Krav Maga Akadémia/Preventive Mindset Program

Szeptembertől újra indulnak a gyerek edzések 8-12 éves fiúknak és lányoknak!

Ami várható:

Önvédelem és határállítás - verbálisan és fizikai technikákkal
Önbizalom és testtudat fejlesztése, erősítés
Ütések, rúgások, védekezések és szabadulások
Önvédelem állva és a földön, esések, földrevitelek,tompítások
Tárgyak és a környezet használata az önvédelemben
Játékok, szituációs játékok, élmény, kihívás

Sok szeretettel várunk minden jelentkezőt!

TESZT SZÜLŐKNEK
Ha a gyermeked ma este bulizni indulna a barátaival...

Hány kérdésre tudna azonnal válaszolni?

☐ Megbeszélték, hogy pontosan hová mennek?
☐ Megállapodtak, hogy meddig maradnak?
☐ Tudják, hogy miként jutnak haza?
☐ Tudják, hogy mit csinálnak, ha valakit áthívnak egy másik buliba?
☐ Megbeszélték, hogy senki nem tűnik el szó nélkül?
☐ Tudják, kit hívnak, ha baj van?
☐ Van közös szabályuk arra, hogy mennyit (mit) isznak?
☐ Tudják, hogy mit tegyenek, ha valaki túl sokat ivott?
☐ Megegyeztek abban, hogy az italuk soha nem marad őrizetlenül?
☐ Megbeszélték, hogy nem fogadnak el nyitott vagy ismeretlen eredetű italt?
☐ Megállapodtak abban, hogy mit tesznek, ha valamelyikük el akar menni onnan mással, akit a többiek nem ismernek?
☐ Tudják, hol van az a pont, amikor inkább hazamennek?
☐ Megbeszélték, meddig tart a lojalitás egy baráttal szemben... és mikor kell azt mondani:
„Én ebben már nem megyek veled tovább.”
☐ Van olyan jelzés, jelszó vagy mondat, amivel segítséget tudnak kérni egymástól vagy a szüleiktől anélkül, hogy mások ezt észrevennék?

Ha ezek közül akár csak néhány dolgot nem beszéltek meg előre...
..ezek a helyzetek attól még felmerülhetnek - csak akkor már a buliban kell dönteni róluk.

Két-három ital után.
Vagy a megfelelési kényszer közepén egy szimpatikus fiú vagy lány miatt.
Vagy akkor, amikor már mindenki azt mondja:
„Ugyan már...mindenki jön!”

Egy veszélyhelyzetben általában akkor lehet jól dönteni, ha nem ott kezded el kitalálni, hogy mit kellene tenni.
Hanem akkor, ha felismered, hogy milyen helyzetben vagy és alkalmazni tudod azt, amit korábban már megtanultál.

Ezért a Preventive Mindset Tini Workshopon nem csak önvédelmet tanítunk, hanem többek között ilyen helyzeteket elemzünk.

Mert a legjobb önvédelem nem egy technika.
Hanem egy előre megbeszélt szabály, egy felismert helyzet és egy időben meghozott döntés.

📍 Preventive Mindset – Tini Önvédelmi Workshop (13–16 éves lányoknak és fiúknak) - 2026. szeptember 19., Krav Maga Akadémia

Jelentkezés és regisztráció:

Tini Önvédelmi Workshop Lányoknak és Fiúknak (13-16 év) 2026.09.19. (Preventive Mindset Program) A hiánypótló témájú, kifejezetten nőknek szóló 4 órás (elméleti és gyakorlati) program célja a tipikusan nők ellen elkövetett vagyoni vagy sz*****is indítékú támadások megelőzésére való felkészítés, illetve az önvédelmi-taktikai gondolkodás és viselkedés kialakítá...

"És ez egy képzett ember ellen is működne?"

Valahányszor bármely oldalon előkerül egy önvédelmi videó, cikk vagy megoldás, szinte biztos, hogy jönnek a kommentek:

"És ha a támadó egy 100 kilós, képzett valaki?
"És ha hárman vannak?"
"És ha MMA-harcos?"
"És ha pisztolya van?"

Figyeld meg, mi történik ilyenkor.
Nem azt vizsgálják, hogy a bemutatott megoldás működhet-e egy valós helyzetben, hanem addig változtatják a körülményeket, amíg biztosan nem fog működni.

És ebben nagyon könnyű sikerrel járni:
– És ha golyóálló mellényt visel?
– És ha bukósisakban támad?
– És ha lágyékvédőt visel?
– És ha két szamurájkard van nála?
– És ha elitkommandós?
Sőt...
– És ha közben egy páncélautóból száll ki?

Egy ponton túl tényleg bármit hozzá lehet tenni.
Önmagában nincs semmi baj azzal, ha valaki a legrosszabb forgatókönyvre is gondol.
Sőt, az önvédelem egyik alapelve pontosan ez.
Csak van egy pont, ahol a józan felkészülést felváltja a valóságtól elszakadt fantáziálás, bennem pedig ilyenkor mindig felmerül a kérdés:

Te mire készülsz?

Életszerű, hogy aki beléd áll péntek este a szórakozóhely előtt az egy elitkommandós?
Életszerű, hogy a lökdösődő agresszor a villamoson testpáncélt és szuszpenzort visel?
Életszerű, hogy a tinilányokat egy különleges műveleti katona zaklatja a buszmegállóban?
Életszerű, hogy a bekristályozott kötekedő jobban bírja a fejére mért ütéseket, mint Dariusz Michalczewski?
Nem inkább az a valószínű, hogy egy átlagos agresszív emberrel kerülsz szembe?
Valakivel, aki részeg, bepörgött, aki dühös, aki meg akar félemlíteni.
Aki megfog, lökdös, esetleg elővesz egy kést.

Az önvédelem ugyanis soha nem arról szólt, hogy minden elképzelhető helyzetre létezzen egy tökéletes technika.
Ilyen nincs és nem is lesz.
Az önvédelem nem a legextrémebb elképzelhető támadóra készít fel, hanem arra a támadóra, akivel a legnagyobb eséllyel találkozhatsz.
És mielőtt valaki megint azt írná, hogy:
„De van olyan helyzet, amikor ez sem működik!”
Persze, hogy van.
Ahogy a biztonsági öv sem ment meg minden balesetben, mégis bekötöd.
Ahogy a bukósisak sem segít, ha frontálisan ütközöl egy kamionnal, de attól még felveszed.
Ahogy a gyereked úgysem élne túl egy cunamit, mégis megtanítod úszni.
A kérdés ugyanis nem az, hogy létezik-e olyan helyzet, amikor valami nem működik.
Hanem az, hogy növeli-e az esélyeidet azokban a helyzetekben, amelyekkel valóban találkozhatsz.
Mert ha minden megoldást az alapján utasítunk el, hogy találunk egy extrém helyzetet, ahol nem működik...
akkor végül semmi sem fog működni.
Sem a biztonsági öv, sem a bukósisak, sem a füstérzékelő, sem a riasztó.
Sem az önvédelem.
Pedig egyik sem azért létezik, hogy minden helyzetben megmentsen, hanem azért, hogy nagyobb esélyed legyen, amikor valóban szükséged van rá.
Mert nem arra készülünk, hogy minden elképzelhető támadót legyőzzünk, hanem arra, hogy a legvalószínűbb támadót túléljük.

A valóságot nem a kommentmezőben kell legyőzni.
Hanem akkor, amikor tényleg baj van.

„Az én lányom elég okos ahhoz, hogy ne lehessen manipulálni.”
„Az én fiamnak van annyi önbizalma, hogy ne üljön fel egy provokációnak.”
„Az én gyerekem úgysem próbálna ki drogot azért, mert a többiek is.”
„Én ismerem a gyerekemet.”

Így van, a legtöbb szülő ismeri a gyerekét.
Otthon.
De a legfontosabb döntéseket a gyerek sokszor nem otthon hozza meg.
Hanem akkor...
amikor tíz kortárs figyeli őket.
amikor először szerelmesek.
amikor félnek kilógni a társaságból.
amikor attól tartanak, hogy kinevetik őket.
vagy amikor egyetlen olyan mondat eldönti az egész estét, mint:
„Ne legyél már gyáva!”
„Mindenki ezt csinálja.”
„Csak egyszer próbáld ki!”
„Ha most hazamész, többet nem hívunk.”
Ezek azok a helyzetek, amelyeket a legtöbb szülő soha nem lát.
És pontosan ezért olyan nehéz felkészíteni rá a gyerekeket.

Sokan azt hiszik, hogy az önvédelem azt jelenti, hogy megtanítjuk őket ütni és rúgni, de valójában az önvédelem ennél sokkal több.
Persze a fizikai önvédelemnek is megvan a helye és természetesen ezt is tanítjuk.
De csak akkor, amikor már nincs jobb megoldás.
A cél nem az, hogy minden konfliktust megnyerjünk.
Hanem az, hogy időben felismerjük a veszélyt, jó döntést hozzunk, elkerüljük a felesleges konfliktusokat, és csak akkor alkalmazzunk fizikai önvédelmet, amikor valóban szükséges.

Ezért a szeptemberi Preventive Mindset Program nem egyszerűen egy önvédelmi képzés.
Hanem felkészítés azokra a helyzetekre, amikor anya és apa már nincsenek ott és amikor a döntést már a fiatalnak kell meghoznia.
Közkívánatra ez az első Preventive Mindset Tini Workshop, amelyen fiúknak és lányoknak egyaránt szól.
Mert a biztonság nem lánykérdés és nem is fiúkérdés.
Ez életkérdés.

A fiúknak ugyanúgy meg kell tanulniuk felismerni a manipulációt.
Ugyanúgy bele lehet őket sodorni bedrogoztatásba, veszélyes kihívásokba vagy értelmetlen verekedésekbe.
Sőt...
Sok fiú nem azért kerül bajba, mert agresszív.
Hanem mert azt hiszi, hogy minden provokációra reagálnia kell.
Hogy bizonyítania kell.
Pedig az önuralom sokszor nagyobb erő, mint egy jól sikerült ütés.

A lányoknak pedig ugyanúgy meg kell tanulniuk felismerni a manipulációt.
Határt húzni.
Biztonságosan ismerkedni.
És ha nincs más lehetőség, megvédeni magukat.

A három óra végére senkiből nem lesz harcművész.
De lehet, hogy valaki felismeri majd azt a helyzetet, amit korábban észre sem vett volna.
Lehet, hogy valaki először meri majd azt mondani:
„Nem.”
Lehet, hogy valaki nem száll be egy verekedésbe csak azért, mert a többiek nézik.
Lehet, hogy valaki időben hazamegy egy buliból.
Lehet, hogy valaki megmenti a barátját egy rossz döntéstől.
És ha csak egyetlen fiatal miatt történik meg mindez...már megérte.

Mert a felkészítés nem elvesz a szabadságból.
Biztonságot ad hozzá.

Link a hozzászólásoknál.

"Egy nő úgysem tudja megvédeni magát egy férfi ellen."

Ezt a mondatot hallgatom közel húsz éve.
Kommentekben, edzéseken, ismerősöktől.
Néha még olyanoktól is, akik életükben nem foglalkoztak önvédelemmel.
És minden alkalommal ugyanaz a gondolat jár a fejemben: vajon hány nő (és hány gyengébb ember) mondott már le a saját esélyeiről csak azért, mert ezt túl sokszor hallotta?
Húsz év után azt kell mondanom:
Ez nem egyszerűen egy tévhit.
Ez az egyik legveszélyesebb tévhit.
Természetesen egyetértünk abban, hogy a férfiak általában fizikailag erősebbek.
De a fenti mondat azt sugallja minden lánynak, nőnek (sőt minden olyan embernek, aki fizikailag gyengébb a támadójánál), hogy már a támadás előtt mondjon le a saját esélyeiről csak azért, mert a másik erősebb.
Pedig az önvédelem soha nem arról szólt, hogy ki az erősebb, hanem arról, hogy ki marad cselekvőképes akkor is, amikor minden másodperc számít.
Persze vitathatatlan, hogy a fizikai erő fontos.
De messze nem az egyedüli tényező, amely eldönti egy önvédelmi helyzet kimenetelét.
És ez nem az én véleményem, nézzük a tényeket.
Ha valóban igaz lenne az a sokat ismételgetett kijelentés, hogy "egy nőnek nincs esélye egy férfi támadóval szemben", akkor hogyan létezhetne megannyi dokumentált eset, amikor nők és lányok sikeresen megmenekültek?

Következzen pár dokumentált eset a sok közül, az egyik videóval (linkek a cikk végén):

London – egy 12 éves iskolás lány:

Hazafelé tartott, amikor egy férfi hátulról megtámadta.
A lány körülbelül egy éve tanult Krav Magát.
Nem azért menekült meg, mert erősebb volt.
Hanem azért, mert nem fagyott le.
Amit begyakorolt, azt végrehajtotta.
Könyökütés, térdrúgás, kiszabadulás a támadó fogásából, majd menekülés.
Hazajutott.
Nem hitte el, hogy nincs esélye.

Debrecen pár éve – egy 14 éves lány:

Őt az iskolából hazamenet közben egy 61 éves férfi megpróbálta berángatni egy vasútállomás melletti mosdóba.
A lány megharapta a támadó kezét, kiszabadult a fogásból és elfutott.
Nem legyőzte, nem kiütötte.
Megteremtette azt a néhány másodpercet, amíg el tudott menekülni.
Neki is elfelejtettek szólni, hogy esélytelen.

Florida – egy 24 éves nő egy edzőteremben:

A biztonsági kamera mindent rögzített, nézd meg a saját szemeddel.
Egy férfi sz*****isan meg akarta támadni.
A nő nem omlott össze.
Perceken keresztül folyamatosan ellenállt.
Ütött. Rúgott. Lökött. A telefonjával is védekezett.
Folyamatosan kereste a menekülés lehetőségét.
A támadó végül feladta, és ő élve kisétált az edzőteremből.
Ő sem áldozatként gondolkodott.

Most őszintén...
Tényleg azt gondoljuk, hogy ezek a nők és lányok mind kivételes harcosok vagy hogy csak szerencséjük volt?
Nem lehet, hogy létezik egy másik lehetőség is?
Hogy volt bennük valami, amit sokan alábecsülnek: az elszántság, a gyors döntéshozatal és a túlélési akarat.
Egy önvédelmi helyzetet nem lehet kizárólag kilogrammokkal, izomerővel és technikákkal leírni.
Az egyik legnagyobb tévedés ha az önvédelmet összekeverjük a sportküzdelemmel.
Egy önvédelmi helyzetben nincs pontrendszer és ahogy nincsenek súlycsoportok, úgy nincsenek menetek vagy szabályok.
Sőt a cél sem ugyanaz.
Nem az a cél, hogy legyőzd a támadót.
Az a cél, hogy megszakítsd a támadást annyi időre, amíg ki tudsz szabadulni és el tudsz menekülni.
Ez két teljesen külön világ.

És jöjjön még egy gondolat:
Ugye abban a legtöbben egyetértünk, hogy ugyanaz a nő egészen másképp viselkedik, amikor a saját gyermekét kell megvédenie?
Ugye egyetértünk abban, hogy hirtelen "anyatigris" lesz és sokkal nehezebb ellenfél válik belőle?
Ahogy az állatidomár is tudja, hogy lehet játszani a medvével, de nem akkor, amikor a kicsinyével van.
Ilyenkor vajon mi változik?
Az anya hirtelen erősebb lesz?
Megnő az izomtömege?
Hosszabbak lesznek a karjai?
Öt másodperc alatt javul a technikája?
Nyilvánvalóan nem.
Az változik meg, amit a fejében eldöntött.
Már nem azt gondolja, hogy "vajon képes vagyok rá?", hanem azt, hogy „meg kell tennem.”
És pontosan ezt nevezzük túlélő gondolkodásmódnak.
Azt a pillanatot, amikor a félelem már nem lebénít, hanem cselekvésre késztet.

Lehet, hogy egy támadó erősebb nálad.
De ettől még nem biztos, hogy esélyesebb is.
Soha ne hagyd, hogy az esélyeidről helyetted a fejedben lévő tévhitek döntsenek már azelőtt, hogy egyáltalán megpróbáltad volna megvédeni magad.

Az írásban említett dokumentált esetek:

12 éves londoni lány Krav Magával menekült meg:
https://free.messianicbible.com/news/london-schoolgirl-fights-off-attacker-using-israel-military-self-defense/

14 éves debreceni lány kiszabadult támadója fogásából:
https://alfahir.hu/hirek/rendorseg_bunugy_debrecen

Floridai edzőtermi támadás (biztonsági kamerás felvétellel):
https://www.bbc.com/news/av/world-us-canada-64671767

Azt hiszed, hogy az iskolai bullyingra (zaklatásra) a küzdősport a válasz?

Szerintem ez az egyik legveszélyesebb tévhit, amit egy szülő elhihet.
„Majd beíratom küzdősportra. Akkor nem fogják bántani.”
Szülőként teljesen érthető ez a gondolat.

Csakhogy van vele egy nagyon nagy probléma.

Az iskolában a legtöbb bullying helyzetet nem lehet úgy megoldani, mint egy küzdősport mérkőzést.

Sőt...Nem is szabad.

Képzeld el, hogy a fiad egy balegyenessel leüti az őt hónapok óta csúfoló osztálytársát. A másik gyerek elesik és beüti a fejét a padlóba.
Vagy a lányod egy válldobással földre viszi azt, aki rendszeresen zaklatja. A másik gyerek rosszul érkezik, és súlyosan megsérül.

Az iskolai folyosó nem birkózószőnyeg.
Az iskolaudvar nem bokszring.
Ott nincs játékvezető, aki leállítja a küzdelmet.
Nincs orvos a sarokban.
És nincs második menet sem.

Könnyen előfordulhat, hogy végül nem a zaklató kerül a legnagyobb bajba, hanem az a gyerek, aki megpróbálta megvédeni magát.
Sajnos Magyarországon is láttunk már olyan tragikus esetet, amikor egy iskolai konfliktus végül késelésig fajult.
Nem a bullying oldódott meg.
Hanem több fiatal élete is visszafordíthatatlanul megváltozott.

Én ezt úgy mondom, hogy több mint húsz éve foglalkozom önvédelemmel, és nap mint nap tanítok embereket arra, hogyan védjék meg magukat.

Ha azt gondolnám, hogy a bullyingra a legjobb válasz egy ütés, egy dobás vagy egy fojtás, akkor ezt tanítanám a gyerekeknek.

De nem ezt tanítom.

Mert a valóságban ezzel sokszor csak egy rossz helyzetből csinálnánk egy még rosszabbat.

A bullyingra nem a küzdősport a válasz.
De nem is a tehetetlenség.

Hiszen vannak olyan helyzetek is, amikor a szóbeli határállítás már nem elég. Amikor egy gyereket lefognak, földre szorítanak, lökdösnek vagy egyszerűen nem engedik el.

Ilyenkor is tudnia kell megvédeni magát – de úgy, hogy közben lehetőség szerint ne okozzon sérülést a másik gyereknek. Pontosan ezért ilyen helyzetekre is készítjük fel a gyerekeket.

A gyerekeknek meg kell tanítani, hogyan:

✔ ismerjék fel időben a manipulációt és a bántalmazást,

✔ húzzanak határt már a konfliktus korai szakaszában,

✔ kezeljék a csúfolást, a kiközösítést és a kortárs nyomást,

✔ merjenek időben segítséget kérni,

✔ szükség esetén olyan egyszerű önvédelmi technikákat alkalmazzanak, amelyekkel ki tudnak szabadulni, meg tudják szakítani a bántalmazást és biztonságba tudnak kerülni, miközben lehetőség szerint nem okoznak sérülést a zaklatónak,

✔ és csak akkor alkalmazzanak nagyobb fizikai erőt, amikor az valóban elkerülhetetlen és arányos.

Ezért hoztuk létre a NEM LESZEK CÉLPONT! workshopot.
Egy intenzív, 3 órás, gyakorlatorientált programot 8–12 éves gyerekeknek, ahol nem verekedni tanítjuk őket.
Hanem arra készítjük fel őket, hogy lehetőleg el se jussanak odáig, ahol már csak az erőszak marad.

Mert az önvédelem nem ott kezdődik, amikor megütnek.
Hanem sokkal korábban.

Amikor egy gyerek felismeri, hogy egy helyzet rossz irányba tart, és tudja, hogyan állítsa meg.

https://nemvagyokaldozat.hu/termek/nem-leszek-celpont-workshop/

Vajon a Te gyermeked tudná, hogyan reagáljon az alábbi mondatokra?

Nem azt kérdezem, hogy hallott-e már ilyet, hanem azt, hogy tudná-e magabiztosan kezelni ezeket a helyzeteket.

Mit válaszolna? Mit tenne ha ezeket hallaná?

✔ „Árulkodós vagy.”
✔ „Jaj már... ennyi humorérzéked sincs?”
✔ „Nyugi már, csak vicceltem!”
✔ „Nézd már de sértődős!”
✔ „Mindenki ezt csinálja, csak te nem.”
✔ „Ha a barátom akarsz lenni, megteszed.”
✔ „Az egész osztály ezt gondolja rólad.”
✔ „Téged úgysem választ senki a csapatba.”
✔ „Ha ezt elmondod a tanárnak, senki nem fog veled játszani.”
✔ „Miért vagy ennyire béna?”

Ezek közül egyik sem trágár, egyik sem fenyegetés.

Mégis képesek hosszú időre rombolni egy gyermek önbizalmát.

Ráadásul ezek a mondatok gyakran nem egyszer hangzanak el, hanem újra és újra.

A kérdés nem az, hogy fog-e ilyeneket hallani a gyermeked, hanem az, hogy tudja-e, miként reagáljon rá.

A legtöbb gyereknek ezt senki sem tanítja meg.

Pedig ezekre a helyzetekre ugyanúgy lehet készülni, mint egy dolgozatra vagy egy sportversenyre.

Nem, nem kész válaszokat kell bemagolni.

Hanem inkább meg kell tanulni felismerni a manipulációt, magabiztosan határt húzni, megfelelően segítséget kérni, és szükség esetén megvédeni magunkat.

Ezért hoztuk létre a NEM LESZEK CÉLPONT! workshopot.

Egy intenzív, 3 órás, gyakorlatorientált programot 8–12 éves gyerekeknek, ahol nem verekedni tanítjuk őket.

Hanem arra, hogy:
✔ felismerjék a manipulációt és a bántalmazó viselkedést,
✔ felismerjék, mikor fordul át a viccelődés bántalmazásba,
✔ magabiztosan reagáljanak a csúfolásra, a kiközösítésre és a kortárs nyomásra,
✔ merjenek időben segítséget kérni,
✔ képesek legyenek szóban határt húzni és megállítani a bántalmazó viselkedést,
✔ szükség esetén egyszerű, biztonságos önvédelmi technikákkal fizikailag is meg tudják védeni magukat.

Nem tudsz ott lenni minden szünetben, de felkészítheted arra, hogy amikor ilyen mondatokkal találkozik, ne lefagyjon... hanem tudja, hogyan reagáljon.

https://nemvagyokaldozat.hu/termek/nemleszekcelpont/

A legtöbb szülő biztos benne, hogy a gyermeke felismerné, ha bántják.

Pedig ez sokszor a felnőtteknek sem könnyű.

A bullying legtöbbször nem egy pofonnal vagy egy durva sértéssel kezdődik.
Hanem egy „viccel”. Egy beszólással. Egy gúnynévvel. Egy ismétlődő megjegyzéssel.
És mire egy gyermek rájön, hogy ez már nem viccelődés, hanem bántalmazás, gyakran már hetek vagy akár hónapok óta célpont.

Te biztosan felismered, hol húzódik a határ a viccelődés és a bántalmazás között?
És a gyermeked? Vajon ő felismeri?

Olvasd el ezt a három testnevelés órai helyzetet!

1️⃣ helyzet

A focimeccsen az egyik fiú kihagy egy óriási helyzetet. Az egyik csapattársa nevetve odaszól:
– „Na, ezért ma te szeded össze a bójákat!”
Mindenki nevet, a fiú is visszaszól valamit, majd folytatják a játékot.

2️⃣ helyzet

A fiú ismét kihagy egy helyzetet. Az egyik osztálytársa odakiabál:
– „Persze... hiszen tőled ennyi telik!”
A fiú próbál nevetni rajta. A többiek is nevetnek.
A következő testnevelés órán ugyanez történik.
Aztán a következőn is.
A fiú pedig egy idő után már inkább nem is kér labdát.

3️⃣ helyzet
A focimeccsen a fiú elesik lövés közben. Az egyik csapattársa mosolyogva odaszól:
– „Na mi történt, Superman? Megvagy?”
Mindenki felnevet, a fiú feláll és már folytatódik a meccs.

Te melyik helyzetre mondanád azt, hogy ez már nem viccelődés, hanem bullying, vagyis ismétlődő kortárs bántalmazás?

Írd meg kommentben, szerinted melyik és miért!

A legtöbb gyereknek ezt senki sem tanítja meg.

A legnagyobb probléma nem maga a csúfolás. Hanem az, amikor egy gyerek nem ismeri fel időben, hogy ez már nem viccelődés, és nem tudja, hogyan reagáljon rá.

A legtöbb bántalmazott gyerek nem azért marad hosszú időn keresztül célpont, mert gyengébb a többieknél.

Hanem azért, mert senki sem tanította meg neki időben, hogyan ismerje fel ezeket a helyzeteket és hogyan reagáljon rájuk.

Ezért hoztunk létre egy olyan workshopot, amely pontosan ezt tanítja meg a gyerekeknek.

NEM LESZEK CÉLPONT!

Egy intenzív, 3 órás, gyakorlatorientált program 8-12 éves gyerekeknek, ahol nem verekedni tanítjuk őket.

Hanem arra, hogy:

✔ felismerjék, mikor fordul át a viccelődés bántalmazásba, és tudják, hogyan reagáljanak rá,
✔ magabiztosan ki tudjanak állni magukért,
✔ merjenek időben segítséget kérni,
✔ képesek legyenek szóban határt húzni és megállítani a bántalmazó viselkedést,
✔ szükség esetén egyszerű, biztonságos önvédelmi technikákkal fizikailag is meg tudják védeni magukat,
✔ magabiztosabban kezeljék az iskolában, az edzésen vagy a játszótéren előforduló konfliktusokat.

Nem tudsz ott lenni minden testnevelés órán.
Nem tudsz ott lenni minden szünetben.

De felkészítheted arra, hogy amikor eljön az a pillanat, amikor egyedül kell kezelnie egy ilyen helyzetet, ne lefagyjon... hanem tudja, mit kell tennie.

https://nemvagyokaldozat.hu/termek/nemleszekcelpont/