Kvantumhipnózis

Kvantumhipnózis alapozó kurzus
Budapest
november 30-december 1.

Ha lelkileg vagy éhes, túlzabálhatod magad fizikailag

Ugyanígy: Ha lelkileg vagy fáradt, azt nem tudod magadból testileg kialudni.

Egy tőről fakadó folyamat.
Csak kétfajta megnyilvánulás.
Mert más-más fázisa csaknem ugyanannak.

Ebből a zabálás még talán a jobb verzió, mert az azt jelzi, hogy nagyon-nagyon kell valami bevitel, amitől - ha csak egy percig is-, de élőnek érzed magad.

Egy csipetnyi fizikai kémia, egy csipetnyi örömfaktor…
Nem tart hosszan, de legalább addig hívhatjuk úgy, hogy: létélvezet.

Hamar rájössz - mert azért azt érzed - , hogy nem tudod a “világot” magadba beharapni, és ezek a parányi kis jutalom falatkák nem fognak csillapítani benned semmit. Legalábbis pár percnél tovább.

A késztetés pedig jön újra és újra.

És, ha leköveted: hízol.
Ha nem követed le: sóvárogsz. (Aztán ezt nem bírod egy idő után, és mégis leköveted, tehát mégis csak az marad, hogy hízol.)

Azt, hogy egy jól beprogramozott elme-hadművelet köti össze benned az evést a hízással, most hagyjuk.

Nézz oda, ahová még nem biztos, hogy néztél:

Kérdezd meg magadtól:
- Hogyan, mikor szerkesztettem magamnak olyan életet, hogy ennyire nagyon kevéske örömmel is beérjem?!

- Mi az a részem, ami ennyire “éhes” bennem, és amit helyettesítő örömforrásokkal próbálok táplálni?

Hagyd a választ megérkezni magadban, és örülj, mert itt még bőven van benned életvágy.

Jobban eltávolodtál magadtól akkor, ha már úgy istenigazán enni sincs olyan sok kedved, vagy abban sem találsz úgy örömet (és lehet, hogy ez már a szexre is igaz), szóval, az alapérzetedet egy fásultság vagy belefáradtság jellemzi.

És igen, tudom, hogy ezt nem tudod kialudni, mert nem igazán lehet.

Mást lehet vele tenni.

Mert valójában az történt, hogy belefáradtál a kontroll-folyamatokba.
A felesleges erőfeszítésekbe. Az elvárásokba, a nem-megfelelésekbe.

Csak nem tudod, mi a francot kéne most csinálni.

Csinálni semmit, de újra kell tölteni a “Mátrixot”.
Teljesen.

Mindkét esetben újra kell.

De ez nem csinálás, hanem történés.

És nem igazán lehet “agyból” megoldani. (Akkor már megoldottad volna.)

Ahogy írtam az elején, egy tőről fakadó folyamat.

Mert te kerültél picit messze a “Tő”- től.
Önmagadtól. Az Önvalódtól. A Lényegedtől.
Egyszerűen csak attól a mindentől, ami Te Esszenciálisan, Eredendően Vagy.

Soha, de soha nem fogsz tudni jobb irányba lépni, mint Önmagad felé.
Elvárásoktól el, Magadhoz közel.

Ami enni akar benned, az nem a fizikai tested.
Ami megnyugvást akar benned, ugyancsak nem a fizikai tested.

A fizikai tested csak részed, de nem TE vagy.

Viszont (újra) szinkronizálnod kell magadat Önmagaddal.

Persze, nyilván csak akkor, ha akarsz még itt érdemben kezdeni valamit azzal az egésszel, amit életnek, főleg minőségi Életnek hívnak.
(adrienpollak)

Októberben (8-9) tartok Kvantumhipnózis kurzust, ott a dolgok a helyükre kerülnek, de csakis az jöjjön, aki tényleg érintettnek , és baromira változásra késznek érzi magát.

Ha bármilyen területen sikerre vágysz, nem árt megismerni az egyik gátló alapképletet:

- Amikor biztonságot kérsz, egyúttal kifejezésre juttatod azt is, hogy bizonytalannak érzed magad…

- Amikor több pénzt kérsz, egyúttal kifejezed, hogy nincs elég…

- Amikor párt, társat akarsz, kinyilvánít(hat)od, hogy valami módon magányos vagy…

Lehetne sorolni, de a lényeg:

Minden kérésed mindig kitolmácsolja párhuzamosan azt is, hogy mi az, amivel jelenleg nem rendelkezel.

Erre mondja Hicks is, hogy “minden téma valójában két téma: A vágyott dolog és annak a hiánya.”

Mert minden kérés valami módon létbe küldi energetikailag a kívánalom duál párját is.
Az energetikád mérleg-nyelve lesz az, ami az úgynevezett manifesztációdban megnyilvánul.

A teremtésed (teremtményed) megmutatja neked, melyik pólus volt erősebb- roppant egyszerűen: mert éppen most azt tapasztalod.
De csak úgy olvasd le, mint egy kijelzőt, és semmiképp ne is tulajdoníts nagyobb jelentőséget neki!

Ha nem tetszik, egyáltalán nem kell, hogy így maradjon!

A rátudatosulás, a Tudatosság lesz az, amivel a vágyott oldal/ pólus lendületét irányba tudod állítani, mégpedig úgy, hogy a figyelmed fókuszát a vágy-irányba fordítod.

Amikor így teszel, a fókusz automatikusan lekerül a hiány oldalról, mert a figyelmünkkel egyszerre nem tudunk két ellentétes dologra fókuszálni; viszont mindig az az “oldal” erősödik, amelyre a fókuszunk mentén az energiánkat bocsátjuk.

A legtöbb ember mindig arra gondol, mi az, amije nincs, vagy arra, mi az, amit nem akar, illetve minden áron el akar kerülni.
Paradox módon ezzel pont azt erősíti.

Fontos tudni, hogy a vágyvilágod az, ami segít célba érni, míg az akarat gyakran a hiány-mezőben sokszoroz.

Ennek ismeretében még inkább el tudod érni, hogy célirányos legyen a megvalósulás, ahelyett, hogy a hiányaidat növelnéd a gondolataid energiája által.

Az októberi Kvantumhipnózis kurzusomon mindezt megtanulhatod.
Várlak, ha elhív a dolog, október 8-9-én, Budapesten!

(adrienpollak)

Nem a múltat kell elengedni!

Még csak nem is a múltban keletkezett sérelmeidet, vagy azokat a személyeket, akik ezt okozták.

Elengedni valójában egyetlen dolgot lehet.

A felesleges erőfeszítéseket.

- Az erőfeszítést pl. arra, hogy elengedhess valamit.
- Az erőfeszítést, hogy megváltoztasd magad.
- Az erőfeszítést arra, hogy jobb ember legyél.
- Az erőfeszítést arra, hogy mindenáron dolgozz magadon.

Az erőfeszítést arra a hiedelemre, hogy erőfeszítésre, kínlódásra, görcsölésre, küzdelemre van szükséged.
Bizonyításra és szenvedésre ahhoz, hogy elismerjenek és érjél te is valamit.

Nem. Neked egyetlen dologra van szükséged.

Arra, hogy kikönnyülhess, megkönnyebbülhess, hogy könnyűnek, és felszabadultnak érezhesd magad.

Hogy Önazonos lehess és szabad. Hogy csak úgy egyszerűen Jól érezhesd magad. Hogy csak szimplán átélhesd, hogy értékes vagy, úgy, ahogy vagy.

Létpucéron, ahogy eredendően létezel.

Minden törekvés valójában ezt az érzésvilágot célozza.

Csak gondolj bele: minden vágyad, ami a múlt elengedésére vonatkozik, valójában a szabadságod “visszanyerésére” vonatkozik.

Minden igyekezet, ami a sérelmek megbocsátását és emberkék elengedését célozza, igazából arról szól, hogy kikerülj egyfajta érzelmi rabságból, és Az Légy, lehess, Aki Vagy.

Ez idáig teljesen rendben is van.

Ami nincs rendben, az az, hogy erőből, akarattal, erőfeszítéssel akarod mindezt megoldani.
Erőből elengedni bármit?! Hát logikusan szemlélve is, nem totális agyrém?!
Így már Te is látod, ugye?

Elengedni valamit olyan, mint elfújni egy tollpihét, és nézni szabadon, ahogy távolodik, elszáll.

Vagy, mikor gyerekkorodban elfújtál egy pitypangot, és élvezted, hogy a kis ejtőernyős magvai szétszórt csillagokhoz hasonlóan -tőled távolodva- saját útra kelnek.

Könnyed folyamat. Nincs benne a világon semmi erőfeszítés.

Ahogy általában akarják elengedni az emberek a dolgokat, az pedig nagyjából pedig így nézni ki:
“Most már menjen a jó édes anyjába, mert ebből qrvára elegem van.”
Vagy:
“Dolgozom rajta, de tényleg, hogy most már el tudjam engedni.”

Dolgozom rajta, tehát feszülök rajta, küzdök vele…. Hű, de “könnyed”, ugye?

Szóval, már most jelzem neked, hogy bármi legyen is az, amit el akarsz engedni, amíg birkózol vele, addig maradni fog.

Az igazi elengedésre a vágyat egy nagyon erős belső lélekszándék szüli.

Ha készen állsz, és tényleg itt az idő, jól jöhet egy “bába”, azaz egy közreműködő, hogy megtanuld magad újjászülni a létedben.


Gyere el októberben a Kvantumhipnózis kurzusomra, és tanuld meg magad teljesen máshogyan, egy kikönnyültebb verzióban működtetni.

Ha érintve érzed magad, megtalálsz.

(adrienpollak)

Különös idők járnak, olvasd össze a jeleket, és nézd inkább a nagyképernyőt!

Vízválasztó ez a mostani korszak, szinte egymás után a harmadik olyan hullám seper végig rajtunk, ami erős félelmeket generál. A félelmek pedig roppant erős indulatokat gerjesztenek.

Ez valahol természetes, mert a félelem szorításából az emberfia elsődlegesen indulattal talál kiutat, mivel az már feljebb van az érzelmi skálán.

Furcsa lehet, de a düh és a harag keletkezése a természetes védelmi berendezésünk félelem-oldó mechanizmusát jelzi.
Ám amíg csak szorongani tudsz, rendkívül védtelen vagy, mondhatni sorsáldozat. Olyankor vagy a legsebezhetőbb, mert a kétségbeesés és a tehetetlenség érzésvilága létünk legalacsonyabb rezgési állapota.

Amikor már düh, harag, bosszankodás generálódik benned, megindult a folyamat, hogy át tudj sétálni az indulatok hídján.
Itt most az a kérdés, melyik szakaszt fogod gyakorolni.
A félelem-indulat távot járod állandóan oda-vissza, vagy képes vagy tovább mozdulni legalább egy belenyugvás, elfogadás állapotáig.

Hogy ez lenne-e a cél? Hogy ökör módjára mindent elviselj?
Ó, Korántsem!!!

Csak ahhoz, hogy tovább tudj menni, az érzelmi skálán legalább idáig el kell jutni, mert innentől tudod magad átfordítani egy reménytelibb állapotba.

Meg kell érteni, hogy sem a kétségbeesés, sem az agresszió rezgés-állapotát nem tudod egy lépéssel hűdejó-ba, nagy mosolyba fordítani, jólétbe pedig végképp nem. Ez egy folyamat.
Tehát, amikor valahogy megbékélsz egy helyzettel, úgynevezett megengedő üzemmódba lépsz.

Itt nyílik az áramlási kapu ahhoz, hogy be tudj engedni olyan eseményeket, történéseket, amik már kellemes dolgokat tudnak hozni neked.

Ebben a tartományban válik a rezgésed olyanná, amely jobb, kívánatosabb dolgokkal tesz téged rezonánssá, a félelem-áradat frekvenciájára pontosan ráfelelő történések helyett.

Azért vízválasztó korszak ez a mostani, mert irdatlan erővel készteti, sőt, már-már kényszeríti az emberiséget arra, hogy megértse a működését, a “szerepét” a Létben.
Hogy eszméljen, öntudatra ébredjen, felismerje, hogy emberi lényként létezni nem csupán lebutított verzióban, robotpilóta üzemmódban, a “sors” által össze-vissza hányatott bábuként lehet, mert MINDANNYIUNKBAN megvan a képesség és a potenciál arra, hogy teremtményből teremtőkké - ha úgy tetszik, az isteniben társteremtőkké - váljunk.

Amikor megadod magad a sok negatív érzésnek, beszippant és leránt a kollektív tudattalan félelem-örvénye, és könnyen beolvaszthat a szenvedő tömegmasszába.

DE NEM KELL ÍGY LENNIE!!!

Ez egy energetikai univerzum, benne mindent frekvenciák, rezgések és információk határoznak meg. /Ezt már Teslától is megtanulhattuk, de az utóbbi évek tudományos felfedezései végképp bizonyították. /

A gyakorlatban baromi röviden mit is jelent ez?
Azt, hogy a külvilágban zajló tömegeseményeknek egyáltalán nem kell egy az egyben leképződni és visszatükröződni a saját életedben.

A te egyéni tapasztalásodat alapvetően a saját rezgési mintádon alapuló vonzáspontod és rezonanciád határtározza meg. A rezgéseidet pedig az érzéseid formálják. Az érzéseidet pedig a gondolataid. A gondolataid dominanciája pedig attól függ, mire irányítod figyelmedet.

Mert ahol a figyelmed, ott a fókuszod, ahol a fókuszod, ott az energiád.
Viszont, amilyen frekvencia-irányultságú az energiád, az abban a tartományban sokszoroz.

Az pedig ennek megfelelően formálja az általad átélt összes tapasztalást, tehát mindazt, amit te kőkemény valóságnak fogsz hívni.

(adrienpollak)

Segíthetsz egy megosztással ezt másokhoz is eljuttatni.

Ha pedig a Létednek egy szabadabb formáját vágyod, találkozhatunk ősszel a Kvantumhipnózis kurzusomon.

Tudod, mivel kötöd magadhoz azt, amit elengedni akarsz?

Magával azzal az akarattal, hogy megszabadulni akarsz tőle.

Tele van sok irodalom azzal, hogy engedd el ezt, meg engedd el azt.
Persze, te meg is próbálod, ám gyakran csak odáig jutsz, hogy megállapítod magadban: Nnna, ezt el kell(ene) engedni.
De - valljuk be-, ez nem megy egy csettintésre. És kettőre sem…
Mert minél inkább erőből akarod elengedni, azaz megszabadulni akarsz valamitől, a dolog, mindegy, kiről/miről van szó, annál jobban veled marad.
Ez már csak így működik.

Amit oly annyira el akarsz engedni, azért marad, ragad veled, mert a fókuszod minden ízében azt táplálja. Szóval, ez egy jó nagy paradoxon, mert azt táplálod energetikailag, amit nagyon nem akarsz, hogy legyen. De pont attól lesz, és lesz még erősebb, hogy minden figyelmed arra irányul.

Ahol a figyelmed, ott a fókuszod, ahol a fókuszod, ott az energiád. Ahol az energiád, te abban vagy jelen. És amiben az energiád van, az csakis erősödni fog, mert azt táplálod. Ha akarod, ha nem.

Maga a figyelmed fókusza küldi bele az energiát, ezért csakis erősödni, növekedni tud, gyengülni, semmivé lenni végképp nem.
Szóval, amit tényleg elengedni akarsz, csak akkor megy el, ha a figyelmeddel nem táplálod. Elhagyni csak így tudod. És az is csak így tud elhagyni téged.
A Figyelmed- szándékod ellenére is- marasztaló.

De hogy ne figyelj arra, amit nem akarsz?
Na, hát ebben van a kulcs.
Fókusz-váltás kell.

Az elengedés valójában egy transzformáció, amiből pont a megszabadulási görcsöt kell kivenni.

Hogy boldogulj (autentikus szó), ahhoz ismerned kell a törvényeket. Nem a földit, hanem az univerzálisat, az Univerzumét, amelyben létezel /és remélhetőleg tényleg élsz is/.

Ha érdekel a valódi HOGYAN, meg akarod tudni, valójában hogyan működsz, és hogyan kell valamit átengedni magadon, a görcsösen akart elengedés helyett, gyere el a kurzusomra.
Június 25-26, Budapest.

Tudatos Teremtés, Létteremtés a Kvantumtérben-ez a téma. De ezzel együtt megismered a mátrix masszív, kikerülhetetlen működési elveit is, annak érdekében, hogy át tudd szerkeszteni a világodat olyanra, amit sokkal inkább vágynál megtapasztalni az eddigiek helyett.

Nézd meg a visszajelzéseket:
https://www.youtube.com/watch?v=UhZqPrkGNqo

Ha érdekel, írj Messengeren.
(adrienpollak)

Ps. Szabad osztani. 🙂

Már csak 2 szabad hely maradt! Ha valakit elhív a dolog még így majdnem last minute... Remek a csapat 👌✨
Bővebb infó a honlapon vagy Messengeren.

Ahogy egy elavult gépre nem tudsz telepíteni egy vadiúj programot, ugyanúgy nem tudsz berögzült elmeműködéssel felszívni egy újfajta gondolkodásmódot. Nem kompatibilis. Frissítsd az elme-szoftvert és Restart!
Kvantumhipnózis- Kurzus november végén!-Légy Jelen a Jövődben!
https://kvantumhipnozis.hu/kvantumhipnozis-kurzus/

Kurzus november végén- Budapesten!

A Titkos belső programról… Te is úgy hiszed, hogy a szenvedés nemesít?

Meg sem tudom számolni, hány száz emberrel találkoztam már, akik -noha nem is feltétlenül tudatosak rá-, de futtatják a “szenvedés nemesít” programot. És szenvedtek is már rengeteget…
De főként azért, mert félreértelmezik az “igét”.

Nem maga a kín, nem maga az önostorozás az, ami nemesít.
A Transzformáció az, ami ezt teszi.
Az a fajta folyamat, ahogy egy agyagedény a korongról lekerülve, a kemencében átminősül. Ahogy egy ebihalból béka lesz. Ahogy egy pillangó kifejlődik.

Ahhoz, hogy a pillangó élhessen, mi több, szárnyat bontson, repülhessen, ahhoz a hernyónak meg kell halnia. De senki nem attól lesz pillangó, hogy cseszegeti a hernyót, és elmondja neki napjában ötvenezerszer, hogy milyen rút és csúnya.
Ha ezt teszed, megölöd a hernyót, még mielőtt az pillangóvá alakulna.

Ha csak bántani, becsmérelni vagy képes magadat ahhoz, hogy kikényszeríts egy változást, az a változás sokkal inkább lesz torzulás, mint transzformáció. Széttaposott, megnyomorított hernyóból soha az életben nem lesz pillangó.

Mi, emberek, 3 dimenziós Human Beingek nem szenvedésre születtünk, de az elménk teljesen erre van ráhangolva. Megörököltük anyáink, apáink, őseink szenvedés-programját, ami azt mondja, mindenért keservesen meg kell szenvedni, meg kell kínlódni, ha lehet, vérrel-verítékkel, különben nem értékes.

Ha tudatosulni vágysz, rájössz, hogy ez egy program. Ők így tapasztalták, így hitték, így éltek…de vajon mennyire boldogan? A boldogtalanság mintája ugyan átörökíthető, de nem kötelezően választott program.

Mindenki úgy él, élt, ahogyan a tőle telhető módon a legjobban tudott. No de akkor az lenne az örökségünk, hogy mi is folytassuk a kínszenvedést?

Nem elmondta nagyapád, nagyanyád, hogy azt kívánja neked, légy boldog?! Volt valakinek bármilyen olyan felmenője is, aki azt kívánta volna neki, hogy fiam, légy legalább annyira boldogtalan, mint én voltam, és lehetőleg szenvedj még többet?!

A szenvedés önmagában nem felemel, hanem megnyomorít.
Ha lenézed, leminősíted, lekicsinyled magad, azzal senkinek nem segítesz.

Sokkal inkább ártasz, nem csupán önmagadnak, hanem azoknak is, akiknek amúgy, önmagad egy boldogabb verziójában tényleg segíteni tudnál.

Ha valaki egy fuldoklót ki akar húzni a vízből, nem kell hozzá az, hogy előbb maga is megfulladjon. Tegye a dolgát, maradjon a felszínen, segítse oda vissza a másikat is, mert ha ő is alámerül, mindkettőjüknek vége van.

Mégis, valamiért sokak rendszerében él az a titkos hit, hogy ha eleget szenvednek, az egy ponton majd dicsőségbe fordul. Emiatt tudat alatt talán még valami elégtételt is találnak a szenvedésben, remélve, hogy valamely felsőbb hatalom, bölcselet egyszer már csak megkegyelmez, megkönyörül rajtuk, és azt mondja, gyermekem, kiálltad a próbát, megszenvedtél mindent, és mostantól a boldogság lesz a jutalmad.
Ám ez inkább csak a mesékben, regékben van így.

Ha a szenvedést valamilyen formájú sikerré lehetne konvertálni, akkor már hemzsegne a bolygónk a boldog, örömteli emberektől. De nem így van, igaz?

Ha pedig nem így van, akkor be kell látni, hogy senkinek - legfőképp önmagadnak - nem leszel hasznára azzal, ha az öngyörtéssel megölöd a belső pillangódat.

Ám, ha önmagadért teszel valamit, annak érdekében, hogy kiteljesedettebb életet élhess, úgy minőségibb hozzájárulásod lesz mások sorsához is.

Ha elhív a dolog, várunk a budapesti kurzusunkra november 27-28-án, ahol megélheted önmagad legjobb verzióját.

https://kvantumhipnozis.hu/kvantumhipnozis-kurzus/

(adrienpollak)