisztázás segíthet abban, hogy az igazán fontos dolgokra koncentráljunk, és elengedjük azokat, amelyek nem szolgálják a boldogságunkat és fejlődésünket.

5. Személyes növekedés: A nehézségekkel való megküzdés során olyan készségeket és tulajdonságokat fejleszthetünk, amelyek később is hasznosak lehetnek. Ilyenek például a problémamegoldó képesség, a türelem, a kitartás és a bátorság. De akár életünk mélyebb értelmére, küldetésünkre, hivatásunkra is rábukkanhatunk ezen helyzetek tudatos feldolgozása közben.

A magunknak való megbocsátás fontos része a lelki egészségnek és az önismeretnek. Bár sokan annak úgy, hogy másoknak jóval könnyebben megbocsátanak mint saját maguknak, egy csomó érvem van amellett, hogy miért érdemes magunkkal szemben is ugyanezt gyakorolnunk.

1. Önbizalom és tanulás: Amikor hibázunk, hajlamosak vagyunk önmagunkat okolni, ami csökkentheti az önbizalmunkat és önbecsülésünket. Holott pont akkor van az önbizalmunkra a legnagyobb szükségünk, amikor hibáztunk és ezt szeretnénk kijavítani. Ismerjük fel, hogy hibáztunk, és utána ugorjunk fejest abba, hogyan tudnánk ezt a lehető legjobban kijavítani!

2. Mentális egészség javítása: A bűntudat, a szégyen és az önvád stresszt és szorongást okozhat, ami hosszú távon negatívan befolyásolja a mentális egészséget. A megbocsátás csökkenti ezeket az érzéseket, és elősegíti a mentális jólétet. Gyászolókkal sokszor dolgozunk ezzel.

3. Érzelmi gyógyulás: A megbocsátás segít feldolgozni és elengedni a múltbeli sérelmeket, ami szükséges az érzelmi gyógyuláshoz. Ezzel végre lehetőség nyílik a valódi előrelépésre és a pozitív érzelmi állapot fenntartására. Erről majd egy külön posztban is írok még.

4. Kapcsolatok javítása: Ha magunknak megbocsátunk, könnyebben tudunk másoknak is megbocsátani, ami javíthatja a társas kapcsolatainkat. Az empátia és megértés növekedésével a konfliktusok is könnyebben rendezhetők. Akár sokéves neheztelések, dühök is tudnak így oldódni.

A sort még hosszan tudnám folytatni, de talán így is látszik, hogy a magunknak való megbocsátás pozitívan tud hatni az élet számos területére, és hozzájárulhat ahhoz, hogy teljesebb és boldogabb életet tudjunk élni.

Az egyik szakterületem a fiatalkori veszteségek feldolgozatlan gyászának segítése. 🌱 Tapasztalatom alapján ennek jelei lehetnek a következők:

1️⃣ “Ugye te nem halsz meg?” Folyamatosan és intenzíven félted a párodat és a szeretteidet.

2️⃣ Mások - számodra idegenek - halálhírét olvasva teljesen kiborulsz.

3️⃣ Amennyiben hirtelen halállal halt meg elveszített szeretted, hozzátartozóid pár órás “eltűnése” kapcsán is egészen biztos vagy abban, hogy csakis “valami nagyon súlyos dolog” történhetett velük (betegség vagy baleset).

Magadra ismertél? Ha van olyan veszteséged, amit régóta hordozol, és szeretnéd feldolgozni, akkor beszélgessünk: https://nelumboconsult.com/rlam-aloldal

Bár a gyászfolyamat kapcsán ma már ennek egyediségét hangsúlyozzuk, egy-egy modellt gondolatébresztőnek mégis érdemes használni, munkahelyi veszteségek kapcsán is.

Akár Te hoztad meg a döntést, akár a munkahelyed döntött így, a váltással kapcsolatos érzelmek széles skáláját tapasztalhatod meg. Lehet, hogy ezeket könnyen átengeded magadon.

Ha viszont úgy érzed, beleragadtál a düh, a neheztelés, vagy éppen a bűntudat érzéseibe, esetleg ezek és más érzelmek valamilyen egyvelegébe - keress meg és szálazzuk szét együtt, hogy egy új helyen minden szempontból tiszta lappal kezdhess. 🤝

Amikor befagy a gyász - Adrienn története ❄️🖤

"Gyermekem születése és édesapám váratlan halála között mindössze három hét telt el. Az élet ment tovább, de úgy éreztem, hogy még két évvel később sem tudtam a halált elfogadni, bármilyen formában megközelíteni. Ráébredtem, hogy lassanként lefagyasztottam apukámmal kapcsolatos gondolataimat, így azonban egy fontos részemet elveszítettem. Idővel felismertem, hogy célzott segítségre van szükségem, kifejezetten gyászterapeutát kerestem, egy kedves ismerősöm ajánlása alapján jutottam el Diához.

A közös munkánknak köszönhetően el tudtam kezdeni a gyász folyamatát, idővel pedig már nem volt érinthetetlen a téma.

Segítség volt, hogy Dia tudatosan felépítette a veszteséggel való megküzdés lépéseit, ha valami számomra túl nehéz volt, akkor hagytunk időt, később esetleg másképp foglalkoztunk a témával. A fájdalmat így sem lehet elkerülni, de hatalmas biztonságot jelentett, hogy valaki fogja a kezemet és támogat.

Véletlen egybeesés, hogy a terápia ideje alatt munkahelyet is váltottam, amiben Dia HR-es tapasztalata és állásinterjúkra való felkészítése hatalmas segítség volt. Dia több tulajdonsága is segítette a folyamatot. Empatikus személy, aki a történeteim minden részletére figyelt, úgy éreztem, hogy végig velem van és ő is végig járja velem a folyamat mélységeit, fájdalmait. Sokat segített a munkában és számomra sokat jelentett, hogy Dia maximálisan biztosított arról, hogy minden amit érzek, annak helye van.

Mindenkinek ajánlom Diát, aki szeretne szembenézni bármilyen veszteségével. Bár a közös munkánk apukám elvesztése miatt kezdődött, viszont sajnos a terápia alatt többféle veszteség is ért. Segítséget kaptam abban, hogy hamarabb talpra álljak, mikor a munkahelyem csődbe ment, Dia segített reálisan látni magamat a munkaerő piacon.

Férjem a terápia ideje alatt veszítette el édesanyját egy rövid lefolyású betegség végén, segítséget jelentett, hogy Diával azt is megbeszélhettem, hogy hogyan tudom őt ebben a helyzetben támogatni." - Adrienn

A közhiedelemmel ellentétben nem csak egy szerettünk elvesztésekor gyászolhatunk, lehetnek úgynevezett szimbolikus veszteségeink is.

Ide tartozik sok olyan változás is, ami a munkával kapcsolatban érhet minket.

Ezeket ugyanúgy fel kell dolgoznunk, hogy tovább tudjunk lépni.