28/07/2026
Hétvégén ismét család- és szervezetállítás képzésen voltam. A felénél járok, és bár az ottani élmények konkrétumokban nem átadhatók, annyit azért elárulhatok, hogy ez az eddigi legizgalmasabb szakmai képződési folyamatom.
Közhelyes lenne azt írni, hogy mélységek és magasságok tapasztalati tere, sokkal igazabbnak érzem azt mondani: ez a generációkon átívelő és a jelenben fájdalmas hatást kifejtő kötel(ezettség)ek kioldása, jóvátétele, elengedése. Hogy felálljon egy új rend, egész-séges állapot, megkönnyebbülés.
És nyilván az egyik álmom beteljesítése is, amit 20 éves korom óta dédelgettem magamban. Mivel egész kicsi koromtól kezdve a családi történetek megfejtése és gyógyítása volt a legfontosabb feladat az életemben, ebben igazán elkötelezett vagyok, tapasztalni szinten, hogy mekkora változáshoz tudok mást is hozzá segíteni.
És mivel szerintem a kis lépések visznek előre, a reggeli kezdés előtt örömmel “ráugrottam” egy számomra kihívást jelentő feladatra: kibogozni egy sokszorosan összecsomósodott hajszálvékony arany nyakláncot.
Talán nem is kell magyaráznom, miért ültem ott elszántan, elmélyedve….tart, ameddig tart…
