11/09/2023
🤷♂️Kisfiú, aki folyamatosan:
BIRKÓZNI,
BUNYÓZNI,
HARCOLNI,
KARDOZNI szeretne?
Ki ne találkozott volna már ilyen kis "ördögfiókának" titulált jelenséggel, akik sokszor keményen feladják a leckét a szülőknek és az óvodai, iskolai nevelőknek..!
Az igazság az, hogy a tudatos birkózó játékok során természetesen tanulhatja meg a gyermek az asszertivitást. 🤼♂️🫂
Nem véletlen tehát az ilyen gyermekek viselkedése.
Önként jelentkezik, hogy tanulni szeretne: Tanulni egészségesen létezni és kapcsolódni másokkal úgy, hogy az erejével is kapcsolatban marad.
Nem elnyomnia, elfojtania kell tehát, hanem megtanulni szabályozni az indulatokat.
Persze ehhez fontos az apa (vagy az apát helyettesítő másik érett felnőtt) érettsége, tudatossága A megfelelő mélységű tájékozottság és önismeret sokat tud hozzásegíteni ahhoz, hogy a fiatal fiú gyermekekben lezajlódó fontos fejlődésbeni változásokat a lehető legoptimálisabban tudjuk közösen segíteni.
Társadalmunk egyik tabu témája a családon belüli bántalmazás. Nem véletlenül! A statisztikák, és saját fülünk, és szemünk szerint is, ...ha nem csukjuk be őket. /Transzgenerációs örökségünkről nem is beszélve.../
A téma rendkívül mély, de a társadalmi párbeszédet, és megoldáskeresést melyet több neves szakember kezdeményezett már, folytatnunk kell.
Érzéketlen és Gyenge helyett:
Érzékeny és Erős személyekre van szükség!
Empatikusan, és segítőkészen állni a másik emberhez úgy, hogy az életben esetlegesen keletkező nehéz helyzetek esetén adekvált reakciókkal tudjuk megvédeni magukat, vagy azokat akik erre rászorulnak.
A korai években történő birkózó játék persze nem lesz mindenre megoldás.
De fontos tudnunk, hogy a gyermekek fejlődése szempontjából egy kiemelten fontos dologról beszélünk!
Egy nagyon komoly segítség ez:
az indulat kezelés,
a düh kezelés,
és a napjainkban tetten érhető megannyi probléma hosszú távú megoldásában.
Így vélekedik a témáról Prof. Dr. Bagdy Emőke,
Az erőszak pszichológiája és helyzetkezelése című írásában:
/A fiúgyermeknél pedig az, akivel az apa birkózik, ha játékosan küzdenek, akkor az apa a szocializált önérvényesítést tanítja meg gyermekének.
Az asszertivitás legjobb tanműhelye az apa–fiú viszonyban tehát a birkózás. Azt üzeni Panksepp:
„Birkózzál a gyerekeddel! Sokat birkózzál! Hagyd, hogy küzdjön. De hagyd, hogy a szeretet biztonságában küzdjön, és megtanulja azt, hogy mit jelent tekintettel lenni a másikra!”
Tehát nem eldurvulni, hanem megélni, hogy a szeretet hogyan fogja meg az agressziót, és ez neurotransmitter szinten imprintálódik. Ez az a fajta küzdelem, amelyben működnek a szeretet-erők, vagyis azok a neurotransmitterek is, melyek mérséklők és fékezők: a tekintetbe vevő empatikus erők. Miközben működnek a küzdőerők is.
Ha tehát azt szeretnénk, hogy gyermekünk önvédelemből ugorjon neki a másiknak, ne pedig impulzív dühből, akkor tanuljon meg szocializáltan küzdeni. Ennek megtanítása az apa dolga.
Közismert, hogy amikor a fiúgyerekeket elküldjük küzdősportokat tanulni, bízunk abban, hogy fegyelmet tanulnak, erőt fejlesztenek, szabályhoz kötötten tudnak majd ezáltal küzdeni. Ezt a nevelést viszont jóval előbb el lehet és kell kezdeni, az apa–fiú kapcsolatban.
Ha pedig erről már lekéstünk, még mindig megkérhetjük a szülőt, hogy a fiúgyerek hadd járjon már valami küzdősportot tanulni. Azért is, hogy azok az energiák mind szocializáltan, szabályok szerint működjenek, amelyek az impulzuskontroll hiányában fékezetlenül törnének ki./
A teljes írást itt tudjátok elolvasni:
https://osztalyfonok.hu/637/
