Kertkalandok

Poloskás
Ahogy legutóbb írtam, kíváncsian vártam, milyen poloska-helyzet fogad majd három hét távollét után a budakalászi kertben. Nos, megkaptam a választ: egészen siralmas, ugyanakkor nem teljesen menthetetlen.
Ami már biztos, hogy a saját mentális egészségem érdekében (és családoméban is) jövőre más stratégiát kell választanom. Kezdve azzal, hogy ha itt csak én eszem a paradicsomot, akkor (bármilyen csábító is, hogy minden fajtát kipróbáljak, és ha van 20 fajtám, elég csak mindenikből kettő a hatalmas mennyiséghez) 15 tőnél többet semmiképp ne ültessek. 40 tövet (ez a redukált szám a tavalyi 50+-hoz képest) képtelenség manuálisan poloska-mentesen tartani. A napi több óra káromkodva szedegetés pedig minden, csak nem kikapcsoló és idegnyugtató kertészkedés. Nem tudom, mit gondolhatnak a szomszédok, amikor hangosan emlegetem a poloskák könnyűvérű édesanyját.

Tavalyelőtt július végén, augusztus elején kezdődött az invázió, és az volt életem első találkozása az afrikai vándorpoloskával, mivel Csíkszeredában nálam még nem jelent meg. Tavaly már június végén megérkeztek, viszont később nem voltak annyian. Idén kifejezetten örültem, hogy egész júliusban tartható volt a front, napi 20 példányt szedtem össze, ami egész kevésnek mondható. Aztán, amikor már nem voltam itt, láttam a különböző kertes bejegyzésekből: elkezdődött! Mint a Gyűrűk Urában a förtelmes ork hordák támadása: sokan vannak, gusztustalanok, végeláthatatlanul özönlenek és szinte reménytelennek tűnik az ellenük folytatott harc. A jelenleg beérett vagy érőben lévő termés esetében fele-fele arányban vannak a jó vagy befőzve még használható és az egyenesen komposztra kerülő paradicsomok. Megkezdtem a harcot: gyűjtöm a poloskákat egy levágott és önmagába fordított vizes flakonba, szedem és dolgozom fel a használható termést és dobom a komposztra a rosszat.

A paradicsomon kívül az idén egyébként szépre megnőtt és nemsokára szedhető kukorica lett a poloskák másik kedvence, arra még nem jutott időm, hogy arról is elkezdjem leszedni. Pedig távollétemben is történt némi szedegetés és NeemAzalos permetezés, de kevésnek bizonyult. Sajnos az egyetlen megoldás a napi szintű, órákig tartó szedegetés és a heti neem olajos permetezés. Az elmúlt évek tapasztalata alapján két intenzív hét után lehet eredményt elérni. Most megpróbálom bevetni a termésvédő zsákocskákat is. Egyelőre van két bevásárló zsákom.

A labodán, az amaránthon és a körömvirágon is rengeteg a poloska, pár ezek egyébként is csalinövényként vannak jelen, csak éppen nem mentesítik a többit.

Az uborkákból sikerült elég sokat túlérlelni, úgyhogy sajnos azok is mennek a komposztba. Arra jutottam még, hogy ezután csak örmény uborkát ültetek, mert a többi 80%-ban keserű lesz a nagy melegben, locsolás ide vagy oda. A paprikák viszonylag rendben vannak, nincs rajtuk sok termés, de az legalább nő és kevésbé bántja a poloska.
A bokorbab termése teljesen megállt a növekedésben, kicsi maradt és kemény.
Az édesburgonya zöldje nő, remélhetőleg a gumói is. Ez biztonságban van a poloskától.
A sláger továbbra is a cékla, azt egyelőre nem támadja semmi, ahogy a murkot sem. A gyógynövényes ágyás szépen zöldell.
Sajnos eső hiányában a körték teljesen megálltak a fejlődésben és az ízük olyan, mintha homokot rágna az ember.

A betakarított és megmentett termésből tegnap három üveg paradicsomszószt és fűszeres cukkini krémet főztem, melyek azóta száraz dunsztban várakoznak. Az uborka többletből pedig nyers uborkaleves készült.
Bízom benne, hogy augusztus végéig sikerül visszaszerezni a kontrollt a rovarszám felett, jövőre pedig muszáj rendeznünk a sorainkat ebben a csatában, mert ilyen körülmények között semmi másról nem szól a nap a poloska elleni harcon kívül.

" az alapvető probléma, hogy elveszítettük a kapcsolatot a távoli múltunkkal és a távoli jövőnkkel. Jelenleg egyetlen dimenzió létezik: a jelen és a közeli jövő."
Azt hiszem, ez a kijelentés egyszerre írja le a probléma okát és a következményét is. Egyszerre szakítottunk bizonyos, jól működő múltbéli gyakorlatokkal (mert hát előre megyünk, nem hátra 🙃), illetve vesztettük el a pillanatnyi (lehet, hogy ez egy-két emberöltőt jelent) lemondás és önkorlátozás képességét az utódaink számára élhetőbb távoli jövő érdekében. Amíg a pillanatnyi igények kielégítése (újabb és újabb fölösleges akciós vackok vásárlása, a megveszem, mert megtetszik, elutazom, mert megtehetem, illetve a "nekem jár" hozzáállás) elsőbbrendű marad, mint a magunkon való túllátás, addig nem sok remény van. Persze, attól, hogy valamit nem szerzek meg, még másnap nem lesz több víz a tájban, sokkal inkább a teljes gondolkodásmód megváltoztatásán van a hangsúly, amellyel mindannyian küzdünk valamilyen szinten.
Ugyanígy a jelenben ragadás következmény is, hiszen a pillanatnyi vészhelyzetben nehéz a tűzoltó megoldások helyett a hosszú távúakra is gondolni.

„Példátlan pusztulást láttam” – így van esélyünk a hőség és a kiszáradás ellen | Válasz Online „Példátlan pusztulást láttam” – így van esélyünk a hőség és a kiszáradás ellen Borbás Barna | 2026.08.17. | Podcast Olyan kihívások előtt vagyunk, amilyenekre a magyar társadalom mérsékelten van felkészülve – mondja a klíma- és vízhelyzetről szóló adásunkban Rácz...

Július végén hazaérkezve kellemes meglepetésként ért, hogy a teljes hónapban tartó, szinte mindennapi esők hatására (és mivel a szüleim is ügyesen locsoltak a fóliasátorban) milyen mosolygós, egészséges kert fogadott. Ez különösen felüdítő látvány a magyarországi aszályhelyzet mellett.
A paradicsomok kacsolásával, kötözésével kezdtem, közben a termés is beindult rajtuk, valamivel hamarabb, mint máskor. Mivel júliusban egyáltalán nem volt meleg, ez inkább annak köszönhető, hogy május végén már apró terméses, de legalább virágzó palántákat ültettem el. Előbb az apróbbak, de aztán már a nagy termésű fajták is érni kezdtek, az idei rekorder 40 dkg-os, 5 éve volt egy 70 dkg-os paradicsomom. A komposzttal is kerültek ki magok, így van néhány váratlan tő is. Mivel mind folytontermő paradicsomokról van szó, amelyek, ha az ősz nem jönne, a világ végéig, de legalább 4-10 méteresre nőnének, ezért most, augusztus közepén visszavágtam őket. Az apró fajtáknál csak a csúcshajtást vágtam le, a legfelső virágokat még meghagytam, hiszen van esély rá, hogy másfél hónap alatt abból még termés érjen. A nagy fajtáknál viszont az egészen apró terméses hajtásokat is levágtam, hogy a növény a többi nagy termés érlelésére koncentrálhasson.

Az földön elterülő örmény (más néven banán) uborkát felkötöztem, kapott jó sok vizet, úgyhogy azon is beindult a termés, most már 1-2 naponta folyamatosan lehet róla szedni néhány uborkát. Itt idén ültettem először paprikát, de nagyon nem akar teremni. A három tőből egyet szitára rágtak az apró szürke csigák. Sajnos megjelentek a nagy spanyolcsigák is, de egyelőre csak a rohadó almákon láttam őket. A másik paprikán volt egy termés, de abba meg valami lyukat rágott, inkább kidobtam, a harmadikon pedig még mindig csak virágok és egészen apró terméskezdemények vannak, nem valószínű, hogy bármi beérik rajta a fagyokig.

A palántaként ültetett hagymát benőtte a körömvirág, most kiszabadítottam. Azért lett belőle néhány marék kisebb vöröshagyma.

A cékla itt is nagyon gyorsan és nagyra megnőtt, már ki is szedtem, 4 kg és 5 nagy befőttesüveg ecetes cékla lett belőle.
Két tő cukkinim van, azok is szépen teremnek.

A hátsó ágyásba a klasszikus "három nővér" triót ültettem: bab, kukorica és sütőtök nő itt. Csíkszeredában először ültettem kukoricát, de emlékszem, hogy Mama is termesztett régebb, és kiskoromban szeptemberben többször ettünk a házi termésből. Igen, itt nem nyári étel a főtt kukorica, ha a sajátját eszi az ember. Megjelentek a szimpatikus kis csövek, elég biztatóan néz ki, remélhetőleg pár hét-egy hónap múlva szedhető lesz. A babból nagyon kevés kelt ki, de az a néhány mostanra mégis befutotta a karókat, és ahhoz képest, hogy tényleg alig tíz szem csírázott ki, mégis rengeteg termés van rajta. Az elültetett sütőtök magokból is három tök növény maradt meg, egyelőre egy nagy és két pici terméssel.

Nagy örömmel fedeztem fel, hogy az öt éve a Hargitáról hozott erdei mogyoróbokrom most először kezdett teremni. :)

A gyümölcsök kevésbé voltak az esős idő nyertesei, bár nagyra nőttek, de elég vízízű vagy savanyú lett a málna és ribizli is. A szeder viszont még ezután színesedik, abból finom volt az a pár szem, amit megkóstoltam.

Az almafákon rengeteg a termés, viszont elég aprók. Mondjuk megoldja a ritkítást, mert hullik magától.

Ezek után kíváncsi leszek, Budakalászon milyen állapot uralkodik az újabb 40 fokos napok után, amelyeket ismét teljes mértékben sikerült megúsznom. Vizet kaptak a növények, de valószínűleg intenzív poloskaszedegető két hét következik, hogy mentsem, amit lehet. Bár állítólag most leginkább a kukoricán buliznak a paradicsom helyett, úgyhogy csalinövényként jól funkcionál, más kérdés, hogy mi is szerettünk volna enni belőle. :D

Fotók helyett ezúttal egy videós helyzetjelentést hoztam a budakalászi kertből. A felvétel még július 25-én, közel 10 napja készült, vagyis a mostani, újabb hőhullám előtt, ami elől - valljuk be - haza is menekültam Csíkszeredába, rábízva a kertet a Fennvalóra, az öntözőrendszerre és a férjemre. Ez azt jelenti, hogy valószínűleg, amint megvettem a vonatjegyem, a kártevők máris élvezettel csettintettek, indulhat a buli: a napi poloska-bogarászás, szigorú átvizsgálás és termés-simogatás most egy időre szünetel. Ilyenkor mindig izgulok, hogy mi fogad, mire visszaérek, de egyrészt - csíkszeredaiként- nagyon elmegy az életkedvem a hőségtől, amikor nem tudok ugyanúgy fel-alá szaladgálni a kertben, mint máskor, másrészt a csíki kertnek is hiányoztam már. Minden nap eszembe jut, hogy klímamenekült lettem, és leszünk még így sokan és sokszor a közeljövőben. A csíki 8-10 fokos hajnalok és a nappali 31-32 fokos nappali maximumok (árnyékban) össze sem hasonlíthatók a 42 fokkal. Más kérdés, hogy május közepéig és szeptember végétől már fagy, sehol nem lehet tökélese minden. 😅
Visszatérve, most éppen jó állapotban volt még minden Kalászon, pirosodni kezdtek a paradicsomok, betakarítottam 12 kg céklát, egyre több lett az örmény uborka. Nagyon sokat segít a mulcs, a mulcs alatti csepegtető öntözés (kútvízzel, amíg ki nem fogy, ha ez bekövetkezne, akkor vége a dalnak), a jó vízmegtartó képességű, komposztos ültetőközeg, a sűrű ültetés és az Amazonos (Bacillus Mojavensis) permetezés. Biokertész körökben évek óta sokat emlegetjük ezeket a módszereket, és most vizsgáznak igazán. A többi pedig a videóban alább. :)

Júliusi kert - Budakalász Körbetekintés a kalászi kertben, még épp az augusztus eleji hőség e...

Íme egy egyszerű mángold főzelék recept kölessel. Ez a növény a kert dísze lehet a guszta, színes szárával, viszont mivel mi annyira nem rajongunk a mángold ízéért, idén nem ültettem újra, csak a felmagzott tavalyi mángoldot hagytam meg az ágyást árnyékolni egy darabig.
A videó szintén a Felelős Gasztrohősöknek készült tavaly.

Mángold főzelék Készítsünk mángold főzeléket kölessel!

Tíz napja értünk vissza Budakalászra, és nagyon kíváncsi voltam, milyen állapotban fogad majd a kert. Természetesen két hét alatt szinte minden alaposan megnőtt az ágyásokban, és sem kiszáradás, sem nagy káosz nem uralkodott el. A négy ágyást csepegtető öntözőrendszerrel locsoljuk a kútról, ami hatalmas könnyebbség és előrelépés az előző két évhez képest, mióta itt is kertészkedem. Mondjuk évente egy-egy ágyással bővült is a beültetett terület. Igazából egészen meglepő, hogy ez még csak a harmadik év, sokkal többnek érzem, valószínűleg a sok ráfordított munka miatt. :D A csepegtető két órán keresztül minden második nap locsolja hol az első kettő + kis fűszeres ágyást, hol a hátsót. Csepegtető nyílásonként óránként 2 liter, azaz egy alkalommal 4 liter víz jut ki, egy nyílás kb. 30x30-as területet fed le.
Szerencsére a kútból nem fogyott ki a víz és az időzítő berendezések sem mondták fel a szolgálatot, így az egyébként szinte teljesen elszáradt kertben zöld oázisokként virítottak az ágyások. A növények nem csak túléltek, ahogy általában locsolás mellett szoktak, hanem szépen fejlődtek is, hiszen a komposzt, amibe kerültek, és a viszonylag vastag mulcsréteg helyben is tartotta a nedvességet. A fáinkkal sincs baj egyelőre, az elmúlt két évben ültetetteket locsoljuk, de a nagyobbakra már nem lenne kapacitás, és rengeteg vizet kellene ellocsolni ahhoz, hogy lejusson egy több évtizedes fa gyökeréhez. Sajnos így a körtén nem igazán nőnek a termések, pedig rengeteg lenne.
Tegnap este egyébként jó nagy esőt kaptunk, megtelt a hordó, de tartok tőle, hogy ez volt A Júliusi Eső, ahogy korábban júniusban is talán egyszer esett még a májusi több napos óta.
Egyedül a borsó száradt el, mire jöttünk, vagy inkább beérett, azóta a kifejtett, jól beáztatott szemeket visszaültettem, ma reggelre (hála az esőnek) elkezdtek kibújni. Szintén a borsó felszabadult helyére cékla és néhány örmény dinnye került, ha már van futtató állvány.
Érkezéskor sok nagy cukkini fogadott, úgyhogy azóta kapott a szomszéd, ettünk már lecsót, cukkinis pizzát, cukkinis zabfasírtot és lesz még belőle kakaós csiga, közben már érik az utánpótlás. A paradicsomok még teljesen zöldek és sajnos néhányat megtámadott a gyapottok bagolylepke hernyója, ami ellen ma még permetezni fogok, persze csak bio szert használva. Ha minden jól megy, augusztusra így is lesz már termés, viszont a virágok egy része megsült a júniusi 42 fokban. Én is megsültem volna, ha itt vagyok, az biztos.
Az előző évekhez képest idén eddig jóval kevesebb az afrikai vándorpoloska, helyette állítólag földibolha invázió van országszerte. Ezt szerencsére eddig nem tapasztaltam. Ezek a kártevők sokszor akkor lepik el tömegesen a kiskerteket, amikor betakarítják a szántóföldi monokultúrás növényeket, amelyeken jól elszaporodnak (például a repcét), és a rovarok más harapnivaló (vagy szívogatnivaló) után néznek.
A paprikák közül eddig az egyetlen vásárolt palántáról ettünk két termést, a saját nevelésűeken még kisebbek, de legalább már megjelentek. Azt hiszem, a paprika palántákat nyugodtan elkezdhetem nevelni már februárban, akkor korábban érni kezdenek. Uborkából is volt már pár termés, szépen felfutottak a támrendszerre.
A télen megfagyott és halottnak hitt fügebokor június elejére kihajtott tőről, bár így idén nem lesz rajta termés.
Lett egy tavalyról a földben maradt óriási fokhagymám is, illetve egy olyan virágom, amit furcsa levelű luffaként ültettem el, aztán odébb tettem, amikor láttam, hogy ez inkább napraforgóra hasonlít, bár talán napraforgónak sem napraforgó.
A tavaly első évesként még csak sanyargó kasvirágok idén már szépen virágoznak.
Céklából jó sok lesz, a nagyobbakat már július végén elkezdem kihúzni és ecetesen eltenni, aztán még több körben ősz végéig.
A kukorica már nagyobb, mint amekkorára tavaly nyár végéig nőtt, ennyit tesz a megfelelő(bb, mert ez nem teljesen komposztos, de azzal feljavított) talaj és a kiegyensúlyozott öntözés.
Az édesburgonya lombja most már kezd nagyobbra nőni, július utolsó hetében pedig vízmegvonásban részesül majd, hogy a gumóképződésre koncentráljon.
Néha az epren is megjelenik egy-egy termés csemege gyanánt, a július közepén learatott gyógynövények visszanőttek, közeledik az újabb betakarítás.
Egyelőre minden szépen alakul, bár folyamatosan figyelni kell, hogy támad-e valamilyen gomba vagy rovar. Sajnos elmondható, hogy öntözés nélkül teljesen le is mondhatnánk itt a kertészkedésről, a csepegtető nélkül meg gyakorlatilag hetente 6-7 órát a locsolással tölthetnék. A megfelelő talajjavítás, állandó és vastag mulcsolás és esővízgyűjtés alap kell legyen, ahogy az árnyékoló fásítás is, mindaddig, amíg van víz a kútban.

Idén is rengeteg bazsalikomom termett, amelyet a paradicsomok mellé ültettem. Először júliusban szoktam visszavágni, majd augusztus végén. Ilyenkor pesztót készítek belőle, a sok olajat tartalmazó, befőttes üvegben eltett változat helyett fagyasztva, kevesebb olajjal. Ezt a tavalyi videót a Felelős Gasztrohős alapítványnak készítettem, ebben tökmagot használtam a pesztóhoz, idén kesuval készítettem.

Bazsalikom pesztó A rengeteg házi bazsalikomból minden évben pesztót készítek. A nagy...

A csíkszeredai és budakalászi (azaz székelyföldi és magyarországi) időjárásban mostanában elképesztő különbségek mutatkoznak. Míg az előbbi térségben szinte kivétel nélkül minden nap esik az eső (mondjuk mellette Csíkban elég hűvös is van nyárhoz képest, egyik reggel 5 fokra hűlt az idő), Magyarországon az eddigi évek aszályát próbálja túllicitálni az időjárás. Szerencsére a Budakalászon megdőlt 42 fokos, június végi melegrekordot sikerült pont Csíkszeredában átvészelnünk, de a kertet sajnos nem tudtuk magunkkal vinni hűsölni. Ezekről a várhatóan egyre drasztikusabb változásokról nézegethetünk elrettentő, a CADI indexet (Climate-Driven Agricultural Decline Index) megjelenítő térképeket egy barcelonai kutatóintézet eredményei alapján: a jelenleg termelt élelmiszernövények mennyi termést hoznak majd a következő 75 évben.
https://cadi.econai.org/ssp585_relative.html
Magyarország területén 10-25%-os terméscsökkenés vetíthető előre, ami a jelenlegi állapotokhoz képest még nem is tűnik olyan szörnyű predikciónak. Mindeközben a Kárpátok zölden virítanak, tehát ott akár jelentős termésnövekedésre is számítani lehet. Minden esetre én (mások számára már-már bosszantóan) örültem és örülök az otthoni esős időnek, és bárcsak legalább egy kicsi Kalászra is jutna.
Június végén és július elején a csíkszeredai kertet igyekeztem kicsit gatyába rázni. Az évelőkön megjelentek a termések, málnából ismét rengeteg lett, a szeder viszonylag későn virágzott és kevesebb is lesz rajta, mint a tavalyi rekord termés. Idén először a néhány éve ültetett josta bokron is több lett néhány szemnél. A meggy nagyobb része megfagyott virágzáskor május elején, de kevéske azért lett. A fóliasátorban és kint is megjelentek a termések a paradicsomon, az apróbbakból talán már július végén lehet enni. Az elültetett rengeteg uborkamagból kikelt palánták közül három élte túl a masszív csigatámadást. A paprikák elkezdtek virágozni. A palántáról ültetett céklák és cukkinis is egész szépen megnőttek. Tavaly ezeket hiába ültettem magról, apró korukban mindent lelegeltek a csigák. A sütőtök ígéretesen nő, a kukorica várható termése kérdéses, bár annak idején a nagyszüleimnek volt néhány cső házi kukoricájuk. Én először próbálkozom vele itt, ha már volt magom a magbörzéről. A karóspaszuly viszont nagyon gyengén kelt ki, még annyi sem lesz, amennyi ültetni elég lenne jövőre. Természetesen a legjobb termés idén is a magát vető körömvirágból van, gyakorlatilag közte kell helyet készíteni a többi növénynek, de ez nem baj, mert addig is takarja a talajt és rengeteg körömvirágkrém készülhet belőle.

Sok családi esemény miatt csend volt itt az elmúlt hónapban, de mindez a növényeket és a nyarat nem állította meg. Budakalászon június közepére szépen beérett a borsó, ilyen jó termésem még sosem volt, hála - valószínűleg - a csepegtető öntözőrendszernek és a tiszta komposztba való ültetésnek, hiszen másban nem történt változás, még a vetőmag is ugyanaz a csomag volt, amit az előző pár évben használtam. Kb. 2,3 kg kifejtett termést takarítottam be, és még legalább egy kiló lett volna, de az már megszáradva várt, mikor július elején visszaértem. Beáztatás után azt újra elültettem, egy próbát megér, bár nem fűzök hozzá sok reményt ebben a meleg és száraz időben, hisz a borsó inkább tavaszi zöldség. Betakarítottam az első adag gyógynövényt is, feltöltöttem a készleteket. Szépen nőtt a paradicsom, cékla, murok, paprika, uborka, cukkini is, bár még akkor nem volt érett termés. Idén először a hároméves májvarózsám is egész nagyra nőtt és szépen virágzott. A nagy, tökszerű leveleivel, lándzsás szárával nem a legszebb virág, de mégis a régi falusi porták vagy kúriák árnyas, nyári udvarait és délutáni békéjét juttatja eszembe, ezért szeretem.