ADC - Tudatos Védelmi Gyakorlatok

Kedves Barátaink, Követőink! Az Erő és erőszak különbségeit kutatva a szociális média tapasztalt résztvevőjeként arra a döntésre jutottunk, hogy az ADC Tudatos Védelmi Gyakorlatok a Szellemi Önvedelem Program keretében és következő lépcsőjén augusztus 20-tól facebook mentes harcművészeti műhellyé (fbMHM) alakul. Szándékunk, hogy ezzel a példával megújítsunk egy már ismert, de el-elakadó társadalmi igényt az erőszaktól mentes kapcsolódasi lehetőségekre, valamint, hogy helyet és alkalmat teremtsünk az ismét egyre magasabb közösségi működési szintet kereső egyének személyes találkozására.

Az elhatározást megalapozó erő/erőszak kutatásunk körülményeiről, eredményeiről és az elmúlt "tanulóév" média-tapasztalatairól már személyesen fogunk beszélni. Többek között e tapasztalati anyagnak köszönhető az a filozófiai ihletettségű összefoglaló munka, amelynek nem túl messzi jövőben remélt megjelenése egy kötetben már kézzel fogható eredményt jelentene...

Igen, mind többen érdeklődnek aktívan a digitális-detox testet frissítő, lelket felszabadító élményei iránt. Várunk tehát minden, önmagát tudatos kihívások elé állítani akaró- és képes, harcos szellemű kezdő, újrakezdő, vagy a témában haladó jelentkezőt a
Szellemi Önvédelem Program 2023-24-es évadában szeptembertől az új helyszíneinken!

A kilátások fontosságáról ennyit elfogadhat akinek van...

Belgiumi látogatásunk kapcsán gondolkodtam el a határok feszegetése és a belső egyensúly, vagy magabiztosság témájáról...
Vajon mit jelent az pontosan, hogy "elmenni a határainkig"? Az ember igen összetett lény, aminek köszönhetően olyan határai is lehetnek, amiket nemcsak, hogy nem ismert fel addigi élete során, de még csak nem is hallott róla! Ha a határátlépést azzal azonosítjuk, hogy az ember félelmei, fájdalmai, fáradtsága ellenében is tenni képes - megteszi, amit szükségesnek lát - akkor azt mondjuk, átlépte határait. Mert cselekedni volt képes valami ellenére. T***e, ami aktuálisan nehéznek tűnt...

És ha ilyenkor azt teszi, amit helyesnek lát? Vajon akkor is átlépte határait? Cselekedett? Tegyük fel, hogy a fáradtságot inkább kipiheni, miután azt stratégiailag hasznosabbnak találja, akkor talán éppen átlépett egy korábban keletkezett gondolat-fixált határt, és alszik inkább egy jót... Tegyük fel, hogy a félelmet figyelmeztetésnek veszi, és felkészültebben kíván cselekedni annak hatására - de később!
Mi történik, ha az ember nem valami ellenére cselekszik, noha fáradt, hanem éppen valamiért, bár félelemmel vegyes érzelmeket él át? Az határálépés, vagy sem? És az, ha nem állandóan, "kényszeresen" határátlépést erőltetünk, hanem mindig akkor lépünk, amikor időszerű; az vajon milyen határ átlépése?

Azt hiszem a szellemi éberségünk az erőnk, ami ezt a valódi határátlépés-szükségletet a megfelelő helyére-, azt a bizonyos belső egyensúlyt pedig érezhetővé teszi.

A hétvégi belgiumi látogatásunk röviden összefoglalva: ösztönök, reflexiók, és intuícióink adják munkánkhoz az anyagot. Ezekből építjük az alapot, velük dolgozunk. Legyen akár haladó - instruktor szintű gyakorló - vagy alig tapasztalat kezdő az ember, amikor tudatosítjuk az önmagunkban élő matériát, akkor felismerjük az esetlegességet, kitettséget, sebezhetőségünket és esendőségünket - biztonságos körülmények között a gyakorlás közben. De ugyanezekkel lesz dolgunk extrém lelki-testi kihívás során, mint amilyen az önvédelmi szituáció.
Ha tehát megragadjuk a felismert belső hatást, amely az egyensúlyunkból (nyugalmunkból) kibillentett bennünket, már választhatunk: tehetünk az egyensúly visszaszerzéséért!

Aki éles helyzetben bizonyítani képes, nem csupán önbizalmat nyer, de az életszemléletét végérvényesen megváltoztató önismereti élményhez jut. Az önismeret mint a lélek anyanyelve, az önmagunkhoz és másokhoz is szólni és kapcsolódni tudás forrása. Így az önismeret a sikeres önvédelem nemtője is egyben, valamint a támasz, amelynek köszönhetően az egyensúlyt megtarthatjuk... Hogy megtanuljuk, miként lehetséges mindez, ahhoz gyakorolnunk kell; közösségben edzeni, áldozni az energiából és az időből, ami rendelkezésünkre áll. Minden siker munka közben készül.

Egyre többen kérdeznek. Mi is az, amit az ADC tanít? Mi az ADC gyakorlatainak szellemi háttere? Miről szól az ADC? Ezek a legnehezebb és a legkönnyebb kérdések egyszerre...

A legnehezebbek, mert bármit is mondanék, azzal nem mondanám el teljesen, hogy mi a lényege az ADC-nek. Ugyanakkor a legkönnyebbek is, amikor minden, az ADC lényegét alkotó részről mélyre ható beszélgetést kezdeményezhet a válaszom.
De nem szeretném elsumákolni az igazi válaszadást, mert azoknak, akik érdeklődnek, természetes igénye egy megragadható gondolat. Tudatos választáshoz a tudásra van szükség. Engedjétek meg, hogy most a legnehezebbet válasszam, és hadd válaszoljak azzal a tudattal, hogy az nem lehet a lényeget minden szempontból, mintegy "tökéletesen" leíró, vagy teljes mértékben megérthető.

Az ADC az egyensúlyról szól.
A természetünkhöz tartozó fizikai, pszichikai egyensúlyról, aminek olyan tulajdonságai vannak, mint a megszületése és megléte, vagy a megismerhetősége. Sajátosságai pedig lehetnek, mondjuk, az elveszthetőség és a visszaszerezhetőség.

Szédülés! Induljunk ki ebből. Fiziológiai megközelítés. Az egyensúly szükségessége akkor tudatosodik, amikor "veszélybe kerül", mert elvész egy-egy pillanatra. Mit tesz egy ember, aki szédül? Leül, lefekszik és várja, hogy szédülése elmúljon. Esetleg iszik egy korty vizet, talán valamilyen medicinával is segít magán. Mindezt tudatosan teszi: állapotát mélyen átéli, gondolatilag előhívható eseménysort rögzít, azonnali tapasztalást raktároz. A szédülés idővel elmúlik, az egyensúly visszaáll, az ember felkel, és újra jár. Ismét tudatosan. De van, hogy a szédülés nem múlik ilyen könnyen, s van, hogy az egyensúly nem fiziológiai szinten kerül veszélybe; igen, az ember "szédülhet" lelkileg is!

Az egyensúly az ADC számára nem csupán fiziológiai jelentőségű, bár érthető, hogy ezen aspektusával edzéseinken kiemelten foglalkozunk, hiszen egy test-test elleni küzdelemben az egyensúlyt elveszíteni hátrányt jelent. Ugyanezeken az edzéseken azonban mindig megjelenik a Szellemi Önvédelem programban megismert "Erő és erőszak különbségének" tapasztalati tartalma, amikor is interakcióink, belső (érzelmi-értelmi) folyamataink sajátosságait használjuk fel úgy a reflexiók "idomítása", mint a gyakorlati fogások elsajátítása közben.

Remélem, sikerült legalább elkezdenem válaszolni nektek.

A Tudatos Védelmi Gyakorlatok nem egyszerű pálya, és valószínűleg nem lesz belőle "tömegsport", de azt láttuk, hogy az egyensúly esszenciális az egészséges hétköznapok megélésében, és az ADC azokért van, akik ennek tudatosítására egy számos eszközt adó intenzív mozgásos formájú modern harcművészeti irányzatot választanának.

Hatékonyság. Varázsszó. Ki ne mondta volna már el - kellő tisztelettel. Általa sikert, elismerést, pizíciót, hatalmat szerez, aki képes vele élni... De nem mindegy, milyen áron.

Te Erős vagy? Vagy inkább erőszakos?

Mindenkiben ott rejtőzik a jól ismert zöld izomkolosszus aki "szerencsés" pillanatainkban tanulni képes, céltudatos, munkára fogható, erejét uralni, hasznosìtani tudja, és - valljuk be - ekkor szeretetre méltó. És ellenállhatatlanul hatékony.

De láttuk, mi történik, ha fékevesztetté válik. Amikor elszabadul, legkevésbé sem az építés szándéka vezeti. Másokra tekintet nélküli indulata villánygyors megoldásokat akar, törni-zúzni kezd, ami a keze ügyébe kerül az megsemmisít, vagy megsemmisül. Végtelennek tűnő reje rombolni fog, mert képtelen neki mértéket adni és irányt szabni. Ilyenkor is ellenállhatatlanul hatékony.

Az erő, bármilyen szelíden is alkalmazzák, egyszerre védelmez és támad, egyszerre épít és rombol, lehetőséget nyújt valami megszületésére és ezzel egyidőben akadálya, más valami megvalósulásának. Mondhatnánk, ezért éppen olyan, mint az erőszak: hatékony.

Mégis van különbség erő és erőszak között. Vajon tudatában vagyunk, mikor melyik énünk érvényesül? Netán a "hatékonyság" varázsszava képes elaltatni tudatosságunkat? Hisszük, vagy sem, de kizárólag rajtunk múlik, melyik ellenállhatatlanságot engedjük a világba.

Gyakoroljunk együtt különbséget tenni?

Erő vs. erőszak. A felvetésnek a Nap és a körülötte keringő Föld kapcsolatának örök sajátosságai adják az aktualitást ezen a hétvégén. Ahogy a Földnek a napfény befogadásából származik saját belsőjéből megszülető felvillanásainak képessége, amilyen a kalász, vagy a gyémánt, úgy az ember is akkor élhet inkább erővel az erőszak helyett, ha meg tudja ismerni a feléje érkező jóakaratot. Békés, csendes, éber ünnepet!

Erő és erőszak különbségét keressük. A kifelé és belül megélt lelki kalandot szemléljük. Az univerzális, a társadalmi és az egyéni tükröződését valamilyen folyton alakot öltő sugalmazásnak - régről előttünk. De egy percre engedjük el a megfoghatatlannak gondolt utalásokat, hiszen a tudatos gyakorlatok terepén járunk! Innen nézve tehát, ami bizony minden korban napi aktualitás: mitől maradunk lelkileg egyensúlyban? Hogyan lehetünk erősek, és hogyan kerülhetjük el, hogy erőszakossá váljunk? Mi teszi lehetővé, hogy egy konfliktust konstruktívan felhasználjunk? Mikor nem hagyunk ártó nyomokat magunk után?

Az ADC Szellemi Önvédelem program ma délutáni kerekasztal beszélgetésén a szociális környezet, és a média erőszakos interakcióinak jellemző példáin keresztül vizsgálódtunk; vajon milyen és mekkora ellenállást kell leküzdenie annak, aki nem szeretné, hogy minden pillanatban kimozdítsák belső egyensúlyából a reklámok, a propagandák, az érzékenyítések.

A következő alkalommal az erő esztétikájának nyomába eredünk, és a tudatos egyéni erőfeszítések lehetőségéről gondolkodunk. Hogyan alakul ki a lelki egyensúly? Hogyan tartható meg? Ha kibillenünk, hogyan szerezhető vissza? Hiszen a kaland valójában belül játszódik, kívül csak a kontúrokat látni belőle...

Sziasztok! Az erő és erőszak különbségét kutató kerekasztal beszélgetés-sorozat rövidesen folytatódik!

Az első évfordulóját ünneplő ADC Szellemi Önvédelem program célja - rendszeres edzéseinkkel párhuzamosan -, azt elősegíteni, hogy világos képet alkothassunk a belső történéseink mozgatóiról, irányulásaikról egy krízisben, jogtalan támadás alatt, vagy hétköznapi konfliktusainkban, valamint, hogy ennek tudatában cselekedjünk. Meglátásunk szerint a lelki egyensúly elérhető, fenntartható, adott esetben visszaszerezhető többek között a bennünk megjelenő érzelmek és gondolatok megfigyelésének eszközével. A lelki egyensúly pozitív kihatásairól talán nem kell hosszabban értekeznünk itt, ahogy annak hiányát kísérő jelenségekről sem... De tudatosítása fontos!

Mitől válik valaki erőszakossá, s hol húzódik az erőből cselekvés határa? Milyen ismert formái vannak az ideológiákhoz köthető erőszaknak a társadalmi történéseket, átalakulásokat befolyásoló médiában?

A fenti témákkal várunk titeket március 26-án
a Hajós utcai dojónkba a 15.30-kor kezdődő találkozóra!

Kiegyensúlyozott embernek is találni a szívében elégedetlenséget, haragot, meg nem valósult vágy emlékét, akár a sérelmek okozta sebeket... Csakhogy ezekből fakadó készetéseit, érzéseit uralni képes. Konstruktívan használja életének konfrontativ impulzusait. Ezzel az éberségét csiszolja. Olyan világ nem létezik, ahol minden szép, és minden ideális, de a tudatos életmódban ennek a világnak álmát éli az erős ember, aki önmaga ura.

Egy önvédelmi helyzeti konfliktus olyan, mint az egész élet. "Cseppben a tenger..." Fontos látni, hogy meddig van feladat, értelem, cél, és mikor jön el az elszakadás pontja. Tudni, hogy mikor okoz nagyobb kárt az újabb próbálkozás, talán a tanulás legkifinomultabb szintje: a bölcsesség kapuja. "Erőltetni semmit nem szabad." Ha erős emberrel van dolgunk, az tudni fogja, mi a különbség az erő és erőszak között...