Pető Rita - a fizikai & mentális trénered

Egy dolog van, amire első helyen kellene figyelnünk – ha ez van, akkor minden mást meg tudunk oldani. 👌

Az egészségünk.

Mert ha erről nem gondoskodunk, akkor idővel a betegségünkről fogunk. 😷

Persze…

…rendesen aludni(!)...

…konzisztensen mozogni…

…rendszeresen kimenni a természetbe…

…tápláló alapanyagokat beszerezni és főzni…

…hetente többször hagyni, hogy csak úgy folyjon az idő(!)...

…eljárni az éves szűrővizsgálatokra…

…körülményes.

Néha megterhelő. 😵

Csakhogy ennél jóval küzdelmesebb betegnek lenni:

💊 minden nap szenvedni, mert itt fáj, ott fáj.

💊 kivizsgálási időpontokért szaladgálni.

💊 szarul lenni szinte minden étkezés után.

💊 megalázva érezni magad, mert nem tudsz lehozni egy városnézős napot.

💊 számon tartani, mikor melyik gyógyszert kell bevenni.

Tudom, hogy sokszor minden fontosabbnak tűnik vagy egyszerűen nem marad erőd a gyerekek, a munka, az egész napos fejen pörgés után még arra is, hogy a saját jólléteddel törődj. 💤

De ilyenkor jusson eszedbe, hogy az igazán nehéz (kiszolgáltatott) életet a ma megtett kis lépésekkel tudod elkerülni.

✖️ Nem kell minden nap széthajtanod magad a teremben.

✖️ Nem kell spártai diétát tolnod.

✖️ Nem kell több órás meditációs, jógás, hidegzuhanyos meg anyámkínja rutint csinálnod.

Csak legyen meg a napi séta.

A pár perc magad elé merengés.

Pár kedves szó az ismerőseidnek.

A folyadékbevitel (plusz melegben az elektrolitok).

A zöldség és gyümölcs.

Néhány ölelés.

Ha pedig az alapok megvannak és marad mentális, fizikai, pszichés tered, akkor jöhet a többi jó szokás. 🤗

🗯️ azt mondjuk a cukorra, a lisztre vagy bármilyen alapanyagra, hogy kis mennyiségben is KÁROS.

🗯️ télen, nyáron, reggel, késő délután is rettegünk a napfénytől.

🗯️ panaszversenyt rendezünk és normalizáljuk a mártíromkodást.

🗯️ normálisnak vesszük, ha egy aktív nő annyit eszik, mint egy gyerek.

🗯️ mindenbe beleütjük az orrunkat, miközben mi sem vagyunk feddhetetlenek.

🗯️ ha meglátjuk egy állításnál, hogy ‘egy kutatás szerint’, akkor kérdés nélkül elhisszük.

🗯️ gondolkodás nélkül odaböfögjük a véleményünket valaki képéhez. (Ettől néha instant csillagokat látok az idegtől.)

🗯️ istenítjük azokat a férfiakat, akik kiveszik a részüket a házimunkákból vagy a szülői feladatokból.

🗯️ nagy elánnal bizonygatjuk, mennyit dolgozunk magunkon, miközben önreflexióból megbuknánk.

🗯️ okoskodva bólogatunk a ‘mediterrán vagy skandináv életérzésre és hosszú, nyugis életre’, miközben nem ismerjük, értjük mélységeiben ezeknek a nemzeteknek a kultúráját, mindennapjait, nehézségeit.

😅 Hirtelen ezek jutottak eszembe, ahogy megláttam a wtf-trendet, de igazából csak azért írtam róla, mert szétesz a kíváncsiság:

👉 Nektek milyen ‘normalitástól’ kerekedik a szemetek? 👀

Dilemma: a vég felé robogunk vagy a gyógyulás küszöbén állunk? 🤔

Az egyik oldal azt mondja, hogy a világ elveszett:

🌪️ ijesztő ütemben zabáljuk fel a megmaradt erőforrásokat.

🌪️ lassan kezelhetetlenek a szélsőséges időjárási jelenségek.

🌪️ sosem voltunk voltunk ennyien a Földön, ugyanakkor sosem voltunk ennyire magányosak.

🌪️ sokkoló, hogy a természetes dolgokat (séta, napfény, természet) a hosszú élet spanyol viaszaként kezeljük.

🌪️ sokkoló mértékben van velünk egy rakás mentális betegség és függőség.

🌪️ kegyetlenül irtjuk az erdőket és mérgezzük a levegőt, a vizeket.

🌪️ műcuccoktól várjuk az egészséget.

….

A másik oldal szerint viszont a helyzet nem rózsás, de minden okunk megvan a reményre, mert egyre többen:

🌤️ ismerik fel, hogy az elégedett élet kulcsa az egyszerűség.

🌤️ váltják le a ‘high protein’, mentes és a mindenféle marketinggel meglocsolt termékeket alapanyagokra.

🌤️ gondolják át egy vásárlás előtt, hogy tényleg szükség van az adott dologra vagy ‘abból nem lesz baj, ha van’ alapon tovább halmoznának.

🌤️ keresik a sportban a játékosságot és járnak edzeni a mentális egészségük és a testük tisztelete miatt.

🌤️ csinálnak digitális detoxot és olvasnak, sétálnak, túráznak, szocializálódnak.

🌤️ járnak terápiára, hogy megértsék a saját működésüket és kiselejtezzék a pszichés batyujukból, ami hátráltatja őket.

🌤️ kérdőjeleznek meg egy szélsőséges állítást (pl. valamelyik étrend vagy terápiás módszer mindenkinek jó 🙄).

Szerintem a két nézőpont nem kizárja, hanem kiegészíti egymást.

Szerinted mennyire para a helyzet? Joggal bízhatunk benne, hogy globálisan összefogunk és megoldjuk a problémákat vagy az egész veszett fejsze nyele? 💭

(A posztot Győző-Molnár Anna inspirálta – köszönöm, Anna. 🤗)

„Csak olyan hülyén vagyok.”

„Mostanában többet fáj a fejem.”

„Pár hete hommályosabban látok.”

„Többször bevillant, hogy ha így folytatom kórházban kötök ki. 😱”

„Van rajtam egy általános fenyegetettség-érzet – pedig nincs rá okom.”

„Egy ideje minden egybefolyik: a reggel az estével, a hétfő a szerdával.”

„Kb. minden nap zsibbadok itt-ott, de semmi komoly.”

„Nem veszem észre, hogy éhes/szomjas vagyok.”

„Csend. Csak ezt kérem pár hétre.”

👇👇👇

Figyelj, sokan vagyunk nehéz időszakban.

Dögmeleg. Anyagi nehézségek. Klímaváltozás. Munkahelyi nyomás. Gyerekek. Házasság. Töréspontok.

Mindenkinek megvan a maga keresztje.

A test pedig jelez: először halkan suttog, majd normál hangerővel kér, végül torkaszakadtából ordít, ha nem reagálsz időben. 💔

Ne várd ki a legrosszabb forgatókönyvet.

Ha azt érzed, hogy valami mostanában nem oké nálad, akkor járj utána – mert a jólléted elsősorban a te felelősséged. 🙏

( az )

Óriásplakátra és fizetett hirdetéshez javasolt üzeneteim :

🌺 Tudod mi az egészséges? Ha az önbizalom, öntisztelet és önszeretet belőled és nem mások visszajelzéseiből táplálkozik.

🌺 Nem kell minden nap minden percében elégedettnek lenned magaddal ahhoz, hogy mindig tisztelettel és megértéssel, elfogadással fordulj magad felé.

🌺 Persze, hogy mindenki magából indul ki, hiszen egy gepárd sem tudja zsiráfként látni a világot.

🌺 A megértés önmagában kevés a változáshoz. Önreflexió, önirgalom és önkritika nélkül mindez csak az agyad egy polcán porosodó tudás.

🌺 Nem biztos, hogy egy múltból hozott működésed ‘hibás’. Attól, hogy ma valami inkább hátráltat, egykor még szolgálhatta a védelmedet – és talán másképp, de ma is tudsz belőle profitálni.

🌺 Mindenkinek más az életvonala, ezért nem tudsz lemaradni.

🌺 Egy kiegésből visszatérni átlagosan 1-3 év! Nem egy wellness-hétvége, nem 2 hónap terápia vagy 2 hét elvonulás. Legyél türelmes.

🌺 Az, hogy megérted, hogy a szüleid az akkori legjobb tudásuk szerint neveltek még nem jelenti, hogy kötelességed mentegetni őket azért, ha megsebezték a pszichédet vagy a lelkedet.

🌺 Nem kell mindenkinek vállalkozást indítani, gyereket vállalni, diplomát szerezni vagy saját lakást venni. Ha neked valamelyikhez sem elég (érzelmi, mentális, anyagi) tartalékod, sem valódi vágyad nincs, akkor valószínűleg nincs rá szükséged.

👀 Kibontsuk valamelyiket?

👇

Tényleg vannak emberek, akiknek hálás lehetsz bizonyos dolgokért…

…de ettől még neheztelhetsz rájuk, ha mellette bántottak. 💭

👀 Lehet, hogy a férjed vagy feleséged mellett először tapasztaltad meg, milyen amikor valaki figyel rád vagy milyen szabadnak lenni – mégis képes volt gázlángozni vagy hazudni, megcsalni.

👀 Lehet, hogy az anyád vagy az apád sokat dolgozott, hogy rendes iskolába járj és puha, meleg ágyba feküdj le – de rendszeresen tehernek érezted magad vagy eljárt a kezük, amikor „valami rosszat” csináltál.

👀 Lehet, hogy egy barátodat az éjszaka közepén is felhívhatod, amikor szükséged van valakire – csak rendszeresen kibeszél vagy visszaél azzal, hogy képtelen vagy nemet mondani.

👇

Az, hogy valaki fontos (volt) az életedben még nem jelenti, hogy érzelmileg biztonságos közeg. (Most nem arról beszélünk, amikor valaki egy mélypont vagy egy más prioritás miatt kevésbé elérhető, hanem arról, amikor rádöbbensz, hogy a kapcsolat árt vagy ártott neked.)

Éppen ezért, ha szükségét érzed, akkor döntesz úgy, hogy egy időre vagy végleg eltávolodsz tőle. ⏳

Ettől nem leszel sem önző, sem hálátlan.

Csak teret adsz magadnak arra, hogy rendezd a kapcsolat minőségét, tartalmát, hozadékát. → Mert lehet, hogy a másik egyszer az elérhető legjobb verzióját adta neked, mégis olyan sebeket ejtett a lelkeden, amelyek gyógyuláshoz idő kell. 🤍

Megvan a helye a bocsánatkérésnek, az indoklásnak, a magyarázatoknak…

…de egyikkel sem tartozol szinte mindig mindenkinek. 💭

Vannak emberek és helyzetek, amikor ezekbe annyi értelme van energiát tenni, mint 2 vödör homokot vinni a Szaharába. 👀

Néha persze kellemetlen cipzárt tenni a szádra, amikor ösztönösen belekezdenél az önvédelembe – de muszáj, amikor azt érzed, hogy értelmetlen és felesleges szabadkozni. ✖️

Egyébként minél többször azonosítod sikerrel, hogy többet teszel magadért, ha csendben maradsz, annál kevesebbszer fogsz bűntudatot vagy szégyent, sajnálatot érezni, mert ‘valakit magyarázat nélkül hagysz’.

(Ráadásul az is feltűnhet, hogy rejtélyes módon egyre több életkedved, energiád van. 🤔)

Lesz, akinél kivágod a biztosítékot, amikor egy megjegyzésre magyarázkodás, kéztördelés, vita HELYETT azt mondod, hogy nem szeretnél beszélni róla, mert neked nem komfortos.

Abból a szempontból ez mindegy, hogy a lépés az egészséges önvédelem egyik fontos építőköve (nyilván számít a tónus és az, milyen energiával mondod 🤏).

Szóval, ha:

👉 összeugrik a gyomrod, amikor valaki megjegyzi, hogy „kikerekedtél” vagy „nagyon lefogytál” vagy „szerintem túlzásba viszed az edzést”, akkor senkit nem vagy köteles beavatni a miértjébe. (Mondjuk abba, hogy neked így jó vagy azért nézel ki máshogy, mert sok rajtad a stressz stb.)

👉 rosszul esik, hogy odaszúrják, hogy „táskás a szemed”, „kipattogott az arcod”, „nyúzottnak/szomorúnak/letörtnek tűnsz”, akkor nem kell litániába kezdened arról, hogy nem alszol a szomszéd/egy intenzív terápia/a sok munka vagy egy párkapcsolati mélypont miatt.

👉 felhúz vagy frusztrál, hogy bírálják a döntésed, akkor nem kell megindokolnod mi vezetett oda. Felnőtt vagy és a körülötted lévő felnőttektől joggal várod el, hogy tiszteletben tartsák a választásodat ❣️

És nem, akkor sem kell magyarázkodnod, ha valaki nem akarja elfogadni, hogy valamiről nem akarsz beszélni. Elég, ha annyit mondasz, hogy „nekem ez most kellemetlen téma, kérlek fogadd el.”

👇

Az, ha a másik ezen megsértődik az nem a te dolgod. A te dolgod az, hogy a pszichés és érzelmi hátországod védelmére felállított kerítésen lévő kapun csak azt engedd be, akit szívesen látsz. 💛

Óriásplakátra és fizetett hirdetéshez javasolt üzeneteim:

🌺 A nők kidudorodó alhasa nem zsír, hanem a méhük, petefészkük tárhelye. Aki emiatt beszól vagy méreget annak erősen hiányosak a biológia ismeretei.

🌺 A siker mindenkinél más időkeretet kér. Nem vagy elkésve.

🌺 A genetikád tényleg adott, de csak rajtad múlik, mennyit hozol ki belőle.

🌺 Szinte mindenkin van egy kis narancsbőr, stria, akné vagy kisebb ráncok – és mindenki ezzel együtt természetes és szerethető.

🌺 Az étrend-kiegészítő nem csodapirula. Csak arra van, hogy extra löketet adjon, amíg gatyába rázod az életmódodat.

🌺 A ruhaméreted nem tükrözi a benned lángoló empátiát, kedvességet, kitartást, intelligenciát, erőt (!) – sőt azt sem, mennyire vagy kívül-belül egészséges. Csak abban mutat irányt, mi lesz jó a derekadra, válladra, magasságodra.

🌺 A tipikus reggeli rutin, hogy felkelsz, kávézol, összekapod magad és indulsz. Nem a neten látott meditáció, olvasás, hidegvizes merülés, lassú reggeli, pilates…szóval ne érezd magad szarul, ha te ma is kapkodva indultál.

🌺 Szokj le a határidős diétákról. Olyan (tápláló) étrendet tarts, amivel egész évben jól érzed magad a bőrödben, ezért bármilyen eseményen magabiztosan jelensz meg.

🌺 Heti 3-4 következetes edzéssel teszed a legtöbbet a hosszú távú egészségedért – nem azzal, ha minden nap széthajtod magad és nem is azzal, ha heti 2x kímélően átmozgatsz.

✍️ Legyen part2? 🤩

Reakció.

👇

Sok-sok millió ember tanulta már meg, hol húzódik a felelősségvállalás egészséges mezsgyéje. Gondolom a 98%-uk belefutott az egyik szélsőségbe, aztán a másikba, mielőtt megtalálta a realitást.

Jogos kérdés, honnan lehet tudni, hol tart valaki a skálán. 🤔

100%-os tesztem nincs, de van pár tipikus jel.

👇

Felelősséghárításra utal, amikor egy ember szavajárása, hogy:

„Nem én kezdtem.”

„Nem én tehetek róla.”

„A körülmények kényszerítettek arra/hozták ki belőlem, hogy…”

„Ha XY jobban figyel nem ez lett volna a vége.”

„Ez van, ilyen vagyok és ilyen is maradok.”

„Megint rosszkor voltam rossz helyen.”

„Nem volt választásom.”

-----------

Az inga másik oldalán (tehát túlzott felelősségvállalásnál) ezek úgy néznek ki, hogy:

„Az én dolgom lett volna vigyázni rá.”

„Ha nemet mondok, azzal csalódást okozok//cserben hagyom.”

„Biztos én csináltam valamit rosszul//én reagáltam rosszul és azért zuhant magába//mérges.”

„Azért haragszik, mert megint hibáztam. Igaza van, figyelhettem volna jobban.” 

„Biztosan én nem tettem eleget/nem próbálkoztam eléggé.”

„Én vagyok a [...] nekem kell tudnom megoldani.”

-----------

A fentiekhez képest mit hallasz gyakran egy egészségesen felelősséget vállaló embertől? 🤗

„Nekem is van szerepem, de nem csak rajtam múlik.” 

„Segíthetek, de nem én vagyok az egyetlen megoldás.” 

„Csak azért vagyok felelős, amire tényleg hatásom volt.”

„A körülmények nem voltak ideálisak, de volt mozgásterem.”

„Jogom van határokat húzni.” 

🙏