Vénuszdomb

Nagyon különleges és egyedülálló  hangulatban indult a Vénuszdomb idei első piknikje. Nagyon színes volt, nem csak a tálon elterülő finomságok miatt, a hölgyek is rengeteg árnyalatot hoztak, illetve ne hagyjuk ki a nap legfontosabb eseményét sem, mely nem hagyta érintetlenül a csodaszép Városligetet a BL foci döntőt. Olyan volt a liget hangulata, mint eső után egy felbolydult hangyafészek. 🥳😎

Miközben sétáltam a Piknik kert felé, hol a tetőtől talpig felszerelt készenlétis rendőrök jöttek (meg kell hagyni igen jól néztek ki🤩) vagy épp a lovasrendőrök (szintúgy😍) és hát nem szabad kihagynom az ezer számban szembejövő (tesztoszteron felhő) Arsenal szurkolóit. Ritkán látni ennyi embert itt, főleg nem ennyi jókedvű hímneműt. 😜

Mi Nők - Beszélgettünk, figyeltünk, kérdeztünk. Magunktól és egymástól is.
Voltak ismerős és új arcok.
Jó kis társaság alakult meg, hasonló korúak verbuválódtunk össze, így sok dolgot nem kellett agyon magyarázni, nagyjából ebben az életszakaszban félszavakból is értjük egymást a megélés okán.

Komolyság, huncutság, felvállalás, bekérdezés… volt itt mindenféle dolog.

Megkérdezték tőlem a végén, hogy hogyan éreztem magam.

Nagyon jól, és azt is elmondom miért.
A négy órában míg ott voltunk, kb mindenkire ugyanannyi idő, figyelem és fény jutott. És ez így volt jó. 🙏💖

Kell egy közösség és néhány cinkos összekacsintás ahol kicsit “otthonosan” érezheted magad.

Köszönöm a hölgyeknek a részvételt és hogy jelenlétükkel emelték a program színvonalát! 🥰🥂🤗

Folyt.köv…

EGY ÁTLAGOS NAP…

Úgy gondolom, kellő alázattal és maximális figyelemmel kísérem az ügyfeleimet. (Bizakodom, hogy ezt ők is így gondolják😅) Amit csinálok, valójában nem munkának , hanem a hivatásomnak tekintem. Egy folyamatban biztosan többször elmondom, (hiszen vannak akik meg is kérdezik) mindig viszek el valamit a beszélgetéseinkből. Egy gondolat, egy érzés, kérdés, ami még ott motoszkál a fejemben akár napok múlva is. 🤔

Nem akarom hosszú lére ereszteni, mondom mi a lényeg ami miatt most írok. Szeretném kihangosítani, hogy mennyire hálás vagyok azért, hogy milyen ügyfeleim vannak. Ma egy olyan napon vagyok túl, amikor ezt úgy éreztem, hogy meg kell tennem.

Köszönöm a visszajelzéseket, a korai vagy késői felismeréseket és azt, hogy ezt megosztjátok velem. 🙏

Köszönöm, hogy időről időre olyanoktól is kapok híreket, akik már elhagyták az anyahajót. Köszönöm, hogy gondoltok rám akkor is mikor épp nem találkozunk. 💓

Köszönöm, hogy nem csak a bánatot, hanem az örömöt és a sikert is megosztjátok velem. 🙉🍋😍

A továbbiakban meg köszönöm mindenkinek, hogy kerestek és kapcsolódtok hozzám, hogy eljöttök programokra, előadásokra, workshopokra.
De legfőképpen azt, hogy az elmúlt vérzivataros időszakban itt voltatok és kitartottatok mellettem. ❤️‍🩹

Egy telefon, egy üzenet, egy email. Apró, ámbár sokat jelentő dolgok. ❣️

Jobb ember lettem általatok is.🤗

Szóval csak annyit szeretnék mondani, hogy HÁLA és KÖSZÖNET. 🙏
Az apró emberi gesztusok teszik jobbá és elviselhetőbbé ezt a világot.
Tegyetek ma jót ti is valakivel! 😍

Szombaton meg gyertek a Ligetbe örömködni.☀️🥂😉🍓🌳

Mai szösz 2026/5

Melyik ajtón menjek be? 😅

Azon gondolkodtam, miközben ezt néztem, hogy vajon a magyar férfiak mennyire vannak képben azzal, hogy a nőgyógyászati rendelőben vizsgálat gyanánt egy nővel “egzakte moa” mi történik? 🤔
Akik már szülők, vagy lombikoznak eggyel beljebb vannak ismeret anyagban. ✅

Kinek mi a tapasztalata? 😊

Wafaef 4.6K likes, 31 comments. "When the husband first came into contact with gynecological examinations "

Mai szösz 2026/4

Itthon vagyok. Inga módjára mozgom a lakásban, hol ide, hol oda lengedezem. Ruhákat hajtogatok, azután szépen a szekrény polcaira lavírozom őket. Lejárt a mosógép, úgyhogy ideje kiteregetni.
Kis bugyiban, meg egy oversize pulcsiban vagyok felvonulóban, és itthon persze, no bra – éljen a szabadság! 😅 Meg legfőképp a kényelem. 🤩 Szóval nagy lendülettel ténykedem, mikor eszembe jut, hogy már vagy fél órája készülök, hogy némi felesleges folyadék állománytól szabadítsam meg magam.
Ilyen ez a brain fog, néha még magamról is megfeledkezem.😁

Lehuppanok a wc deszkára, gondolataim valamely más dimenzióban futkorásznak. Ránézek a kezemre véres. Forgatom jobbra, balra, nem látok semmi okot rá, mikor ránézek a combomra és észreveszek egy 10 centis hosszú karcolást ami vérzik. Ahha, már értem.
Miközben klotyó papírral törölgetem a lábam, elgondolkodom…
Vajon hányszor történik meg az életben velünk, hogy a felszínen vagy a mélyben, de megsebződünk, mert nem „védtük” magunkat vagy nem figyeltünk igazán?
Néha a kis karcolások is, igen mély nyomokat hagyhatnak maguk után.

Nektek van ilyen?🤔🙄

AZ ANYÁK NAPJA ÜNNEP 🌷
(Szemelvények)

Azt hiszem, olyan hatéves forma lehettem, amikor az „anyasággal” kapcsolatos, legtisztább és legkonkrétabb érzéseim megjelentek. Az öcsém akkor kábé másfél éves volt, kint játszottunk a kertben és én már akkor is jó (vagy ki tudja😅) tyúkanyó módjára terelgettem őt, mint ahogy a kiscsibéket szokták. (Bár erről neki, lehet teljesen más emlékei vannak🤭😂.) Még ennyi idő után is beleborzongok, hogy milyen erősen él bennem az az érzés, mikor fejben kimondtam, hogy ha majd felnőtt leszek, nekem tuti lesz két gyerekem, az egyik fiú, a másik lány. Semmi kétely nem volt bennem, és ez olyan biztos, ahogy most itt ülök. Mert szerintem ez egy ultra jó dolog. 🥰

Aztán eltelt röpke 23 év és láss csodát, belenyalhattam a legédesebb fagyiba, megszületett a kislányom. 🙏♥️
Végre Anya lettem. Akkor már nagyon vágytam erre az érzésre és nem csak én, hanem a férjem is. Mondtam is neki korábban, hogy akkor teremtsünk teret a gyermekünk érkezéséhez, amikor benne ugyanolyan erős a vágy, mint bennem, hogy szülők legyünk.
Szerencsére vagy mindegy minek hívjuk…, én sosem voltam az az aggodalmaskodó szülő, nem féltem kézbe venni, megfürdetni, nem paráztam attól, hogy ha beteg lett, mert ma már biztosan tudom és amiért büszke is vagyok magamra, hogy mertem és tudtam a legzsigeribb, ösztönös megérzéseimre hallgatni. Ez adta úgy gondolom a legnagyobb biztonságot nekem.

Bíztam abban a csodában (ezúton köszönöm Apukának is🙏), ami Anyává tett. A természet úgy rendelte és engedte, hogy befogadhattam és meg is szülhettem őket. Ez egy őrült nagy transzformáció a nő életében. Tele tapasztalással és tanulással. Én, jobb emberré váltam általuk.
Harmincnégy évesen megszületett a csodaszép kisfiam is, és hát így vált valóra egy gyerekkori álmom. Egy lány meg egy fiú. Bevégeztetett. 🙏

Egy pillanatig sem szeretnék kihagyni egy nagyon fontos momentumot, mely a két születés közé datálódik. Egy harmadikat. Fontos megemlékeznem erről, mert Ő is a családrendszerünk része. A lányom három éves volt, mikor megszületett az első fiam. Korán érkezett és nem maradhatott sokáig. Úgy érzem, hogy a gyermekem halála és az ehhez kapcsolódó élményem adta életem egyik legmélyebb és legerősebb tanítását. Tudod, ez olyan pofon, mikor a fal adja a másikat. 😔

Ezek az élmények is az anyasághoz tartoznak. Nem kicsit, nagyon. Hiszen tudjuk mindannyian, kik ezt gyakoroljuk, hogy ez a szerep, nem kizárólag egy szirupos, csillámpónis Hollywood-i történet. Időnként tüskékkel és szilánkokkal van meghintve.

Talán azért is az a munkám ami, mert a sajátomon kívül érdekel mások sorsa, életútja, megküzdése. Így nem tudom és nem is akarom kihagyni a következő gondolatot. Ezen a napon, mindig gondolok azokra a Nőkre, akiknek nem lehet, vagy nem lehetett gyermekük. Ahogy a korábbi években már írtam erről, hiszek abban, hogy az anyai minőség ott van mélyen minden nőben. Ha nem saját gyerekbe, akkor valami másba ezt az energiát bele lehet forgatni. Más módon is ki lehet teljesedni, számtalan példa van erre. Ezen úton járóknak kívánok derűt, kreativitást és elfogadást.🤗

Mikor látom és tapasztalom, hogy mennyien fektetnek végtelen energiát abba, hogy anyává válhassanak, még inkább HÁLÁs vagyok azért, hogy ez nekem megadatott. 🙏 Minden egyes nap.
Az a fajta szeretet ami anyát és gyermeket köt össze, szerintem szavakkal nem leírható. Mondjuk, ha nagyon akarnám, megpróbálhatnám, de nem akarom, inkább itt tartom a testemben az érzést. 💗

Egy napon már nem leszek ott a gyerekeim mögött, hogy segítsek, mikor döntést kell hozniuk, vagy egy problémát kell megoldaniuk. Ezért igyekeztem megmutatni és megtanítani, hogy mi a szeretet, hogyan szeressenek, hogyan építi a szeretet és az odafigyelés a magabiztosságot és az önbizalmat.
Ez befolyással van arra, hogyan gondolkodjanak, oldjanak meg problémát, hogyan dolgozzanak és hogyan álljanak ki magukért. Nem, csak azért mert szükségük van erre, hanem hogy egy teljes, boldog és kiegyensúlyozott életet élhessenek.
Csak reménykedem benne, hogy van olyan, amit jól csináltam… 🫣

Az Anyák napja nem csak az én anyaságomról szól, hiszen közben gyerek is vagyok (szerencsére).
Itt vannak mögöttem a sorban, Anyukám, nagymamám, dédi meg a többiek…
Köszönöm, hogy volt mit tovább adnom és azt is hogy itt vagyok ezen a planétán.
Nélkülük ez nem sikerülhetett volna. Nagyon hálás vagyok.

Csodás Anyák Napját mindenkinek! ♥️♥️♥️

HELLO, HELLO 😊

Hamarosan újra tartok előadást, de ehhez, szeretnék némi információt begyűjteni tőletek, kedves Vénuszdomb követők, mert valóban nagyon érdekel a véleményetek.
Legfőképpen azokhoz szólok, akik tervezik, vagy épp benne vannak, illetve az önismeretei útjuk bizonyos szakaszához kérték már szakember segítségét. 🙂 (Nagyjából mindenkihez)
MI ALAPJÁN VÁLASZTASZ?
Köszönöm, hogy őszinte véleményeddel és hozzászólásoddal segítesz.

1. Számít-e, hogy a szakember valóban "szakember" legyen? Tartozzon-e valamely szakmai közösséghez? Ahol van etikai kódex, vagy valamilyen keretrendszer.

2. Milyen paraméterek alapján választasz? Mi az ami fontos számodra? (ajánlás, szimpátia, kor, megdolgozottság, önazonosság, nem...stb.)

3. Fontos-e az élettapasztalat, a hitelesség, megbízhatóság és az általa képviselt értékek?

4. Lényeges-e, hogy a segítőd folyamatosan tanuljon és szakmailag fejlődjön? (itt nem kizárólag a könyvtárba járásra gondolok)

5. Fontos az empátia, az őszinteség, a tisztességes kommunikáció, az értő figyelem?

6. Szempont -e a megközelíthetőség és a környezet amibe érkezel?

7. Van-e olyan dolog amitől különösen tartasz, tartottál?

Bármi ami még fontos neked... 😊

ÁPRILIS A SZE*UÁLIS VISSZAÉLÉS ÉS ERŐSZAK ELLENI KÜZDELEM HÓNAPJA

Tudtad?

Ha a statisztikai adatokat nézzük, amelyek visszaélésről, zaklatásról vagy konkrét erőszakról szólnak igen magas számokkal fogunk találkozni, mely végtelenül lehangoló, sőt elkeserítő is egyben. De ami ennél még rosszabb, a valóságban ezek a számok még magasabbak, hiszen tudjuk, hogy az áldozatok sok esetben nem merik elmondani, hogy mi történt velük.

Férfiaknak, Nőknek, egyaránt fontos szerepe van abban, hogy végre társadalmi szinten alap legyen, hogy nem azt hibáztatjuk, akit bántottak. Érzékenyíteni és edukálni kell a társadalmat, hogy erről egy teljesen más narratíva szülessen meg az emberekben.

Az Európai parlament most a napokban szavazta meg azt a határozatot, amely szerint az EU-s tagállamoknak egy egységes, beleegyezésen alapuló definiciót kell elfogadniuk a nemi erőszak kapcsán. Ez azt jelenti, hogy "csak az igen jelent igent" elvet fogják alkalmazni és bármilyen nemi aktus, amelyhez nincs kifejezett, egyértelmű és önkéntes beleegyezés, nemi erőszaknak minősül.
Ez egy fontos lépés afelé, hogy az EU egységesebben és hatékonyabban kezelje a beleegyezés nélküli erőszak kérdését.

2026-ban még mindig a nők elleni sze*uális erőszak az egyik legjelentősebb nemek közötti egyenlőségi probléma. Ha őszinte akarok lenni, nem tudom hihetek-e abban, hogy ez valaha változni fog.

Az EU üzenete világos, minden tagállamnak feladata a nők védelme és, hogy egyértelmű jogszabályokkal kell lépni az áldozatok védelmében. Mondhatom ezt úgy is, ez egy erős jelzés a társadalom felé, hogy a beleegyezésnek központi szerepet kell kapnia a nemek közötti egyenlőség erősítésében és a nők jogainak védelmében.

Nos, majd meglátjuk, hogy ez a valóságban hogyan fog működni mind társadalmi mind jogalkotói szempontból.
Ideje lenne már kigyógyulni abból a narratívából, hogy azért erőszakoltak meg valakit, mert mini szoknya volt rajta... és sajnos ebben a narratívában a nők sem kivételek.

Nagyon érdekelne, hogy erről nektek mi a véleményetek? Nemtől függetlenül.

A széleskörű edukációt ezzel kapcsolatban már ma megkezdhetjük, ha pártolod és örvendetesnek tartod ezt a hírt, és nem okoz különösebb szorongást számodra, oszd meg, hátha másoknak is informális amiről írtam. Köszönöm.

Jöhetnek a kommentek...

Mai szösz 2026/3

Kora délután van, bent vagyok az irodában, gondoltam kiszaladok a bosira a Frei-be egy kávéért.
Felkapom a kabátom, és magamhoz képest is puha, de határozott léptekkel megyek az utcán. Még a gondolataimba vagyok burkolózva, ami az előző ülés kapcsán maradt bennem. Ez kicsit ilyen szórakozott professzor állapot, mikor a szembejövő ismerősöket is az utolsó pillanatban ismerem fel.
Figyelmem a két lépéssel előttem haladó, egy fejjel kisebb és kb.negyven kilós hölgyre terelődik. Feltűnik, hogy ugyanabban a tempóban és lépésben haladunk. Full egyszerre lépünk. Mondhatni összhang van. Először ez nem is tudatos, inkább valami ösztönös megfigyelés. Jónéhány méter együtt haladás után észreveszem, hogy hátra tekintget. Olyan vagyok, mint egy árnyék. Nem előzöm meg, nem lassítok. Valószínű ez teszi őt bizonytalanná. Érzem, amit érez, egyre többször kémlel hátra, de annyira nem, hogy az arcunk egymásfelé forduljon.
Kicsit meghúzva a lépéseimet és utolérve őt megszólítom. (Amúgy fogalmam sincs honnan jött ez a bátorság, nem szoktam embereket az utcán zaklatni.)
-Ne haragudj a zavarásért, megengeded, hogy kérdezzek valami furcsát?
Annyira meglepődik, hogy csak zavartan bólogat és közben aházik.
–Volt már olyan az életedben, hogy fizikailag bántalmaztak? Döbbent csend. Ha több ideje lett volna gondolkodni, lehet nem válaszol.
-Hááát, igen. – mondja elnyújtva és közben lehet arra gondolt, hogy ez a nő olvas a gondolataimban?
De te ezt miből gondoltad?- kérdezi
-Láttam, ahogy mentél. Bárki, aki egyszer megérezte, milyen a biztonságérzetet elveszíteni az kb. így viselkedik az utcán, mikor érzi jönnek mögötte. Követik. Erre a gyomor összeugrik.
Ez a biztonságérzet nagyon törékeny. Ha egyszer szilánkosra törte ezt valaki, a nyomai zsigerileg ott maradnak benned.
Akik ezt átélték érzik. És mi ezt tudjuk.

Búcsút intünk egymásnak, mondom, ne haragudjon, hogy így leszólítottam. Nem haragszik, csak lesokkolódott azon, amit mondtam.
Vigyázz magadra, mondom. A sarkon elindul az ellenkező irányba. Még kétszer cinkosan hátra pillant és bátortalanul int a kezével. Már érti, hogy egy ligában játszunk.
Egy újabb bizonyossága mára, vannak láthatatlan szálak, melyek összekötnek minket. Időn, téren és helytől függetlenül.