Ruttkay Szilvia gondolatébresztői

Van úgy veled is, hogy valami nagyon zavar. Egy bizonyos sarok a lakásban, vagy egy tulajdonságod, megszokásod? És már tudod, hogy ez az a valami, ami annyi kellemetlen érzést okoz. És már azt is tudod, hogy ezen változtatni szeretnél. Nem azt érzed már, hogy „jó volna változtatni”, nem azt hogy „hát kéne változtatni, igen…” hanem azt, hogy már tényleg változtatni AKARSZ rajta.
És mégse történik igazán előrelépés.
Lehet, hogy neki futottál már százszor… de valahogy előbb-utóbb minden visszarendeződik úgy és oda, ahol volt…
Ismerős?
Nos igen, sajnos nekem is az. Vannak nekem is az életemben területek, ahol még nincs minden úgy mint szeretném.

Viszont! Van mindenre megoldás, ebben biztos vagyok.
Ez az egyik legmélyebb hitem és meggyőződésem. Életfilozófiám, ha úgy tetszik.

Ha tehát van megoldás, akkor már csak egy dolog maradt hátra: Máshol vagy máshogy kell keresni.
Ha elhagytad a lakáskulcsod, akkor nem nyugszol meg addig, amíg meg nem találod. Nem törődsz bele egy napnyi keresés után se, igaz? Maximum félbe hagyod, mert muszáj mással is foglalkozni, mert belefáradtál, de nem adod fel. Holnap újra kezded. Tiszta fejjel még egyszer neki futsz.
Ez az erős akaratod, makacs kitartásod akkor tud meglenni, ha őszintén hiszel abban, hogy a dolog, amit keresel létezik. És nem azon agyalsz, hogy képes vagy-e rá, csak mész és tolod, mert másképp nem lehet, csak úgy, hogy megtalálod.
És nem számít, hogy te találod-e meg, vagy valaki segít keresni. Nem csinálsz belőle becsület-kérdést és nem is szégyelled felvállalni. Ha valóban meg akarod találni, akkor biztos, hogy szólsz mindenkinek, keresse veled együtt.
Abból sem csinálsz ügyet, hogy 3x megnézed ott, ahol már kerested. És abból sem csinálsz ügyet, hogy olyan helyen keresd, ahol szerinted (büszke egód szerint) semmi keresni valója.
Meg akarod találni, mert nagyon kell neked, és tudod, hogy létezik.
Semmi más nem fontos csak a valódi célod. Ez az igazi fókuszáltság.
És mivel egybevág minden: hited / meggyőződésed, vágyad, akaratod és alázatosságod… létre is fog jönni a csoda. Meg lesz, amit keresel.

Ugyanez a helyzet azzal, ha valahol kupi van, ha valamit nem tudsz úgy csinálni, mint ahogy igazán szeretnéd. Hinned kell benne, hogy lehet máshogy. Vágynod kell szíved mélyéről más állapotra, mint ami van. Akarnod kell igazán, makacs módon, de nem büszke rátartisággal, hanem jó értelemben vett mindenre elszánt módon; más helyen kereséssel, más módon való kereséssel, megfelelő emberek bevonásával.

Ha így teszel előbb-utóbb meg fogod találni az okát a kupi saroknak is. Igen gyakran kellemetlen megszokásaidnak teljesen más az oka, mint amit elsőre gondolsz, vagy amin kényelmes lenne változtatni. De lehet javítani mindenen. Mindenre van megoldás.
A lényeg, hogy legyél hajlandó keresni. Legyél hajlandó társakat bevonni. Ha túl büszke vagy lehajolni és benézni az asztal alá, vagy szégyellsz szólni másoknak is, hogy elvesztettél valamit… akkor még sokáig fogsz szenvedni a hiánytól, vagy a zavaró kupitól. Pedig van megoldás mindig.

Gondolkozz el ezen. És cselekedj másként ma, mint tegnap tetted. Változtass a módszereden, az eredményed is biztosan más lesz.
Drukkolok neked és itt vagyok, hogy más szempontból is együtt kereshessük azt, ami neked fontos. 😊

M**d megélni a dühödet és más "negatív" érzelmeket is!
A legtöbb testi betegség és lelki teher oka az, hogy a negatívnak bélyegzett érzelmeket nem élik meg megfelelően az emberek.
Ezek az érzések, mint például a düh, a harag vagy az elkeseredettség általában negatívnak lettek bélyegezve, aminek van alapja, de ettől még ez nem azt jelenti, hogy ha megjelennek bennünk, akkor azt igyekezni kellene elnyomni. Nincs miért szégyenkezni, vagy bűntudatot érezni! A helyzet az, hogy ezek ugyanannyira természetesen megjelenő érzések, mint az öröm, izgatottság, vagy a hála. Fontos tehát megtanulni ugyanannyira természetesen kezelni őket.
Ez az első amit fontos tudatosítani: különböző helyzetekben feljönnek, és nincs ezzel semmi gond. Attól még szeretheted a szüleid/gyermekeid, barátaid, hogy érzel dühöt egy-egy közös szituációban. Az érzés önmagában nem rossz és téged se tesz rossz emberré! Ezt roppantul fontos tudatosítani és ha kell százszor is ismételni.

Akkor válik negatív hatásúvá az érzelem, ha rosszul kezeljük azt. Eltüntetni, ami már megjelent, nem lehet. Az elnyomással rendszerint csak annyit érünk el, hogy nagyobbat robban egyszer, amikor az a bizonyos utolsó csepp megérkezik.
Mit lehet tenni? Hogy lehet jól megélni?

Úgy hogy nem irányítod. Érzed, hogy dühös vagy és figyeled ezt. Nem aggatod rá ezt senkire és nem irányítod senki ellen. Csak éld át, hogy most düh van benned.
Figyeld hogy ez az érzés mire sarkall.
És vedd észre, hogy gyakran nagyon pozitív valamit lezárni, valamit elengedni végre, amit eddig elhagyni áldozat hozatalnak éreztél volna. A düh segíthet löketet adni, hogy új irányokat vegyen az életed és végre ne ragadj tovább valami olyan helyen és olyan kapcsolatokban, ami ugyan ismerős, nosztalgikus, de már nem szolgál téged. Éld át az érzést és figyelj. Lehet valami másra sarkall. Figyeld meg mi az és ne irányítsd mások ellen. Olyan ez mint a nap tüze. Ha szétárad mindenfelé akkor nagy változást hoz: kiég magától ami nem bírja és megnő az amit éltet. Ha viszont irányítod a napsugarát egy lencsével, akkor az már túl erőssé válik. Figyeld tehát a felmerülő érzéseket és tanulhatsz általa magadról.

Veled is van úgy, hogy nem mersz költeni bizonyos dolgokra, amik nagyon megtetsznek?
Mert rögtön lebeszéled magad, és harcolsz belül; "áhh, de ez hülyeség" meg... "más fontosabb" stb....

Ne agyalj! Csak tedd meg! Vagy vedd meg!

Komolyan. Ha azt érzed neked ez kell, és boldogságot okozna valahányszor rá néznél, vagy eszedbe jutna.... akkor ne sajnáld rá az időd és energiád.

És javaslom, hogy senkit se kérdezz meg róla, vállad fel, hogy neked ez tényleg kell. Azért ne kérdezz senkit, mert mindenkinek más a nézőpontja. Máshol tart az életében, más életszakasz, más prioritások. Egy anyukának nem azok fontosak, mint egy tininek, és egy idősödő embernek megint más számít.
Akármit szeretnél, az a TE vágyad. ❗️😊
Neked az nem hülyeség, neked az fontos.
Szóval mások véleményére nem érdemes adni.

Figyelmeztetés: azt tedd meg, vagy vedd meg, ami valódi örömöt okoz. Onnan tudod mi a valódi, hogy az hosszútávú, és nem egy gombóc fagyi, ami jól esett ugyan, de elfogy és nem emlékszel rá 5 hét múlva. Kivétel persze, ha bakancslistás városodban egy nagyon híres cukrászdában vagy... ugye értesz? 😉

De miért fontosak ezek az apróságok? Nos azért mert erősítik a kapcsolatot a saját belsőddel. Segítenek felvállalni magad, megmutatni magad, segítenek az apróságok, hogy rájöjj idővel arra, hogy mit szeretnél igazán a nagy dolgok terén.
Plusz azzal, hogy ha megteszed/megveszed az apróságot és emlékezetedbe idézed újra és újra, hogy igen megtetted, akkor erősítik az egészséges önmagadba vetett hitedet és ráadásul még egyre inkább büszke is leszel magadra.

Kész főnyeremény. 🤩

Érezted már úgy, hogy még nem vagy kész a feladatra, a nagy kihívásra ami előtt állsz? Hogy még egy kis időt kérnél, mert még valamit meg kéne előtte tanulni és tapasztalni és az is jó lenne, ha már birtokolnád ezt vagy azt....? 😱😫

Azt olvastam, mindenki előbb-utóbb átéli azt, hogy annyira izgul, hogy már indulás előtt bedobná a törölközőt. Csak nem mindenki mondja ki / mutatja meg a világnak azt, ami belül kavarog ott és akkor. Van aki utólag se vallja be. Van akik visszaemlékezéseik során már nevetve elmondják, de akkor és ott "tartották magukat". Szóval igen, azok a bizonyos "nagy emberek" is kétségek között vannak sokszor és szívük szerint, ha lehetne kérnének még egy kis időt a felkészülésre.

Hiszed vagy sem a legtöbben általában nem érzik magukat felkészülve a kihívásra, ami előtt állnak.
De az a jó, ha inkább elfogadják azt és neki indulnak.

Egy vizsga is tipikusan ilyen; tanultam, készültem, de nem tudhatom mi vár a teremben, jó hangulatban lesz-e a vizsgáztató, milyen tételt húzok stb. Nem tud az ember mindig minden részletet kontrollálni, de nem is kell.

Egy munkahelyváltás, vagy magasabb pozíció megpályázása szintén ilyen: nem tudom, hogy bírni fogom-e, vagy hogy milyenek lesznek a kollégák. De nem is kell mindent előre tudni.

Mi kell akkor? Hogyan lehet a sikert jobban garantálni magunknak? 🤔
Egy egyszerűnek tűnő, de azért nem olyan könnyű módszer képes teljesen átírni az adott helyzet megélését számunkra és így a jövő alakulását is. Ez pedig az, hogy képesek vagyunk lelkileg és szellemileg hátralépni egyet és nem annyira mélyen azonosulni az aktuális élethelyzetünkkel.

Ha hátrébb tudsz lépni, akkor új nézőpontot kapsz. Hirtelen nem csak az adott pillanat fog létezni, hanem megnyílik az idő tere is. És így rájöhetsz, hogy ami ma éltebevágónak tűnik, az könnyen lehet, hogy 10 év múlva apróságnak számít majd csak. (Őszintén hány olyan vizsga volt ami előtt aggódtunk... aztán igazából mai napi életünkre már nincs is kihatása.)

Ezzel az új tágabb nézőponttal az ember képessé válik arra, hogy végiggondolja, 10 év múlva mi fog számítani neki abból, ami ma történik. És ez hozhat egyfajta megnyugvást. Ami azért rendkívül fontos, mert a kreativitásunk nyugodt állapotban képes csak működni. Idegesen, görcsölve semmi se fog eszünkbe jutni, és a kézenfekvő segítséget se fogjuk társainktól kérni. Pedig segítőkész, jólelkű emberek mindenütt vannak. 🥰

Emlékezz rá, ha következőleg valami nagyon fontosnak tűnő dolog előtt állsz, hogy senki se tud tökéletesen felkészülni rá, senki se tud minden részletet kontrollálni. ❗
De nem is kell, mert ha a saját lelkiállapotod felett van hatalmad, képes vagy lazábban, nyugodtabban hozzáállni, akkor már nyert ügyed van. Egy kedvesen mosolygó arcot minden vizsgabiztos és főnök és kolléga szívesebben lát, mint egy feszültet, nem? 😉

Nem tudom mikor és hol lett menő, sőt tudatosan követendő példa önmagunk megerőszakolása árán fogcsikorgatva megcsinálni bármit… de rengeteg baj forrása napjainkban annyi biztos.
Sokkal jobb, ha valóban kedvvel csinálod a feladataid.

Lehet kedvetlenül, önsanyargatva végig szenvedve feladatokat elvégezni? Igen lehet.
Lehet az önkínzást észre se venni és egyhangúan, kedvetlenül élni? Igen, lehet.
Lehet eredményeket, mások által sikernek titulált dolgokat elérni? (Tipikusan például: díjak, pénzjuzalmak és bármi hasonló, kívülről látványos.) Igen, lehet.

De mi ezzel a baj? Hát eredményesek vagyunk ezzel a módszerrel, nem?! 🤔
Nos… kinek az eredményeit érjük el igazából?
Mert ha nincs kedvem ahhoz amit csinálok, akkor biztosan mondhatom, hogy enyém az az eredmény, amit elérek vele? Biztos hogy tudok majd neki úgy igazán örülni? (és nem csak annak örvendezni, hogy “háh… végre ez is letudva, ez is meg van”)
A nagy baj az, hogy ezzel a módszerrel el veszítjük a kapcsolatot saját magunkkal és sokáig szenvedünk, és egy idő után már el se hisszük, hogy lehet ezt másképp. ❗️

Pedig lehet. Minden helyzetben meg lehet találni hogyan lenne kedvem, ahhoz amit muszáj elvégezni. Meg lehet találni mitől lenne élvezetes nekem. És a hétköznapi kötelezettségek közben is végig lehet jól érezni magam, önazonosan, nyugodtnak lenni. 😊

Sőt! Mondok egy merészet: ha először a kedved találod meg, azt is mondhatnám jó kedvet teremtesz magadnak, akkor repülsz és a feladatok is könnyedén, szinte maguktól oldódnak meg. Nincs ólom súly, csak szárnyalás. 🚀

Igen, lehetséges!

De biztosan tudod miről írok. Biztosan volt már ilyen élményed, emlékezz vissza. 😉

Keresd a kedved először tehát. Az elején lehet többet kell keresni, nem lesz meg olyan egyszerűen, de biztosan meg lesz. És aztán már egyre könnyebben megtalálod.

Keresd, mert ez a varázsköved, ami képes a legnehezebb dolgokat is könnyedé tenni. 💫
Mindenkinek más varázslat kell hozzá, hogy beinduljon és ragyogjon, de mindenkinek működik. 😉

"Fogadd el!" - a legtöbb embernek azt hiszem ettől az egy kis rövid mondattól kezd tikkelni a szeme. 😅
Megértem. Néha én is jobban szeretnék hangosan káromkodni és dühösen csapodni, aztán tehetetlenségem tudatában sírni, mintsem elfogadni. Nem lehet mindig mindent elfogadni és nem is kell.
Viszont ❗️
Ha a saját gyengeségeinket, hibáinkat, hiányosságainkat át akarjuk formálni erősséggé... akkor ez az első lépés a változáshoz.
Teljesen paradoxon, tudom, de mégis igaz.
Rengeteg energiát ölhetsz abba, hogy a gyenge pontokat erősítsd, és rengeteg gyakorlás és idő múlva lesz is eredménye. Közepesre fel tudod húzni azt, ami kevés volt addig.
De ha ehelyett azt mondod: "oké ez van, ilyen vagyok, és akkor mi van?!" hirtelen nagyot fordul a világ és rájöhetsz, hogy bizony lehet erősséged is ez a tulajdonság. 😎
Na de akkor most ezt így hogy...?! Beszéljen a megtörtént eset, az jobban érthető:
Egyik ügyfelem attól szenvedett, hogy a főnökei nem nagyon értékelik erőfeszítéseit, munkáját. Ennek nyilván sok tényezője lehet, de az egyik ami kibukott az volt, hogy ő bár rengeteg dolgot intéz el azonnal, amint megkapta a feladatot, de mivel tényleg sok munka jön egy időben, és így nem tud mindent azonnal elintézni, ezért néhány feladatára akkor eszmél újra, amikor a főnök rákérdez, hogyan áll vele. Tehát hiába teljesít erőn felül, negatív élményei vannak inkább, hogy megint valamit elfelejtett és nem haladt vele, olyan mintha a főnökei direkt csak ezeket keresnék és észre se vennék azt a rengeteg dolgot, amit megcsinált addig.
Hosszas beszélgetés után kiderült, a probléma egyik lehetséges gyökere az, hogy azért próbál elintézni azonnal mindent, mert fél hogy elfelejti.
Ez tehát a gyengesége, amit szégyell és amit próbál kompenzálni és eltakargatni.

Azt javasoltam a fenti (teljesen ellentmondásosnak tűnő logika alapján), hogy vállalja fel, hogy ő bizony elfelejt dolgokat.
Mi az eredmény? Ha munkaidő után valami még történt vagy eszébe jutott, akkor arról e-mailt írt rögtön, és beleírta hogy azért most írja, munkaidő után, mert tart tőle, hogy holnap napközben már nem fog eszébe jutni. Ezzel a vezetők kaptak egy indirekt jelzést, hogy ő olyankor is dolgozik, amikor nem várható el tőle. A másik eredménye pedig az lett, hogy kérvényezte és bevezették, azt hogy rendszeresen egyeztessenek a feladatairól a főnökkel. Ezen alkalmakkor nagyon fontos, hogy a listája tartalmazta az elkészült munkákat is. Amikről bár tényleg csak egy szó esett, de az pont elég volt a vezetői dicsérethez. Fél év múlva pedig nem csak elégedettebb volt a munkahelyén, de fizetés emelést is adtak neki.

Na... remélem érted, hogy néha megéri elfogadni. 😉😁

Ez a fenti történet coaching megközelítése és eredménye. Elfogadjuk, hogy most ebből tudunk főzni és nem azon ügyeskedünk, hogy kipótoljuk azt amit nem lehet. És lám. Ízletes lett a vacsora.
A fenti történetet természetsen mélyebben is lehetne vizsgálni, és más sikerekhez is el lehetne jutni, de az már pszichológia.

Írd meg a te sikereid! Kíváncsi vagyok rá, milyen gyengeséget sikerült pozitívvá tenned. Drukkolok! 🤞
És itt vagyok, ha több támogatást szeretnél. 🙂

Gondolkoztál már azon, hogy miért vagy annyira fáradt munkaidő végére? Hogy mi lehet az oka annak, hogy délután már nincs kedved a saját ügyeid, házkörüli dolgaid intézni, hanem csak legszívesebben hevernél és nézni valamit? 🤔
Rengeteg oka lehet, és itt most ismeretlenül biztosat nem tudok írni nyilván, de az egyik gyakori okozója a fenti tüneteknek az, hogy túlzottan is feladatorientáltan élsz.
Az alapvetően nagyon jó, ha az embernek vannak listái az elvégzendő feladatokról, és pontosan tudja mit akar ezekből egy adott idő alatt elvégezni. De az már nagyon nem jó, ha csak ezeket akarja vég nélkül aprítani, ráadásul kellően gyorsan, hogy megfelelő legyen a haladás üteme.
Ez hosszú távon egyre növekvő szorongáshoz (sose érek a végére) és a sikerélmények megélésének hiánya miatt kiégéshez, fásultsághoz vezet. ☝️
És ezt nem csak szakirodalomban olvastam, hanem át is éltem.
De szerencsére ezeket a rossz megszokásokat is át lehet írni, és az ellenszer egyszerűbb mint gondolnánk. Annyi a dolgunk csak kezdetben, hogy tegyük élvezetessé a feladatok elvégzését! Például hallgass zenét közben, vagy tarts szünetet, amikor csak látsz egy pici lehetőséget is rá.
Például nekem ma rengeteget kellet fénymásolnom reggel és úgy intéztem, hogy a kávém is ott legyen a közeli asztalon. Amíg a gép adagolta magának a másolandó lapokat, addig én meg a finom cappuchino ízére koncentráltam. 😎
Ilyen egyszerű; keresd a lehetőséget minden apróságra, ami jó érzéssel tölt el. Szép lassan megtanulsz majd egyre nagyobb szüneteket tartani bűntudat nélkül. És a szabadidőd is tartalmasan ki fogod tudni élvezni. 😊
Ha úgy érzed aktuális ez a téma számodra, keress bátran! 😉

Hosszú hétvége van! Remélem nem úgy nézel rá, mint jó lehetőség hogy sok otthoni feladatot elvégez... 🤨
Függetlenül attól, hogy halloween mániás vagy-e mint én, vagy se... van egy hosszabbított hétvége, amit nagyon érdemes teljes szívvel jól megélni.
Ez tölt fel, a szabadidő, a szórakozás, a pihenés.
Ez ad energiát a szürke hétköznapokra. ☝️
Ha vannak is ebben a hétvégében kötelező teendőid... próbálj ezeknek minél rövidebb időkeretet adni és többet annak, hogy valóban élvezd a szabadidőd. 😊
Ne kihasználni akard az időd, ne akarj belőle otthoni teendőket letudni. Feladatok mindig lesznek, ez a természetük. Olyanok mint a mesebeli sárkány feje. Egyet elintézel, lesz helyette kettő. 😒
Ha túl sokat szentelsz annak, hogy aprítod őket, akkor nagyon kimerült leszel. Ez hosszú távon lélekölő. És a végén a sárkány nyer.

Élvezni a szabadságot és semmit se csinálni csak bámulni a természetet a világ leghasznosabb dolga.
Komolyan mondom.
Ez nyugtat meg, ez tölt fel lelkileg és ez ad energiát, hogy amikor majd a dolgos napok jönnek legyenek erő-tartalékaid, amikkel meg tudod ugrani azokat a bizonyos feladatokat sikerrel.

Mindennek meg van a maga ideje, a pihenésnek is.
Élvezd ki amennyire csak lehet. 😉

Számomra és nagyon sok ismerősöm, ügyfelem számára is a mostani hónap valahogy kifejezetten hajtós, melós. Van ennek jó oldala, végre haladnak azok a dolgok, amik eddig nem, vagy csak nehezen. Azonban ehhez a haladáshoz is energia kell. Méghozzá mindhárom szinten: fizikai, szellemi és lelki szinten is.
Azt vettem észre, hogy gyakran esünk abba a hibába, hogy csak fizikai üzemanyaggal látjuk el magunkat, ezzel próbálunk mindent elintézni és ettől remélünk mindent: Eszünk rendesen és aztán erre még rátoljuk a csoki/chips/gumicukor valamelyikét, aztán egy kis kávé/tea, stb.
Az a csalóka a játékban, hogy az elején még használ is, aztán ahogy kiürülnek a belső tartalékaink, már ezek se hozzák a remélt eredményt, de mi azért tovább csináljuk, hiszen ez akkor már megszokásunkká vált. Fontos tehát tudatosan elkezdeni átírni a programot úgy, hogy a szellemi és lelki energiáinkat is feltöltsük. Különben kivétel nélkül megfigyelhető, hogy amint ezek a tartályok is fel vannak töltve... hirtelen nem kívánjuk azokat a "szereket", amiket eddig pörgetésre használtunk.
E másik kettő energianyerésének módja roppant egyszerű, úgy hívják: pihenés!
Legkönnyebb kis dózisokban adagolni először, mert ha eddig nem szoktál hozzá, akkor könnyen lehet, hogy kényelmetlenül érzed magad már a semmit tevés gondolatától is. Pedig ez is kell, pszichológiailag bizonyított tény.
Szóval amikor legközelebb valami pörgető táplálék után nyúlsz, akkor jusson eszedbe, hogy itt a remek alkalom pihenni. És adj annak az akárminek 5 perc élvezeti időt. Amennyire csak lehet koncentrálj teljesen annak az akárminek az élvezetére és hagyd üresjáraton az agyad. Még jobb ha ez idő alatt bámulsz kifele egy ablakon a messziségbe. (Ez is egy a kutatásokkal alátámasztott biztosan eredményes módszerek közül.)
És ha nem jut eszedbe mindig, hát ne keseredj el. A megszokás átírásához is idő kell. Nekem se sikerül minden nap, néha csak bedobom a kávét és futok tovább. De minél nagyobb a hajtás, annál inkább igyekszem többször megállni és kis pihenőket tartani.

Neked mennyire sikerül ilyen üresjáratoknak helyet találni a napodban? :)
Minden módszerre kíváncsi vagyok! Írd meg mi vált be számodra és mi az ami nem működött eddig. :)

Akárkivel beszélgettem, szinte mindenki arról számolt be, hogy az elmúlt időszak (úgy kb. fél év) nagyon sok fordulatot és kezelendő helyzetet hozott, nem győzte lekövetni az eseményeket. Ez alól én se voltam kivétel, ezért is olvashattatok már igen rég itt tőlem újabb gondolatokat.
Most viszont szeretném az elmúlt hónapok megéléseit, tanulságait megosztani veletek apránként és egyúttal közös gondolkodásra is hívni titeket.
Az első fontos tanulság számomra az volt, hogy merjek újrakezdeni.
A szívében belül mindenki érzi, hogy egy adott helyzet vagy egy kapcsolat mikor érett meg arra, hogy elengedjük, hogy "nyomjunk egy restartot" úgymond. Sokszor bár érezzük, mégsem nem merjük meglépni. Kényelmességből ("ezt legalább már ismerem"), vagy mert félünk az ismeretlentől ("Oké elengedem ezt a nyamvadt dolgot már, de mi lesz utána, jaj, vajon lesz-e másik ami jobb?"), vagy szégyentől való félelem miatt ("Mit fognak szólni hozzá, hogy ezt akarom?" "Mi lesz, ha felsülök vele?"). És persze ezer más indokunk lehet még, ami miatt halogatjuk a váltást.
A saját életemben tapasztalt, elég nehezen megtett újrakezdésekkel kapcsolatban nekem két nagy tanulságom lett: az egyik, hogy mindig jön jobb. Mindig. Lehet hogy néha nem elsőre, hanem másodikra, de lesz jobb, ha akarod hogy legyen, akkor lesz. Nincs mitől tartani, vállald fel büszkén, hogy igényes vagy és jobbra vágysz. Ez teljesen rendben van! Viszont csak úgy jöhet be az a vágyott jobb az életedbe, ha megteremted hozzá az üres teret, ahova tud jönni az új.
A másik nagy tanulságom az lett, hogy minél tovább ragaszkodsz a régi rosszhoz, annál nehezebben tudsz az újnak örülni. Mert a régi lenyomatot hagy benned. A jó események is hagynak természetesen kellemeset, de a rosszak sajnos kisebb-nagyobb traumákat hagynak benned, amik az újra is rányomják azt a bizonyos negatív lenyomatot.
Pont mikor egy tálban túlérik (vagy ha úgy tetszik megrohad) egy mandarin, amit ugye azért szedünk ki gyorsan, mert nem akarjuk, hogy átterjedjen a többi még jó gyümölcsre. Ha halogatod, hogy kiszedd a rosszat, akkor az amúgy még jó gyümölcsökből kell majd később kivágnod egy kis darabot, ami megbarnult. Ismerős a kép remélem.
Hát a túlhordott, sokáig halogatott újrakezdésekkel is ez van, ha túl sokáig voltál egy rossz helyen, utána nehezen fogsz tudni mit kezdeni azzal, hogy új hely tényleg ennyire jó és van és létezik és te részese lehetsz. Lesz valami rész majd, amit nem fogsz tudni befogadni belőle.

Bízz a belső érzéseidben tehát és ha úgy érzed, akkor válts. Munkahelyet, lakóhelyet, társat, barátot, stb.
Viszont tervezd meg alaposan és készítsd elő a terepet hozzá, gondold végig mi kell ahhoz, hogy sikeres legyen az újrakezdés. Ennek összegzéséhez szívesen adok támogatást. Dönteni és lépni viszont csak te tudsz. ;)

Így júniusban sok embert látni, aki épp hivatalos ünnepségre megy és erről jutott eszembe, hogy arról írjak mennyire fontos megünnepelni az elért eredményeinket, hogy mennyire fontos önmagunkat megjutalmazni. ☝️

Egyik legfontosabb jó szokás! És ráadásul olyan jól tud esni. 😊

Ha eddig volt bármi ellenérzésed az öndicsérettel, önjutalmazással kapcsolatban, akkor itt most találhatsz ezekről is néhány gondolatot, ami segíthet felszabadulni. ;)

Megérdemled a jutalmat! Állj meg egy kicsit és ünnepelj! 🥳

Megérdemelt jutalom | Ruttkay Szilvia Life coach E cikkben az önjutalmazás és rendszeres ünneplés fontosságáról és egészséges módjairól olvashatsz. Tippeket kaphatsz saját módod megtalálásához.

Miért nem tudok könnyen elaludni?… Miért nem tudom letenni a munkát, miért kattogok még otthon is ezen?… Miért is kívánok annyiszor enni, hát hiszen ebédeltem és vacsoráztam is!? …. Gyakran azt látom – magamon is – és a környezetemben élőkön is, hogy mintha robotnak gondolnánk magunkat, úgy viszonyulunk magunkhoz/testünkhöz és aztán nem értjük miért nem működnek a dolgok úgy, mint szeretnénk. Pedig a megoldás sokkal élvezetesebb, mint azt elsőre gondolnánk. 😏

Kíváncsi vagyok minden tapasztalatra és élményre, amit e témában már átéltél, oszd meg kérlek akár velem privát üzenetben, vagy akár közös tanulságként itt kommentben. 👇😉

Hasznos henyélés | Ruttkay Szilvia Life coach Ebben a cikkben arra hívom fel a figyelmet, hogy érdemes tervezni a pihenőket is és nem csak az aktivitásokat. Valamint arról, hogy mennyire fontos a "hasztalan" pihenés.