12/08/2026
Szomorú szívvel búcsúzunk a Petrik egykori igazgatójától, Szabó Ilonától. Bertalan Zsolt szavaival emlékezünk rá, nyugodjon békében.
LABORATÓRIUM AZ ÉGBEN...
Örökre elment az ICA! Így, nagybetűkkel, az ICA, mindenki Icája, a gyerekek, a tanítványok Ica nénije. Kollégám, mentorom, pártolóm, főnököm, de mindenekelőtt barátom volt. Ő is és férje, a néhány évvel ezelőtt eltávozott Laci is. Szabó László, és felesége Szabó Lászlóné, aki több mint fél évszázadon át a Petrik Lajos Vegyipari Technikum, majd Szakközépiskola tanára és igazgatója volt. Szerintem szakmai és emberi szempontból is a legnagyobb igazgatója. Sorolhatnám címeit, érdemeit, kitűntetéseit, a sok-sok elismerést, amit természettudományi és pedagógiai munkásságával kiérdemelt, köztük a számára is legfontosabbak: az Apáczai Csere János díj és az Ericsson, a Graphisoft és Richter Gedeon Nyrt. által alapított, Rátz Lászlóról elnevezett, Rátz Tanárúr-életműdíj, amelyek egyszerre fejeztek ki elismerést a Pedagógus és az Innovatív iskolavezető munkássága iránt...
Pedagógus volt, a szó legszorosabb értelmében: Tanár! A természettudományok, elsősorban a kémia tanára. Az 1970-es években egy ország ifjúságával szerettette meg a kémiát a TV Iskola televízió című műsorában. Nézem a Magyar Nemzeti Levéltár 2022. szeptember 27-dikei „...és köszönöm a televíziónak, hogy megtanította a gyermekeimet...” című Internetes bejegyzését: a Képes Újság 1972. szeptember 30. 9. oldal cím alatt „A kémia egyik előadója idén is Szabó Lászlóné” feliratú képet. Egy fiatal, karcsú, magas, határozott kiállású, és mégis a kamerába cinkos mosollyal tekintő tanárnő, előtte ma már talán avíttnak tűnő kémiai kísérleti eszközzel. Háta mögött „TV-keretben” homályos felirat: H, He, Li, C, N, O: le sem tagadhatná, hogy kémia órát tart. Ugyanezzel a lendülettel, a tudomány és a gyerekek iránti elkötelezettséggel tartotta az óráit a Petrikben is, és ugyanezzel a lendülettel korrepetálta kollégáit, köztük Magyar Gyurit és engem is a Petrikben, fizikai-kémiából, atomfizikából, amikor kiegészítő egyetemi tanulmányaink során küzdöttünk „ezekkel a borzalmakkal”!
„Te hülye vagy? Hát ezt sem érted?!” – és soha, senki nem vette rossz néven tőle ezt a „Tehülyevagy” megszólítást, mert tudtuk, hogy a szeretet jele, az együttérzés és az erőfeszítés megnyilvánulása, hogy valamit megértessen a tanítványaival. Minden tanítványával, legyen az elsős vagy másodikos diák vagy több gyermekes, meglett korú kolléga.
Elsők között fogadott az iskola tantestületi közösségébe, amikor több, mint ötven évvel ezelőtt először léptem be az épületbe. Augusztus 16-dika volt, 1974-ben. Az akkori igazgató, Horváth Géza megmutatta a szobát, ahol Szabó Laci, a géptan munkaközösség vezetője várt. Laci az évek során nagyszerű mentorom volt, sokat tanultam tőle szakmából is és pedagógiai módszerekből is. Néhány perc múlva beviharzott Ica! Ismeretlenül is nyakamba borult: „No’ kispajtás! Isten hozott. Viseld jól magad és érezd jól magad! Én az Ica vagyok!” És valóban ilyen volt: beviharzott, kirohant, tárgyalt, magyarázott, győzködte a többieket; azután lerohant a menzára és elmagyarázta a szakácsoknak, hogyan kell az ebédet megfőzni, majd átrohant az „A” épület valamelyik laboratóriumába, hogy megmutassa a ...nem is tudom mit, de az biztos, hogy megmutatta, és úgy volt jó, ahogy megmutatta.
1987-ben Horváth Géza nyugdíjba ment, és Ica, akarom mondani: Szabó Lászlóné vette át az iskola irányítását. Ő lett az igazgató, százszázalékos tantestületi támogatással. Meghívott igazgatóhelyettesnek, megtisztelt a bizalmával, mint ahogy később, amikor már nyugdíjba ment, ugyanezzel a bizalommal bíztatott igazgatói helyének megpályázásával. Munkám során a legnagyobb kihívás az volt, hogy megfeleljek annak az örökségnek, amit rám hagyott.
Innovatív iskolavezető volt. A nyolcvanas évek elején a „Petrik” részt vett a Szegedi Tudományegyetem által kezdeményezett egységes középiskolai kísérleti oktatás bevezetésében, aminek tanterveiben, program kidolgozásában oroszlánrészt vállalt. Később, a kilencvenes években erre alapozhattuk a Világbanki programként ismert szakképzésfejlesztési modellt. Közel száz iskola kapott lehetőséget, tizenhárom különböző szakmacsoportban a korszerű szakképzés elméletének és gyakorlatának kidolgozására és kipróbálására, új taneszközök beszerzésére, valamint közismereti és szakmai tanárok külföldi tanulmányútjának megszervezésére. Teljesen természetes volt, hogy Ica a vegyészeti szakmacsoport vezetője lett, a társiskolák igazgatói Debrecentől, Szolnokon és Veszprémen át Nagykanizsáig egységesen fogadták el szakmai vezetését, irányítását, tapasztalatait.
De mi volt az, amiben az innovatív igazgató a legnagyobbat alkotta, az egyesek szemében szentségtörésnek számító legnagyobb lépést megtette? Az iskola több lábra állítása: a vegyészképzés mellett előbb a környezetvédelmi technikus és szaktechnikus, majd az informatikai szakképzést is „behozta” az iskolába. Eleinte a programot irányító minisztérium az iskoláknak csak két szakmacsoportot, szakmairányt engedélyezett, de Ica közismert rámenősséggel meggyőzte a „főnököket”, hogy a Petrik elbír három területtel is. Mit érzett meg akkor, amikor még a vegyipari képzésre is évente három-négy – 1985-ben hat párhuzamos! - osztályt tudtunk beiskolázni? Azt, hogy ez nem lesz mindig így. A technológiák korszerűsödése és az eljövő generációk érdeklődése a természetvédelem és az információs technológia iránt idővel meghaladja a vegyipari iránti keresletet. A vegyi gyárak privatizációja, majd ezt követően sokuk esetleges megszűnése, beolvadása következtében csökkenni fog a vegyipar iránti érdeklődés. De addigra már jól kidolgozott programokkal várhatjuk a másik két szakmacsoportba jelentkezőket is. Igaza volt! Ugyanakkor hallatlan erőfeszítést igényelt az igazáról való meggyőzés házon belül, és a szűkebb – értsd alatta vegyipari – társadalmi környezetben egyaránt. Hja, a több mint százéves Petrik nimbusza, a vegyészet fellegvárának képe sokakban élt: „Hová teszik az iskolát a számítástechnika oktatással mostani vezetői?... ” Kemény munkával tudta meggyőzni vagy leszerelni nem kis számú ellenzőit.
Azután elkészültek minta értékű tanterveink és tankönyveink, amelyek létrehozásában aktív szerepet vállalt: maga is számos tankönyv, tankönyvpótló jegyzet és szakképzési program szerzője, a programfejlesztési csoportok szakmai irányítója volt. Támaszkodhatott kollégáira, mert rendkívül jó csapatépítő volt. Elképzeléseit az élet igazolta: a Petrik, immár, mint Technikum továbbra is jelentős helyet foglal el a középfokú szakképzésben, változatlanul élvonalban vannak versenyző és innovatív tanulóink. A tanulmányi versenyek szervezése, gondozása, pártolása amúgy is szívügye volt, hiszen magánemberként, ifjú korában sportoló, országos szintű kosárlabda versenyző is volt, számos nemzetközi mérkőzésen képviselte hazánkat.
Innovatív munkája eredményének köszönhető, hogy később, a kétezres évek elején az iskola sikerrel pályázhatott másfél milliárd forintot meghaladó állami fejlesztési projektekre, aminek révén kialakulhatott az iskola mai arculata, új laboratóriumai, korszerű műszerparkja és informatikai háttere.
Számomra megtisztelő volt személyes barátsága, munkám iránti bizalma, támogatása és a lehetőség, hogy követhettem, folytathattam elképzelései megvalósítását azzal a szoros csapattal, amit Ő hozott létre, és akik elfogadtak az Ő követőjeként.
Immár Laci társaságában, ott fent, a csillagok között tarthat ismét mosolygós kémia órákat az égi laboratóriumban. Nyugodjon békében! Ámen.
(Bertalan Zsolt, a Petrik egykori tanára, nyugalmazott címzetes igazgatója)
Az eredeti poszt: https://www.facebook.com/story.php?story_fbid=896603576857359&id=100095231730995&rdid=Qkr0Flo94HSKCzTM #
18/08/2026
05/08/2026
05/08/2026
31/07/2026
30/07/2026
29/07/2026
27/07/2026
23/07/2026