Szücs Szilvi szakmai oldal

Nyáron talán méginkább fénybe kerül a téma: elvált szülők.
Elvált szülők, akiknek minden bizonnyal két teljesen különböző film forog a fejében a múltról...lehet, hogy soha többé nem találkoznának, de ez lehetetlen, hiszen van(vannak) közös gyerekek.

Oké, akkor beszélgessenek a jelenről és a múltról. Ez utóbbi nem könnyű, hiszen érthető módon mindenki hozza a régi sztorikat, de ilyenkor igyekszem jó érzékkel, jó időben lekeverni (nem hivatalos szakszóval élve) a múltat.

Hogy miért? Ha a helyzetet (elváltunk) itt és most létezőnek tekintjük anélkül, hogy megértenénk az eredetét, a "tudatlanságunk" ellenére kezdhetünk vele valamit. A kérdés nem az, hogy miért váltunk el, hogy kerültünk ebbe a helyzetbe, milyen személyiségek vagyunk? Hanem az, hogy mi a helyzet? Mi történik itt és most?

Miért? A múlt nagyon izgalmas, de pontatlan. Különösen elvált szülőként. A múlt a jelenben mindig csak egy értelmezés valaki által (épp aki beszél róla). Tehát fogalmunk sincs, hogy ez igaz vagy valóságos, csak azt tudjuk, hogy mondjuk "én így emlékszem rá". Értitek.

Szóval most arról beszélgetünk, hogy ki-mit tesz a jelen helyzet fenntartásához és ki-mit fog tenni annak megváltoztatásáért.
Vagy ha egyedül tud csak jelen lenni az egyik fél, de változást szeretne, akkor a kérdés az, hogy ő mit tesz (vagy nem tesz), hogy a jelen helyzet fennmaradjon és mit fog tenni annak megváltoztatásáért. Szembe néz-e a hiedelmeivel, a szabályokkal, amik mentén éli az életét, megfigyeli-e a negatív automatikus gondolatait és tud-e az érzéseiről beszélni. Nehéz döntés és vállalás, de működik.

És ami a lényeg: minden ilyen kezdeményezést a kamasz örömmel vesz, mert azt érzi: érte (is) teszik a szülei. No, meg arra is gondolhat, hogy "hátha mégsem miatta váltak el a szülei". Mert ez utóbbi minden váláskor megfordul a gyerekek fejében. Hogy valamit rosszul csináltak és ez lett a következménye. De ez már egy másik poszt lenne.
Elvált (vagy váláson gondolkodó) szülők, gyertek, egyedül vagy együtt, hogy könnyebb legyen.
[email protected]
Kép: Pinterest

Írok egy újabb példát (a felismerhetőség miatt picit megváltoztatva a valóságos történetet, hogy általános legyen) arra, hogy milyen helyzetekkel keresnek meg, mint Kognitív viselkedésterápiás (CBT) konzultánst.

40-50-es nő megbillen az élete valamelyik “kompetencia területén”. Legyen mondjuk a munka. Egész életében dolgozott, teljesített, sikerek, kudarcok, mindig volt mindenre megoldás és erő. Önerő. De ezt most nem a hitelre értem 🙂 Apuka (vagy anyuka) túlkövetelő, elégedetlen, “a legjobbnak kell lenned, jót akarok neked”, amire nagyon jól reagál a nő (aki még csak kislány) ADHD-val, amit, mint a lányok nagyrésze jól maszkol. Jól tanul, nem rendetlenkedik, “rendes gyerek”.
Jól reagál felnőtt verziója=jól teljesít, hajtja őt a sikerélmény, tudja, hogy kompetens, sikeres és emiatt biztonságban érzi magát.
A közvetlen környezete jelzi, hogy “nem figyel, halogat, amit megígér, az sokszor elfelejtődik, de kompenzál ezerrel és valahogy elboldogul.

Aztán porszem kerül a gépezetbe, ami mondjuk egy 50 körüli munkahely váltás vagy elvesztés, vagy gyerekek kirepülése vagy a perimenopauza/menopauza vagy éppen egy betegség, vagy ez mind együtt. Az első elem (kompetencia) kiesik, szerepvesztés, identitásvesztés érzése és összeomlik a rendszer.
És akkor jön a szégyen, az önvád és akár a depresszió.
Ilyenkor kevés a “legyél motiváltabb, a legyél a jelenben vagy menj el mozogni.

Itt az ADHD nem a történet főszereplője, hanem egy nagyon fontos háttérmechanizmus. Lehet, hogy bizonyos dolgok számára mindig több mentális energiát igényeltek: szervezés, adminisztráció, monoton feladatok. De közben intelligens és teljesítményorientált, ezért megtanulta kompenzálni. Fiatalabb korban ilyenkor az volt a válasza: oké, akkor toljuk meg mégjobban!
De 40-50 körül ha megdől valamiért a rendszer, akkor a fel nem ismert ADHD-val egy egész kompenzációs rendszer is megdől és ezt ennyi idősen nehéz újraépíteni. Ilyenkor nagyon hasznos utánajárni, hogy valóban fennál-e az ADHD vagy legalábbis a tünetek mutatnak-e ADHD-szerű működést.

Jelentkezés: [email protected]
Kép: Nyáron, nyári kép, napszemüvegben nem illik, de nyár van, ilyen a nyári kép.

Írok egy újabb példát (a felismerhetőség miatt picit megváltoztatva a valóságos történetet, hogy általános legyen) arra, hogy milyen helyzetekkel keresnek meg, mint Kognitív viselkedésterápiás (CBT) konzultánst.

40-50-es nő megbillen az élete valamelyik "kompetencia területén". Legyen mondjuk a munka. Egész életében dolgozott, teljesített, sikerek, kudarcok, mindig volt mindenre megoldás és erő. Önerő. De ezt most nem a hitelre értem 🙂 Apuka (vagy anyuka) túlkövetelő, elégedetlen, "a legjobbnak kell lenned, jót akarok neked", amire nagyon jól reagál a nő (aki még csak kislány) ADHD-val, amit, mint a lányok nagyrésze jól maszkol. Jól tanul, nem rendetlenkedik, "rendes gyerek".
Jól reagál felnőtt verziója=jól teljesít, hajtja őt a sikerélmény, tudja, hogy kompetens, sikeres és emiatt biztonságban érzi magát.
A közvetlen környezete jelzi, hogy "nem figyel, halogat, amit megígér, az sokszor elfelejtődik, de kompenzál ezerrel és valahogy elboldogul.

Aztán porszem kerül a gépezetbe, ami mondjuk egy 50 körüli munkahely váltás vagy elvesztés, vagy gyerekek kirepülése vagy a perimenopauza/menopauza vagy éppen egy betegség, vagy ez mind együtt. Az első elem (kompetencia) kiesik, szerepvesztés, identitásvesztés érzése és összeomlik a rendszer.
És akkor jön a szégyen, az önvád és akár a depresszió.
Ilyenkor kevés a "legyél motiváltabb, a legyél a jelenben vagy menj el mozogni.

Itt az ADHD nem a történet főszereplője, hanem egy nagyon fontos háttérmechanizmus. Lehet, hogy bizonyos dolgok számára mindig több mentális energiát igényeltek: szervezés, adminisztráció, monoton feladatok. De közben intelligens és teljesítményorientált, ezért megtanulta kompenzálni. Fiatalabb korban ilyenkor az volt a válasza: oké, akkor toljuk meg mégjobban!
De 40-50 körül ha megdől valamiért a rendszer, akkor a fel nem ismert ADHD-val egy egész kompenzációs rendszer is megdől és ezt ennyi idősen nehéz újraépíteni. Ilyenkor nagyon hasznos utánajárni, hogy valóban fennál-e az ADHD vagy legalábbis a tünetek mutatnak-e ADHD-szerű működést.

Jelentkezés: [email protected]
Kép: Nyáron, nyári kép, napszemüvegben nem illik, de nyár van, ilyen a nyári kép.

“Nem tudom befejezni, amit elkezdek.”
“Túltervezem a napjaimat.”
“Állandóan elkések.”
“Mindent az utolsó pillanatra hagyok.”
“Annyira túlpörgök, hogy estére teljesen lemerülök.”
“Állandó elégedetlenség van bennem.”
Ezekkel a problémákkal gyakran találkozom a CBT konzultáció során.

Az ADHD nem figyelemzavart vagy figyelemhiányt és hiperaktivitást jelent. A figyelem nem hiányzik, hanem váltakozik. Nem igaz, hogy az ADHD tünetekkel élő (szándékosan nem írtam ADHD diagnózissal élőt, mert nem feltétlenül szükséges diagnózis) nem tud figyelni. Inkább úgy mondanám, hogy nem tud, nem figyelni. A hiperaktivitás mindig jelen van, de felnőttkorra sokféle megjelenése lehet. A belső nyugtalanság érzésétől az állandó mozgásigényig.

Ha mindez rontja az életminőséged, a mindennapjaidban nehézséget okoz, akkor érdemes szakemberhez fordulni.

Jelentkezés: [email protected]
Kép: Pinterest

Kezdőlap Nem önmagában egy helyzet okoz nehézséget, hanem ahogyan azt értelmezzük. A helyzet és az érzésünk között mindig ott van az értelmezésünk. Minden helyzet megvilágítja a belső működésünket. Nemcsak azt, mutatja, hogy mi történt, hanem azt is, hogy hogyan szoktuk értelmezni a ...

Könnyű, nyári megfigyelésre invitállak. Nem kell sehova menni, elég, ha a nyaralás alatt megfigyeled a kamaszt. Több szempontból is érdemes ezt tenned, most az egyikről írok.
Sok kamasznak a mobilja az egyetlen biztos pont, amihez fordulhat. Mit értek ezalatt?

„Mindig kéznél van, mindig ad valamilyen általam beírt kérdésre egy választ, ha nem tetszik törlöm és keresek másikat. Bármikor törölni lehet bármit és bárkit, mindig ad valamiféle biztonságot, visszajelzést, fontosság érzést. Mindig. Sosem kapcsolom ki.”
A megtanulok figyelni valamire helyett a leköti a figyelmem játszódik le nap, mint nap. És erre bizony nagyon könnyű rácsavarodni.
Első lépésben annak járj utána, hogy "mit ad neki" a képernyő. Ez minden gyereknél picit más. Csak te/ti tudjátok, hogy milyen ember, milyen személyiség, mitől fél, minek örül, szorongó típus-e, stb. A kérdés tehát az, hogy mit ad neki a képernyőn való aktivitás, a számítógépes játék, a mobilozás.

Mi a fontos neki? Ha szánsz erre időt, kiderül. A láthatóság, a fontosság élménye, hogy figyelnek rám, az egyedüllét feloldása, a sikerélmény, ami aktuálisan nincs meg az offline életében?
Vagy éppen az ön megnyugtatás, hogy itt nyugi van, senki nem cseszeget, azt csinálok, ami nekem jó? Az éppen nem kommunikáló vagy állandóan vitatkozó szülei elől szeretne "elbújni"? Vagy a testvérekre féltékeny? Melyik hiányzik neki a való világból? Mi az élménye ezekkel?

Mindezt abban az idő kontextusban értem, hogy mindennap játszik és/vagy, mindennap órákat (napi 3-4 órát, hétvégén 6-7 órát) mobilozik és pörgeti az oldalakat.

Ha ez megvan, akkor teljesen más kontextusba kerül a képernyőhasználata. Első körben a szülők számára, hiszen már nem csak azt látod, hogy hány órát lóg a neten és hogyan kellene kikapcsolni, elvinni a routert, hanem azt is, hogy mit ad a gyereknek a képernyő. Innen lehet kapcsolódni, innen lehet az időről beszélni, addig csak kontrollálni és vitatkozni.
Ha egyedül nem megy ezt végiggondolni, kérdéseket megfogalmazni, a helyzetet elképzelni, akkor kérj segítséget.

[email protected]
Kép: Pinterest

Mi történik amikor valaki felnőtt ADHD-val (vagy annak "gyanújával") bizalmat szavaz és eljön hozzám?

Amikor egy felnőtt ADHD-val érkezik hozzám, akkor CBT-ben nemcsak arról van szó, hogy praktikus módszereket tanulunk a mindennapokra (például hogyan tervezzen, hogyan ossza be az idejét, hogyan kezdjen neki egy feladatnak (időben), azaz ne halogasson vagy hogyan emlékezzen fontos dolgokra. Ezek fontos eszközök, de így önmagukban hogy úgy mondjam "rövid életűek".

A folyamat része az is, hogyan gondolkodik önmagáról és a nehézségeiről. Azt szoktam mondani, hogy az ADHD az önismeret részévé válik.
Beszélünk arról is, hogy egy adott helyzetben mit gondol és érez, illetve hogyan cselekszik. Sok ADHD-s felnőtt hosszú éveken át azt hallotta, hogy „szétszórt”, „lusta”, „nem figyel eléggé”, ezért könnyen kialakulhat benne az a hiedelem, hogy „velem valami baj van”, „én erre képtelen vagyok”, vagy „úgyis elrontom”.
Ezek a belső mondatok sokszor jobban visszatartják, mint maga az ADHD-hoz kapcsolódó végrehajtói funkciók. Erről is írtam már tudom, de nem győzöm elégszer leírni, hogy a kognitív viselkedésterápia bizony érzékeny ezekre a kérdésekre is, nem beszélve az érzelmekről.

Emellett dolgozunk a rugalmas gondolkodáson is. A CBT célja (nemcsak ADHD-nál) nem az, hogy mindig megtaláld a "helyes" gondolatot, hanem hogy növekedjen a mentális mozgástered. Tehát még véletlenül sem arra gondolok, hogy meggyőzd magad arról, hogy „nincs semmi baj”, hanem hogy eljuss oda:
„Egy nehéz helyzetben ami először eszembe jut az az első történet, amit az agyam mesél. Lehet, hogy nem ez az egyetlen történet.” Ez különösen fontos ADHD-ban, mert stressz és túlterhelődés hatására a gondolkodás könnyen egyetlen, többnyire önkritikus magyarázatra szűkül.
A CBT ezt a beszűkülést igyekszik tágítani: nem egy „helyes” gondolatot keres, hanem azt, hogy a kliens újra képes legyen több nézőpontból szemlélni ugyanazt a helyzetet.

Jelentkezés: [email protected]
Kép: Pinterest

„Egyszer csak elszakadt a cérna. Nem is a gyerekre voltam igazán dühös. Utána azonnal jött a bűntudat, hogy megint kiakadtam.”
A „hirtelen túlcsorduló irritáció” olyan érzelmi reakció, amikor valaki látszólag kis helyzetre aránytalanul erős ingerültséggel reagál, mert a feszültség már korábban felhalmozódott, csak addig el volt nyomva.

Kognitív viselkedésterápiás (CBT) szemléletben ez gyakran nem a pillanatnyi helyzetből, hanem a felgyűlt, ki nem fejezett szükségletekből ered. Ezt egyébként (nem feltétlenül ezekkel a szavakkal:) ) általában elmondja a szülő amikor beszélgetünk.
Az egyik válasz a fentiekre az, hogy gyerekkorukban megtanulták, hogy: a saját igények nem fontosak, az érzelmek nem biztonságosak és a konfliktust el kell kerülni.
Ezért logikus magyarázat, hogy a feszültség nem apró adagokban jön ki, hanem robbanásszerűen.

Ilyen helyzetekben a konzultáció célja nem az, hogy soha ne legyünk idegesek (nyilván ez lehetetlen), hanem az, hogy korábban észrevegyük a belső jelzéseket. Ilyen például: most kezdek túlterhelődni, most szükségem lenne 10 perc csendre, most segítség kell".
A Kognitív viselkedésterápia mindig "megfigyelő státuszba" teszi a klienst, ahol a megfigyelés saját magára vonatkozik.

Meggyőződésem és a tapasztalatom is az, hogy a szülők nagy része nem azért kiabál néha, mert rossz szülő (viszont sokan mondják ezt magukra), hanem mert: túlterhelt, egyedül viszi a felelősséget vagy éppen nincs pihenési tere. Sok szülő azt hiszi, hogy a jó szülő nem veszti el a türelmét. (..)
Valójában a gyerekeknek az segít, ha látják: léteznek érzelmek, lehet őket szabályozni és lehet utána kapcsolódni!

A CBT konzultáción megtanuljuk, hogy mik a korai jelek, amiből már "számíthatunk arra", hogy nemsokára felrobbanunk (itt mindenki behelyettesítheti a saját szavát 🙂 ). Nem árulok el nagy titkot, de mindenkinél vannak testi jelek, van belső sürgetés, beszűkülő figyelem, kiakadás apró (pl.szemforgatás) dolgokra (ezek azok, amiket utólag nem is értünk) és bizony előfordul, hogy arról fantáziálunk, hogy hogyan tudnánk elmenekülni a szituból.
Ha ismerős, itt tudsz időpontot kérni: [email protected]
Kép: Pinterest

A nyári szünet arra való, hogy a kamaszok megtanulják és élvezzék a szabadságot, a semmittevést, az unatkozást (a kettő nem ugyanaz), a játékot, a barátaikat, a focit, a szerelmeiket, a dinnyét, a strandolást, a Balatont, a tengert, a kisházat, a nagy fát, az életet!

Ha mindezek mellett néha igényük támad beszélgetni veletek, akkor hallgassátok meg őket. Nem fél óra múlva, hanem azonnal, különben elillan a vágy, a történet. Ha pedig van valami mondanivalótok számukra, ami nagyobb horderejű (ha iskolával kapcsolatos, akkor ez a nyár végén legyen), akkor keressétek meg a legalkalmasabb pillanatot erre, de ne akkor, amikor nektek jó, hanem akkor, amikor mindkettőtöknek alkalmas.

És végül: élvezzétek ti is a nyarat, hiszen minden évben nektek is csak egy nyaratok van. Legyetek önzők annyiban, hogy ezt meg is beszélitek velük, hogy ők is tudják, hiszen lehet, hogy eddig ez nem így volt. A kívánságaik folyamatos teljesítése nem egyenlő a másikra való odafigyeléssel. A folyamatos gondolatolvasás nem egyenlő az érzelmi alapszükségletek kielégítésével.
Ha pedig kiteregetnek, akkor hagyjátok így, hiszen nyár van: úgyis megszárad!

Fotó: Saját kép, de nem árulom el, hogy kié!

Igyekszem mindig konkrét példákat hozni a munkámból. Viszont az is fontos, hogy lássátok, hogyan zajlik egy konzultációs folyamat.
A kognitív viselkedésterápia (CBT) egy strukturált, célorientált és együttműködésen alapuló terápiás módszer. A közös munka során nemcsak azt térképezzük fel, mi áll a nehézségeid hátterében, hanem olyan gyakorlati eszközöket is elsajátíthatsz, amelyek a mindennapokban is segítséget nyújtanak.

1. Ismerkedés és állapotfelmérés: Az első alkalmakon átbeszéljük, milyen nehézségekkel érkezel, hogyan érintenek ezek a mindennapjaidban, és milyen változást szeretnél elérni.
(Itt mindenki behelyettesítheti a saját helyzetét. Aki felnőtt ADHD-miatt érkezik vagy a változó kor tünetei miatt, vagy éppen a szorongás vagy depresszió miatt gondol a CBT-re, mint lehetséges módszer.)

2. Célkitűzés: Meghatározzuk a számodra fontos, reális és elérhető célokat. A folyamat mindig a te igényeidhez és élethelyzetedhez igazodik. (Ez egyébként sok esetben nem is olyan egyszerű.)

3. A mintázatok megértése: Megvizsgáljuk, hogyan kapcsolódnak össze a gondolataid, az érzéseid, a testi reakcióid és a viselkedésed. Felismerjük azokat a gondolkodási és viselkedési mintákat, amelyek fenntarthatják a nehézségeket.

4. Új készségek gyakorlása: A konzultáció során olyan technikákat tanulsz, amelyek segítenek rugalmasabban gondolkodni, hatékonyabban kezelni a stresszt vagy a szorongást, és fokozatosan kipróbálni új, számodra hasznosabb viselkedési módokat. (Ez a legizgalmasabb egyébként, nagyon jó látni, ahogy hétről-hétre érkezik az aha-élmény.)

5. Gyakorlás a két ülés között: A CBT fontos része az ülések közötti gyakorlás. Az otthoni feladatok segítenek abban, hogy a terápián tanultakat beépítsd a mindennapi életedbe, és tartós változást érj el. (Na, ez sokszor elmarad vagy "nem írtam fel, de megjegyzem"...Mostanra vettem szép kis füzeteket, hogy odaadjam "ráutaló-jelleggel" :) )

6. Lezárás és továbblépés: A folyamat végén áttekintjük az elért eredményeket, megerősítjük a megszerzett készségeket, és felkészülünk arra, hogyan tudod ezeket hosszú távon is alkalmazni. (No, meg azt is megbeszéljük, hogy ha bármikor szükséged van arra, hogy beszéljünk, akkor várlak vissza!)

Ami viszont nagyon fontos: a CBT aktív közös munka. A cél nem csupán az, hogy jobban érezd magad a terápiás ülések alatt, hanem hogy olyan eszközöket vigyél magaddal, amiket a későbbiekben is magabiztosabban tudsz használni.
Jelentkezés: [email protected]

Kezdőlap Nem önmagukban az események okoznak nehézséget, hanem ahogyan értelmezzük azokat, amiket gondolunk róluk. A három fő elem egymással folyamatos kölcsönhatásban van: Gondolatok → Érzelmek → Viselkedés

Válás előtt, válófélben és válás után. Ezekben az élethelyzetekben érkeznek hozzám szülők. Van, aki mediációba és van, aki kognitív viselkedésterápiás konzultációra.
Válás témában van néhány alapolvasmány, amit már évekkel ezelőtt elolvastam, megtanultam a témában. A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány idevonatkozó képzéseit különösen ajánlom. Most ingyen is elérhetőek egyébként.