Coach Kalho Adri

Nem kell rögtön felmondanod.

Először hagyd abba azt, hogy 120%-ot adsz egy helynek, ahonnan már kifelé nézel.

Mire gondolok itt?
Arra, hogy

-ne válaszolj este is az üzenetekre,
-ne vállald el automatikusan a pluszfeladatot,
-ne oldd meg más helyett, amit neki kellene,
-ne maradj bent csak azért, mert mindenki más bent marad,
-ne vidd haza fejben azt, amiért nem te vagy felelős.

Ez még nem felmondás.
Ez annak a gyakorlása, hogy mi történik, ha már nem adod oda magad teljesen egy olyan helynek, ami téged nem tart meg.

És közben figyeld meg:
Mi dől össze?
Sokszor meglepően kevés.

A kilépés néha nem az ajtónál kezdődik.
Hanem ott, amikor először visszaveszel magadból 10%-ot.

kalhocoaching.hu

Ha valami háromszor felbosszant, negyedszerre már ne türelem legyen belőle.

Legyen belőle határ vagy rendszer.

Ha harmadszor is rád sózzák ugyanazt a pluszfeladatot,
ne negyedszer is morogva csináld meg.

Beszélj róla.

Ha harmadszor is este írnak valamivel, ami ráérne másnap,
ne negyedszer is válaszolj azonnal.

Állíts szabályt.

Ha harmadszor is te javítod ki ugyanazt valaki után,
ne negyedszer is mentsd meg.

Add vissza a felelősséget.

Mert ami egyszer történik, az lehet véletlen.

Ami kétszer, az lehet figyelmetlenség.

Ami rendszeresen történik, arra már rendszer kell.

Nem az a megoldás, hogy egyre jobban bírod.

Hanem hogy ne kelljen ugyanazt újra és újra kibírnod. 🤍

Szeretettel: Adri

A kétajtós szabály:

Ha már tudod, hogy valahonnan ki akarsz jönni, ne csak a kijáratot keresd.

Építs közben egy másik ajtót is.

Mert sokszor nem azért maradunk egy rossz munkahelyen vagy helyzetben, mert jó ott.

Hanem mert még nincs hova lépnünk.

A második ajtó lehet:

egy új készség,
egy mellékprojekt,
egy állásinterjú,
néhány hónapnyi megtakarítás,
egy új szakmai kapcsolat,
az első saját ügyfél.

Nem kell előbb becsapnod magad mögött az egyik ajtót ahhoz, hogy elkezdd kinyitni a másikat.

Ne csak abból tervezz, amiből ki akarsz jönni.
Kezdd el felépíteni azt is, ami felé mész.

Mert a bátorság sokkal könnyebb, ha már van hova lépned.

kalhocoaching

Voltál már olyan helyen, ami gyönyörű volt, mégis idegennek érezted magad?

És voltál már valakivel egy parkban, egy autóban vagy egy kávézóban, ahol valamiért azt érezted, hogy „Hazaértem?"

Szerinted mi a különbség?

Lehet, hogy az egyik helyen folyamatosan bizonyítanod kellett.

Hogy elég okos vagy.
Elég vicces vagy.
Elég hasznos vagy.
Elég sikeres vagy.
Elég jó vagy.

A másikon egyszerűen csak lehettél.

Volt egy kliensem, aki azt mondta:

„A munkahelyemen egész nap úgy érzem, mintha vizsgáznék.”

Minden e-mailt ötször átolvasott.
Minden megbeszélésen bizonyítani akarta, hogy értékes.
Ha hibázott, napokig emésztette magát.

Aztán munka után elment a nagypapájához.

Leült a kertben.

Nem kellett okosnak lennie.
Nem kellett teljesítenie.
Nem kellett megjátszania magát.

Csak ott volt.

Amikor erről beszélgettünk, egyszer csak ezt mondta:

„Most jöttem rá, hogy nem a nagypapám háza hiányzik. Hanem az az érzés, hogy mellette nem kellett kiérdemelnem a szeretetet.”

És talán ez az otthon valódi jelentése.

Az a kapcsolat...

Az a barátság...

Az a család...

Az a munkahely...

Vagy egyszer majd az a saját belső világ...

Ahol nem attól van helyed, hogy mennyit teljesítesz.

Hanem attól, hogy létezel.

Ha mindig bizonyítanod kell, előbb-utóbb elfáradsz.

Ha viszont valahol önmagad lehetsz, ott elkezdesz feltöltődni.

Mert az otthon nem négy fal.

Az otthon az a hely és az az ember, ahol nem kell minden nap kiérdemelned, hogy szerethető, fontos vagy elég legyél.

Hol vagy az életedben olyan helyen vagy kapcsolatban, ahol végre nem bizonyítanod kell, hanem egyszerűen csak jelen lenned?

"Könnyű ezt mondani. De mi van, ha nincs, aki megtartson?”

Vannak helyzetek, amikor tényleg nincs ott senki.

Ilyenkor az első lépés nem az, hogy hősként még többet bírj el.

Hanem hogy elkezdj olyan kapcsolatokat építeni, ahol egyszer majd lesz, aki megtart.

Lehet, hogy ez egy régi barát felhívása.

Lehet egy közösség, ahová régóta készülsz.

Lehet egy kolléga, akivel végre őszintébben beszélgetsz.

Lehet egy szakember, aki mellett nem kell erősnek lenned.

A megtartó kapcsolatok ritkán úgy kezdődnek, hogy valaki hirtelen megment.

Sokkal inkább úgy, hogy valaki egyszer őszintén kimondja:

„Most nehéz. Egyedül nem megy.”

És ezzel megnyitja az ajtót a kapcsolódás előtt.

Mert a legtöbb ember nem gondolatolvasó.

Lehet, hogy többen lennének melletted, mint hinnéd.

Csak még nem tudják, hogy szükséged van rájuk.

Néha nem az a legfontosabb kérdés, hogy van-e, aki megtartson.

Hanem az, hogy kit engednél közelebb magadhoz, ha végre nem kellene mindent egyedül kibírnod.🤍

kalhocoaching

Gyerekként azt tanuljuk, hogy legyünk erősek.

Bírjuk ki.
Oldjuk meg.
Ne sírjunk.
Ne kérjünk segítséget.

Egy ideig ez valóban előrevisz.

De eljön egy pont, amikor már nem az visz tovább, hogy még többet bírsz el.

Hanem az, hogy mit vagy képes végre beengedni az életedbe.

Például

🖤Nem még egy túlórát, hanem egy szabad estét, ahol nincs bűntudatod.
🖤Nem még egy feladatot, hanem valakinek a segítségét.
🖤Nem még egy bizonyítást, hanem egy őszinte dicséretet anélkül, hogy rögtön azt mondanád: „Ugyan, ez semmiség.”
🖤Nem még egy toxikus kapcsolatot, hanem azt a csendet, amiben végre nem kell állandóan készenlétben lenned.
🖤Nem még egy képzést, hanem azt a gondolatot, hogy talán már most is elég jó vagy ahhoz, hogy elindulj.
🖤Nem még több kontrollt, hanem azt, hogy néha más is dönthet, más is megoldhat valamit.
🖤Nem még több keménységet magaddal szemben, hanem egy kis együttérzést, amikor hibázol.

Volt egy kliensem, aki mindig azt mondta:

„Majd ha még felkészültebb leszek, akkor belevágok.”

Valójában nem több tudásra volt szüksége.

🤍Hanem arra, hogy befogadja a lehetőséget, hogy már most is képes lehet rá.

Néha nem az a következő fejlődési szint, hogy még többet teszel.

Hanem hogy végre elhiszed, elfogadod és beengeded azt, ami már régóta kopogtat az ajtódon.

Lehet egy új kapcsolat.

Egy új munka.

Egy segítség.

Egy pihenőnap.

Vagy egyszerűen annak az érzése, hogy nem kell mindenért megküzdened.

A növekedés nem mindig abból áll, hogy még erősebb leszel.

Sokszor abból, hogy végre elég biztonságban érzed magad ahhoz, hogy befogadd azt a jót, amit eddig visszautasítottál.

Te mivel szemben vagy még mindig zárva, pedig lehet, hogy éppen az vinne tovább?

Sokáig azt hittem, az erős ember mindent egyedül old meg.
Aztán rájöttem, hogy ez gyakran nem erő.
Hanem félelem.

Félelem attól, hogy teher leszek.
Hogy csalódást okozok.
Hogy gyengének látnak.
Hogy tartozni fogok valakinek.

Pedig nézd meg, hányszor csináljuk ezt a hétköznapokban.

🖤Inkább este 11-ig bent maradsz az irodában, minthogy megkérd a kollégádat, segítsen egy órát.

🖤Inkább egyedül cipelsz fel tíz dobozt a negyedikre, mint hogy szólj a szomszédnak.

🖤Inkább hónapokig szenvedsz egy párkapcsolatban, mint hogy segítséget kérj egy szakembertől.

🖤Inkább te szervezed meg az egész családi ünnepet, mert úgyis "te csinálod a legjobban", aztán teljesen kimerülsz.

🖤Inkább éjszakákig próbálod egyedül kitalálni, hogyan mentsd meg a vállalkozásodat, mint hogy leülj valakivel, aki már végigment ugyanezen.

🖤Inkább csendben sírsz az autóban, mint hogy felhívd azt az embert, aki örömmel meghallgatna.

Pedig az igazán erős emberek nem azért erősek, mert nincs szükségük másokra.

Hanem mert tudják, hogy egyedül nem kell végigmenni mindenen.

Az érettség nem azt jelenti, hogy mindent kibírsz.

Hanem azt, hogy felismered, mikor lenne bölcsebb megosztani a terhet.

Próbáld ki ezt a héten:

🚩Delegálj egy feladatot, amit eddig mindig te csináltál.
🚩Kérj tanácsot valakitől egy olyan témában, ahol elakadtál.
🚩Mondd ki őszintén: „Most jól jönne egy kis segítség.”
🚩Ha valaki felajánlja, hogy segít, ne vágd rá automatikusan: „Nem kell, megoldom.”
🚩Egyszer mondd inkább azt: „Köszönöm, elfogadom.”

Lehet, hogy nem attól leszel könnyebb, hogy kevesebb dolgod lesz.

Hanem attól, hogy végre nem egyedül viszed.

🎯Mi az a teher, amit már nem kellene egyedül cipelned?

kalhocoaching

Volt egy kliensem, aki évek óta saját vállalkozásról álmodott.
Minden tudása, tapasztalata és lehetősége megvolt hozzá. Mégsem lépett.

Amikor megkérdeztem, mitől fél a legjobban, nem azt mondta, hogy a kudarctól.

Hanem ezt:„Attól, hogy többé nem én leszek az az ember, akit mindenki ismer.”

Ekkor vált világossá, hogy nem a vállalkozástól félt.

Hanem attól, hogy el kell engednie a régi önmagát.

De hogyan lehet bizalmat szavazni annak, akivé válhatunk?

1. Ne azt kérdezd, mit veszítesz. Azt kérdezd, mit nyerhetsz.
Ha munkahelyet váltasz, lehet, hogy elveszítesz egy biztos fizetést.
De lehet, hogy visszakapod az egészségedet, az energiádat és az önbecsülésedet.

2. Kezdd el kipróbálni az új önmagadat kicsiben.
Nem kell azonnal felmondani.
Vállalj el egy kisebb projektet.
Mondd ki egyszer azt, hogy „nem”.
Tarts meg egy előadást.
Próbálj ki egy új hobbit.
Az identitás nem egyik napról a másikra változik. Apró bizonyítékokból épül fel.

3. Írj két listát.
Az egyikre azt, hogy:
„Ki voltam eddig?”

A másikra:
„Ki szeretnék lenni egy 1 múlva?”

Majd nézd meg, ma melyik döntéseid szolgálják még a régi embert, és melyek építik már az újat.



4. Ne várd meg, hogy biztos legyél benne.
Az önbizalom legtöbbször nem előtte érkezik.
Hanem utána.

Miután már megtetted az első lépést.

Sokan azt hiszik, előbb el kell hinniük, hogy képesek rá.

Pedig épp fordítva működik.

Először cselekszel.
Aztán a tapasztalat lassan felépíti azt az embert, akivé válni szeretnél.

Mert a bizalom nem érzés.

Hanem döntés.

Te milyen döntést tudnál meghozni még ezen a héten, amivel nem a régi önmagadat, hanem a jövőbeli önmagadat támogatod?