08/03/2017
Angyal András > Nőnapi köszöntő
----------------------------------------------------------------------
A nőt köszöntöm, ki szíve alatt cipelt. Őt, ki világra
hozott, fájdalmat viselt, vajúdott. A nőt, ki térdén
ringatott és, ha jó voltam, mellém ült, altatott, mesélt.
A nőt, ki félt és alázat őrizte ágyamat, lehúzta lázamat,
borogatást cserélt. Az Isten áldja meg őt ezért.
----------------------------------------------------------------------
A nőt köszöntöm, kinek glóriát láttam feje fölött. Őt, ki
pálcával járt a padok között, szigorba öltözött, megvert,
mert kerülve az iskolát, feledtem az allegóriát. Kinek
minden szava szíven ütött. A nőt, ki számon kért azért,
amit tegnap beszélt. Az Isten áldja meg őt ezért.
----------------------------------------------------------------------
A nőt köszöntöm, ki velem egyvér, édes-vagy unokatestvér.
És őt is, ki hű kebelbarát. Ki nyílt ésszel, nyílt szívvel
mondja el legbensőbb baját kéretlen, mert hiszen a
sokaság csupán bigott őszintétlen mennyiség, és nem
őstitkot őrző minőség. Az Isten áldja meg őt ezért.
----------------------------------------------------------------------
A nőt köszöntöm, kit koldusként kérleltem szeretete ölén,
kinek temérdek könyörögtem fényérdek küszöbén. A nőt
köszöntőm ki adta, vagy nem hagyta, de kellette magát
és én, mint rab, ki kócból szívja a mézet, úgy ittam ”édes”
szájából mézesnek vélt szavát. Kinek, vágyva, térden
állva, csúsztam kegyeiért. Az Isten áldja meg őt ezért.
----------------------------------------------------------------------
A nőt köszöntöm, ki, magához közel engedett. A nőt, ki
önzetlen, de, ha nincs mellettem, egyetlen pillanat már is
szorítanak a falak, vakon szenvedek. Egyszer itt hagyott.
S hiánya szorított. A plafon rám szakadt. A szívemen ült állig.
És én váltig még bódultan mindig az Úrhoz fordultam, de Ő
sokáig került. Később kiderült, a párom is félt, mígnem Istenhez
menekült, és hozzám visszatért. Az Isten áldja meg őt ezért.
----------------------------------------------------------------------
