25/08/2022
„Egy terápiás ülésen, egy testi folyamat során éreztem meg először, hogy szégyellem azon szükségletemet, hogy szeretetet, odafordulást, törődést szeretnék az anyámtól. Akkor megéreztem, hogy így élek 45 éve, hogy a testem azt raktározta el energetikailag, hogy ilyesmire vágyni szégyenletes bűn,
vagyis titkolnom kell.
Megéreztem azt a rengeteg energiát, amit arra mozgósítok az életemben, hogy ne vegyek tudomást a szükségletemről, illetve, hogy ha felbukkan, az életem árán is titokban tartsam. Éreztem
az izmaim bénultságát, hogy képtelen vagyok megragadni valamit, hogy szégyen és félelem kapcsolódik
ahhoz a mozdulathoz, hogy valamit magamhoz veszek.
A folyamat során átmentem a halálfélelmemen,
mely folyamatosan azt az üzenetet küldte a testemből, hogy vigyázz, ha kiderül, abba bele lehet halni.
Ott voltam a folyamatban a halálfélelmemmel, de már nem egyedül, mint gyermekként, hanem az engem
kísérő felnőttel. Kiremegtette a testem a vállamból, a mellkasomból, felszabadult a karom, mely a szégyen ellenére képes volt kinyúlni azért, amit szeretne, amire szüksége volt. Kinyúltam és elvettem, ebben a szimbolikus térben, amire vágytam és nem haltam meg. Sőt, nagyon is éltem.
Megéreztem, hogy van jogom szeretetben, odafordulásban és törődésben élni, hogy tehetek magamért, hogy nyíltan kifejezhetek és bízhatok a másikban.
Egy bizonyos részemmel ebben a folyamatban találkoztam először életemben. Nagyon felszabadító élmény volt."