23/09/2026
Abigél Bistro: közvetlen hangulat, bisztró adagok és kifejezetten jó ízek a Bazilika közelében
Van az a sajtóvacsora, ahol az ember végig érzi, hogy most egy étteremről kell majd írnia. És van az a este, amikor egyszerűen jól érzi magát, beszélget, kóstol, nevet, és csak később jut eszébe, hogy ebből bizony érdemes lenne egy beszámolót írni.
A Zrínyi utcában, a Bazilika közelében található étterem szeptembertől új néven működik tovább: a korábbi Nonloso helyén most az Abigél Bistro várja a vendégeket. A név egyébként több szálon is kapcsolódik a környékhez és az étteremhez. Néhány utcával arrébb található az Abigél szobra, amely Szabó Magda regényéből és a legendás tévéfilmből vált ismertté, Tóth Pál séf kislányát pedig szintén Abigélnek hívják.
De persze egy étteremnél végül nem a név dönti el, hogy visszamegyünk-e. Kötetlen este, koktélok és egyre több tányér az asztalon.
A sajtóvacsora már az elején kellemesen közvetlen volt. Nem az a kissé merev, „most mindenki szépen végighallgatja a bemutatkozást” típusú este, hanem valódi beszélgetés alakult ki a séf, az étterem vezetése és a sajtó képviselői között.
A koktélok után pedig Tóth Pál séf gyakorlatilag ránk "borította" az étlapot. Persze ezt jóó értelemben: Az előételek teljes palettájából kaptunk kóstolót, majd sorra érkeztek a főételek is. És itt érdemes megállni egy pillanatra, mert az Abigél Bistro tényleg bisztró: nem az a hely, ahol egy gyönyörűen megkomponált tányér közepén két falat étel mellett próbáljuk megfejteni, hogy pontosan mi is történt.
Itt volt mit enni. Az adagok valódi, vállalható bisztróadagok voltak, így egy ilyen kóstolóest végére már nem kellett azon gondolkodni, hogy vajon jól laktunk-e.
A válasz egyértelmű volt.Ismerős ízek, mai formában. A konyha számomra éppen attól működött jól, hogy nem akart mindenáron különlegesnek látszani.
A koncepció szerint az Abigél mai magyar ételekben gondolkodik: ismerős ízekkel, de kortárs megfogalmazásban. Ez több fogásnál is jól érezhető volt. A könnyedebb, cukkinire épülő fogásoktól és az újhullámos ratatouille-tól egészen a kacsamellig vagy a paprikás csirkéig olyan ételek kerültek az asztalra, amelyekhez nem kell gasztronómiai szótár. És szerintem éppen ez az egyik erőssége a helynek.
A magyar konyhát nem akarja múzeumi tárgyként bemutatni, de nem is akarja úgy újraértelmezni, hogy közben az ember már ne ismerjen rá az ételre. Az ízek alapvetően érthetőek és szerethetőek maradnak, miközben a részletekben ott vannak a modernebb megoldások.
Ami pedig különösen fontos: nagyon ízletesek voltak az ételek. Nemcsak érdekesek vagy szépen tálaltak, hanem egyszerűen jó volt őket enni. Az apróságok: bőrkötéses bor/étlap, nem AI-val rajzolt koktélok (valós grafikus munkája), illemhelyen kis kedves képek és szárazvirágok...
Egy étterem, ahol a turisták és a budapestiek is megtalálhatják a helyüket. Az Abigél elhelyezkedése egyszerre előny és kihívás. A Bazilika környéke Budapest egyik legforgalmasabb, legturistásabb része, így rengeteg külföldi vendég fordul meg az utcában. Nem titkolt cél a Michelin.
A tapasztalatok szerint az Abigél vendégeinek nagyjából 90 százaléka külföldi, akik sokszor egyszerűen az utcáról térnek be, vagy az Instagramon, Reelsen, illetve Google-értékelések alapján találják meg a helyet.
Ez egy ilyen lokációban teljesen érthető. Közben viszont szerintem éppen az a kérdés, hogy egy ilyen étterem tud-e olyan hely lenni, ahová egy budapesti is szívesen visszatér. Az este alapján erre minden adott:
A belső tér igényes, de nem túlgondolt, a személyzet kedves és természetes, a borlap rendben van, a választék pedig jól illeszkedik ahhoz, amit a konyha képvisel. Az egésznek van egy kellemes eleganciája, de nincs benne feszengés.
Abigél és Sauska: borok az asztalon. Az új név mellett egy másik fontos változás is érkezett: az Abigél Bistro lett Magyarország első Sauska Ambassador étterme. A Sauska borok és pezsgők így nem egyszerűen egy újabb tételként jelennek meg a borlapon, hanem szervesebben kapcsolódnak az étterem koncepciójához.
És ez azért is jó párosítás, mert az Abigél egész koncepciójában hasonló gondolat jelenik meg: magyar alapok, mai megközelítés, közérthető, de igényes végeredmény. Számomra az Abigél nem a „nagy megfejtés”, hanem egy nagyon jó este
A sajtóanyagban szereplő kérdés tulajdonképpen az, hogy lehet-e Budapest egyik legturistásabb részén olyan kortárs magyar éttermet működtetni, amelyet a budapestiek is magukénak éreznek.
Ezt majd hosszabb távon a vendégek döntik el. A saját estém alapján viszont azt tudom mondani, hogy az Abigélben megvan az a közvetlenség, ami miatt könnyű jól érezni magunkat. Nem kell különösen komolyan venni az éttermezést, nem kell megfejteni minden tányért. Le lehet ülni, inni egy jó koktélt vagy bort, beszélgetni, aztán pedig jönnek a tányérok.
Az ételek ízletesek, az adagok becsületesek, a kiszolgálás közvetlen, a környezet pedig kellemes. Nekem ez az este elsősorban erről szólt: jó társaság, jó hangulat és nagyon jó ételek.
Egy olyan helyen, ahová egy külföldi turista valószínűleg gond nélkül betérhet az Instagramról vagy az utcáról, miközben szerintem egy budapesti vacsorának is teljesen jó választás lehet.
Az Abigél Bistroval így nemcsak egy új étteremnevet kaptunk a Bazilika környékén, hanem egy olyan helyet is, ahol a magyar konyha nem magyarázkodik. Egyszerűen csak jól akarja érezni magát az asztalnál ülő vendéggel együtt.
https://abigel-bistro.hu/
