Hekkeld meg a jövődet

A tökéletesség “bűvkörében”.

Nem ördögtől való megfigyelés, hogy rövidebb, hosszabb időre, a dolgainkkal, tevékenységeinkkel, vagy önmagunkkal kapcsolatban, mindannyian megfordulunk ebben az állapotban.

Jó hír, hogy nem olyan nehéz nyakon csípni.
A csavar abban rejlik, hogy rá kell jönnünk, én vagyok az, akinek az önmaga pozitív visszaigazolása fontos, azzal a bizonyos dologgal, tevékenységgel, vagy szimplán önmagammal kapcsolatban. Ez nem feltétlenül negatív, de jelen társadalmunk szerves része.
Igen tudom, ez elég kuszán hangzik, mégis ez a valóság.

Sajnos, egyre gyakrabban tapasztalom a környezetemben, hogy a maximális nem elég, tökéletesnek kell lennie.
És sajnos látom is, hogy amennyiben nem lett tökéletes, akkor már indítjuk is az másoktól eltanult negatív érzelmi spirálunkat. Ki ne tapasztalta volna, hogy ennek a spirálnak a végén, akár az apatikus állapotig is vissza tudunk húzódni az adott dologgal vagy tevékenységgel, akár önmagunkkal kapcsolatban.

Miért?

Mert a valóságban, a tökéletességre való törekvés, a folytonos elégedetlenség állapota, ellenpólusa. Sosem jutsz el odáig, hogy elégedett legyél ezen az úton.

Kivéve,

egy nyitott, és elfogadó erős én-tudatnak, mert annak nincs szüksége rá, hogy tökéletes legyen. Ő megtudja engedni magának, hogy nem tökéletes.
El tudja fogadni hibáit. Minden területen fesztelen.

Tudd, az önelfogadás feltétel nélküli, és jó hír, hogy fejleszthető.
Érdemes kipróbálni.
Ne feledd egy nyitott és elfogadó, erős én-tudat sokat segít a gyors leleplezésben.

Neked mi lenne tökéletes amire vágysz?

A mit gondolsz, a maximalizmus csapda?
De hogy tudod kihozni magadból a maximumot anélkül, hogy az elégedetlenség csapdájába kerülnél?
Mi a maximum?
Mi mértéke?
Mikor éred el a maximumot?
Időben vagy térben kell elképzelni hogy eléred a maximumot?
Milyen teljesítményt vagy eredményt vagy kimenetelt tekintenél annak, hogy elérted?
Nálad hol van az optimális tartomány?

Az Önfejlesztés legtöbbünknek egy körút az Önbecsapás nagy városában.

Mért gondolom ezt?

A héten több beszélgetésem alatt is közös pontra jutottunk a foglalkozások alatt.
Az egyik legkiemelkedőbb az volt, hogy a fejlődésünk érdekében minél több ismeretet igyekszünk beszerezni.

Például,

Rengeteg ismeretet kikeresünk, könyveket vásárolunk.
Természetesen el is olvassuk azokat, meg is értjük és egyet is értünk az abban foglaltaknak, de lassan valahogy mégsem, vagy egyáltalán nem rendeződik szinte semmisem körülöttünk.
Tanfolyamokat, esetleg csoportokat is felkeresünk, és amelyik csatorna meg tud győzni, arra rendszeressé tesszük a látogatásukat.
Az előadásokról, az összejövetelekről akár különböző összefoglalókat is hallgatunk. Ezzel egyidőben meg is találjuk a kellően kényelmes és biztonságos utat magunknak. Úgy tűnik, hogy minden rendben is van, vagy legalábbis lesz.

DE!

A tapasztalatom az, hogy igazából ez is csak az önmagunk elől való menekülés egyik útja, a fejlődés illúziója!

Miért?

Mert ezekkel a t***ekkel csak azt igazoljuk magunknak, hogy igenis tettünk érte.
Csináltunk valamit!
Nem mondhatja senki hogy nem csináltunk semmit.
Meglehet nézni a könyves polcot, az elvégzett online, offline kurzusainkat.
Ott a bizonyíték feketén fehéren én igenis teszek magamért a fejlődésért.

Sajnos, az a baj - súlyos baj, hogy a fejlődés illúziója szinte állóra lassítja a fejlődés tényleges folyamatát.

Igen, ez az illúzió lényege. Időt nyer neked.

Olyan mint egy spirituális-szellemi egytálétel, vagy a gyorskaja, ahol mindig te döntöd el egyedül, hogy szedsz-e újabb adagot magadnak.

Mit gondolsz, megéri?

Legyen egy terved a személyiség fejlődésedre honnan hova mikorra akarsz eljutni és mik lesznek a haladásod sarok kövei különben elveszel!

Az előző cikkben a hibáztatást vettük át.
Mit jelent mások hibáztatása és hogyan hat az életünkre.

Most, egy másik néző pontból vizsgáljuk meg.

Önmagunk hibáztatása.

Az önmagunk hibáztatása gyakran vezet alacsony ön becsüléshez, ezzel rombolja és roncsolja az Én tudatot.

Például;

- Nem érdemlem meg, mert…..
- Nem vagyok elég jó, mert ……

Ezek mind arra mutatnak rá belül a lelked mélyén, miben NEM értesz egyet magaddal.

Egy ügyfél mondta;

Az is baj, hogy 1 órát Facebook-ozom?
Értesítésenként megnézem azonnal a híreket a telefonom?

Igazából baj, hogy ezt csinálod!

Mert ez is az Önhibáztatás egy fajtája.

Miért csinálod?

A válaszok rendkívül sablonosak:

- Tudnom kell mi történt a nagyvilágban!
-Tudni szeretném mi történt az Instagram-on,
a Facebook-on, a Tik Tok-on, Twitter-em.

Azzal érvelünk, hogy ha nem tudnám akkor hibáznánk.

Miért is?

Mert ha nem tudom mi történt, rossz döntést hozhatok!

Ez a belépő késztetés.
Csendesen alakul ki és észrevétlenül, lassan függővé tesz.
Te pedig szándékosan megismétled újra és újra magaddal szemben, hogy eltérüljön a figyelem arról amivel igazán fontos lenne foglalkoznod, az pedig, hogy szembe nézz Önmagaddal.

Te vagy a hibás, senki más.

Neked mi a kedvenc az is baj kifogásod? :)
https://hekkeldmegajovodet.hu/csomagok

A hibáztatás.

Az előző cikkben átvettük mi a felelősség vállalás.
Ott hagytuk abba, hogy a mai világunkban, úgy próbáljuk elhárítani a felelősséget, hogy másokat kezdünk el okolni.
Másokat kezdünk el hibáztatni.

A leggyakoribb a hibáztatás, a nem én vagyok a hibás.

Milyen érdekes, ki gondolta volna, hogy ez áll az első helyen. :)

Gondolkodtál már el ezen?

Olykor hallom tinédzserektől és mily szomorú ezt hallani egy felnőttől is.
- Azért lett rossz a tudáspróba, mert a tanár hülye, aki összeállította a dolgozat kérdéseit.
Az ő hülyesége a fellelős.
- Felnőtt esetében, azért végeztem rosszul a munkám, mert hülye a főnök. Rossz az anyag, Nem jó a fizetés…

Neked is van kedvenc magyarázkodásod?

Tudd, hogy amikor másokat okolsz, azzal az a szándékunk, hogy magunkat emeljük valaki fölé, hogy ettől jobbnak érezzük magunkat.

Őszintén, tényleg jobb tőle?

A teljes felelős valóság, hogy nem.
Mi lettünk az energiátlan oldalon a másik hibáztatása miatt. Végsőképpen mi érezzük magunkat rosszul.
A keletkező helyzetben elfoglalt pozíciónk tehetetlen feszültségét pedig úgy próbáljuk kompenzálni, hogy újra és újra elindítunk egy hibáztatást.

Érted már a felelősséget?
Érted, hogy miért ez a mesterkulcs?!.

Vállalj felelősséget magadért.
Ez a leggyorsabb útja, hogy jobban érezd magad.
https://hekkeldmegajovodet.hu/csomagok

Felelősség vállalás.

Először érdemes tisztázni a teljes kép kedvéért, hogy jómagam mit értek a felelőség szó jelentése alatt:

Tehát, felelősség vállalás.

- Kitartó okozás, elszánt törekvés egy cél elérésére az ellentétes vagy eltérítő külső hatások ellenére is.
- A saját magunkra vonatkozó tudatos elképzelésünk, hogy kívánt, észszerű hatást okozunk, érünk el; egy cél elérésében.
- Közreműködőként részt veszünk; egy helyen jelen vagyunk úgy, hogy a dolgok ottani alakulására hatunk.

Az életünk legfőbb felelősége az, hogy OK-ként létezzünk és hatást hozunk létre!

Ez a mi dolgunk.

Amikor nem vállalunk felelősséget valamiért (jó ha tudjuk), akkor is csak látszólag válunk hatás-ként a saját jelen életünkben.
Valójában nem tudunk felelősséget nem vállalni.
Ez az egy amit nem tudunk megtenni, hiába is kezdünk el halogatni és látszattevékenységet végezni.

A kör újra bezárul.

A mai időkben sajnos krónikusan hárítjuk a felelőséget.
A hibáztatunk, ami a felelősség helytelen és hasztalan használata, ami a

Mindig valami mást, vagy másokat tesz OK-ozová!!!
Ez a rutin egy szimpla és professzionális figyelem elterelés.

Te miért vállalsz felelősséget?
Mi az amiért nem?
Vajon mi lehet ennek az oka az életedben?
Mivel adunk felmentést önmagunknak?
Miért nem akarunk vele foglalkozni?
Te hogyan hárítod el a felelőséget?

https://hekkeldmegajovodet.hu/csomagok

A szokásaink hatása az életünkre.

Emlékszem mennyire feloldottam, amikor ezt az összefüggést előszőr tisztán megért***em.
Megért***em, nem tehetek, tehetünk róla, hogy a szokások töltik ki az életem, az életünk, ezért az önhibáztatás feloldódott bennem.
Legalábbis kezdetben nem tehetünk róla, mert a túlélést, mint az alap programot (amit a testünkkel megörököltünk), a szokások kialakítása segíti a legjobban.
Az egyik fő hatása az, hogy időt nyer számunkra, ezért több időt tudunk egyéb dolgokkal tölteni.
Ebben a formában igen hasznos addig amíg, a fejlődés egy korai szakaszában vagyunk.
Társadalmunkban több ideiglenes szokást tanulunk meg, majd később pont társadalmi nyomásra, a tudatosságunk növekedésével hagyunk magunk mögött.
Kiszolgáltatottan érkezem, tehetetlen vagyok, nekem kell alkalmazkodni.
Ez eddig számomra rendben is van.

Ellenben, mi van azokkal a számunkra már hátráltató szokásokkal, amiket a társadalom elfogad tőlünk? Nem nagyon zavarja, hogy használjuk és nem akar rajta változtatni. Egyszerűen magunkra maradunk és ezeken a szokásokon nekünk kell változtatni.

Hamar megtapasztaljuk, hogy a szokásainkat felül, illetve átírni,
sokszor csak nagy, többszőr ismételt erőfeszítések árán tudjuk.

Vajon miért?

Mert minden szokás sikeres megváltozása előtt ott kell lennie a személyiség valamilyen változásának, és ezt követi majd az addigi szokás tényleges megváltozása.
Ha nincs meg a személyiségbeli változás (bármekkora is az), akkor a változtatás komoly feladattá válik, amibe újra és újra figyelmet igénylő energiát, felügyeletet kell beletenni.
Tehát a szokások megváltozása akkor könnyebb, ha az a személyiség változás kivetülése, tükröződése.

Például:

Szokásom, hogy sorozatot nézek.
Az idő múlásával ha teszik ha nem, a testem jelzi, hogy a testtartásom már helytelen, kényelmetlen.
További idő elteltével, a jelzés állandósul, így nyomást gyakorolva a változtatásra.
Eldöntöm, hogy megváltoztatom és testhelyzetet váltok. A testemben addig egyre nagyobb feszültséget okozó állapot megszűnik és én nézhetem tovább a sorozatomat.
Nincs belső változás az átmeneti kényelmemen kívül. Minden marad a régiben.

Ugyanaz a szituáció másképp.

Szokásom, hogy sorozatot nézek.
Az idő múlásával ha teszik ha nem, a testem jelzi, hogy a testtartásom már helytelen, kényelmetlen.
További idő elteltével, a jelzés állandósul, így nyomást gyakorolva a változtatásra.
Sokadjára ismerem fel, hogy semmi hasznosat nem teszek, csak az időmet vesztegetem, és szépen lassan leszoktam az élet több, számomra értékesebb területéről.
A megértés és a valóság közötti különbség eléri bennem a kritikus pontot és nem eldöntöm, hanem döntést hozok arról, hogy ennek itt, ebben a formában véget vetek.

Mindannyian megtapasztaltunk, átéltünk már ilyen kritikus pont utáni döntést valamilyen formában.
Legbelül tudjuk is, hogy ha valamit a személyiségem részévé teszek, akkor azt könnyen,
szinte erőfeszítés nélkül tudom alkalmazni.

Azért osztottam meg ezt, mert sok ügyfelemnek segített már, amikor ezt a modellt meg, illetve átbeszéltük. Hiszen azzal, hogy a felszínre hozta a tudatos és tényleges felelősséget, feloldotta a tehetetlenség terhét.

Próbáld ki, tedd fel ezt a pár kérdést.

Milyen hatás gyakorolnak a szokásaid az életedre?
Vállalsz-e a szokásaidért tudatos felelősséget?
Eljutottál-e már addig, hogy ki m**d jelenteni önmagad előtt egy szokásodról, hátráltat a sikereidben, vagy éppen ennek köszönhető, hogy valamiben sikeres vagy?

Ha elakadtál, esetleg segítségre van szükséged írj e-mail-t….
[email protected]

Az emberré válás szabályai:
1. Kapsz egy testet. Akár akarod akár nem, a földi léted egész tartamára ez a tiéd.
2. Tanulsz! Teljes óraszámban látogatod az élet nevű szabadegyetemet, ahol mindennap módod nyílik arra, hogy valami újat tanulj. Talán szereted az így szervezett ismereteket, talán lényegtelennek vagy ostobaságnak tartod őket.
3. Nincs balsiker, csak tanulság! a fejlődés próba szerencse folyamat azaz kísérletezés. A „sikertelen” kísérletek éppúgy a folyamat részét képezik, mint az „eredmények”.
4. A lecke addig ismétlődik, amíg nem tanulsz belőle! Ugyanaz a lecke a legkülönbözőbb formákban kerül eléd, amíg meg nem érted a tanulságot. Miután felfogtad tovább lephetsz a következőhöz.
5. A tanulásnak soha nincs vége! Minden életszakasznak megvannak a maga leckéi, amelyek várnak rád ha megéred azt a kort.
6. Semmivel sem jobb „OTT” mint „ITT”! Mire eljutsz „ODA” az „AMOTT” még vonzóbbnak tetszik!
7. Mások pusztán Éned tükörképei! Semmit sem szerethetsz vagy gyűlölhetsz valaki másban, ami ne azt tükrözné vissza, amit magadban szeretsz vagy gyűlölsz.
8. Rajtad ál mihez kezdesz az Életeddel! Rendelkezésedre áll minden eszköz és erőforrás. Tőled függ, hogy használod őket. Tiéd a választás joga.
9. A válaszokat magadban találod! Az élet kérdéseire magadban lelhetsz felelet. Nincs más dolgod, mint nézni, hallgatni és bízni.
10. Mindezt úgyis elfelejted?!

Újra itt, és még mindig az érzelmi bankszámla. :)

Kezdjük is.
Most essen szó arról, hogy az érzelmi bankszámla kezelésének vannak buktatói, és könnyű elcsúszni vele.
Sajnos hiába jó a szándék, elegendő az elhatározás.
Ezekre támaszkodva, körültekintés nélkül, egyenlő a szerencsejátékkal.

Például, ezt egy ügyfél mondta:

Írtam listát arról, hogy mit szeretek magamon, és magamban.

Ő ezt arra szánta, hogy erősítse magát, javítson az önbizalmán.

Nem ez lett belőle!
Az ellenkezője valósult meg.

Miért?

Mert ilyen listát hozzáértő felügyelet, vagy kellő tudás nélkül veszélyes írni!

Egy “Mit szeretek magamon? vagy Mit szeretek magamban?” lista ugyanis, kijelöl egy csomó mindent ami miatt NEM szeretem magam.
Azonnal létrejön a Nem pólus, és ezzel egy rejtett, de valós viszonyulás.

Próbáld ki, hogy írsz egy mit szeretek magamon vagy magamban listát.
Nézd meg mit tudsz kezdeni azokkal, amik megmutatkoztak a negatív oldalon, a NEM szeretsz magadon, a Nem szereted magadban pólusban.

Figyelj rá, hogy ne ragadj le a tagadás által.
Kezeld úgy, mintha felfedező úton lennél, és csak játssz a nyúl üregében. :)

Ha nehezen megy, vagy segítség kell írj vagy válasz csomagot:
https://hekkeldmegajovodet.hu/csomagok

Az előző bejegyzésben az érzelmi bankszámláról volt szó.
Egy jó kapcsolatban többet tudsz berakni az érzelmi számlára, mint amit ki veszel belőle, ezzel gyarapítva a kapcsolatot.
Ezt kell fejlesztened, mert minden, ami egy jó kapcsolatban megjelenik, értelmezhető a saját magunkkal megélt kapcsolatban is.
Empátia-önempátia, kíváncsiság mások irányában-kíváncsiság önmagunk felé.
Elfogadás-önelfogadás, szeretet-önszeretet, bizalom-önbizalom, és így tovább…..
Ne feledd, hogy az ebbe fektetett munka téged épít, bármelyik irányt választod is. Be teszel vagy kiveszel.
Mert a kivétel is épít és ezt fel kell ismerned.

Leépít.

Remélem, most már belátod milyen fontos az érzelmi számlára figyelni és ezzel magadat építeni.

Ha ebben segítség kell írj emailt és egyeztetünk konzultációt [email protected].
https://hekkeldmegajovodet.hu/csomagok

Gondolkoztál azon mért vannak jó és rossz napjaid?

Ismét az érzelmek kezelésének a területén van a megoldás.

Elmagyarázom az ehhez kapcsolódó tapasztalataimat egy példa segítségével.

Képzelj el egy bankszámlát.
Legyen ez, egy egyfajta érzelmi bankszámla, ahova beraksz érzelmet, vagy kiveszel hitelbe azért, hogy egyensúlyba kerüljön az életed.

Vannak bevételt eredményező érzelmek és költség (kivitel) eredményező érzelmek.

A bevétel érzelmek építenek és gyarapítják a számlát:
Ilyen például az olyan szeretet érzése, amit nem tudsz kifejezni szavakkal.

A kivételt generáló érzelmek, amik elvesznek a számlából:
Olyan mintát eredményez a rossz emberi kapcsolat, mert az egy költséges bevételt eredményez, vagyis többet vesz el mint amit hozz.

Fontos!!!

Az ideális kapcsolat akkor van egyensúlyban, ha több érzelemi bevételt eredményez.

Az élj a mának, kifejezést vizsgálva, észrevehető, hogy milyen vékony ez, és mennyire veszélyes tud lenni az érzelmi számlára.

Megveszel valamit, ami nagyon jó érzést ad.
A számlára rá kerül:
Megérdemled, büszke lehetsz magadra, végre elérted stb. csupa jó érzés.

Nincs egyéb cselekedett. Le is zárul.

Megveszel valamit, ami erőn felül volt. Rég óta vágytál rá, de igazából nem engedhetted meg magadnak, akkor a számlára rákerül:
A költségeket a jövőből álltad. Érzelmi kamatot kell majd fizetned.

Ez azért fog többe kerülni, mert nem rendelkeztél az erőforrásokkal.
Kiszolgáltál egy vágyad és egy felelőtlen kényelmet helyezted előtérbe.
Később emiatt lesz majd, amikor elkezded rosszul érzed magad.

Sajnos az elmúlt évtizedek alatt, a költséges érzelem lett a gyakori.
Tele dühvel, szégyennel, önváddal társulva.

Ha volt, van ilyenben részed, megkérdezted már magadtól, hogy

Megérte?

Ha ebben segítség kell írj emailt és egyeztetünk konzultációt. [email protected].
Kérj konzultációt: https://hekkeldmegajovodet.hu/csomagok

Gyakran hallom Unatkozom!

Amikor kérem pontosítson, gyakran arra jutunk amikor feltárjuk, hogy igazából minden rendben van és a dolgok, a befejezet, lezárt állapotba kerültek.
Ilyen amikor valaki azt érzi megcsömörlött, kiégett, elfogyott a motivációja.
Meg kell tanulnunk, hogy ez az érzés csak szimplán a magasabb szintű apátia érzése, mert elérte a célt, és véget ért a projekt.
Elfogytak az akkut megoldandó problémák.
Ekkor nem törvényszerűen, de sokunknál megjelenik ez a fajta unalom.
Amikor ez a pillanat valamilyen oknál fogja hosszúra nyúlik az időben, akkor mi magunk leszünk a probléma. Jönnek is rá a segítő szándékú kijelentések, mint a:

Az akarat erő kell hozzá és máris működik.

Sajnos az akaraterő önmagában nem jó megoldás, mert a vége bukás lesz!
Tegyük fel, hogy a személy eldönti hetente 3-szor futni fog.

Eljön az idő és ő felteszi magának a kérdést, van kedvem most futni?
Ha őszintén kellene megválaszolnia, 10-ből 7-szer mi lesz a válasz?

Az lesz a válasz rá, most nincs kedvem menni.

Ezért nem jó csak az akaraterőre bízni a döntést, mert az akarat erő tudja, hogy ha a fizikai aktivitás 6 másodpercig tart, akkor az érzelem szintjén 90 maró másodpercig kell elviselni a hozzá tartozó fizikai és az ezzel kéz a kézben járó lelki fájdalmat.
Ezért nehéz lelkileg elviselni egy ilyen edzést.

És itt a kulcsa az unalomnak!

A fájdalom elnyomása 90 másodpercig tartana, ha azzal foglalkoznék amivel kellene ahelyett ami kényelmes. Ez a probléma racionalizálása.
Ezt lehet fokozni, amikor racionalizáljuk tovább elnyomva a várható 90 másodpercig tartó fájdalmat azokkal a mondatokkal, hogy:

• Majd ha megértem, akkor csinálom, amíg nem értem nem csinálom.
• Ha eljön a tökéletes pillanat akkor csinálom.
• A sor tetszőlegesen folytatható…

Ezeknek a racionalizálásoknak az eredménye viszont mindig csalódáshoz vezet.

Ami nekem bevált már többször az a direkt szándék.
Ahogyan egy világ márka is szlogenévé t***e azt:

Just do it / Csak csináld.

Ha ebben segítség kell írj emailt és egyeztetünk konzultációt [email protected].
https://hekkeldmegajovodet.hu/csomagok