Beflow

A siker...
Mit jelent számodra a siker? Mikor érezted magad utoljára sikeresnek? Egyáltalán, ha felteszem neked azt a kérdést, hogy most sikeresnek érzed magad valamiben, arra mit felelnél? A siker kérdésköre a legtöbbünkben ott kavarok a felszín alatt, ha elismerjük azt, ha nem és sokkal fontosabb önmagunk sikerességének megértése, mint azt mi hinnénk. A legtöbbünket az hajt, hogy valamiben sikeresek legyünk, hogy valamiben maradandót alkossunk, valamilyen nyomot hagyjunk a világban magunk után. Ezért vállalunk el magasabb karriercélokat, ezért végzünk el jó sok iskolát, posztoljuk az eredményeinket, kvalitásainkat, vagy alapítunk családot, és ezért sok esetben sok mindenre is képesek vagyunk. De vajon neked mit jelent a siker? Jólétet és pénzt, biztonságot és harmóniát vagy mindegyiket? És mit vagy hajlandó feláldozni a siker oltárán?

Ezekről fogom elmondani a gondolataimat hamarosan a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - BME https://intenziv-kurzus.gtk.bme.hu/2024/ Intenzív kurzus programsorozat egyik előadójaként, előadásom témája pedig a Siker pszichológiája lesz.

Köszönöm a megtisztelő felkérést a volt egyetememtől, aminek nagy nagy örömmel teszek eleget. :)



https://intenziv-kurzus.gtk.bme.hu/2024/session/a-siker-pszichologiaja/

A Siker pszichológiája – Intenzív Kurzus, 2024 Valahol mindannyiunk vágyik a sikerességre, hogy a létünkkel, cselekedeteinkkel valamilyen maradandót alkothassunk az utókor számára és elérjük a harmóniát és az elégedettséget az életünkben. Azonban az nem mindegy, hogy a siker fogalmát ki hogyan definiálja önmagában. Amíg eg...

Ritkán szoktam elvállalni csapatépítő tréninget, de most már 2-jára hívtak vissza az Otthon Centrumosok, így nagy örömmel tettem eleget a felkérésnek, mint vezető tréner. Sajnos magamról nem volt idő készíteni egy jó szelfit, mert olyan sűrű volt a program, de ezen a képen Orsi kolléganőm helyettesít most mindkettőnket. A képet én készítettem és épp pihentem egyet. ☺️ Tiszafüreden több, mint 60 embernek igyekeztünk olyan csapatépítőt tartani, ahol igazán jól érzik magukat. A visszajelzések alapján ez sikerült.

Mit jelent számodra az a szó, hogy alázat?

Vélemény. Mindenkinek van véleménye. És mindenkinek joga is van a vélemény kinyilvánításához. Ezek a vélemények pedig sokszor rettegésben tudják tartani az embert, és gátolják sok minden, pl.: mit szólnak majd mások, ha valamit csinálok? De!
Egyet tanulj meg kérlek és jusson mindig eszedbe, amikor negatívan nyilvánulnak meg rólad! Mindig annak az embernek a véleményére adj, akire hasonlítani szeretnél. Akire felnézel valami miatt. A többiekét zárd ki. Tojd le. Ignoráld. Hidd el, csak magadnak fogsz ezzel segíteni. 😇
Szép hetet, Niki

“Mama, feladom. Nem vagyok elég erős ahhoz, hogy tovább harcoljak. Minden rosszra fordul és ha végre sikerül egy problémát megoldanom, jön egy másik, ami tízszer rosszabb. Esküszöm, feladom."

Ekkor a nagymama rám nézett, letörölte a könnyeit az arcomról, majd bevitt a konyhába. Három tálba vizet töltött, majd felrakta a tűzhelyre. Amikor elkezdtek forrni, mindegyikbe mást rakott. Az elsőbe sárgarépát, a másodikba tojást, a harmadikba pedig kávébabot tett. Húsz perc múlva a nagymama elzárta a gázt mindegyik edény alatt, majd egyenként kivette tányérra, ami megfőtt bennük.

– Mondd el, mit látsz – kérdezte tőlem.

– Répát, tojást és kávét.

– Fogd meg a répát, törd össze a tojást, majd igyál egy korty kávét.

Nem nagyon értettem mire megy ki a játék, de belementem, mert tudni akartam.

„Látod, édesem, mindegyiket ugyanaz a csapás érte, mégis teljesen máshogy reagáltak. A répa erős, kemény és könyörtelen. Azonban miután a forró vízből kivettük lágy és gyenge lett. A tojás először törékeny volt, hiszen csak egy vékony héj védi. A forró víz hatására viszont a belseje megkeményedett. A kávé viszont teljesen máshogy reagált. Ahelyett, hogy megváltozott volna, ő változtatta meg a vizet."

„Te melyik vagy?” – kérdezte. „Amikor csapás ért, hogyan reagáltál? Egy répa vagy, aki erősnek tűnik, de a fájdalom hatására meggyengül és elveszíti az erejét, vagy a tojás, ami alkalmazkodik, de idővel megváltozik, és megkeményedik belülről?”

Itt egy kis ideig szünetet tartott. Látni akarta, hogy értem-e amit mond.

"A szellemiség bennünk egy folyadék, éppúgy, mint ezekben. Ha valami rossz történik, attól edzettebbek és rugalmatlanabbak leszünk. Kívülről ugyanúgy nézünk ki, de belül megkeseredünk és megkeményedünk."

„Olyan vagy, mint a kávébab? Amikor a víz felforrósodik, szabaddá teszi a kávét. Mindent eláraszt a csodálatos illat, és a víz íze is teljesen megváltozik. Kávé lesz belőle. Ha te olyan vagy, mint a kávé, a legrosszabb helyzetekben ahelyett, hogy feladnád, jobb és erősebb leszel és te magad változtatod meg a körülményeket magad körül. Legyél kávé, édesem. Mindig próbálj meg a kávé lenni!"

Ekkor végre megértettem, a legboldogabb emberek nem attól boldogak, hogy minden tökéletes körülöttük, hanem attól, hogy próbálják a legjobbat kihozni mindenből, ami az útjukba kerül.

Ne hagyjátok, hogy a rossz dolgok megtörjenek titeket. Próbáljatok meg tanulni belőle, bocsássatok meg, ha tudtok. A próbálkozások segítenek, hogy erőssé váljatok. A szomorúság emberré tesz, a boldogság pedig kedvessé.

*Bárcsak minden mama és anya így bátorítaná a gyermekét!*

(Nem tudom ki irta)

Ha megszólítva érzed magad valamilyen formában a szöveg olvasása után, akkor bizony ez a poszt neked szól.

Azt szeretném tőled kérdezni, hogy…

Posztolod ugyan a boldogsagodat, de tenyleg boldog is vagy?

Mutatod a harmónikus párkacsolatodat, de valóban harmónikus kapcsolatban élsz?

Idézeteket, bölcs gondolatokat osztasz meg, de vajon úgy is éled az életed?

Sikereidtől, munkaidtól hangos az oldalad, de meg is vagy elégedve magaddal?

Sok barátod, ismerősöd van, hiszen ezeket mutatod, és ők szamodra mind igaz emberek?

Sok szép helyen is jársz, és meg is éled az ott töltött pillanatokat?

Ha szétfilterezed a képeid, akkor miért hirdeted az önazonosságot?

Ítélkezel, vélemenyt formálsz masok dolgairól, életéről, és hogy vagy azzal ha más ugyanezt teszi veled?

Mosolyogsz a képen, de vajon a szíveddel is mosolyogsz?

Azt szetetném tőled kérdezni, hogy…
miért csinálod ezeket? Tudod?

Ne higgy el mindent, amit a social felületeken látsz.

Vakfoltnak hívjuk pszichológiában azt a jelenséget, amikor valakinek van valamilyen megnyilvánulása, gondolkodása, hozzáállása vagy cselekvése valamiben és ezt az adott egyénen kívül mindenki más lát, de ő nem látja vagy nem akarja látni. Éppen ezért változtatnia is nehéz rajta, hiszen amit nem látunk magunkon, azon nehezen is tudunk változtatni. Segítség lehet, ha kérünk visszajelzést másoktól a viselkedésünkre vagy gondolkodásunkra vonatkozólag, és ha többen is jeleznek nekünk vissza valamilyen közös dolgot, azon az úton már el lehet indulni. Vakfoltban lehet pléldául, ha valaki sokat van az áldozat vagy a manipulátor szerepben, sajnáltatja magát de az is vakfoltban lehet, hogy elhitet magàval dolgokat, ami nem fedi a valóságot. De vakfoltban lehet még, ha valaki mosolyog miközben szomorú dolgot mesél magáról és ezt rendszeresen teszi, vagy ha dohányzik és a cigitől kialakul egyfajta “krákogás” nála, ami olyannyira az élete részévé vàlt, hogy észrevenni már csak nehezen tudja. Pszichológussal, coachinban szépen lehet dolgozni a vakfoltokkal és olyan visszajelzést kap az ember, amiben nincsenek prekoncepciók, előfeltevések.
——
[email protected]
www.beflow.hu
Foto:

Amikor az egó közbeszól.

Sokszor azért nem ismerjük fel, hogy egóból cselekszünk, mert nem rendelkezünk megfelelő kommunikációs és önreflexiós készségekkel. Az önismeret nem megfelelő szilárdsága és a konstruktív vitakészség hiánya miatt makacsul ragaszkodunk saját igazunkhoz, anélkül hogy észrevennék, az ego hogyan játszik ebben szerepet. Ilyenkor szoktuk nem elfogadni a másik ember véleményét. Amikor valaki megkérdőjelezi a nézeteinket, azt gyakran személyes támadásként éljük meg, mivel az identitásunk alapjai kerülnek veszélybe. És hajlamosak vagyunk elkerülni azokat a kellemetlen érzéseket is, amelyek akkor jelentkeznek, amikor ellentmondásos információval találkoznak. Ez a kognitív disszonancia elméletén alapul: amikor valaki azt mondja nekünk, hogy tévedünk, az egyfajta belső konfliktust okoz, amit igyekszünk elkerülni azzal, hogy megerősítjük és megvédjük saját igazunkat. Na és ebből szoktak kialakulni a konfliktusok, és sokszor a hangos viták is. Van, amikor valóban a másik félnek nincs igaza, de alap esetben az egónk valahogy így működik.

Ráadásul a nézeteink leginkább személyes tapasztalatokon és megerősítéseken alapulnak ugye. Ha egy bizonyos módon cselekszünk, és ez sikeresnek bizonyult, akkor valószínűbb, hogy ragaszkodunk ahhoz a nézethez. Ami meg nem mindig és nem minden helyzetben jó, mert lehet, hogy valamilyen nézet anno jónak bizonyult, de lehet az adott szituban meg már nem. Az igazunkhoz való ragaszkodás sokszor az önvédelem és a biztonságérzet fenntartása miatt is történik. Egyfajta védelmi mechanizmusként működik, ami segít abban nekünk, hogy stabilitást és biztonságérzetet találjunk egy bizonytalan világban. Amikor igyekszünk kitartani saját nézeteik mellett, úgy érezhetjük, hogy kontroll alatt tudjuk tartani a helyzeteket és önmagukat.

Az ego egyébként nem egy rossz dolog, segít meghatározni, kik vagyunk, hogyan látjuk magunkat és hogyan viszonyulunk a világhoz. Az önazonosságunk és önbecsülésünk alapja, és nélkülözhetetlen ahhoz, hogy egyénként működhessünk. A baj, akkor keletkezik, ha túlzottan egóból cselekszünk, vagy gondolkodunk akár egy adott helyzetben, például egy konfliktus helyzetben, mert nem akarjuk elfogadni a másik álláspontját. Vagy amikor az ego túlzott mértéke önzéssé és arroganciává válik. Ha valaki túlságosan az egójára támaszkodik, elhanyagolhatja mások érzéseit és szükségleteit. Ez pedig meggátolja a másokkal és önmagával való egészséges kapcsolódást.
———
[email protected]
www.beflow.hu

Kép: Caroline Mitchell

Azt mondja egy kommunikációs tréningemen az egyik résztvevő, hogy számára nehéz kezelni az olyan embereket, akik őt lenézik, degradálják, minősítik, alárendelt viszonyba vannak vele. A múltban a volt főnöke őt nyilvánosan megalázta többször, és emiatt alakult ki nála ez a trauma. Mikor igyekszem neki a megértésemet, támogatásomat nyújtani azt nem igazán fogadja el. Azt mondja már tudja kezelni, de mikor róla beszél, a hangja elcsuklik, szaporábban veszi a levegőt és összefüggéstelen kényszer mozdulatokat tesz a kezével: zavarban van, szorong. Ezt persze ő nem látja magán. Vagyis nincs túl még rajta. Hosszú évek után sem. De nem mondom neki. Nem mondhatom neki, hiszen nem ketten vagyunk.

Mikor a másik résztvevő hölgytől megkérdezem, hogy ő hogyan van az ilyen emberekkel/helyzetekkel, azt válaszolja, hogy nem foglalkozik ilyennel, mert tudja, hogy az egész nem róla szól. Neki is volt már hasonló esete, és szokott is ilyen lenni, de nem igazán érdekli. Észreveszi, látja, hallja, de nem "cipeli" magával. A többi résztvevőtől is megkérdezem rájuk hogyan hat az ilyen kommunikációs stílus, de másnál nem okoz nagyobb érzelmi kibillenést, csak az első hölgynél.

Mire közbevág az első, hölgy és azt mondja, -nem megvárva azt hogy befejezzem a mondatomat (aki egyébként a csapatból a legidősebb), átvéve többször is az "irányító" szerepet a tréningemen-, azért, mert nekik ilyen a személyiségük...

Én pedig azt mondom, hogy ez nem "csak" személyiség kérdése, hanem döntésé is. Leginkább a döntésé. A traumáinktól, félelmeinktől való megszabadulás is az. Tőlünk függ, hogy meddig akarunk mögé bújni és hagyni, hogy irányítsák az életünket. Ha meg sem hallod a segítséget, lehetőségeket, ha nem tanulsz másoktól, ha azt mondod, hogy ezen nem lehet változtatni, te ilyen vagy, akkor nem is fog változni semmi. Hogy nem könnyű? Nem az. Mert, ha az lenne, akkor mindenkinek menne. Nehéz kezelned egy embertípust? Akkor menj után miért. Kutasd ki magadban az okát, mert az ok az benned van. Kérj segítséget. Menj el szakemberhez. Olvass, tájékozódj, végezz önfejlesztést. Ja, hogy erre nincs időd? Nincs türelmed, pénzed, jelenésed? Ne csak panaszkodj, sajnáltasd magad, hanem tegyél ellene. Panaszkodással, nyavalygással, önsajnáltatással az ilyen helyzetek még sosem oldódtak meg.

Egy tréningen, csoportban, társaságban mindig van egy irányító, egy megmondó, egy véleményvezér, aki igyekszik (leginkább öntudatlanul) manipulálni, befolyásolni a csapat többi tagját, hogy ők is gondolják azt, amit ő. Az életben is így működik. Ha pedig manipulálható vagy, akkor máris az ilyen ember markában vagy.
———
[email protected]
www.beflow.hu

“Az orvosi egyetemen a professzor odafordult egy diákhoz, és megkérdezte:
- Hány vesénk van?
- Négy - válaszolta a diák.
- Négy? - replikázott az arrogáns professzor, aki azok közé tartozik, akik élvezettel tapossák el a diákok hibáit. - Hozz egy bála füvet, mert van egy szamár a teremben - parancsolta a tanár a segédjének.
- És egy csésze kávét nekem - mondta a megkérdezett tanuló a tanársegédnek.
A tanár dühös lett és kitette a tanulót az osztályból. A diák egyébként Aparicio Torelly Aporelly (1895-1971) humorista volt, akit inkább "Itararé bárójaként" ismertek.
Mielőtt a tanuló elhagyta a termet, így javította ki a dühös tanárt: - Azt kérdezte, hány "vesénk" van. Nekünk négy van: kettő az enyém és kettő az öné. A "nekünk van" kifejezés ugyanis többes szám. Jó étvágyat a bálához!
Az élet sokkal több megértést igényel, mint tudást. Néha az emberek, amikor egy kicsit több tudással rendelkeznek (vagy azt gondolják, hogy rendelkeznek), úgy érzik, hogy joguk van másokat lebecsülni.”
********
[email protected]
www.beflow.hu
Foto: Sass Judit Foto

“Aki nyavalyog, de nem változtat, annak még nem fáj eléggé.” - Dr. Bubo

Ismersz te is ilyen embert?🫣
**********
[email protected]