Messzelátó Tanoda

Kisdobozba bújtattuk a nagyságotokat! Virágozzék tovább! 🪴🍀🌷💚

Kedves követőink, ismerőseink, érdeklődők! Támogassátok a munkánkat!
Köszönjük!

Mélyen egyetértünk. Számunkra is az élményalapú oktatás az út.

Válasz egy kommentelőnek
Melyik gondolkodásmód a maradandóbb tévedés a 2026-os év küszöbén?

A skatulyázás, amikor valaki képtelen túllátni az oktatás hagyományos keretein és mindent, ami nem biflázás, vagy könyvízű azt „szórakozásnak” bélyegez?
Vagy a vakság, amikor valaki nem ismeri fel azt a kognitív és szociális fejlődést, amit egy gyerek ér el a flow-élményen és a sikerélményen keresztül?

Aki 2026-ban még mindig ott tart, hogy a tanulás csak akkor ér valamit, ha azért megizzadunk, az nemcsak a neurobiológia eredményeit hagyja figyelmen kívül, hanem a gyerekek jövőjét is kockára teszi. Az élménypedagógia nem a „könnyebb út”, hanem a hatékonyabb út.
Lenézni ezt a módszert nem konzervatív értékrend, hanem egyszerű tájékozatlanság. Mert amíg a „szakkör” szón vitatkozunk, addig jövőképet is adhatunk, életeket is megváltoztatunk a művészettel nevelés ebben eredményes.

No, de nézzük a tényeket!
Nemrég Nóra egyik posztja alá érkezett egy komment, ami szerint az Igazgyöngy órái inkább szakkörök és az „élményszerű oktatás” csak egy jól hangzó „hobby program”. Ez a felvetés kiváló alkalom arra, hogy beszéljünk az élménypedagógia valódi értékéről és annak a tudományos hátteréről.
Sokan azt hiszik, a tanulás akkor „komoly”, ha rideg falak között, statikusan történik. Pedig az élménypedagógia nem modern hóbort, hanem egy évszázados, mélyen megalapozott tudomány.

Hogy honnan ered ez az egész?
Az élménypedagógia (experiential education) gyökerei John Dewey oktatásfilozófiájáig nyúlnak vissza, aki már a 19. század végén hirdette: a tanulás nem információbefogadás, hanem a tapasztalatok aktív feldolgozása. A módszertan „atyja” pedig Kurt Hahn , aki az 1920-as években bizonyította be, hogy a cselekvés általi tanulás olyan morális és szociális készségeket indít be, melyeket a távoli katedráról nem lehet átadni.

De nézzük meg, hogy szerintünk miért is nem „csak hobby program” az, amit csinálunk? (Halkan jegyzem itt még meg azt is, csak a pontosság kedvéért és sok száz elhivatott művészetoktatásban hivatását gyakorló pedagógus védelmében, hogy az alapfokú művészeti oktatás a közoktatás része és komoly rendeleti, szakmai követelményekkel bír, amiket tartanunk kell nekünk is, ellenben a szakkör tartalmi elemeit a pedagógus jelentősebb kötöttség nélkül maga alakít ki.)

Az élménypedagógia egy nagyon erős kognitív folyamat. Amikor egy gyerek nálunk alkot, az agya a David Kolb-féle tanulási ciklus szerint működik, mert a konkrét tapasztalatot reflexió követi, abból elvont fogalmak születhetnek meg, ami után ezeket új helyzetekben teszteljük. Ez nem „rajzolgatás”, ez kritikai gondolkodás és komplex problémamegoldás.
A tudomány szerint az élmény ma már hajtóerő.

1. Neurobiológia alapok: Az érzelmileg töltött élmények aktiválják a hippokampuszt. Amit érzelemmel tanulunk meg, mert az tartós marad így. Amit csak magolunk, az pedig elég hamar törlődik.
2. Önszabályozás: Az L. Ritók Nóra által kidolgozott módszer során a gyerekek autonómiát kapnak, ami a felelősségvállalás egyik tudományos alapköve.
3. Flow-élmény: Csíkszentmihályi Mihály kutatásai óta tudjuk, hogy a mély elmélyülés (ami nálunk minden órán megtörténik) a leghatékonyabb állapot a fejlődéshez.
Nevezhetjük „szakkörnek”, ha valakit ez a skatulyázás megnyugtat, de amíg ez a „szakkör” tudományosan is igazolt módszerekkel gyerekek életútját változtatja meg és olyan mély tudást képes adni, amit a hagyományos oktatás nem tud, addig mi büszkén vállaljuk és képviseljük ezt a módszertant.
Mert a tanulás lényege nem a jegy, hanem a változás, ami a gyerekben végbemegy.

Ti mire emlékeztek vissza szívesebben az iskolából?
Egy száraz definícióra a tankönyv 42. oldaláról, vagy arra a pillanatra, amikor valamit a saját kezetekkel hoztatok létre miközben rájöttek, hogy valójában mire vagytok képesek?

(Kiss Papp Csilla)

Karácsony előtti téli kézműves foglalkozásunk mindig teltházas. Izgalommal, nagy igyekvéssel alkotnak a gyerekek. A legutóbbi alkalommal is így volt. Hópelyhes fenyő és hógömb készült.

Az Olvasás Éjszakája programunkról riport is készült, amiből sok részletet, érdekességet megtudhattok a gyerekek, a szülők és a programot vezető pedagógusok szemszögéből is.
A riportot köszönjük szépen Szabó Csillának!

Házunk táján Hálózsák, elemlámpa és könyvek. Két pedagógus és 16 kisiskolás. Olvasás éjszakája kulisszatitkok. Szerkesztő: Szabó Csilla

Nemrégiben Olvasás Éjszakája programot tartottunk! Ez, a már 3. olvasást népszerűsítő egész éjszakás felhívásunk ismét sokakat megszólított. Mindenki a "hóna alá csapta" a matracát, hálózsákját, a kedvenc könyvét s már kezdődhetett is az izgalmas buli!
Ismerkedős játékokkal telt az első másfél óra, amiben sok nevetés, mozgás, de elmélyült bogarászás is helyet kapott.
Sötétedés után elhelyezkedett mindenki a saját vackán és megkezdődött a főműsorszám: az OLVASÁS!
Szépen sorban mindenki bemutatta a könyvét pár szóban, majd néhány percben olvasott is a választott műből. A harmadik körre már volt, aki csak hallgatta a többieket, majd el is aludt. A nagyobbak közül került ki a legtovább olvasó páros.
A csoporttal lévő két pedagógus olvasása zárja az éjszakába nyúló irodalmi kihívást.
A megismert könyvek széles skálát alkottak: volt verses mese, ismeretterjesztő szöveg, vicces történet, klasszikus mese, kortárs író könyve. Ebből a változatos kínálatból mindenki kapott ötletet, mit olvasson legközelebb.
Reggel igazi csemegeként két, a magyar nyelvet tanult nyelvként használó két vendégünk az anyanyelvükön mondott nekünk mesét!

Nagyon tartalmas, jó hangulatú együttlét kerekedett ismét!
Figyeljétek az oldalunkat, hogy a következő Olvasás Éjszakájára már ti is jöhessetek!
A Messzelátó Tanoda oldalán megtaláljatok a programról készült radióriportot is.

A TANÍTÁS TELJES ÁTALAKÍTÁSÁRA VAN SZÜKSÉG - Részletek Gyarmathy Éva neveléslélektani és klinikai szakpszichológus vitaindítójából (Forrás: Válaszonline)
♦️"Status quo
A jelen oktatási rendszerbe kényszerített gyerekeknek semmi okuk és lehetőségük nincsen arra, hogy olyanok legyenek, mint akárcsak az ötven évvel ezelőtti gyerekek, és esély sincsen arra, hogy megfeleljenek az ósdi elvárásoknak.
A gyerekek fejlődése főbb vonalakban persze nem változott meg, és kívülről nézve nem sokban különböznek a korábban iskolába járóktól. Talán emiatt erős a látszat, hogy beleillenek abba a kulturális evolúciót figyelmen kívül hagyó, fiktív, művi világba, amit az oktatás teremt. Pedig éppen azokon a területeken – információfeldolgozás, tudás, tanulás – amelyekkel az oktatás foglalkozik, a gyerekek fejlődése, képességei, érzelmei, motivációi jelentősen megváltoztak.
Az információmennyiség évente legalább 5 százalékkal növekszik, és a gyerekek agya folyamatosan alkalmazkodik a növekvő terheléshez. Vagyis sokkal több információból kell sokkal több döntést hozni. Mindemellett a korábbiakhoz képest jóval többféle toxikus hatásnak vannak kitéve a gyerekek, ami a fejlődő agy szempontjából jelentős tényező, hiszen mindezek egyéni hajlamosságtól függően különböző szinten enyhe agyi traumákat okoznak, ami kis mértékben, de megváltoztatja az agyi érési folyamatokat.
Mindezek oda vezetnek, hogy a gyerekek fiziológiai, kognitív, pszichológiai és társas-érzelmi szinten is jelentősen eltérnek attól, amire az iskola számít.
☞ Fiziológiai szint: Az eltérés elsősorban az evolúciósan újabb, prefrontális agyi régióban jelenik meg, és a végrehajtó funkciók érését késlelteti. A végrehajtó funkciók olyan agyi képességek, amelyek segítenek tervezni, figyelni, szabályozni a viselkedést és rugalmasan alkalmazkodni a változó helyzetekhez. A jó hír, hogy legalább nagyobb tere marad az implicit tanulásnak. Az implicit tanulás során észrevétlenül, tudatos figyelem nélkül tanul az ember. Ez főképpen a gyerekekre jellemző. … Csakhogy az idegrendszeri érés megkésése miatt az implicit tanulás foglalja le a prefrontális agyi területeket, és a végrehajtó funkciók érése nem megfelelő.
☞ Kognitív szint: Az agy alkalmazkodik az információdús környezethez, így amikor információban szegényebb közegbe (például az iskolába) kerül a gyerek, ingerkeresővé válik – izeg-mozog, nem tud figyelni. A sok inger feldolgozása a gyors döntést és rövidtávú emlékezeti működéseket használja és így erősíti. Ráadásul minél gazdagabb az információs tér, annál kevesebb az egységnyire jutó figyelem, vagyis a gyerekek agya a felületes figyelemre huzalozódik, és így
a mai gyerekek egyre nagyobb arányban mutatják a figyelemzavar jeleit.
☞ Pszichológiai szint: A gyerekek információszerzése kiszabadult a felnőttek kontrollja alól. Száz éve a család és a szomszédság adta a gyerekek információs terét, és az iskolával kinyílt a világ. Most a felnőttek nélkül is hozzájuthatnak olyan információkhoz a gyerekek, amiket a körülöttük lévő felnőttek sem ismernek.
Az iskola jelenleg az információs tér szűkülése a gyerekek számára, így érthetően nem motiváltak az ott folyó tanítás elfogadására.
☞ Társas-érzelmi szint: Az emberi agy úgy van bekötve, hogy beszélgetésen, játékon és kísérleteken keresztül tanuljon, vagyis a tanulása társas alapú. Az iskola azonban a versengésre épít, a gyerekeket elválasztja egymástól, vagy kooperatív tanulás címen egymáshoz köti őket. A lényeg, hogy természetellenes társas helyzeteket alakít ki a tanuláshoz amellett, hogy semmilyen szinten nem foglalkozik azzal, a gyerekeket mi érdekli.
♦️Kiút, avagy amiért a gyerekek a gépeket választják
A gépek türelmesek, sikerben tartanak, így további tevékenységre sarkallnak. Érdekes kihívásokat adnak, és mint egy magántanár, arra válaszolnak, amit kérdeznek tőlük. Nem minősítenek, hanem megerősítenek. Lényegében kielégítik a három univerzális pszichológiai szükségletet, ami nem változott:
☞ Autonómia – a saját döntések szabadsága
☞ Kompetencia – a hatékonyság és sikerélmény megélése
☞ Kapcsolódás – másokhoz való érzelmi kötődés
Ezek kielégítése kulcsfontosságú a belső motiváció fenntartásához és a jólléthez. Az otthon és az iskola is képes lenne ezen három szükséglet figyelembevételével a gyerekeket maximális önfejlődésre bírni.
A jó hír, hogy egy gyorsan változó világban a legfontosabb kompetenciák éppen az alapvető emberi szükségleteknek felelnek meg:
☞ Önállóság – képes saját döntéseket hozni, felelősséget vállalni és cselekedni külső irányítás nélkül.
☞ Tanulási agilitás – kíváncsi, gyorsan és rugalmasan képes új helyzetekhez alkalmazkodni, tanulni a tapasztalataiból, és hatékonyan használni az új tudást a változó környezetben.
☞ Együttműködés – társakkal (akár a gépekkel) közös tevékenység, az ötletek, feladatok és felelősség megosztása a közös siker érdekében.
Mindezeket a jelen oktatási rendszer nemhogy erősítené, de szinte tudatosan leépíti, magára hagyva a gyerekeket és a szülőket egy senki által nem ismert világban.
♦️A kulturális evolúciós hatások figyelembevétele
A nyelv kialakulásához évezredek kellettek, az írásbeliséghez évszázadok alatt alkalmazkodott az emberi agy, az internethez néhány évtized alatt idomult. Érthető a zavarodottság, hiszen egy emberöltőn belülre került a változás.
Az oktatásnak azonban nemcsak a gyerekek megváltozott fejlődése okoz gondot. A legnagyobb probléma, hogy a gyerekek jelenleg jobban különböznek egymástól, mint az ötven évvel ezelőtti gyerekektől.
Ezért a személyre szabott tanulási környezet létfontosságú. A tanítás teljes átalakítására van szükség. Ami nem is olyan nehéz. Csupán mindent fordítva kell tenni, mint ahogy most van:
☞ A gyerekek legyenek aktívak, nem a pedagógus, a pedagógus maradjon inkább mediátor, tanulásszervező.
☞ Különböző életkorú gyerekek vegyes csoportban, és nem életkorilag homogén csoportokban tanuljanak.
☞ A gyerekek fordulhassanak egymáshoz, segíthessék egymást, másolhassanak, utánozhassanak, megvitathassanak feladatokat párosan, vagy akármilyen csoportokban, akár önállóan és nem csak frontálisan tanulhassanak.
☞ A gyerekek a pedagógus által adott feladatok közül választhassanak, mivel nem kell egyformán haladni.
☞ A tanulnivaló a gyerekek érdeklődéséhez kapcsolódjon, nem a gyerekeket kell rávenni, hogy érdekelje őket olyasmi, ami nem érdekli őket.
☞ A tanítók fejlesztőpedagógiai ismeretekkel bírjanak, és ne szoruljanak külső segítségre az egyszerűbb, a normál diverzitásba illő fejlődési eltérések megoldásában.
☞ A tanárok legyenek mentálhigiénés szakemberek, akik az osztályt valóban közösségként tudják irányítani, és afféle önsegítő csoportként segítsék a gyerekeket egy bizonytalan világban való megküzdésben, hogy kevésbé alakuljanak ki súlyos mentális zavarok.
♦️A nem ismert jövőre akarjuk felkészíteni a nem ismert gyerekeket. Elég nagy vállalkozás. Megér nagyon sok gondolkodást, vitát."
♦️Link alább, kommentben ☞