Kommunizmuskutató Intézet

◾„Senkinek sem áll szándékában falat emelni.”

◾Walter Ulbricht, az NDK vezetője 1961. június 15-én ezekkel a szavakkal tagadta, hogy fal építését terveznék Berlinben. Alig két hónappal később, 1961. augusztus 13-án a keletnémet hatóságok az éjszaka folyamán lezárták a Kelet- és Nyugat-Berlin közötti határátkelőket és utcákat, torlaszokat emeltek, valamint szögesdróttal vágták ketté a várost. A rögtönzött határzárat később betonfal, őrtornyok és szigorúan ellenőrzött határsáv váltotta fel.

◾A berlini fal nem egyszerűen egy várost osztott ketté. Családokat és barátokat szakított szét, miközben a kommunista diktatúra saját állampolgárait zárta el a szabad világtól. A határzár huszonnyolc éven át állt. Ezrek próbáltak átjutni rajta, sokan pedig az életükkel fizettek a szabadságért.

◾A fal végül 1989. november 9-én omlott le, története azonban máig figyelmeztet arra, milyen messzire képes elmenni egy diktatúra, hogy megakadályozza polgárai szabad távozását.

📸Kelet-Berlin a berlini fal építésekor. (forrás: Fortepan / UWM Libraries / Harrison Forman)

◾1986 augusztusában a világ egyik legnagyobb tekintélyű hetilapja, a Time interjút közölt Kádár Jánossal – ez volt a magyar pártfőtitkár első átfogó nyilatkozata amerikai sajtóorgánumnak közel húsz év után. A beszélgetésben Kádár a magyar reformfolyamatról, a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatról és saját politikai pályájáról is beszélt. A személyi kultusz kérdéséről azt állította: „Engem sohasem érdekelt a rang és bizonyos értelemben a »népszerűség« sem. Véleményem szerint bárki, aki azt gondolja, hogy történelmet csinál, ostoba ember. Mindenkinek el kell végeznie a saját feladatát. Ha ez a történelem része lesz, legyen.”

◾A magyar sajtó – köztük a Népszabadság – elsősorban azokat a részeket emelte ki, amelyek a szocialista reformok eredményeit és a nemzetközi enyhülést hangsúlyozták.

◾A második világháború főbűnöseinek elítélése precedensteremtő vállalkozás volt. A győztes hatalmak 1945. augusztus 8-án állapodtak meg azokban a jogi kategóriákban, amelyek alapján a főbűnösök ítélőszék elé voltak citálhatók. Ebben az értelemben a Londoni Charta újítása az emberiesség elleni bűncselekmények számbavétele volt, amely a nemzetközi büntetőbíráskodás fejlődésének szolgált táptalajául. Az államokat olyan együttműködésre sarkallta, amely egyezmények megalkotásában és intézmények felállításában öltött formát.

◾Visszatetszést kelthet ugyanakkor a győztes hatalmak magatartása annyiban, hogy a büntetés nagyvonalúan elkerülte őket, azzal csak a legyőzötteket sújtották. Annak a szovjet garnitúrának a tevékenysége, amely a katyni vérengzésért és tömeges nemi erőszakért volt felelősségre vonható, megtorlatlan maradt. Az a brit és amerikai „vezérkar”, amely az európai terrorbombázásokat ötlötte ki és hajtotta végre, nem mellesleg az atombombák alkalmazását rendelte el, szintén bűnbocsánatban részesült.

💬Figyelmükbe ajánljuk a XX. Század Intézet tematikus beszélgetését, melyet a kommentszekcióban találhatnak meg.

📸A Nemzetközi Katonai Törvényszék bírói pulpitusa a nürnbergi Igazságügyi Palotában. (United States Holocaust Memorial Museum, Photo Archives (PA7376). Eredeti forrás: National Archives and Records Administration)

⛱Balaton-part Siófokon 1968-ban

📸Forrás: Fortepan / Gwen Jones

„Lángoló kemencék bajonétjai felett
némán szólnak a sötét csengettyűk
piros esőt kortyol a föld,
lehúzták az ég bőrét és cifra bundájába
sápadt nótákat zengenek.
A tarkafejű vadludak szemében
megkékültek a csillagok.”

— Lakatos Menyhért: Holocaust

Augusztus 2. • A roma holokauszt nemzetközi emléknapja

◾107 éve ért véget a Tanácsköztársaság 133 napos uralma. A Forradalmi Kormányzótanács lemondott, Kun Béla és a kommunista vezetők Ausztria felé menekültek, miközben Peidl Gyula vezetésével megalakult az úgynevezett szakszervezeti kormány. A bukás pillanatait idézi fel Kun Béláné visszaemlékezése, amely szerint a határon lefegyverezték a menekülő vezetőket kísérő Lenin-fiúkat. Egyikük búcsúzóul azt mondta: „Kun elvtársnő, felakasztanak bennünket. Adja át Kun elvtársnak kommunista üdvözletünket.”

📸Fortepan / Péchy László

A diktatúrák nem állják ki az igazság próbáját, ez a történelem vastörvénye – címlapos interjú a Mandinerben

◾1988 júliusának végén Ronald Reagan amerikai elnök fogadta Washingtonban Grósz Károlyt, az MSZMP főtitkárát. Rákosi Mátyás 1946-os útja óta Grósz volt az első magyar kommunista vezető, aki hivatalos látogatást tett az Egyesült Államokban.

◾„Köszönöm a lehetőséget, hogy Grósz Károly pártfőtitkár egyesült államokbeli útja alkalmából szólhatok a magyar néphez” – köszöntötte a találkozó apropóján Reagan a televízió nézőit. Beszédében köszönetet mondott azoknak a magyaroknak, akik tehetségükkel segítették az Egyesült Államok fejlődését. Kiemelte Wigner Jenőt, Szent-Györgyi Albertet, de külön megemlít***e Bartók Bélát, akinek hamvai éppen 1988 júliusában tértek haza Budapestre az Egyesült Államokból.

◾Elismeréssel szólt a Magyarországon kibontakozó gazdasági reformokról, ugyanakkor világossá t***e: a valódi fejlődés nem képzelhető el politikai nyitás, demokratizálás, a sajtószabadság és az emberi jogok érvényesülése nélkül. „Isten áldja Önöket!” – zárta mondandóját. Ilyen búcsú addig szinte elképzelhetetlen volt a kommunista Magyarország televíziójában.

💬A beszéd kontextusáról bővebben a kommentszekcióban található cikkben olvashatnak.