Életközép - válság helyett lehetőség

Petra a 20-as évei közepén járt. Eddig ő volt a legfiatalabb, aki eljött hozzám. Érte már pár csalódás a munkahelyén és a magánéletében egyaránt, az önértékelése pedig a bányászbéka sejhaja alatt volt elásva. Azért érkezett, hogy megtalálja, mit is akar, kikutassa, merre vigyen az útja.
Ahogyan mondta: „Fiatal vagyok, előttem az élet, én meg itt toporgok. Elnézem anyámékat, akik kínlódnak, és képtelenek bármin is változtatni, ezért aztán egyre keserűbbek. Marják egymást, az egyikük a munkájába menekül, a másik a barátnőinek siránkozik. Én 50 évesen nem akarok azzal szembesülni, hogy mi mindent csinálhattam volna, hova juthattam volna, ha a sarkamra állok, ha bátrabb vagyok.”

Elmeséltem neki, hogy én pont olyanokkal dolgozom, akik abban hisznek, hogy negyven- és ötvenpluszosan újra előttük áll az élet, mert még nincs későn irányt váltani. Sőt, most jött el igazán ennek az ideje.
Most jött el az ő idejük.

Petra azt mondta, ő is ilyen akar majd lenni. Erre „gyakorol” most :-)

Hogyan lesz a válságból lehetőség?

Erről beszélgetünk ma este -Csikós Andrea változáskísérővel.
Lesz szó változásokról, változtatásról, és elmeséljük, mi hogy voltunk-vagyunk a saját életünk közepén.
Tartsatok velünk!

Coachként azt vallom, hogy nincs fejlődés, változás anélkül, hogy valamit másként ne csinálnánk, mint az eddigiekben. Kétségtelen, hogy ez az út néhol félelmetes, kényelmetlen, és nem is könnyű. Ezért jó, hogy ha melletted áll valaki, aki segít, ha bizonytalan vagy, ha épp nem találod a megoldást, vagy csak megvitatnád valakivel a történéseket.
Amikor megérkeznek Nálad az életközepi fordulópont kérdései, és azt érzed, el kell indulnod megkeresni a válaszaidat, abban én tudok segíteni Neked.
Most viszont én indulok felfedező útra, hogy fejlődhessek. Azért fogok most dolgozni az elkövetkező 30 napban, hogy a tudásomat, tapasztalatomat a lehető legprofibban és a tőlem telhető legélvezetesebb stílusban tudjam átadni Neked itt, az online felületeken is.
Ehhez vannak profi kísérőim nekem is: Andi, a , és a
csapata.

Izgalommal várom a tanulást, majd pedig az eredményt, ami remélem, Neked is tetszeni fog majd 🙂 Kövesd az oldalamat itt és az Instagramon, és ha tetszik, és hasznos, oszd meg másokkal is.

Hát vágjunk bele 💪

Menekülsz, amerre látsz?
Avagy a macska és a forró kása esete

Egyszer eljön annak az ideje, amikor a hétköznapok csak úgy működnek, nem kell hozzá különösebb erőfeszítés. Megy minden magától, jól bejáratott sémák szerint zajlik az élet már egy ideje. Nincsenek nagyobb tervek, hiszen mindegyiket megvalósítottad / megvalósítottátok már. A lelkedben viszont nincs nyugalom, mert azt érzed, mégsem kerek valami. És valld be magadnak, tökéletesen tisztában vagy azzal, mi nem stimmel.
De most nem foglalkozol vele, mert nem teheted, máshova kell koncentrálnod.
Kerülgeted a témát, mint macska a forró kását. És mindig találsz valami mást, ami most SOKKAL FONTOSABB.
Elkezdesz egy valami újat tanulni. Érdekel, jól vizsgázol, napról napra profibbá válsz. Vagy beleveted magad a sportba, és kezdesz egyre jobb és jobb lenni. Már nem csak hobbi szinten űzöd, hanem versenyekre is jársz.
Új sikerek, új társaság, új élmények. Legalább van, ahol feltöltődsz, amit vársz nap mint nap.
Csak éppen azzal az életterülettel, amivel kapcsolatban a langyos vízben ücsörögsz, csak azzal nem foglalkozol. Minden mással, de azzal nem. Pedig az a víz már nem langyos, hanem kezd egyre hidegebb és kényelmetlenebb lenni.
De hát nem érsz rá most azzal törődni, mert annyi MÁS dolgod van.

Hadd kérjek Tőled valamit.
Egy röpke pillanatban kérdezd meg magadtól: Ha továbbra is ezt a minden mást fogom csinálni, és ugyanebben fogok élni még 10 év múlva is, mennyire leszek hálás a mai énemnek azért, amit most teszek?

És ha most összeszorult a gyomrod, netalán gombóc keletkezett a torkodban a kérdésre, esetleg azt válaszoltad magadnak, hogy sok minden leszel, de hálás bizony nem, akkor itt az ideje végre IGAZÁN szembenézni a dolgaiddal.

Szeretnél ehhez további kérdéseket, tisztázó beszélgetéseket?
Várlak szeretettel!

Hornyák Anita
Life és business coach
készségfejlesztő tréner
06-30-9304245
[email protected]



Kép: Pexels / cottonbro

Advent negyedik hétvégéjén az utolsó gyertya a szeretetet jelképezi.
Ezért hoztam most Nektek egy rövid mesét ma estére a szeretetről.

Volt egyszer réges-régen egy sziget, ahol az emberi érzések és tulajdonságok éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás, a Gazdagság és még sok más, így a Szeretet is. Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget el fog süllyedni, ezért nekik el kell hajózniuk. Valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet. Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni. Mielőtt a sziget teljesen elsüllyedt volna, a Szeretet elkezdett segítségért fohászkodni.
Ekkor a Gazdagság egy luxushajón úszott el mellette. A Szeretet megkérdezte:
- Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?
– Nem, nem tudlak! - felelt a Gazdagság - A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már hely a számodra.
Ezután a Büszkeség közeledett egy csodaszép hajóval a Szeretet felé, így őt is kérlelni kezdte: – Büszkeség, kérlek! El tudnál vinni engem is?
– Nem, Szeretet, nem tudlak elvinni. A hajómon minden tökéletes, te esetleg árthatnál ennek.
Így hát a Szeretet nagyot sóhajtott, de akkor meglátta a Bánatot. Így őt is megkérte:
– Bánat, kérlek, vigyél magaddal!
– Ó, Szeretet – mondta a Bánat – ha tudnád, én mennyire szomorú vagyok… Most egyedül kell maradnom a hajómon.
A Szeretet lemondóan elfordult, ám ekkor megpillantotta a Vidámságot közeledni. Odaszaladt hát ismét a parthoz, és kiabálva kérlelni kezdte. De a Vidámság gyorsan elhajózott a Szeretet mellett, mert annyira elégedett és olyan boldog volt, hogy észre sem vette őt, meg sem hallotta a kérését.
A Szeretet teljesen magára maradt. Ám ekkor hirtelen megszólalt egy hang:
– Gyere, Szeretet, én elviszlek téged.
A Szeretet látta, hogy egy öregember szólt hozzá. Annyira hálás és boldog lett, hogy elfelejtette megkérdezni az öregember nevét, és ez csak akkor jutott eszébe, amikor már újra biztonságban volt, ám megkérdezni tőle már nem tudta, mert alig értek partot, az öreg máris tovahajózott.
A Szeretet úgy érezte, sokkal tartozik neki, ezért felkereste a Tudást, és kíváncsian kérdezte tőle:
– Tudás, meg tudod mondani nekem, ki volt a segítségemre?
– Az Idő volt. – felelte a Tudás.
– Az Idő? - kérdezett vissza a Szeretet - Vajon miért segített rajtam az Idő?
A Tudás ezt válaszolta:
– Azért, mert csak az Idő érti meg, hogy milyen fontos lesz a világban, az emberek életében a Szeretet.



kép: Heike Baerbel / Pixabay

„Hát ez jó kérdés… Én ezt így még soha nem gondoltam végig.”

Előbb-utóbb (de általában előbb) elhangzik ez a mondat azoktól, akikkel elkezdünk együtt dolgozni. Hiszen pontosan ez a közös munka egyik sarokköve: olyan meglátásokra, nézőpontokra, összefüggésekre bukkanni, amik azelőtt nem kerültek napvilágra. Ennek az lesz az eredménye, hogy az eddig megszokott, kipróbált gondolkodási sémák helyett újakat lehet kiötleni, amiből friss koncepció és új tervek születnek .

Ezért van az, hogy a velem való együttműködés során leginkább kérdéseket kapsz. Olyan módszerekkel dolgozom, ami elősegíti a másképpen gondolkodást, és kimozdít abból a bizonyos komfortzónából. Megtapasztalod, mi is az a „lépjünk egy kicsit hátrébb” és a „nézzük meg a dolgot több oldalról”, és a probléma helyett a lehetséges megoldásokra koncentrálunk.
Szóval ha elég már a mókuskerékből, hogy mindig ugyanazokat a köröket futod, akkor gyere és beszélgessünk.



kép: Pixabay

Szent ég, hát mit keresek én itt?

Te is fogtad már a fejedet elkeseredettségedben (ha máshogy nem, hát gondolatban) és tetted fel magadnak a kérdést, hogy de tényleg, hát mit keresek én itt? Ezek között az emberek között, ebben a szituációban, ezen a helyen?
Amikor rájöttél, hogy ez és ott hihetetlenül nem az, mint amit te akartál és elképzeltél.

Mit teszel ilyenkor?

Felállsz, ott hagysz csapot-papot? Szó nélkül lelépsz vagy döngő léptekkel, nyomatékosítva hogy eleged van, elviharzol? Aztán lesz, ahogy lesz.

Egy hang nélkül, belül sóhajjal kísérve konstatálod, hogy már megint gyalázatosan érzed magad, és emésztődsz még napokig, majd minden folyik tovább ugyanabban a mederben, mint eddig?

Elgondolkodsz, hogy mit szeretnél, mi lenne jó és azt hogyan lehetne kivitelezni, megváltoztatni a helyzetet? Ezt megbeszéled az érintettekkel? És ha működik, akkor hurrá, ha pedig nem, akkor veszed a kalapodat?

Ha szíved szerint a harmadik megoldást választanád, de eddig ez még nem ment sem magánéletben, sem a munkádban, beszéljük át a lehetőségeidet.



kép: Alexas_Photos / Pixabay