16/08/2026
"A KORÁBBI ÁLLANDÓ FENYEGETETTSÉG ÉRZETET ÉS AZ ÁLLANDÓ PERFEKCIONIZMUST FELVÁLTOTTA A ZSIGEREIMBEN MEGÉLT BIZTONSÁG ÉS ÖNKAPCSOLÓDÁS BELSŐ TAPASZTALATA." „Lassan egy éve használom az Andi által átadott test-elme-tudatbelakás és neurobiológiai traumafeldolgozás módszereket és eszközöket, amelyek által rengeteget mélyült az önismeretem és változtak a megéléseim. Hirtelen nem is tudom, melyik változást emeljem ki a sok közül. Az első, ami visszatekintve eszembe jut, az az önmagam nem elfogadott részeivel való folytonos, sokszor egyáltalán nem tudatos küzdelem, az állandó perfekcionizmus abbamaradása, ami legalább 25 éve hajtott. Ha marad is bennem ilyen késztetés, arra tudok elfogadással rátekinteni, ezáltal eldönteni, belehajszolom-e magam egy ilyen körbe, vagy inkább kíváncsian „leutazom” ahhoz a részemhez, aki még mindig a szeretetlenségbe ragadva él bennem. Alapvető változás a biztonságérzet kialakulása, megélni tudása, ami hatalmas hiány volt az életemben, és mindig külső forrásokból próbáltam bebiztosítani a magam számára. Régebben állandó fenyegetettség érzetben, egyfajta hangulati hullámvasúton éltem, nyugvópontok, pillanatnyi szusszanások után kutatva, amelyeket nem sokáig tudtam megtartani, mert a létállapottá vált érzelmeim hamar elsodortak onnan. Most ez megfordult – életem ebben a biztonságos térben zajlik, ez vált természetessé, az otthonommá saját magamon belül, és jöjjön akármilyen magával sodródó érzelem, az már nem marad velem sokáig, automatikusan visszarendeződök ebbe az alapállapotomba, amelyet a kurzus által adott gyakorlatok segítettek felfedezni és újra megélni, és a jövőben is segítenek tovább tágítani, mélyíteni. Az már csak hab a tortán, hogy az életem is ezt a biztonságosságot tükrözi, vagy mert magától ehhez rendeződött, vagy mert én döntöttem úgy, hogy szükségleteimre figyelve változtatok azon, ami nem szolgál engem. A harmadik fontos változás, hogy az önismeretre többé nem kipipálandó, letudni való feladatként tekintek, ami után végre majd jöhet a nagybetűs, boldog, megelégedett élet. Ahogy a küzdés helyét átvette a valódi önismeret igénye, többé az öngondoskodás, az önmegismerés nem szükséges rossz lett, hanem egy út, amin járni szeretnék, olyan mindennapi gyakorlat, amely nem elvezet az elégedettséghez, mint végcélhoz, hanem ebben a már most jelen levő elégedettségben zajlik. Ez a hozzáállás alapvető lételememmé vált, amit nem a tökéletesség iránti igény hajt többé, hanem azok az ajándékok, amelyeket tőle kapok: az elfogadás, az áramlás, a teljesség, a megelégedettség – olyan értékek, amelyektől az élet számomra igazán minőségi. Ezekhez az alapvető értékekhez igazodva sokkal érzékelhetőbbé válik, hol vannak bennem azok a pontok, ahol nem tud az élet áramolni, fejlődni, hol van szükség gyógyulásra, összekapcsolódásra elhagyatott részeimmel. Ezekhez adott és ad továbbra is rengeteg eszközt, gyakorlati módszert Andi, hogy mindez ne csak elméletben legyen szép, hanem valós, testben, zsigerekben tapasztalható megéléssé váljon.” (Test-Elme-Tudatbelakás és Neurobiológiai Traumafeldolgozás Iskolája Mentroprogram Hallgató)
CSINÁLD AZT, AMI MŰKÖDIK! TÉGED IS SZERETETTEL LÁTLAK 15+ ÉV TAPASZTALATÁVAL A TEST-ELME-TUDATBELAKÁS ÉS NEUROBIOLÓGIAI TRAUMAFELDOLGOZÁS ÖNKEDVES, GYAKORLATI VILÁGÁBAN. ❤