Poór Judit - Párkapcsolati és szexuális tanácsadás

Mi az a pont, amikor már menthetetlen egy kapcsolat?

Nem minden szakítás hangos. Van, amikor kívülről még minden rendben lévőnek látszik, miközben belül már régen megváltozott valami kettőtök között. A soft breakup nem egyetlen drámai pillanat, hanem egy lassú folyamat, amelyben a kapcsolat kívülről még működik, belül azonban már rég elveszítette az érzelmi intimitását és a közelségét.

Teljes cikk linket kommentben👉

Kihívás tud lenni egy fesztivál közepén, a háttérben dübörgő zene mellett létrehozni egy kis bizalmi kört, ahol igazából idegen emberek őszintén beszélni kezdenek a szexualitásukról.

Ma a Sw***er Fesztiválon ezt varázsoltuk “meg” a sz*****is önismereti workshopon. Beszélgettünk családi és transzgenerációs mintákról, kimondatlan üzenetekről, szégyenről, örömről, testérzetekről és arról, hogy mit szeretnénk végre letenni magunkból.

Minden alkalommal megilletődök attól, milyen bátorság van az emberekben, amikor megengedik maguknak, hogy egy 🤍kicsit közelebb kerüljenek önmagukhoz.

Úgy tűnik, a szexológus képzésünk lassan nemzetközi vizekre evez. 🌍

Az elmúlt hetekben több hallgatónk is jelezte, hogy már angol nyelven is vállal sz*****is tanácsadást, így a rendszerszemléletű, kortárs szexológiai megközelítés egyre több emberhez juthat el – országhatárokon túl is.

És ha ez még nem lenne elég örömhír: a Kortárs szexológiai perspektívák tanulmánykötet sem áll meg a magyar határnál. A világ meghódítása😉 elkezdődött: már Dunaszerdahelyen a könyvtárban (!) is megtalálható a tanulmánykötet.📚

A viccet félretéve, számomra ez valódi öröm. Jó látni, hogy egy olyan kortárs szexológiai szemlélet, amely tudományosan megalapozott, emberközpontú, elfogadó, egyre messzebbre jut.

Ha ez a “világuralom” valamiről szól, akkor legyen az a nyitottság, a hiteles szakmaiság és az, hogy minél több ember merjen biztonságban beszélni a szexualitásáról. ❤️

Krisztián Márton Anna Trexler Gábor Németh

Mi köze van az ókori görögöknek a mai párkapcsolatainkhoz? Vagy ahhoz, hogy ma mit gondolunk a hűségről, a vágyról, a pornóról, a melegségről vagy éppen arról, hogy mi számít “normális” szexnek?

Tudtad, hogy…

…volt olyan ⚡️korszak, amikor a nyilvános meztelenség természetes volt, és olyan is, amikor már a vágy is bűnnek számított?

…az ókori görög társadalomban egészen más ⚡️szabályok szerint működtek az intim kapcsolatok, mint ma?

…az ókori Egyiptomban a termékenység és a szexualitás nem ⚡️titkolnivaló dolog volt, hanem az élet és a vallás része?

…az 1940-es, 50-es években egyetlen kutató, ⚡️Alfred Kinsey, olyan kérdéseket mert feltenni az embereknek a sz*****is életükről, amelyeket addig senki – és az eredmények sokkolták Amerikát?

…Masters és Johnson pedig szó szerint beköltöztek a hálószobába – ⚡️laboratóriumi körülmények között figyelték meg, mi történik a testünkkel szex közben, és ezzel örökre megváltoztatták azt, amit a szexualitásról tudunk?

Minél többet olvasok a szexológia történetéről, annál inkább azt érzem, hogy a legnagyobb tévedésünk az, amikor azt hisszük: a mai normák öröktől fogva léteztek.

Pedig a szexualitás története valójában annak a története, hogy minden korszak újraírta, mi számít ❤️természetesnek, elfogadhatónak vagy éppen tabunak.

Készül a Kortárs szexológia alapjai kézikönyv első fejezete. Imádom, mennyi izgalmas, meghökkentő és néha egészen bizarr történet rejtőzik a szexulitás múltjában.

És azt hiszem, egy jó szakembernek nemcsak a jelenről, hanem a múltunkról is érdemes tudnia. Mert sokszor csak akkor értjük meg, miért gondolkodunk úgy a szexualitásról, ahogyan ma gondolkodunk, ha tudjuk, honnan indultunk.

Egyszer csak eltűnik. Aztán újra felbukkan egy szívecskével, megnézi minden sztoridat, vagy épp hónapokig a háttérből figyel. Nem szakít, nem közeledik, hanem bizonytalanságban tart.

A digitális randivilág új jelenségei – a breadcrumbing, az orbiting és a benching – nem csupán divatos kifejezések, hanem olyan viselkedésminták, amelyek sok nő önbizalmát és érzelmi biztonságát is próbára teszik.

De miért olyan nehéz kilépni ezekből a helyzetekből, és honnan tudhatjuk, hogy nem velünk van a baj?

A teljes cikk linkje 👉kommentben.

Az utóbbi időben sokat gondolkodom azon, hogy milyen érdekes dolog az identitás. Nem úgy érzem, hogy gyökeresen megváltoztam, inkább úgy, hogy lassan összeérnek bennem azok a részek, amelyek sokáig mintha külön utakon jártak volna.

Ha végignézek az eddigi életemen, valahogy mindig jelen volt bennem a kívülállóság érzése. Felvidékiként Magyarországon sokszor nem voltam „elég magyar”, amikor pedig hazamentem, már nem voltam „elég szlovák”. A szakmámban is gyakran ezt éltem meg: a coachok között nem voltam eléggé “coach”, a segítő szakemberek között nem voltam eléggé “pszichológus”.

Nőként sem mindig találtam a helyemet a megszokott szerepek között – a nők között nem voltam elég lágy, a férfiak között pedig sokszor túl lágy voltam. Ma már látom, hogy ezek mögött nemcsak élethelyzetek álltak, hanem családi történetek, transzgenerációs minták és az a közeg is, amelyben felnőttem.

Az önismeret talán éppen ezért volt számomra felszabadító. Nem azért, mert minden kérdésemre választ adott, hanem mert egyre kevésbé érzem azt, hogy be kellene illeszkednem valahová. Sokkal inkább azt tanulom, hogyan tudok önazonosan jelen lenni, anélkül hogy folyton bizonyítanom kellene.

Talán ezért jelentenek nekem olyan sokat azok a napok, amikor Felvidéken dolgozom. Amikor Dunaszerdahelyre megyek, mindig van bennem egy különös otthonosság. Ismerősek a szófordulatok, a nyelv ritmusa, a kapcsolódások finom árnyalatai. Hiszek abban, hogy a párkapcsolati működések alapjai mindenhol hasonlóak, mégis minden közösségnek megvannak a maga sajátos mintázatai. Jó érzés ezt a világot újra belülről is megélni, miközben már egy másik nézőpontból, szakemberként tudok benne jelen lenni.

Külön öröm számomra, hogy Dunaszerdahelyen húgom Manhattan irodájában dolgozhatok. Ez valahogy mindig ad egy plusz réteget ezeknek a napoknak. Egy csendes összetartozás-élményt, amiért nagyon hálás vagyok.

Érdekes módon mindez most egy időben történik azzal is, hogy szakmailag is egy új szakaszhoz érkeztem. Készül a második könyvem, elindulnak a szexológusképzés új évfolyamai is, és hamarosan egy transzformatív, transzgenerációs önismereti csoport is útjára indul a HumanLab Akadémia - Párkapcsolati és szexológiai képzésekkel. Régebben ezeket valószínűleg elsősorban eredményként láttam volna. Most inkább annak a jeleit látom bennük, hogy az évek alatt befektetett munka lassan összeáll egy egésszé.

A legszebb mégsem ez, hanem az a felismerés, hogy ma már egészen más szemmel tudok visszanézni arra az útra, amit bejártam. Egyre kevésbé az érdekel, hogy tartozzak valahová, és egyre inkább az, hogy hű tudok-e maradni ahhoz, aki vagyok.

Azt hiszem, ez az identitás számomra ma már nem egy címke vagy egy szerep. Sokkal inkább egy belső biztonságérzet. Annak a tudása, hogy nem kell választanom a gyökereim és a jelenem között, ahogyan a különböző szakmai szerepeim vagy személyiségem részei között sem.

És talán ezért érzem most azt, hogy nem valaminek a végén vagyok, hanem egy nagyon szép, alázatra tanító új kezdet küszöbén.

Ghostingolt a barátnőd? Ezért fájhat jobban, mint egy szakítás Hajlamos elbagatellizálni a társadalom, holott kőkemény veszteségről beszélünk... ☝️

Mit örököltél a szerelemről… anélkül, hogy valaha is megkérdezted volna?

Az Evernessen megtartottam az „Amit örököltem a szerelemről” című transzgenerációs önismereti workshopomat. Közel negyvenen gyűltünk össze, hogy együtt gondolkodjunk arról, milyen láthatatlan családi minták alakítják a kapcsolatainkat, az intimitásunkat és a szexualitásunkat.

És újra ugyanazt tapasztaltam, hogy amikor elkezdünk beszélni ezekről a témákról, nagyon sokan döbbennek rá arra, hogy a kapcsolatainkban nem mindig csak a saját történetünket éljük.

Sokszor generációk története szólal meg bennünk.

Az, ahogyan közel engedünk valakit.
Ahogyan vitázunk.
Ahogyan hallgatunk.
Ahogyan félünk az elutasítástól.
Vagy éppen ahogyan újra és újra ugyanabba a kapcsolati dinamikába kerülünk.

Mert a családunkban nemcsak a szemszín vagy a mosoly öröklődik, hanem a kapcsolódás módja is.

A gyerek nemcsak azt tanulja meg, amit mondanak neki, hanem azt is, hogyan szeretnek körülötte.
Hogyan kérnek bocsánatot.
Hogyan mutatják ki az érzéseiket.
Vagy éppen hogyan nem.

Megtanulja, hogy biztonságos-e közel kerülni valakihez.
Hogy lehet-e segítséget kérni.
Hogy szabad-e vágyakozni.
Hogy mit jelent nőnek vagy férfinak lenni.
Hogy a konfliktus veszélyt jelent-e, vagy egy kapcsolat természetes része.

És ezekből az élményekből épül fel az a belső térkép, amely alapján felnőttként is kapcsolódunk.

A workshop egyik legmeghatóbb pillanata az volt, amikor nem a fájdalmakat kerestük először, hanem azt, ki áll mögöttünk. Ki az a nagymama, nagypapa, dédszülő vagy családtag, akinek az erejét ma is hordozzuk? Mert nemcsak nehézségeket örököltünk.

Örököltünk kitartást.
Gondoskodást.
Humort.
Szeretetet.
Életigenlést is.

És ez legalább annyira fontos része a történetünknek.

A transzgenerációs önismeret nem arról szól, hogy hibást keressünk a családunkban, sokkal inkább arról, hogy megértsük:

Mi az, amit automatikusan ismétlek?

Mi az, amit azért csinálok, mert ezt láttam?

És mi az, amit már tudatosan szeretnék másképp továbbvinni?

Hiszem, hogy ez az önismereti munka nemcsak a jelenlegi kapcsolatainkat alakíthatja át, hanem azt is, amit a következő generációknak adunk tovább.

És pontosan ezért örülök annak, hogy ősszel elindul a Transzformatív transzgenerációs önismereti zárt csoportunk Mógor Krisztinaval és a HumanLab Akadémia - Párkapcsolati és szexológiai képzésekkel.

Ez nem egy előadássorozat lesz, hanem egy biztonságos, megtartó közösség, ahol hétről hétre mélyebben dolgozunk majd a családi mintáinkkal, a kapcsolati működésünkkel, az intimitással, a kötődéssel és azokkal a láthatatlan örökségekkel, amelyek ma is formálják az életünket.

Ha a workshopon ott voltál, tudod, milyen 🙏ereje van annak, amikor ezekre a kérdésekre nem egyedül keresed a választ.

Ha pedig most találkozol először ezzel a témával, lehet, hogy éppen ez az a pillanat, amikor érdemes elindulni ezen az úton.

✨ Ha szeretnél mélyebben ránézni arra, mit örököltél akár a szerelemről, és mi az, amit már tudatosan szeretnél továbbírni, szeretettel várunk a zárt csoportban.

💛 Hamarosan érkeznek a részletek és a jelentkezési lehetőség a humanlabakademia.hu oldalon. Én már nagyon várom ezt a közös utazást!

“A társkeresők egy ideig azt az illúziót adták, hogy végtelen választási lehetőségünk van. Csakhogy a túl sok választás sokszor nem boldogabbá, hanem bizonytalanabbá tesz.

Ha embereket ugyanúgy kezdünk fogyasztani, mint tartalmakat, akkor a kapcsolataink is könnyebben lecserélhetőnek tűnnek.”

A téma a fiatalabb generáció és az online ismerkedés volt, visszanézhető az első komment linkjén!