Vénuszdomb

HOGYAN FOGADJÁK MANAPSÁG A NŐK A FÉRFIAK UDVARLÁSÁT?
Apropó, udvarolnak a férfiak? 🤔

VAJON MIÉRT JÖNNEK ZAVARBA A NŐK, HA EGY MÁSIK ŐSZINTÉN MEGDICSÉRI? 🤭

CÍM NÉLKÜL

Ülök a fotelban a nyitott terasz ajtó közvetlen közelségében, ahol a friss levegő mellet az üvegen át behatolnak a reggeli fény első türelmetlen fénysugarai. Lehunyt szemmel ülök, korán ébredtem. A látást kiiktatva próbálom minden más érzékszervemmel felfogni a halványan betüremkedő újabb nap neszeit.

Teám a kis asztalon, illatával készül betölteni a teret és közben iparkodik hevületét csillapítani.
Gondolataimba burkolódzom, mint zord téli estén puha takaró ölelésébe.
A mai nap ünnep lenne, de már nem az.
Apukám ma lenne 83 éves.

Sok gondolat kavarog bennem, melyet érdemes lenne őszintén sorokba rendezni.
Érzelmileg olyan távolságban önmagamtól mint az elmúlt tizenkilenc hónapban azt hiszem még nem igazán voltam. Bár mondhatnám, hogy valami hasonló gödörbe csúsztam bele, mikor több mint 20 éve, a születését követően meghalt a fiam. Akkor is gyászoltam, most is. Akkor is egyedül voltam a legmélyebb érzéseimmel, most is. Mindkettőjüket láttam tovább suhanni. Ahogy mindkettőjük utolsó lélegzetvételét is.
A gyászt és a veszteséget nem lehet egymáshoz mérni, még családon belül sem. Nincs olyan, hogy valaki „jobban” gyászol. Az érzés a miénk mely nem megkérdőjelezhető és nem összehasonlítható.

A gyásznak a közismert fázisain, szakaszain kívül nagyon sok olyan kísérő „tünete” van, ami ilyenkor fellelhető és én magam is benne voltam.

A magány és izoláció – A gyász egy belső utazás (mondani szoktam az ügyfeleimnek, egy nagyon komoly önismeret munka, nem mellesleg) mely során elszigetelődhetünk a külvilágtól. Ez az ideiglenes leválás nem feltétlenül negatív, mert lehetőséget ad a belső reflexióra, az emlékek felidézésére és feldolgozására, no meg arra, hogy újra értelmezzük a kapcsolatainkat. Nagyon fontos kihangsúlyoznom, hogy ebből a „távolságból” türelemmel, akarattal kis lépésekben vissza lehet találni a közösséghez, ami fontos, hiszen az emberi kapcsolatok és a megosztott élmények segítenek a gyász terhének hordozásában. Ez a ránk boruló nagyon mély csend hozhat olyan felismeréseket és szembenézést önmagunkkal, amit lehet saját önszántunkból ritkán választanánk.

A gyász nemcsak egy érzelmi folyamat, hanem egy fajta IDENTITÁSKERESÉS is.
Szerettük elvesztése kapcsán sokan kerülnek identitás válságba, akinek hittük magunkat, akik voltunk a másik viszonylatában az már nincs, a családi dinamikák átrendeződése elkerülhetetlen.
Izgalmas látni egy ilyen energetikai átrendeződést, új szerepek és egyensúlyok jönnek létre ebben az újrarendeződött világban. Ha családállítói szemlélettel nézem, akkor fontos kérdés lehet, hogy lesz-e olyan, aki valakinek, aki már nincs, bele áll a „szerepébe”, területet foglal el magának. Persze nem feltétlenül tudatosan.

Én az izoláció fázisából, lassan de biztosan kikerültem. Amit ezzel kapcsolatban el tudok mondani, hogy ennyire türelmes még az életben nem voltam magammal. Mondjuk, már vagyok abban a korban, mikor tudok várni…
Tudtam, hogy nem szabad siettetnem semmit, minden haladjon a maga ritmusában, mert ha nagy bátran elkezdem kettesével szedni a lépcsőfokokat, lassan de biztosan pofára fogok esni. Magyarul, hosszú távon nem lesz hathatós az épülésem. Sok mindenben ajánlott a megfontolt és biztos haladás, nos, a gyász az biztosan ilyen. Nincs megúszás. Az érzelmeinket meg kell élni, bármilyen fájdalmasak is.
Emlékszem, Apu halálát követően, ami mozgásban tartott az a munka volt, tudtam, hogy fel kell kelni, ami néha gyötrelmesen nehéz volt, mint mentálisan, mint fizikailag, de ahogy hazaértem, mint amikor leereszt a lufi összementem. Ültem olykor az alig fénnyel pislákoló szobában és néztem ki a fejemből, csendben bámultam a falat órákon keresztül és próbáltam az elmúlt időszak történéseit megérteni.

Az identitás keresésem még progresszív. Ebben az átrendeződött térben még nem találom a helyem, van még dolgom ezzel. Hozzászoktam, hogy mindig négyen voltunk, így, hogy hárman lettünk megbillent a mérleg. Felborult az egyensúly (na, de erről írok még).

Véleményem szerint a gyászidőszak egy igen értékes tapasztalás. Mindenkiről és mindenről lehull a lepel. Ilyenkor mutatkozik meg igazán, hogy kik vesznek körül, barátok-e akiket annak gondoltál, kik azok, akik a háttérben húzódtak meg csendben, és kiderül, talán még olyanok is kedvelnek, együttéreznek veled, akikről nem is gondolnád.
Engem hagyott el barátom a gyászban, mert nem voltam kellőképpen figyelmes és empatikus. Hagyott magamra olyan, akinek csak addig volt fontos a kapcsolatunk, míg ő segítségre szorult és volt nem egy olyan, a szűk környezetemben, aki 19 hónap alatt egyszer sem! kérdezte meg, hogy vagyok…
Nem baj, nincs bennem harag. Egyszer biztosan mindenki állni fog ott ahol én voltam.
Tudom, hogy gyászolók mellett nehéz lenni. Nehéz megtalálni azokat a mondatokat, amiket ilyenkor jó szívvel ki lehet mondani. Szoktam mondani, hogy a vigasztalás az egy lehetetlen küldetés…

Az elmúlt években jó néhány embert kísértem gyászában. Hiszek abban, hogy nem véletlenül kerül hozzám, az, aki ott van. Érdekes volt megtapasztalni azt, hogy mikor Apu, egy novemberi vasárnap délután a szülinapom után két nappal elszenderült, pár nappal később, három nő jelentkezett be, mert meghalt az Apukájuk… Lehet mondani, együtt gyógyultunk, és volt, hogy együtt sírtunk.

Ennek a posztnak a megírásában, több szempont is vezérelt.
Ne feledjétek, hogy előbb vagy utóbb, de mindenkinek lesz vesztesége, szabad segítséget kérni, ha egyedül nem tudsz vele megbirkózni.

Szeretném ezúton is megköszönni az összes ügyfelemnek, akik ebben az időszakban velem dolgoztak, hogy megértéssel és empátiával fordultak felém. Ráadásul ebben az időszakban 4 csoportom is volt, ahol szintén helyt álltam.
Igyekeztem lelkiismeretesen és minden erőmmel, változatlan erőbedobással támogatni őket. Szerintem sikerült.

Többen kérdezték már meg tőlem, hogy egy gyász-és veszteségfeldolgozással foglakozó ember kér-e segítséget? Bizonyos szakaszokon igen, volt segítségem, de ez még a korábbi veszteségeim feldolgozásával is összefüggött.

Minden nagyképűség nélkül mondom, a következőket. Apám halála előtt azt gondoltam, hogy jó szakember vagyok. Ma már tudom is.
Ebben az elmúlt másfél évben a legnagyobb segítség én voltam saját magam. Érvényessé és igazzá vált minden, amit mondtam, amivel segítettem a hozzám érkezőket. A magam tanúja vagyok.

Zárásképpen, szeretném megosztani veletek, hogy hosszabb gondolkodás után úgy döntöttem, hogy a gyásszal kapcsolatos információk, témák, történetek, hamarosan egy másik oldalra költöznek. Persze nem elvágólagosan, hiszen itt ezen az oldalon is megjelenhetnek veszteséggel kapcsolatos gondolatok, hiszen dolgozom párokkal, és egy válás után is van bőven munka.

Itt a Vénuszdomb oldalán pedig marad minden más, olyan, amit fontosnak és informálisnak gondolok a munkám kapcsán.
Az Élet dolgai egy szakember szemüvegén keresztül.

2026.07.20

ULYSSES

Matt Damon-t láttam már jó néhány filmben, de úgy érzem most szerettem meg úgy igazán. Amikor szíved szerint a kebledre ölelnél valakit és sokáig maradnál ebben. Na, úgy. Nekem beért oda ahová kellett.

Christopher Nolan (zseni a fickó amúgy) rendezésében amit igen nagy várakozás előzött meg, Homérosz ókori eposzából gyúrt egy nagy ívű filmet. A nagyok úgy mondják, modern kori adaptáció...
De most nem is az a lényeg, és ez nem is film ajánló akar lenni mint máskor.

Az Odüsszeuszt megformáló Matt Damon-ra helyezném a fókuszom elsődlegesen. Ebben az epikus -fantasy- kalandfilmben vártam legkevésbé azt amit kaptam, (mondjuk ebben az esetben nem is vártam aztán tényleg semmit, abszolút értelemben véve befogadó voltam).

Matt alakítása azért volt számomra igen megkapó (kritikus úgy írja: nagyszabású), mert egyszerre volt képes megmutatni a határozott, erős hadvezér külső rétegei mellett, a belső érzékenységét, amiben ott voltak a vívódásai és félelmei. A felesége irányába tanúsított el nem múló szerelme és elköteleződése.
A rendíthetetlen harcos és az érzékeny férfi kettőssége... olyan finom mimikával, rezdülésekkel, testjátékkal bemutatva, mely számomra roppant üdítő és hiánypótló a mostani érában.

Mert mi van most? Van a gyenge és tehetetlen férfi, vagy az erős és ledomináló, a hangos és erőszakos, az állandóan csaholó de gyáva, meg az ilyen olyan... nem folytatom.
Annyira hiányoznak manapság az igazi ízig-vérig Férfiak akik kívül és belül is harmóniában vannak önmagukkal (leborulok a még fellelhető példányok előtt) valljuk be, ritkás a felhozatal.
Természetesen ez a "jelenlévőkre" nem vonatkozik. 😉

Gondolkodtam azon is, hogy vajon a szituáció amiben láttam a filmet mennyire lehetett befolyással a megélésemre.
Két férfi között ültem, balról a fiatal, next generation oszlopos tagja a fiam, jobbomon a már "korosodó"😄 apuka, a volt férjem.

Tudom még fokozni...ami még a nap pikantériája, hogy 31 évvel ezelőtt, ezen (akkor forró) júliusi napon volt az esküvőnk.

Azt hiszem, erre nyugodtan mondhatom, hogy abszolút filmszínház. 😅

Nem mondom, hogy menj és nézd meg a filmet, mert nem tudom, bírod e a három órát ülve, szereted-e Nolan stílusát, meg az ilyen típusú filmeket. De ha mégis hív, akkor jó szórakozást!

Ja, és még egy pillanat... nem szabad megfeledkeznünk Odüsszeusz feleségéről Anna Hathaway-ről és még jó néhány kollégáról, akik szintén ott voltak a szeren.👌🏼

THE END

A menopauzában az a jó, hogy adott hőmérsékletnél, amiért az elmúlt 45 évben nem vettél fel pulcsit, most felveszed mert fázol.

A menopauzában az a jó, hogy adott hőmérsékletnél, amiért az elmúlt 45 évben felvetted a pulcsit, most nem kell, mert meleged van.

A menopauza olyan mint egy kinder tojás. Minden napra más meglepetést tartogat. 😅

Amúgy minden ok. Nálatok...? 🫣

MIT JELENT A BIZTONSÁG?

Ahogy ma is, és már több alkalommal szembesülhettünk azzal a helyzettel (biztos lesz mégy ilyen), mikor a hírekben megjelenik, vagy közvetlenül tapasztaljuk, hogy lefagyott a facebook, ledobta láncait, ki-offolt a rendszer. Neked írhatom ezt, hiszen ha ezt olvasod, szinte biztos, hogy böngészed a Fb oldalait.
Eszembe ötlött két dolog, a valós és fals biztonságérzet. Ez egy nagyon fontos terület az élet mindennapjait tekintve és igen nagy a hatósugara, akkor is mikor nem is gondolnánk.
Most idézz fel egy olyan alkalmat, mikor áramszünet volt otthon… biztos te is jártál már úgy, hogy másra koncentráltál és közben odanyúltál, önkéntelenül csattogtattad a kapcsolót föl, s le mikor rájöttél, hogy felesleges. Akkor is „élted” az elektromos áram által nyújtott biztonságot, mikor épp nem is volt…

Azon morfondíroztam, hogy mi lenne velünk, ha hirtelen lekapcsolnának minket a szociális média felületekről. Biztos jönne a hű, meg a há, meg a mind meghalunk, bár szerintem ez a mostani generációnak nagyobb kihívás és trauma lenne, hiszen én már éltem akkor mikor még telefonunk sem volt, mégis felnőttünk valahogy. Mennyire ad biztonságot már maga csak a tudat, hogy körbe vagyunk véve, érintésre vannak az ismerősök, barátok, így semmi baj nem érhet minket. Bárhol, bármikor, bárkivel kapcsolódhatunk ha akarunk. Ez egy illúzió, másképp fogalmazva ez fals biztonságérzet.
Fontos észben tartani, hogy míg a valódi biztonságérzet belső stabilitásból fakad, addig a fals, külső tényezőkön alapszik. Valódi biztonságérzetünk abból ered, ha ismerjük a saját erőforrásainkat, képesek vagyunk megbízni a saját döntéseinkben (nem vagyok ráutalva, kiszolgáltatva másoknak) míg a hamis biztonságérzetet gyakran a külső státuszszimbólumok, vagy múlandó körülmények táplálják.
Nos, most fel kell tennem a kérdést neked, és kérlek, ne hamarkodd el a választ.

A Te biztonságérzeted milyen alapokon nyugszik?

A biztonságos „térrel” való kapcsolatunk már az anyaméhben kezdődik. Aztán gyerekként a szüleink mellett, felnőttként pedig a párkapcsolatainkban keressük ezt a számunkra minden téren kielégítő állapotot. Talán nem lesz meglepő, ha azt mondom, hogy eleinte ösztönösen, a tudattalanunk által vezérelve próbáljuk ezt megteremteni, amíg ez tudatossá nem válik felismeréseink által.
Mennyire van jelen a megszokás és monotónia a párkapcsolatodban? Hmm?
A megszokást is értelmezhetjük egy idő után biztonságként. Ez a hosszú kapcsolatok biztos halála..
Már nem teszünk erőfeszítést oda, ahol igencsak szükséges lenne. Tudod, a szerelem páfrány is kinyúvad, ha nem locsolgatod… nem kérdezzük meg a másikat, hogy van, mire vágyik, milyen gondolatok foglalkoztatják, nem mondjuk ki mit érzünk, mert azt a másiknak úgyis tudnia kell…vagy épp érezni. De vajon miből?

Szeretném kihangsúlyozni, hogy a megszokás sok esetben egy kényelmi zónát teremthet, amely látszólagos biztonságot ad, de ezzel párhuzamban csökkenti az odafigyelést és az erőfeszítést a kapcsolatokban. A valódi biztonságérzethez időnként tudatos figyelemre és gondoskodásra is szükség van.

Te biztonságban vagy azzal akivel élsz?

MEGHÍVÁS 🍹

Kivételesen most nem hívlak hanem jó szívvel küldelek. 😉
Itt van a nyár, mi lehetne jobb mint egy laza este vagy egy jó pohár valami gyöngyöző pohár testében? Mondjuk egy mozifilm?

Olivia Wilde-ot szerintem a Dr. House-ból ismerem és kedvelem is őt. Rendezett egy nagyon jópofa, mai témájú, ropogós, olyan karakter hangsúlyos filmet amiben ő az egyik szereplő Edward Norton (cool karakter) Penélope Cruz (túlfűtött terapeuta) Seth Rogen ( a fura pasi) mellett.
Hogyan hat egy hanyatlóban lévő párkapcsolatra ( hőmérséklet egy jégkockához hasonló) a szomszédban igen hangosan és gyakran szexelő pár élete? Milyen következményekkel jár, ha ők négyen egy vacsora meghívásnak köszönhetően egy lakásban összejönnek? Hogyan éled fel a kíváncsiság, hogyan kerülnek rövid idő alatt egy más állapotba, milyen vicces, néha kicsit béna helyzetek alakulnak, azt megtapasztalhatod, ha beülsz kukkolni a moziba.
A film szerintem nagyon jól megmutatja, természetesen ez a szereplők zseniális játékának köszönhető, hogy egy szunnyadó, akár eltemetett vágy külső ingerre hogyan ébred fel és szökken újra szárba. Milyen erővel bír egy mozdulat, egy szemkontaktus…
A furcsán induló estén, a sz*****is vágyak és fantáziák igen hamar teret foglalnak maguknak, jobban mint a szuflé meg a sonka😄.
Jó kis ritmusban, sok humorral megtűzdelve alakul az este…

A film egyik érdekessége, hogy Esther Perel, a Szeretkezés fogságban – A szexualitástól az erotikáig című mű szerzője volt a konzulens, aki egész munkásságával a hűség és az erotika feloldhatatlannak tűnő dilemmáira keresi a megoldást.

A film alatt nem csak azt a “teret” vizslathatjuk meg amit ennek a négy embernek a dinamikája mozgat, hanem magának a lakásnak is amiben a story zajlik.
Az este történetében a komikumtól a szívbemarkoló őszinteségig, a neurotikustól a felszabadult állapotig van minden.
Ebben a filmben nincsenek atomfizikusi magasságok, se Shakespeare-i mélységek. De nem is kell, pont azt adja amire egy laza nyári estén szükségünk lehet. Meg gondolkodni valót 😉

Ennek a filmnek a témája nagyon jó alap egy közös beszélgetésre, akinek van kedve ebben a formában megtekinteni (velem) szóljon és megszervezem, ahogy szoktuk.
Ezt a filmet erősen ajánlom férfiak számára is . 👨‍🦱

A FAROK KAPACITÁSA

URAIM!!! Uraim…🤔

Tudtátok, hogy a nem kielégítő alvás a tesztoszteron szint csökkenéséhez vezet ami pedig erekciós problémát okozhat? Nos, a friss kutatások alapján ha a férfiak tartósan napi öt óránál kevesebbet alszanak, akkor már két hét alatt is akár 15%-os tesztoszteronszint-csökkenést tapasztalhatnak.

Miért történik ez?🤔
Mert a tesztoszteron termelésének legnagyobb része mélyalvásban zajlik. Ha a mélyalvás rövid, töredezett vagy nem jutunk el a megfelelő ciklusokba, a hormontermelés egyszerűen nem indul be.
A minőségi alvás nem luxus! Hormonvédelem.

Tudtátok, hogy bizonyos érzelmek jelenléte nagyban befolyásolják a pénisz “kedélyállapotát”? 😳
Az alacsony érzelmi szinten való működés ilyenek a depresszió, szomorúság, unalom, gyász meggátolják a vágy kialakulását mely képes derékba törni a p*nisz bimbódzó karrierjét? A magas érzelmi szinten való működés amely a szorongás, düh, harag, félelem pedig letiltanak.

Mindig elmondom, ha csak nincs kimutatható egészségügyi probléma a háttérben, az erekciót nem a gatyában kell megoldani. Lehet masszírozgatni, olajozni, szép szavakkal bíztatni, furulyázni neki lelkesítően mint ahogy a kígyóbűvölő teszi keleten, hasztalan. 🐍
Ha a toronyban zavar van, akkor a felszállási engedélyt sem fogja kiadni senki.
🛩️
És még egy, nem elhanyagolható tény, és talán a legfontosabb. Érdemes lenne azon elgondolkodni, hogy Férfiként mit gondolsz magadról? Képesnek tartod magad arra, hogy legalább egy! nőt felszabadultan és örömből megajándékozz a gyönyörrel? Mert ha nem, akkor a világhódító hadjáratnak sincs itt az ideje.❗️

Hölgyeim, akinek belefér kérem ossza meg ezt a kis szösszenetet, hogy minél több érintetthez eljusson, hogy ne legyen pánik, mert van! és a megoldás néha sokkal egyszerűbb mint gondolnánk.
Nem beszélve arról, hogy talán az az örökzöld mondat is valóra válik, hogy szorgos népünk győzni fog!! 💪🏼

Előre pajtások! 😅

Szabadtéri élvezetek, jó társaságban a Vénuszdombon. Ki jön? 😎