Saját hajunknál fogva - avagy: az Élet, ami történik veled

Olvastam a napokban több cikket is arról, hogy milyen nyarak várnak még ránk, láttam képeket az elsivatagosodott Alföldről, és amit már régóta mondanak a szakértők, TÉNYLEG, de TÉLNYLEG változtatnunk kell, egyéni szinten, és nagyon komolyan. (a cikkeket a kommentekbe teszem)

Összeszedtem pár gondolatot arról, hogy mi milyen változtatásokat vezettünk be, igazán nem ördöngősségek, bárki megteheti, hátha inspirál másokat is.

HOGYAN ÉLTEM MEG A MÁSFÉL ÉVES AUTÓNÉLKÜLISÉGET?

A fenntarthatósággal foglalkozó szakértők egyetértenek abban, hogy nem EGY embernek kell egymillió lépést megtennie, hanem EGYMILLIÓNAK egyet, hogy ha azt akarjuk, hogy valóban látszódjon is valami. Ez kicsit olyan, mint egy tömeg-coaching, mert tényleg csak napi egy lépés kell, és az egy év alatt 365 lépés, ami elég sok összességében.

Másfél évvel ezelőtt eladtam az autómat, először csak azért, mert tényleg keveset használtam a Covid előtti időkhöz képest, és kiszámoltam, hogy a fenntartási költségek már eleve hatalmas összegeket emésztenek fel, a nélkül, hogy csak 1 km-t is mennék vele.

A legelső megugrandó feladat az volt, hogy magammal is elfogadtassam, hogy tömegközlekedek, az első időkben mélyen hallgattam róla🤣, mintha ebben a businessben kötelező lenne a saját kocsi, és az is valami cool, vagy fancy legyen, ha már... Az átkódolásban az segített, hogy évente 4-5x repülök, de csak olyan társasággal, amelyik környezettudatos, így legalább tisztább a lelkiismeretem, hogy amit lehet, a másik oldalon csökkentek.

Amit mindenképpen pozitívnak élek meg:

1. SZABADSÁG: Tőlünk az Örs autóval kb 15 perc, busszal 23, igazán csekély különbség, onnan szinte bárhová el lehet jutni gyorsabban és sokkal olcsóbban bárhová, a horribilis parkolási költségek és dugó nélkül. A buszon és a metrón olvasok, mindig van nálam könyv, de ha úgy alakul, az emaileket is ragyogóan el lehet intézni.

2. KINT A BUBORÉKBÓL: Nekem fontos, hogy tudatosan bújjak ki a buborékomból, lássam és sokszor érezzem is, hogy mi vesz körül, mi a mai realitás, bár boldoggá nem nagyon tesz...

3. NYUGALOM: ez nagyon furcsának tűnik, de kifejezetten megnyugtat, hogy nem rostokolok dugóban, nem féltem a fancy és cool autómat, hogy ki húzza meg és úgy egyáltalán.

Szóval érdemes nagyon komolyan és kritikusan végig gondolni mindent, amit szokásból csinálunk, mert lehet, hogy régiek, és teljesen idejétmúltak és sokkal jobban járunk vele, ha kitalálunk valami időszerűbbet. (azt még hozzáteszem, hogy nincsenek kicsi gyerekeink, nem kell őket folyamatosan fuvarozni, az más lenne, persze).

És a végén álljon itt pár tipp, ami nagyon egyszerűen megvalósítható, csak egy kis tudatosság kell hozzá:

1. A közlekedés mellett legalább annyira fontos az élelmiszer-pazarlás megállítása, amire nem szoktunk olyan nagyon odafigyelni, pedig egy megdöbbentő adat szerint az élelmiszerek 30%-át kidobjuk! Ha az előállítási energia-szükségletét megnézzük, és azt, hogy utána mit kezdünk a szeméttel, ez rengeteg! Itthon főzök, minden héten előre megtervezem, hogy mit eszünk és a szerint vásárolunk be, a maradékot pedig lefagyasztjuk.

2. Vízhasználat: ez is egy megdöbbentő adat: az otthoni vízhasználat 40%-a a WC-hez köthető. Nagyon egyszerűen takarékoskodunk a vízzel ebben a melegben, egy kis lavór van a mosdóban, abban mosunk kezet és azzal öblítjük le a WC-t. A múltkori bediktáláskor vissza is kérdeztek, hogy kevesebben lakunk-e 🤣 Ha lenne bármilyen affinitásom gyártócéget alapítani, biztosan kitalálnék erre valamit. (csak a Mészáros meg ne tudja :-)))

3. Energia-felhasználás: a nyílászárókat kicseréltettük, a ház kapott egy szigetelő-vakolatot is, és vannak napelemek. Ez persze drága, de szerintem ez lenne az út, a társasházaknak is sokkal jobb lenne, ha pártunk és kormányunk erre ösztönözné a zembereket, mint az új építésű lakásvásárlásokra, ami megint csak keveseknek megfizethető.

Összességében azt tudom mondani, hogy sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok, megszabadultam egy sor fölösleges nyűgtől és tehertől és még szabadabbnak is érzem magam.

Kíváncsi vagyok, hogy nektek milyen régi szokásaitokról mondanátok le annak érdekében, hogy fenntarthatóbban éljünk?

Te is főállásban aggódsz?

Vagy éppen szorongsz? Nem vagy egyedül.

Nemrégiben fedeztem fel Allan Watts angol filozófus írót, akinek a munkássága leginkább arról ismert, hogy a 20. század elején próbálta közelebb hozni a keleti filozófiát a nyugati ember számára. A szorongásról ezt írja:
„No amount of anxiety makes any difference to anything that is going to happen.” – Bármennyi szorongással sem tudunk hatni arra, hogy végül mi következik majd be.

Ti hogy vagytok ezzel?

Én régebben világbajnok szorongó voltam, volt is miért, akkor úgy gondoltam, és néha-néha ma is elkap ez a jó kis ismerős dagonya. Nem véletlen, hogy elkezdtem mélyebben is foglalkozni vele, illetve a meditációs gyakorlataim vezettek arra rá, hogy nem kell mindent elhinni, ami az elménkben gondolatként megjelenik, meg tudjuk ezeket kérdőjelezni, sőt, ha akarjuk, tudatosan ki is cserélhetjük pozitívabbra. Előtte persze érdemes ránézni, hogy honnan jön, mennyire valós ez az érzés, és ha még éppen úgy gondoljuk, hogy meglenne a jó okunk rá, akkor sem mindegy, hogy mennyire adunk ennek teret.

Most éppen azt kutatom és fejlesztem, hogy a „negatív” érzelmi állapotok hogyan hatnak a biológiánkra, akár az immunrendszerünkre is, és hogy egyes meditációs technikákkal mennyire vagyunk képesek ezeket ellensúlyozni, akár teljesen átfordítani. Elöljáróban csak annyit, hogy IGEN, vannak ilyenek, nagyon jól működnek, tudományos bizonyítékok is vannak rá, és nem is kell éveket gyakorolni, de erről majd később.

Nagyon érdekelne viszont, hogy Ti hogy vagytok ezzel?
Mennyire van jelen a szorongás vagy aggódás az életetekben? Egyáltalán észreveszitek-e, hogy már megint berántott titeket valami? Hogyan kezelitek? Vannak bevált technikátok? Vagy csak a tábla csoki végén jöttök rá, hogy Úristen! már megint szorongok. Én egy időben Gombóc Artúrt is lepipáltam 😊

Köszönöm, ha megosztjátok akár itt, vagy üzenetben velem.

Gazsi Zolinak a mai LinkedIn bejegyzése inspirált arra, hogy írjak, mert erősen rezonál bennem a fő üzenete: "Ne engedjük be az öregemebert!" (a kommentben lesz a link)
Sőt, ne csak az öregembert, de semmilyen olyan gondolatot, hírt, előre gyártott koncepciót, amellyel árthatunk magunknak.

Meggyőződésem, hogy a 21. sz. egyik legfontosabb kompetenciája a kritikus gondolkodás lesz és az a mély belső tudás, amellyel egyszerűen érezni fogjuk, hogy pl. mi az álhír, vagy mik azok a dolgok, amelyeknek semmi, de semmi súlya sincs az életünkben, bár az általános elvárások szerint azokat rettentően komolyan kellene venni.
Olyan sok, előre csomagolt, még általunk meg-nem-csócsált és emésztett koncepcióra épül fel az életünk, hogy ember legyen a talpán, aki ezekből fel tudja építeni az autentikus, saját életét.
Egyre fontosabb lesz az is, hogy legyen időnk az önreflexióra, képesek legyünk kilépni a robotpilóta üzemmódból és merjük meghozni a bátor döntéseinket, ha kell, a szokások ellenében.
Köszönöm Zolinak azt is, hogy emlékeztetett a Saját hajunknál fogva - avagy: az Élet, ami történik veled egyik videójára, amelyet Takáts Andreaval készítettünk és a belső szabadságunk megteremtéséről szól.

Jó olvasást és nézelődést!

A belső szabadságunk megteremtéséről Dr. Viktor Frankl, a koncentrációs táborokat is megjárt orvos gyakran hangoztatott idézete így szól: "Inger és reakció között van egy kis tér. Ebben a térben...

Ennek a cikknek külön története van, leginkább az, hogy egy kotlós tyúk nem ül annyit a tojásain, mint amennyit én ennek a megírásán. És csak most, hogy elkészültem, vált világossá még a számomra is ( 😅 ), hogy végig erről írok benne. Na, ez az igazi "walk the talk"!
Az angol verzió egy szempillantás alatt megszületett, a spirituális elvonulás után, szinte kifolyt az ujjaim közül és azzal a mozdulattal fel is költözött repülési magasságba, utána még én is nehezen jöttem rá, hogy mit is akartam mondani? 😎 . Visszakerülve a földre, ezzel így már ki vagyok békülve.
Jó olvasást!

Hogyan mennek át a tűzön a szívközpontú vezetők? - Móricz Emese Tisztázzunk két dolgot az elején: 1. a tűzön való átkelésnek semmi köze a tűzoltáshoz. Bár a tűzoltói képességeidben is jobb leszel. Valószínűleg. Ne kerüljön rá sor soha! 2. a szívközpontú vezetők nem jóságos nagyszülők, akik frissen sült, gőzölgő süteménnyel já...

Hétfőn Kecskeméten jártam, a Erika Csatos és csapata által szervezett "Nőnek lenni jó!" fantasztikus és felemelő konferenciáján, amelyről a post már készül, és hamarosan jön :-), és nagyon sok párhuzamot véltem felfedezni az előadók üzenetei között. Pál Feri atya egy egész előadásban arról beszélt, hogy hogyan tudjuk visszaszerezni a belső békénket viharos időkben, a konferanszié Szalay Ádám Tréningek megerősítette, hogy a 21. század legfontosabb kompetenciája az önismeret, Iglódi Csaba bátorított mindenkit, hogy hozza elő magából a varázslót, az alkotót, ne adjuk fel az álmainkat, és erre már csak hab volt a tortán Kende-Hofherr Krisztina záró előadása, a CSAKAZÉRTIS. Nem, nem adhatjuk fel semmiképpen, főleg, hogy Krisztina előadásából megtudtuk, hogy amikor általában fel készülünk adni, akkor még csak az energiáink 30%-ánál tartunk.

Évek óta azt keresem-kutatom, hogy a vezetőfejlesztésbe hogyan lehet biztonságos módon és sikerrel alkalmazni a mély transzformációt, hogyan lehet ez egy örömteli folyamat, miért is ne? És az ezek mentén előhívott megdolgozott, igazi, autentikus én hogyan válhat igazi, inspiratív személlyé. A sok belefektetett munka, a saját transzformációs folyamatom és a kitartásom, már-már makacsságom eredményeként ez elkészült és készen áll, hogy betöltse a szerepét. Az április 24-i webinariumunk során egy kis ízelítőt adunk ebből, az eseményt az első kommentben találjátok.

Kiút az érzelmi útvesztőink bugyrából 1. - Móricz Emese Sitkei Tamással hetek óta koncepcionáljuk az április 24-i webinarunkat, és olyan okosak pattannak ki a fejéből, hogy megkértem, kanyarítson egy kis írást ezekből. Meg is született, íme: Kedvenc kolléganőmmel, Móricz Emesével évek óta beszélgetünk az érzelmi tudatosság és a p...

Egyre több kollégával és ügyféllel is találkozom, akik valamilyen szemlélődős vagy mindfulness technikát gyakorolnak és olyanokkal is találkoztam már, akik komoly gyakorlók. És persze sokan vannak, akik ezt még elutasítják, ami természetes.
Rengeteg negatívum kötődik a spiritualitáshoz, vannak is vadhajtások rendesen, és csak az olyan elszánt útkeresőknek van ideje arra, mint jómagam, hogy addig ne adja fel, amíg nem talál egy olyan irányt, amely ebben a mi kis (kelet)-közép európai kis huncutságunkban (hmmm... most hirtelen ez tűnt a legalkalmasabbnak) biztonsággal alkalmazható, támogatja a fejlődésünket és tényleg segít abban, hogy örömmel és kiteljesedéssel éljük meg a napjainkat.

Tamás Sitkei-vell gondoltunk egyet, és Daniel Kahneman Gyors és lassú gondolkodás könyvéből kiindulva, összeszedtük, hogy miért érdemes a napi szintű gyakorlást beiktatni az életünkbe. Szerintünk érdemes megfontolni, főleg, ha napi szinten kell döntéseket hoznunk. Jó olvasást!

Minden kedves ismerősömnek kívánok Boldog Karácsonyt!

Márai Sándor: Ajándék

"Kedves Jézuska, ezen a karácsonyon hadd mondjak én is egy vágyat. Nyakkendő nem kell. Meleg nyakbavaló kendő sem kell. S akármilyen különösen hangzik, könyv sem kell, mert annyi van már, hogy öt élet is kevés lenne, míg elolvasom valamennyit. Nem kell semmiféle emberi megoldás, mert valamennyit ismerem már, s még csak azt sem mondom, hogy teljesen reménytelenek az emberi megoldások: éppen csak olyan emberiek. És nem kell pénztárca, sem ezüst cigarettaszipka, nem kell semmi,ami hasznos, sem ami tündöklő és fölösleges.

Megvizsgáltam magam, mielőtt ezt a cédulát írni kezdtem. Nem kérek ajándékba semmit, kedves Jézuska, semmit,amit föl lehet venni vagy nyakba lehet kötni, vagy az asztalra lehet állítani. Állólámpa színes ernyővel, egészen különlegesen nem kell, s még sokkal kevésbé mindaz, ami márványból van vagy kristályból, vagy ezüstből. Nem kell nekem semmi hasonló, lemondok az összes krisztkindliről.
De ahogy elmentem az utcán, a fényes kirakatok között, egyszerre mégis eszembe jutott néhány vágy ezen a karácsonyon. Hát ezt most felírom. Szeretném még egyszer látni a tengert. Már nem is kérem, mint régen szerettem volna, a vad félelmes Csendes- óceánt, már beérem azzal is, ha még egyszer végigmehetek azon a banális sétaúton Lovrana és Medea között. Szeretnék még egyszer fürödni a tengerben, este hatkor, a medeai öbölben. De ha ez sok és szerénytelen kérés, beérem azzal is, kedves Jézuska, ha még egyszer megállhatok Raguzában a virágzó mimózafa alatt, amely az Argentína-panzió kertjében illatozik.

De ha ez is teljesíthetetlen vágy, akkor segíts meg, kedves Jézuska, hogy még egyszer fekete kávét ihassak Vicenzában, abban a kis cukrászdában, a téren, melyet Palladio épített tele házakkal. S nagyon hálás lennék, ha még egyszer az életben a párizsi eső áztatná arcomat, délután négykor, télen mikor az esőtől síkos utcák sejtelmesen kezdenek Párizsban világítani, az üzletek ablakai mögött fények égnek, s még egyszer beléphessek a Nemzeti Könyvtár nagy olvasótermébe, ahol már ismert az altiszt. Lehetetlen ez?... Ha lehetetlen, természetesen lemondok róla. Csak felírtam, mert ilyenkor karácsony előestéjén, általános szokás kívánni valamit.

Akkor talán mást kívánok, Jézuska: add, hogy még egyszer az életben bűntudat nélkül tudjam élvezni a nagy, tiszta zenét, a nagy művészek alkotásait, s ne keljen közben arra gondolnom, hogy emberek milliói és milliói szenvednek. Add vissza a művészetet: a zenét, a tiszta irodalmat, a nemes gondolatokat, a tökéletes képeket és szobrokat, add vissza, bűntudat nélkül, az embereknek mindazt, ami emelkedettebb és tisztább, mint az élet. Nagyon sok ez?... Azt hiszem, nagyon sok. De látod, a tenger, az utazás, a nagy művek, ez volt a legszebb az életben, s titokban minden ember erre vágyott, akkor is, ha élete oly szomorú és reménytelen volt, hogy nem merte és tudta szavakba foglalni a vágyakat. Most még egyszer elmondom ezt, mert karácsony van. S mert mindez, a tenger, a remekművek, a városok, mindez messze van, reménytelenül messze.

Mit kívánjak?... Ezüst cigarettatárcát? Kell a fenének. Add vissza nekem az Uffizit, egy délelőttre s azt a kis szállodát Berchtesgadenben, ahol egy hétig olyan nyugodt és jókedvű voltam, hogy az már több, mint amit a moziban boldogságnak neveznek. De ha ez is egészen lehetetlen – ne haragudj, hogy alkuszom, karácsony van-, akkor szerénytelen leszek, és többet kérek. Add, kedves Jézuska, városok, utazás, művészet és tenger helyett, hogy ne szenvedjenek fölöslegesen az emberek : mindazok, akikhez közöm van, akik azt a nyelvet beszélik, melyen ez óhajokat elmondom s mind a többiek, akik az érthetetlen és vad nyelveket beszélik, izgatottan.

Nem kell semmi más, kedves Jézuska, csak kevesebb legyen a szenvedés. Lehetetlen ez? Azt mondják, Neked csak egy szavadba kerül. Nagy baj, ha lehetetlen, mert akkor értelmetlen minden más, amit adhatsz, a meleg harisnya éppen olyan fölösleges, mint Vicenza vagy az utazás. Mert az emberélet legnagyobb ajándéka és legfőbb értelme mégiscsak az, hogy ártatlan emberek ne szenvedjenek fölöslegesen. Nézz körül a földön, száz- és százmillióan kérik, némán, ezen a karácsonyon: add a békét.
Ezt kéri, nagyon szerényen, minden más helyett, s mert karácsony van: Márai Sándor."

November 9-én kezdődik az önismereti műhely-sorozatunk, amely előadásonként, jeggyel, vagy bérlettel is látogathatók.
A 4 alkalom témáit mutatjuk be ebben a videóban.
Várunk mindenkit szeretettel!

Az esemény linkjét az első kommentben találjátok.

Saját hajunknál fogva -Teremtés workshopok a HAB-ban A 2023 november 9 és 2024 január 11 között önismerei műhely sorozatot tartunk a Budapest, Andrássy út 112 alatt lévő HAB-ban. Az alk...

Takáts Andrea val a videóinkban nagyon sokat beszélünk arról, sőt, konkrét technikákkal szemléltetjük, hogy hogyan lehet autentikusan, őszintén kommunkálni, még a legnehezebb helyzetekben is. (egy párat a kommentekbe beteszek).

Két évvel ezelőtt jelent meg ez a cikk velem, amelyben arról kérdeztek, mennyire felelősek a vezetők a vállalatok, vagy a rájuk bízott közösségek válságaiért, és a válaszomban megfogalmazottakat most is így gondolom, sőt.

Számtalanszor találkozom azzal, hogy konfliktusokat, nehéz helyzeteket a legtöbb vezető kommunikációs eszközökkel próbál meg kezelni, de ez csak puszta technika marad, és a mögötte lévő hozzáállása teljesen más. Ez a kommunikáció nem koherens és semmiképpen sem őszinte, ami egy maszatos, bizalmatlan légkört teremt, mélyíti a válságot, újabbat hoz elő.

Sokat beszélünk mostanában a vezetői sebezhetőségről, a megnyílásról, ez ugyanide tartozik. Nem elég szavak szintjén eljátszani, mélységet, tartalmat is kell tenni mellé, különben csak egy üres frázis marad. A szavak csak töredékét jelentik annak, ami a valódi üzenetet hordozza.

És mi lenne az értelme, haszna, ha autentikusan, a belső igazságunkból kommunikálnánk? Őszinte, bizalommal teli kapcsolatokban élhetnénk, dolgozhatnánk, sokkal kevesebb frusztrációval, de több örömmel és innovációval.

Vezetők véleménybuborékban - Behaviour A nehézségek, a megoldandó feladatok az üzleti élet megszokott mindennapjaihoz tartoznak. Előállhatnak azonban olyan helyzetek is, amelyek már potenciálisan

Ha kíváncsiak vagytok arra, mi a trikófelirat, a bölcsisnadrág és Emerencia között az összefüggés, hallgassatok bele a Női Napozó velünk készült podcastjába!
Takáts Andrea gyönyörű felolvasását is élvezhetitek, az interjút Marianna Háver-Varga és Anna Bárány készítette, köszönjük!
Linkek a cikkben.

Trikófelirat, bölcsis nadrág és Emerencia - Móricz Emese A Női Napozóból jelentkezem! Én még emlékszem, hogy volt ilyen, a Lukács fürdő tetején, bár talán, ha egyszer lehettem ott. Ez a Női Napozó sem az a napozó, hanem Háver-Varga Mariann és Bárány Anna podcast műsora, amelybe meghívást kaptunk Takáts Andrea színésznővel, hogy m...

Boldog Hannukát!
Aki egy sötét világban mer álmodni, az maga gyújtja meg a fényt és magán keresztül tovább árasztja azt. Minden igaz spirituális út valahol erről is szól, hogy találjunk vissza a saját forrásunkhoz, a belső fényünkhöz és onnan nézzünk a világra. Ma van a Hannuka első napja és Advent utolsó vasárnapja.
Találjuk meg magunkban a fényt ☺️

Billede: Laozi Quote: “Use your own light and return to the source of light ... Fundet på Google fra quotefancy.com