Szatmári Judit Coach

Idén nyáron rájöttem, hogy a vállalkozói szabadság pont olyan, mint a paradicsomom.

1 éve költöztünk Dunavarsányba, és idén nyáron csináltam először saját kiskertet. 🍅Paradicsom, 🌶chili paprika és ☘fűszernövények. Nem nagy dolog, engem mégis teljesen elkapott, imádom csinálgatni, gyomlálok, kötözök, nézegetem, szedegetem, néha bosszankodni azon, hogy valami nem úgy nő, ahogy elképzeltem. Aztán egyszer csak ott van előtted az első saját paradicsomod, és olyan büszke vagy rá, mintha legalábbis te találtad volna fel a paradicsomot. 😄

Szeretem benne, hogy annak, amit beleteszek, kézzelfogható eredménye van. Elültettem valamit, foglalkoztam vele, vártam, és egyszer csak szüretelhetek.

Valamiről gondoskodni kell, időt és figyelmet kell adni neki, az eredmény pedig nem feltétlenül azonnal érkezik, pontosan úgy, ahogy egy vállalkozásnál.

Például itt van az a bizonyos VÁLLALKOZÓI SZABADSÁGnak nevezett dolog, (amit részemről még kutatok és megfejtésre vár a teljes igazság...😁), de abban már biztos vagyok, hogy ezt is magunknak teremtjük meg.

Több mint 10 évig dolgoztam alkalmazottként a multiszférában. Ott a SZABADSÁG egészen kézzelfogható volt. Megvolt, hány napom van, beterveztem, kivettem, átadtam a feladataimat. Volt helyettesem, a projektek mentek tovább, én pedig visszatérve felvettem a fonalat.

Régen sokszor hallottam a vállalkozókról, hogy ők aztán igazán szabadok. Nincs főnökük, maguk osztják be az idejüket, azt csinálnak, amit akarnak.

Most pedig időnként én kapom meg:
„Neked könnyű, te osztod be az idődet. Azt csinálsz, amit akarsz.”

Én erre:
😂haha...ja, persze...bárcsak ilyen egyszerű lenne...

Igen, relatíve szabad vagyok. Én döntök arról, mikor dolgozom, milyen ügyfelekkel és milyen irányba építem a vállalkozásomat. Ennek a szabadságnak viszont ára van.

Nincs helyettesem, ha elvállaltam valamit határidőre, akkor nem lehetek beteg (gyerek sem), és egyszemélyes vállalkozóként minden és minden felelősség az enyém, az egyszemélyben betöltött szerepekről nem is beszélve. Ha én megállok, bizonyos dolgok is megállnak velem.

A vállalkozói lét stressze egyszerűen máshonnan érkezik. A döntések, a bizonytalanság, a felelősség és az, hogy végső soron rajtad áll, hogyan működik tovább az egész.

Eleinte én is azt hittem, vállalkozóként majd én osztom be a szabadságomat és sokáig hittem, hogy biztos mindenki meg is oldja, csak én vagyok ilyen béna, de most összeállt a kép és a paradicsomaim mellett rájöttem pár fontos dologra...

Ráadásul szeretem, amit csinálok. Sőt, talán van némi munkamániám is. Szóval ezek így együtt elég jó fűszert adnak a dolognak... 😄A coaching nekem szerelemprojekt, ahogy az önismereti workshopjaim is. Emellett vállalkozókat és vállalkozásokat támogatok marketinggel, weboldalfejlesztéssel, folyamatok kialakításával és menedzselésével.

Mindig van egy új workshopötlet, egy érdekes coachingtéma, egy ügyfélprojekt, amin lehetne még dolgozni, vagy valami, amit gyorsan fel kellene írni.

Talán éppen ezért az egyik legnehezebb kérdés számomra:

Hogyan teszed le egy időre azt, amit senki nem kényszerít rád, mert te magad választottad, ráadásul szereted is?

Paradicsom, chili és vállalkozói szabadság. Több közük van egymáshoz, mint elsőre gondolnánk.

A kertben is most tanulom, mit mikor kell metszeni, locsolni, elengedni. A vállalkozásomban pedig azt tanulom, hogyan alakítsak ki olyan működést, amelyben én is el tudok tűnni egy időre.

Mert a szabadságot is gondozni kell (ja és előkészíteni, ha vállalkozó vagy).

És erre most tényleg kíváncsi vagyok: ti hogy vagytok ezzel vállalkozóként?

Tudtok úgy szabadságra menni, hogy 1-2 hétre fejben is elengeditek a vállalkozást? Ha van bevált módszeretek arra, hogyan lehet egyszemélyes vállalkozóként igazán szabadságra menni, írjátok meg.

Ebben én még határozottan fejlődni szeretnék, úgyhogy most szívesen tanulok más vállalkozóktól. :)

Ne kíméljetek! 😘
🩵Judit🩵

ui: ezt a posztot is szabim alatt írom, akkor most dolgozom? De ha szeretek írni és ez most jól esett, akkor minek számít? Munka volt vagy pihenés? 😇nehéz kettészednem...talán itt a bibi.

Augusztusban egy kicsit én is "kiszállok", nem tartok coaching konzultációkat, workshopokat és amennyire csak tudom minimálisra csökkentem minden egyéb munkám.

Sokan azt gondolják, hogy a feltöltődés csak a pihenésről szól.

Szerintem ennél sokkal többről.

Ilyenkor tudom rendezni a saját dolgaimat, új ötleteket gyűjteni, és egy kicsit kívülről is ránézni arra, amin egész évben dolgozom.

Érdekes, hogy a pszichológiai kutatások szerint az agyunknak szüksége van olyan időszakokra is, amikor nem folyamatos problémamegoldó üzemmódban működik. Ilyenkor születnek meg azok az összefüggések és felismerések, amelyekre a hétköznapi rohanásban egyszerűen nincs kapacitásunk.

Coachként különösen fontosnak érzem ezt.

Hiszen hogyan kérhetném az ügyfeleimtől, hogy figyeljenek a saját egyensúlyukra, ha én magam nem tenném ugyanezt?

A szeptemberi konzultációkra természetesen már lehet jelentkezni, én pedig szeptembertől újra teljes figyelemmel várlak benneteket.

Addig is kívánok mindenkinek egy olyan nyarat, amiben jut idő nemcsak a teendőkre, hanem önmagatokra is.

💙 www.szatmarijudit.hu
💙 Szívvel-lélekkel, mert minden karrierút egyedi!

– Sales? Én? Biztos, hogy nem.

Ezzel kezdődött egy coaching beszélgetés.

A negyvenes éveiben járó, kétgyermekes anyuka hosszabb kihagyás után készül visszatérni a munkaerőpiacra. Teljesen váratlanul megkereste egy ismerőse egy álláslehetőséggel.

Rugalmas munkavégzés.
Jó fizetés.
Változatos feladat.

Csak egy "probléma" volt.

Sales.

Láttam rajta, hogy már ki is húzta magát a lehetőség alól.

– Én sosem dolgoztam sales-ben.
– Nincs hozzá vénám. Nem nekem való.
– Nem tudnék értékesíteni.

Megkérdeztem tőle:

– Mit jelent számodra az, hogy sales?

Ahogy beszélgettünk, szépen kirajzolódott egy kép. Egy rámenős, bármit eladó ember, aki mindenáron rá akar beszélni másokat valamire, olyan nagydumás nagymenő.

Pedig erről szó sem volt.

Egy összetettebb pénzügyi szolgáltatásról beszéltünk, ahol sokkal fontosabb a bizalom, a figyelem, a jó kérdések és az őszinte tanácsadás, mint a "rábeszélés". Sőt egy ilyen rámenős slaeses talán erre pont ezért nem felelne meg, mert ezt nem erőből kell megoldani, az itt elriasztó tényező lenne.

És ekkor történt valami érdekes.

Sorra vettük mindazt, amit az elmúlt években megtanult:
Az élet és szakmai tapasztalatát
Az emberekkel való bánásmódját
A türelmét
A felelősségtudatát
A kommunikációját
A felkészültségét (...)

Egyszer csak már nem azt kerestük, miért nem lenne jó erre a munkára. (mert jó lenne!)

Hanem azt, hogy miért pont ő lehetne benne hiteles és ez végre őt szolgálná (kisgyerekek mellett rugalmas).

A coaching végén már egészen másképp nézett erre a lehetőségre.
Tényleg egy lehetőséggé vált, ami csak rajta múlik, hogy él vele vagy sem, mert már látta, hogy a falakat ő húzta fel, amit le is bonthat, ha úgy tartja kedve.

– Felhívom az ismerősömet. Beszélgessünk erről komolyabban.

Nem tudom, végül elvállalja-e ezt a munkát.

De egy dolgot biztosan magával vitt.

Néha nem a lehetőség kevés hozzánk.
Csak egy régi címke maradt rajtunk túl sokáig.

🩵 www.szatmarijudit.hu
🩵"Szívvel-lélekkel, mert minden karrierút egyedi!"

Ismerős az érzés, amikor este végre leülsz, és rájössz, hogy egész nap mindenkire jutott idő csak rád nem?

Elintézted a feladatokat. Figyeltél a családra. Meghallgattad a kollégát. Segítettél annak, aki kért. Közben újra félretetted azt, amire te vágytál. Már fel sem tűnik, mert ez lett a természetes.

Sok nő él így hosszú éveken át. Nem azért, mert gyenge vagy önző lenne, amikor magára gondol. Egyszerűen annyi szerepben próbál helytállni, hogy lassan elveszíti a kapcsolatot önmagával.

Az önismeret nem ott kezdődik, hogy egyik napról a másikra mindent megváltoztatsz. Ott kezdődik, amikor őszintén felteszed magadnak a kérdést:

„Én mit szeretnék?”

És megengeded magadnak, hogy a válasz számítson.

Ezért hoztam létre a női önismereti programsorozatot. Egy olyan teret, ahol nincs teljesítménykényszer. Nem kell megfelelni. Nem kell erősnek látszani. Lehet kérdezni, felismerni, kapcsolódni és fokozatosan visszatalálni önmagadhoz.

Ha érzed, hogy itt az ideje végre magadra is figyelni, gyere el a Ki vagyok én a szerepeimen túl? - Női önismereti workshopra.

📅 Időpont: 2026.07.26. VASÁRNAP 9:00 ÓRA
📍 Helyszín: Dévaványa, Civil Ház
Jelentkezés:
https://forms.gle/mZstfaDtCxsGSzxN6

𝑴𝒊𝒆́𝒓𝒕 𝒑𝒐𝒏𝒕 𝒂 𝒏𝒚𝒂𝒓𝒂𝒍𝒂́𝒔 𝒂𝒍𝒂𝒕𝒕 𝒌𝒆𝒛𝒅𝒖̈𝒏𝒌 𝒆𝒍 𝒂 𝒎𝒖𝒏𝒌𝒂́𝒏𝒌𝒐𝒏 𝒈𝒐𝒏𝒅𝒐𝒍𝒌𝒐𝒅𝒏𝒊?

Észrevetted már, hogy sokan nem egy stresszes hétfő reggelen jutnak el oda, hogy változtatni szeretnének, hanem a nyaralásuk alatt?

Nem azért, mert hirtelen rosszabb lett a munkahelyü, inkább azért, mert végre kiszakadnak a mindennapokból és lehetőség adódik egy pillanatra kivülről ránézni.

Amíg benne vagyunk a mókuskerékben, ritkán állunk meg. Reggel rohanás, munka, e-mailek, bevásárlás, család, másnap kezdődik minden elölről...

Aztán jön néhány nap, amikor lelassulunk és egyszer csak felbukkan egy gondolat:
💭𝑻𝒆́𝒏𝒚𝒍𝒆𝒈 𝒆𝒛𝒕 𝒔𝒛𝒆𝒓𝒆𝒕𝒏𝒆́𝒎 𝒄𝒔𝒊𝒏𝒂́𝒍𝒏𝒊 𝒎𝒆́𝒈 𝒆́𝒗𝒆𝒌𝒊𝒈?

Sokan ilyenkor megijednek ettől a kérdéstől, és próbálják gyorsan félretenni.

Pedig lehet, hogy éppen ez a nyugalom ad teret annak, hogy végre meghalld magad.

Nem minden rossz érzés jelent rossz munkahelyet. Lehet, hogy egyszerűen csak fáradt vagy. Lehet, hogy pihenésre van szükséged.

De ha minden szabadság végén ugyanazzal a nehéz érzéssel készülsz visszamenni dolgozni, érdemes kíváncsian megvizsgálni, mi áll mögötte.

Nem ítélkezve. Nem azonnali döntéseket hozva. Csak őszintén.

Ha most nyáron jut egy kis időd magadra, tedd fel ezt a három kérdést:
💭Mi az, amitől a leginkább tartok, amikor visszamegyek dolgozni?
💭Mi ad valódi energiát a munkámban, és mi veszi el?
💭Ha ma kellene újrakezdenem, ugyanezt az utat választanám?

Lehet, hogy a nyár nemcsak a feltöltődés ideje.

Lehet, hogy a felismeréseké is.

💙 www.szatmarijudit.hu
💙 Szívvel-lélekkel, mert minden karrierút egyedi!

Van egy Ügyfelem, 1 hónapja dolgozunk együtt karrier és önismeret témában, 37 éves és először mondta ki hangosan:

„Nem tudom, én mit szeretnék.”

Évek óta gondoskodik másokról, meghozza a családot érintő döntéseket, helytáll a munkájában, és mindig tudja, mire van szüksége a környezetének. Amikor viszont saját magáról kapott egy egyszerű kérdést, hirtelen nem találta a választ.

Pedig valaha biztosan tudta.

Az évek során könnyen előfordul, hogy a napi feladatok, az elvárások és a különböző szerepek annyira kitöltik a mindennapokat, hogy a saját vágyainkra egyre kevesebb figyelem jut. Egy idő után már természetesnek tűnik, hogy mindig mindenki más kerül előre.

A workshopokon sokszor innen indul a közös munka.
➡Egy kérdésből.
➡Egy felismerésből.
➡Egy olyan pillanatból, amikor valaki először engedi meg magának, hogy őszintén befelé figyeljen.

A Ki vagyok én a szerepeimen túl? workshop ezért született. Lehetőséget ad arra, hogy megállj egy kicsit, ránézz arra, hogyan vagy most, és újra kapcsolatba kerülj azzal a nővel, aki a sok szerep mögött ott van.

Talán te is feltetted már magadnak ezt a kérdést.

Vagy éppen most érzed először, hogy itt lenne az ideje.

💛 Ha szeretnél többet megtudni erről a témáról, akkor szeretettel várlak a workshopon.

📅 Időpont: 2026.07.26. VASÁRNAP 9:00 ÓRA
📍 Helyszín: Dévaványa, Civil Ház
Jelentkezés: https://forms.gle/mZstfaDtCxsGSzxN6