Hajdu Vica - Life & Business Coach, Lélekkertész, Spirituális tanító

De jó volt régen! - sokszor hallottam ezt a mondatot az ünnepekhez közeledvén.
A régi karácsonyok illatai, ízei, anyukám sütijei...az a boldog érzés...bennem is rengeteg emléket idéz.
De mit is keresünk valójában?
Talán az összetartást és a szeretetet.
Gyermekként egy aranypapírba csomagolt diónak, egy illatos almának is nagyon tudtunk örülni. Estig szánkóztunk, hiába voltunk csuromvizesek. De együtt voltunk, nem pedig egymás mellett!
Ma már roskadoznak a boltok a százféle szaloncukortól és lassan már októbertől nyitnak a karácsonyi vásárok. A minap pedig egy husvéti nyulakkal teli üzletbe csöppentem...vajon miért nem érezzük azt a régi, boldog érzést?
Hiába a design ételek, ha szanaszét a család, hiába a drága ajándékok, ha nem szívből adjuk és hiába minden, ha a legfontosabbak, a szeretet és az összetartozás nincs meg az emberekben.

Ma már csillámló, ragyogó az ünnep.
Ömlik ránk az ál-boldogság, a "Legyél boldog, mert Karácsony van!"
De sokak lelke sajnos nem túl ragyogó!
Rohanunk, hagyjuk hogy beszippantson minket az őrület és a vágyott dolgokra már nincs időnk.
Régen nem kellett a tévé, az internet, a luxus a boldogsághoz...nem volt sok ajándék, de odafigyeltünk egymásra, éjszakába nyúló beszélgetésekben voltunk a karácsonyfa alatt vagy a társasozás közbeni nevetésünktől volt hangos a ház.
Szeretet volt! Éreztük, láttuk a csodát.
A kislányom idén az első levelét írta önállóan a Mikulásnak. Megható levélke volt,a kérései a következők voltak: szeretné hogy legyen szép az ünnepünk, legyünk sokat együtt és kért még egy filctoll készletet, almát és kalácsot. Pár nappal később elmesélte az iskolában, hogy a sok-sok szép ajándék mellett kapott kalácsot is. Többen, őt megszégyenítve kinevették emiatt. Mélyen megérintette ez a dolog, engem is...sokat beszélgettünk, s aznap együtt sírtunk.
Nagyot változott a világ, lélektelenné vált. És igen, szeretni manapság azt jelenti, hogy lángot gyújtasz a szélviharban.
Minden nap próbálom átadni gyermekeimnek azokat az értékeket, azokat a boldog pillanatokat, amik egy életre megragadnak bennük. Azt az érzést, ami mélyre hatol és fontossá válik.
A boldogságot, amely bennem is gyökeredzik.
Boldog vagyok, mert vannak álmaim!
Boldog vagyok, hogy futhatok, lovagolhatok. Amikor a természetben vagyok átjár egy semmihez sem hasonlítható érzés. A Földanyával való kapcsolódás lételemem, aztán a madarak csivitelése, hogy süt a nap vagy esik az eső....és érzem, hogy létezem.
Ugyanis a boldogság a pillanatokban rejtőzik.
Imádok énekelni,-a családdal is sokat dalolunk-, jó zenéket hallgatni, gyermekeimet is életigenlő embereknek nevelem.
Akkor is boldog vagyok, amikor érkeznek hozzám az ügyfeleim. Hiszen az a hivatásom, hogy kapcsolódjak hozzájuk, megértsem őket és segíthessek nekik.
És azáltal hogy másokhoz kapcsolódom , önmagamhoz is kapcsolódom.
Szeretem érezni azt, ahogy hatnak rám az új emberek, vagy a már meglevő ügyfeleim élethelyzetei.
Boldogság másoknak szeretetet adni, sírni, amikor mélyen megérint valami.(sokszor a vendégeim távozása után is potyognak a könnyeim átérezve helyzetüket)

Kívánom mindenkinek, hogy kezdjen el kapcsolódni önmagához, hisz így tud majd valódi szeretetet adni másoknak is.
A világ tökéletesen gyönyörű. Ha ezt megérted, megváltozik benned valami!
A kétségbeesésből tánc lesz, a sötétségből fény, a halálból örök élet.

Kívánok minden ügyfelemnek Fényekkel,Csodákkal és nevetéssel teli Ünnepeket!🎄💝
Boldog Karácsonyt, szeretettel: Vica😇

Huszonx éves barátság😍 Viktória Vincze-Bor ❤️
Viki egy fantasztikus ruhatervező, aki minden koncertem ruháinak a megálmodója is.Imádom a tervezéseit, az egyedi látásmódját, a vagányságot és a különlegességet amit képvisel.😊 Viwine /veewain/
Vajon mire készülünk?😉😄

Sikertelen romboló kommunikáció I.

Hogyan adjuk társunk tudtára, hogy nyomogatja azokat a bizonyos gombokat, amitől dühösek leszünk?
Hogyan mondjuk el, hogy nagyon megbántott minket?
Hogyan fejezzem ki, hogy mire is van épp szükségem?
A kommunikáció önmagában sem egy könnyű műfaj és ezeknek a témáknak a közlése pedig főképp nehézségeket okozhat.
Ráadásul a közlés módja, stílusa legalább annyira fontos, mint amit tudatni szeretnénk a párunkkal.
Két dolog abszolút tönkre tehet egy párkapcsolatot: ha már nem kommunikálnak a felek egymással, vagy ha ez a kommunikáció destruktív.
A siker alapvető titka az lenne, hogy ne kövessük el a romboló kommunikációra jellemző hibákat.
Hogy pár példát említsek:

Ne nyerni akarj, hanem megoldani!
Ez a romboló kommunikáció leggyakoribb típusa. Itt minden a győzelemről szól. A vitát csatának tekintik, amit természetesen meg kell nyerni és ehhez különböző taktikákat választanak a felek: folyamatos panaszkodás, bűntudatkeltés, megfélemlítés...
A stratégia a másik leértékeléséről szól, a cél pedig, hogy a másik fél alárendelt szerepbe kerüljön.
Ezzel a kommunikációval viszont mindenki veszít, mert egy kiegyensúlyozott, boldog kapcsolatnak csak a végét jelentheti egy alárendelt viszony.

Nem kell, hogy mindig igazad legyen!
A destruktív kommunikáció másik gyakori fajtája, hogy mindenki azt szeretné, ha neki lenne igaza, ami általában emberi tulajdonságokból ered. De sosem fog semmi megoldódni azzal, ha mindkét fél a saját igazát mantrázza, hiszen így nem lehet eljutni a konfliktus megoldásához.
Mindenféleképpen érdemes azt is elismerni, ha valamiben tévedtünk.

Nem jó, ha magadban tartod!
Amikor egy pár már nem kommunikál egymással, akkor kapcsolatuk idővel üressé válik. A lehető legrosszabb taktika a vita elkerülése érdekében, a hallgatás.
A hallgatás nemcsak a testi, de az érzelmi kötődés megszűnéséhez is vezet, amiből aztán akár megcsalás, vagy a kapcsolat teljes széthullása is következhet.

Ne színlelj!
Ne tégy úgy, mintha kommunikálnál! A színlelés azt mutatja, hogy minden rendben, megbeszéltétek a dolgot, de valójában semmi sem oldódott meg. A színjáték után lehet, hogy átmenetileg jobban mennek a dolgok, de a probléma újra és újra vissza fog térni. Nyoma sincs az ilyen felületes kapcsolatokban az őszinteségnek.

Ne bánts!
Talán a legalacsonyabb szint, amikor valaki gonosszá válik a kommunikációjában. Itt már csakis arról van szó, hogy az egyik kárt okozzon a másiknak. A bántó kommunikáció, a vulgáris szavak, az alázás az egyik legjobb módszer arra, hogy a valaha szerelemre épülő kapcsolat gyűlölködésbe forduljon.
Legtöbbször a bántó félnek önértékelési problémája is van és bántással akar a vitában felülkerekedni.

"De hisz ezt sose mondtad!" - hangzott el ez a mondat egy 15 éves házasság végét jelentő válás közben.
De vajon mi történt?
Félelmetes, hogy a 15 év alatt egyszer sem beszéltek arról, amiről ott, a válás közepén.
Az eltelt időben mindkettejüknek csak elvárásaik voltak, de szinte még azokat sem mondták ki. Arra pedig végképp süketek voltak, hogy egymás kommunikációjából kihallják az egyéni szükségletet illetve hogy elmondják, hogy mi az, ami hiányzik. Alapvetően - persze a legmélyebb részletekig lehetne ezt a példát boncolgatni -,ez vezetett a válásukhoz, hogy nem osztották meg egymással az érzéseiket. Se azt ami bántja őket, se azt, amire szükségük lett volna egymástól.
Nem a másik személyével, hanem a házasságukhoz való hozzáállásukkal volt bajuk, s ha mindez tudatosodik, akkor változtatni is tudtak volna.
Sajnos a megfelelő mennyiségű és minőségű kommunikáció hiánya a leggyakoribb oka a tönkrement házasságoknak.

Sokszor nehéz beszélni a bántó dolgokról, de az nem megoldás, hogy akkor éveken keresztül inkább nem beszélünk róluk, hiszen ez egyenes út az eltávolodáshoz. A legegyszerűbb módja annak, hogy ezt elkerülhessük, hogy rendszeresen - akár hetente - leülünk és átbeszéljük érzéseinket, gondolatainkat, vágyainkat, problémáinkat, fájdalmainkat, örömeinket és visszajelzéseket adunk társunk számára.
Ezek mind-mind hozzájárulnak egy kapcsolat folytonos fejlődéséhez, hogy boldog és kiegyensúlyozott házasságunk lehessen.
A kommunikáció hiánya legtöbbször azért is a legsúlyosabb probléma, mivel csak az egyik fél érzi, hogy beszélgetni kellene - a másik pedig nem - és ennek fontosságát sokszor nem is tudja vele megértetni. Ha pedig ez nem sikerül, akkor ez szintén egyenes út lehet a szakítás vagy válás felé. Hiszen a megoldásokhoz mindkét félre szükség van, egy kapcsolat sohasem lehet egyoldalú.
Sokan fordultak hozzám hasonló esetekben, így az utóbbi évek szakmai tapasztalata is az számomra, hogy korunk legnagyobb problémája - nemcsak ezen a területen - a kommunikáció hiánya.
Az egymás iránti figyelem, a megfelelő párbeszéd hiánya tulajdonképpen azt a kérdést veti fel számomra, hogy végső soron mi tartja össze azt a két embert? Miért vannak együtt, ha képtelenek meghallgatni, egymásra odafigyelni?
Az odafigyelés művészete képesség - amivel esetleg gyerekkori környezete vagy neveltetése miatt nem mindenki rendelkezik, de ez a képesség, az önkifejezés művészete tanulható.
A valódi, értő figyelem viszont munka. Nem csak abból áll, hogy meghallgatom a másikat, hanem az ő szemével is szükséges látnom, az ő érzéseit, reakcióit is átélnem ahhoz, hogy igazán elmondhassam, hogy valóban figyelek rá. Sokszor abba a hibába is beleesünk, hogy azt gondoljuk a párunk ugyanolyan, mint mi és elvárjuk hogy csak úgy viselkedhet, olyan reakciói lehetnek, mint nekünk. Pedig nem vagyunk egyformák!
Önmagunk és egymás ismeretének hiánya, az egymás melletti elbeszélés gyakran oda vezet, hogy a pár azt érzi, hogy nem kapja meg azt a támogatást, amire vágyik.
Egy harmonikus párkapcsolatban nagyon fontos, hogy a párok megtanulják megérteni egymás nyelvét.

Hajdu Vica - Life & Business Coach, Lélekkertész, Spirituális tanító

A mai világban a legtöbb stressz és idegeskedés abból az érzésből fakad, hogy nem vagyunk elég jók és jobban kell teljesítenünk. Ezt az állapotot teljesítmény szorongásnak nevezzük.
Szorongunk, mert nem érezzük magunkat elég érdekesnek, viccesnek, okosnak vagy vonzónak.
A Káosz Karácsonyra című filmből eszembe jutott egy megragadó mondat:
"Attól félek, hogy olyannak fogsz látni, mint én önmagamat."
Nagyon beszédes, tűpontos mondat ez az önbizalomhiányról. Félünk, hogy az emberek számára cseppet sem vagyunk jobbak, mint amit magunkról gondolunk. Ez a tudatos vagy tudatalatti félelem persze mindenkinél másképp nyilvánul meg.
Van, aki a külsőségektől várja a megerősítést(közösségi oldalak), van, aki féltékenykedik, van, aki a párját kérdezgeti: "Szerinted híztam?"
Párkapcsolatban nehéz meggyőzni az önbizalomhiányos felet olyan dologról, amit már jó ideje nem hisz el magáról vagy sose hitte el.
De ehhez vajon tényleg kell egy másik ember?
Mennyit tud segíteni nekünk, hogy kibéküljünk saját magunkkal? Létezik annyi bók vagy elismerő szó, ami meggyőz valakit, hogy jobb annál mint amit saját magáról gondol?
Legtöbbször csak ellentmondásba kerül a belső gondolat és a kívülről jövő információ.
Talán első lépésként segíthet közelebb jutni önmagadhoz, ha feltárod, hogy milyen mozgatórugók, belső gondolatok vannak a bizalmatlanság, az önbizalomhiány és az önbecsülés hiányossága mögött.

A legfontosabb viszont, hogy hagyj fel az önbírálattal!
A legnagyobb kritikusod most te magad vagy!
"Vesztes vagyok!" "Senki sem szeret!"
Ahhoz, hogy tényleg magabiztossá válj, nem beszélhetsz így magaddal többé. Mert azok lesznek a legfontosabb szavak, amelyeket te mondasz magadnak és amelyeket el is hiszel.
Úgyhogy ne kritizáld magad!
Ha elégedett szeretnél lenni azzal, aki vagy, először is tisztelned kell önmagad.
Rengeteg tanulmány bizonyítja, hogy a magabiztos emberek máshogy kommunikálnak.
Ha elfogadod önmagad, a saját magabiztosságodat építgeted. Aki önmagát szereti, az másokat is szeretni tud.
Nem leszel öntelt attól, ha tudod mennyire szerethető vagy. Akik úgy kedvelnek, ahogy vagy, nem mind fognak örülni a változásnak. Különösen akkor, ha nekik is problémájuk van az önbizalmukkal és irigylik az újonnan megszerzett magabiztosságodat. De a saját hangoddal arra kell törekedned, hogy támogasd és ne lehúzd magad.
A nagy emberek megdicsérnek másokat, az alantasak kritizálnak.

Az elméd mindent, amit kimondasz, igazságként értelmez, tehát ha azt mondod: "nem tudom megcsinálni", akkor az úgy is lesz, ha pedig azt mondod: "meg tudom csinálni", szintén.
A magabiztosságot sugalló szavak nagy hatással vannak a testedre és az elmédre, mert a szavaknak érzelmi töltetük van és valósággá válnak.
Tehát bármit is "beszélünk be" magunknak, az elménk elfogadja és magába szívja azt.
Ahhoz viszont, hogy valódi önbizalmad és önbecsülésed legyen, muszáj érezned, tudnod és elhinned, hogy ELÉG VAGY úgy, ahogy vagy! A depresszió és a szorongás egyik fő oka és kiváltója az az érzés, hogy nem vagy elég...
Pedig nem kell tökéletesnek lenned, mert tökéletes emberek nem léteznek!
Azok pedig, akik a tökéletességet hajszolják, a világ legboldogtalanabb emberei. Mert valahányszor megközelítenek egy célt, az újra meg újra egyre távolabb kerül tőlük.
Ha azt gondolod, hogy akkor leszel magabiztos és boldog, ha tökéletesen nézel ki, tökéletesen cselekszel vagy tökéletesnek érzed magad, akkor komoly csalódások és boldogtalanság elé nézel.

Jó indulás, ha beprogramozod az agyadba a céljaidat, persze többet kell tenned annál, minthogy mindezt listába szeded.
Az elérésükhöz önuralom, elhivatottság, önmunka, tudatosság, kitartás és önmagadba vetett hit is szükséges.
Az ember általános fő jellemzője, hogy fél a változástól és nem lépi meg, nehogy rosszabb helyzetbe kerüljön. Célok nélkül nehéz sikeresen irányítani az életünket és ha nem mi irányítjuk a változásokat, nehéz jól érezni magunkat a bőrünkben.
A változásnak örülnünk kell!
Ahogy a rákok és a homárok növekednek, idővel kinövik a páncéljukat és nehéz döntés elé kerülnek.
Ha a kitinpáncéljukban maradnak, akkor idővel megfulladnak, ha pedig levetik, akkor nagyon sebezhetővé válnak.
A dilemma tehát, hogy maradjanak a saját páncéljukban a fulladásig vagy hagyják el azt és legyenek elég bátrak ahhoz, hogy sebezhetővé váljanak a növekedéshez.
Ha a rákok elég bátrak mindehhez, akkor te is képes vagy rá!
Hiszen nem tudsz úgy új vizekre evezni, ha kikötöd a csónakod a parton!

Hajdu Vica - Life & Business Coach, Lélekkertész, Spirituális tanító

"Ügyelj a GONDOLATAIDRA, mert SZAVAKKÁ lesznek.
Irányítsd és figyeld a SZAVAIDAT, mert TETTEKKÉ lesznek.
Gondold át és értékeld a TETTEIDET, mert SZOKÁSSÁ válnak.
Ismerd el és figyeld a SZOKÁSAIDAT, mert a SZEMÉLYISÉGEDDÉ válnak.
Értsd meg és szeresd a SZEMÉLYISÉGEDET, mert az meghatározza a SORSODAT."
/Mahatma Gandhi/

Nagy probléma lett a mai korszakban, hogy szétszakadnak családok, népcsoportok. Hanyatlásnak indultak az emberi kapcsolatok és egyre jobban eltávolodunk egymástól.

Egyre kevesebbet törődnek az emberek a társukkal, szüleikkel, gyermekeikkel, barátaikkal, pedig az emberi kapcsolataink a legértékesebb pontjai lehetnek életünknek.
Mégis egyre több az eltávolodás...
Újra fel kellene eleveníteni a törődés fogalmát, a mély kapcsolódást, a szívből jövő cselekedeteket, hogy szebb és fényesebb jövőt alkothassunk.
Hogy világunkat ne boldogtalan emberek népesítsék be.

Az emberi kapcsolatok igen sérülékenyek és törékenyek.
Sokan azt gondolják, ha létrejön egy kapcsolat, akkor az már a happy end is. De a munka csak ott kezdődik igazán, hiszen minden nap egymás felé kell közelednünk, áthatolva a lélek és lélek közti távolságot. Sok-sok energia, odafigyelés, szeretet, építő kommunikáció.
Szeretetet adni, ellenszolgáltatás nélkül.
Aki valóban szeret, az ad. Mindig adni akar, nem pedig elvenni az életedből.
Az egymással törődés olyan, mint az egység. Nem pusztán egy érzés vagy elvi kérdés. A törődéshez, a szeretethez mindig kapcsolódik egy ügy, egy személy, egy másik ember. Aki a törődésem tárgyát képezi. Sokszor hallani, hogy: "Én mindenkivel törődöm, mindenkit szeretek!"
De vajon meg tudod nevezni, hogy a héten kivel beszélgettél?
Kinek segítettél az elmúlt hónapban?
Kit látogattál meg az elmúlt egy évben?
Kire nyitottad rá az ajtót?
Melyik elesett embert emelted fel?
Dehát annyi gond nehezedik mostanában erre a rohanó világra... az emberi kapcsolatoknak már nem is jut hely.
Az emberek mogorva arccal bámulnak maguk elé vagy telefonjukat bökdösik......a lélek már csak ritkán mosolyog....szomorú. Mennyire kifejező....
Úgy bezárkóztunk, hogy ki se látszunk. Pedig most lenne igazán szükség arra, hogy törődjünk egymással.
Ha ezt nem tesszük, összefogni sem tudunk. Ha másokkal nem tudunk törődni, nem tudunk saját magunkkal sem.
Pedig ez mindennél fontosabb, hiszen belőlünk indul ki minden!

M**d szeretni önmagad, törődj a lelkeddel, hogy ebben a harmónikus lecsendesedésben felismerések érkezhessenek hozzád.
Hogy honnan hova tartasz!
Hogy ki vagy te?
Hogy önmagadért szerethessenek...
Hallgasd a lelked suttogását, fogadd megértéssel a külvilágból érkező ingereket, tanulj meg magadon dolgozni és haladj tovább lágyan mosolyogva életed útján.
Érezd, hogy mennyire értékesek a percek!
Befelé és felfelé mindig van út!
Törődj és szeress nagyon!

Hajdu Vica
life & business coach, lélekkertész

Fotó: pixabay

"A lelki béke abból származik, ha megértjük és elfogadjuk, hogy kevesen látják pont olyannak a világot, mint amilyennek mi."
/Andrew M./

A félelemnek nincs helye. Pedig az emberek félnek és futnak az elől, ami igaz.
Kapaszkodót kell adnunk az embereknek ebben az időszakban. Persze csak annak felelhetünk, aki kérdez. A szeretetet nem lehet erőltetni.
De aki elég érett arra, hogy a szeretetet, mint gyógyszert feldolgozza magának, az olyan energiára tehet szert, amivel hegyeket lesz képes megmozgatni.
Ne úgy szeressünk, hogy ugyanakkor gyűlöljük a másikat, pillanatokra átéljük az ünnep valódi mondanivalóját, de közben bántunk, kritizálunk...
A gyűlöletnek sincs itt helye!
Emelkedjünk a fénybe, a végtelenbe és figyeljünk egymásra!
Lassítsunk le, gyújtsunk egy gyertyát vagy párologtatót és engedjük magunkat megpihenni az illatában.
Teremtsük meg a saját kis békeszigetünket és őrizzük lelkünk fényét!
Kívánok Áldott Ünnepet és a legjobb, legistenibb 2022-t Mindenkinek!⭐💖
Szeretettel:

Hajdu Vica

Kép: Pixabay

Merengés az őszben

Az utóbbi napokban még érezhettük a nyár utolsó sóhajait, majd az ősz bámulatos színeivel és illatával lassan mámorba ejti az embert.
Az ősz a "legbőségesebb" évszak, a szüret ideje. A szőlő és a sokféle gyümölcs, zöldség betakarítása erre az évszakra esik.
A lehulló falevelek számomra nem az elmúlást jelképezik, sokkal inkább rejteget valami különlegeset, lágy harmóniájával, káprázatos szépségével mindig ámulattal tölt el.

A természet lassan kicsit nyugovóra tér és ezt az álmoskás, borongós hangulatot gyakran hordják az emberek is.
Szeptemberben újra felvesszük a rohanó ritmust ellentétben a természet lassú visszavonulásával.
Ebben az időszakban még inkább fontos, hogy odafigyeljünk az egészségünkre, a vitaminpótlásra, hétköznapjaink rendszerezésére és testi-lelki egyensúlyunkra, "belső kertünkre".

Az elmúlt hónapokban tudatosan figyeltem egy olyan jelenséget, melyre már új szó is született.
Ez a trend pedig a phubbing, amit az angol phone(telefon) és snubbing(semmibe vétel) szavakból alkották. A szó azt a viselkedést takarja, amikor ahelyett, hogy a másikra figyelnél, előveszed a telefonod és azt nyomkodod.
A mobiltelefon mindenhol ott van a kezekben, a villamoson, a kávézókban, a munkahelyen, a tengerparton, az étteremben, az otthonunkban, a parkokban....pároknál, barátoknál, sokszor az egész családnál, egyszerre...szomorú kép...
Mindenhol csatlakozni akarunk a világhálóhoz, de lassan elfelejtünk csatlakozni azokhoz, akik a közvetlen környezetünkben vannak.

De hogyan teszi tönkre a mobiltelefon a kapcsolatokat?
Sehogy. Nem a mobiltelefon teszi tönkre, hanem mi magunk.
Véleményem szerint a hangsúly nem a telefonhasználaton van, hanem a mérsékletességen! Ugyanúgy, mint minden másnál.
Aki esténként ahelyett, hogy a párjával beszélgetne, inkább a videójátékban hajnalig a zombikat gyilkolja vagy éjfélig álomtestet épít a konditeremben, az ugyanúgy tönkreteszi a kapcsolatát, mint aki "csak" a telefonját nyomkodja egész este.
Viszont a tanulmányokból kiderül, hogy az okoskészülékekhez fűződő szokásaink igenis kapcsolatgyilkosok lehetnek - befolyásolhatják az alapvető emberi, szociális igényeinket, szükségleteinket, többek között azért, mert komoly károkat okozhatnak a kommunikációnkban.
Tény, hogy 2021-ben már képtelenek vagyunk mobiltelefon nélkül élni. Nem kérdés, hogy nélkülözhetetlen az életünkben, ahogy az sem, hogy függővé tesz.
Ugyanakkor függőségünk felismerése már fél siker, hiszen elkezdhetünk azon dolgozni, hogy megszabaduljunk tőle. Tehát meg kell találni az egyensúlyt, különben lemarad az ember az élet csodás pillanatairól.

Legyen inkább csalogató számotokra a természet, a lágy napsugarak még D-vitamint adnak a testünknek, így amikor csak tehetitek túrázzatok, gyönyörködjetek az ősz szépségeiben, sétáljatok a levélfedte tájban és töltődjetek fel energiával.
Ne csak a rohanás, a reggeli stressz jusson ősz elején, hanem próbáljatok felkészülni ezekre a napokra, legyenek tervek, időbeosztások, telefon nélküli órák, délutáni kuckózás és olvasás a teraszon betakarózva egy meleg teával...
Szánjatok időt egymásra, hogy igazán kiélvezhessétek az ősz adta színes pillanatokat.

Hajdu Vica

Fotó: Pixabay

"A változás, amely után sóvárogsz, nincs messze tőled! Mert nincs rajtad kívül. Benned van!" /Szepes M./

Manapság mindenfelé önismereti tréningekkel, foglalkozásokkal és sok-sok könyvvel találkozunk.
De vajon mikor kezdünk el tudatosan önmagunkkal foglalkozni?
Az emberek általában két szélsőséges helyzetben kezdik el az önmunkát:
- ha már valami rossz történt (betegség, baleset, stb....)
- vagy ha elértek már mindent amire vágytak, de mégsem boldogok.

Sokan próbálkoznak dolgokkal, pl. vagyongyűjtéssel, de az igazság az, hogy meztelenül születünk és meztelenül hal meg a leggazdagabb ember és a koldus is egyaránt.
De van a testünkben valami, ami ÖRÖK.

Ha valaki eljut egyszer Delfibe, lenéz a ciprusokkal teli sejtelmes völgybe, megpillantja a távolban a Korinthoszi-öböl vizét, hallgatja az olajfákon fáradhatatlanul ciripelő kabócákat, akkor talán megérez valamit az ókori görögök üzenetéből :
"Ismerd meg önmagad!"
Ki ne ismerné Delphoi híres jósdájának feliratát?
Oda jártak a görög szigetek és városállamok polgárai, de figyeltek rá a mitológiai hősök, hadvezérek, uralkodók és filozófusok is.
A szentély papnői a következő jóslattal bocsátották útra a hozzájuk fordulókat:
"Ismerd meg önmagad, és tudni fogod a sorsodat! Mert a sorsod Te vagy. Nem külső erők uralkodnak rajtad. Az istenek benned vannak és jellemed, személyiséged alakítja, formálja a jövődet. Változtass magadon, és változni fog a sorsod! Fogadd el magad, és el tudod majd fogadni a sorsodat is."

Vagyis jövőnket, életünket akkor tudjuk meggismerni és irányítani, ha nem külső jóslatokra várunk, hanem megpróbáljuk minél mélyebben és jobban megismerni önmagunkat.
Az emberek általában boldogságra törekednek, amit úgy határoznak meg, mint a tartós harmónia, nyugalom, oldottság állapotának szubjektív érzését. Életünk azonban tele van mindezek ellentétével is: szorongással és feszültséggel.
Mit tehetünk ellenük?
Védekezünk, illetve szervezetünk, pszichikumunk védekezik, legtöbbször anélkül, hogy tudatában lennénk a védekezési mechanizmusoknak. Szorongást azonban az önmagunkkal való szembenézés is kelthet, tehát az önismeret fejlődésének kilátása is. Az önismeretszerzés azonban még korántsem integráns a kultúránknak. Ráadásul sokakat ebben az elzárkózásban az is motivál, hogy meg vannak róla győződve: ők kiválóan ismerik önmagukat. Pedig ami igazán segít közelebb vinni a teljes, békés állapothoz, az az önismereti munka.

Az önismereti munka egy olyan folyamat, melynek célja önmagunk megértése.
Idővel kialakul az a belső mag, ami segít biztonsággal megélni az életet, hogy az ne csak túlélés legyen. Közben rálátunk hogyan működnek még mindig bennünk a gyermekként megélt traumatikus folyamatok, a kapott dogmák, hitrendszerek, programok. Mindezek sajnos erősen hatással vannak a felnőtt életünkre. A rálátáson túl fontos a megértés, a feldolgozás, oldás, elengedés és tudatosítás mozzanata is. Az önismeret fejlesztése, önmagunk mélyebb megismerése gyakran hosszú és olykor nehéz folyamatot igényel, de a feltárás, megvizsgálás, javítgatás után már stabil alapokra lehet folytatni az építkezést. A biztonságérzetünk belül lesz és nem kell hogy kívül keressük.

Bennünk van az üzenet és azt nekünk kell elolvasni. Önmagunk megismerése vezet el az üzenet elolvasásához.
Úgy érzem, még jómagam sem rendelkezem elegendő önismerettel, ezért folyton fejlesztem magam. Hiszem, hogy csak így tudom Delfi egyik "örököseként" az ügyfeleimet magammal vinni az önismeret nagy kalandjába.
Segítődként szívesen kísérlek ezen az úton, keress bizalommal. 🙏

Hajdu Vica

Fotó: Pixabay