Horváthné Ligeti Kinga gyógypedagógus - Fejlesztés kreatívan

📱 Vigyázz a személyes adataidra!

A gyerekek számára sokszor természetes, hogy megosztanak egy fotót, bejelentkeznek valahonnan, vagy elmesélik, hová készülnek. Érdemes azonban megtanítani nekik, hogy az interneten nem minden információt kell megosztani.

Beszélgessünk velük arról, mi számít személyes adatnak, mit érdemes megtartani magunknak, és miért fontos átgondolni, mielőtt valamit közzéteszünk.

Amit egyszer feltöltünk az internetre, azt később nem mindig tudjuk teljesen eltüntetni.

💙 Kevesebb megosztás = nagyobb biztonság.

Az infografika ehhez a beszélgetéshez szeretne kapaszkodót adni szülőknek, pedagógusoknak és gyerekeknek.

Tetszett? Kövess be, lájkold és oszd meg!
Köszönöm.

„Ne árulkodj!” – Biztos, hogy ezt szeretnénk megtanítani a gyerekeknek?

Pedagógusként biztosan mindannyian hallottuk vagy mondtuk már ezt a mondatot. De vajon egy óvodás valóban azt érti belőle, amit mi szeretnénk?

A felnőtt számára a „ne árulkodj” gyakran azt jelenti: próbáld meg először egyedül rendezni a kisebb konfliktusokat, ne minden aprósággal a felnőtthöz fordulj.

Egy kisgyermek azonban sokszor egészen mást hall belőle:
„Ne szólj. Ne mondd el. Tartsd magadban.”

És ez már veszélyes lehet.

Ha valakit bántanak, ha fél, ha igazságtalanság éri, vagy olyan helyzetbe kerül, amit egyedül nem tud megoldani, akkor nem árulkodik – segítséget kér.

Éppen ezért én sokkal fontosabbnak tartom a segítségkérés tanítását.

💚 Tanítsuk meg a gyerekeknek, hogy:
• ha valaki bajban van, szóljanak;
• ha valakit bántanak, szóljanak;
• ha félnek, szóljanak;
• ha egyedül nem tudják megoldani, kérjenek segítséget.

Természetesen azt is megtanulják, hogy nem minden apró konfliktust kell a felnőttnek megoldania. De szeretném, ha inkább egyszer „feleslegesen” szólnának, mint egyszer ne szóljanak, amikor igazán kellene.

Én nem attól tartok, hogy egy gyermek túl sokat kér segítséget. Attól tartok, hogy egyszer nem kér, amikor a legnagyobb szüksége lenne rá.

Ti hogyan fogalmaztok a gyerekeknek? Használjátok még a „ne árulkodj” kifejezést, vagy inkább a segítségkérésre helyezitek a hangsúlyt? Kíváncsian olvasom a tapasztalataitokat. 💚

Gyógypedagógusként különösen nehéz ezt csendben olvasni és látni.
A munkám során nap mint nap olyan gyerekekkel találkozom, akik valamilyen szempontból „kilógnak” abból, amit a többség normálisnak, megszokottnak vagy kívánatosnak tart. Másképp kommunikálnak, másképp mozognak, másképp érzékelnek, másképp tanulnak. És pontosan tudom, milyen könnyű egy gyermeket néhány tulajdonsága alapján címkévé redukálni: problémás, furcsa, fogyatékos, kezelhetetlen, nem odavaló.
A gyógypedagógia egyik legalapvetőbb üzenete számomra éppen az, hogy egy ember értékét nem az határozza meg, hogy mennyire felel meg a többség elvárásainak.
Ezért különösen veszélyesnek tartom azt a közbeszédet, amely emberek bizonyos csoportjait újra és újra ellenségként, veszélyforrásként, kevesebbet érőként mutatja be. Mert a gyerekek nemcsak azt tanulják meg, hogy kit kell szeretniük és kit nem. Azt is megtanulják, hogyan kell bánni azzal, akit a közösség éppen nem szeret.
És ez sokkal mélyebbre megy, mint egyetlen politikai kampány vagy egyetlen gyűlöletkeltő mondat.
A módszert tanulják meg.
Azt, hogy lehet egy embert nevetségessé tenni.
Azt, hogy lehet egy csoportot hibáztatni.
Azt, hogy bizonyos emberek érzései kevésbé fontosak.
Azt, hogy vannak, akiknek nem jár ugyanaz a tisztelet.
És egyszer csak már nem is kell megmondani nekik, kit kell kirekeszteni: megtanulják maguktól.
Gyógypedagógusként és emberként ezért számomra nem az a kérdés, hogy éppen melyik politikai oldalhoz tartozik valaki. Hanem az, hogy milyen emberi mintát adunk át a gyerekeinknek.
Mert lehet bármilyen politikai cél, bármilyen ideológia vagy bármilyen aktuális ellenégkép mögé felsorakozni, de egy határt nem lenne szabad átlépni: azt, ahol egy másik ember emberi méltóságát kezdjük megkérdőjelezni.
A történelem sajnos már számtalanszor megmutatta, milyen messzire vezethet ez az út.
És igen: a gyerekeknek nemcsak azt kell megtanítani, hogy kihez tartozzanak. Hanem azt is, hogy akkor is emberségesek maradjanak, amikor a másik ember nem hozzájuk tartozik.
Talán ez lenne az egyik legfontosabb dolog, amit felnőttként és szülőként továbbadhatunk nekik.

Ülve maradt a Mi Hazánk hat képviselője, amikor a roma holokauszt áldozataira emlékezett a parlament Mi Hazánk hat képviselője ülve maradt a roma holokauszt parlamenti megemlékezésén, Toroczkai a házszabálysértésre hivatkozott indoklásként.

Hasznosság:

A gyerekeink egyre hamarabb jelennek meg az online térben – de vajon felkészítettük őket arra, hogyan vigyázzanak magukra?

Az internet rengeteg lehetőséget rejt, de fontos, hogy a gyerekek tudják: nem mindenkiben lehet megbízni, aki kedvesnek tűnik a képernyő mögött.

Beszélgessünk velük arról, hogy mit tegyenek, ha idegen ír nekik, miért ne osszanak meg személyes adatokat vagy fényképeket, és miért mindig kérjenek segítséget egy megbízható felnőttől, ha valami kellemetlen vagy furcsa érzést kelt bennük.

Az alábbi infografikát azért készítettem, hogy segítséget nyújtson ezeknek a fontos beszélgetéseknek az elindításához.

💙 A biztonság tanulható. Beszélgessünk róla!

Tetszett? Lájkold, kövess be és oszd meg!
Köszönöm.

Ez a legújabb követőknek szól! Örülök, hogy itt vagytok!
Anita Kaldenecker,
Erdősné Ladányi Boglárka,
Brbs Erika,
Skrut Adrienn,
Mária Török,
Sulyok Teréz,
Enikő Kozma,
Tünde Farkas,
Kozma Zsuzsanna,
Csilla Gűth,
Èva Cserbánè,
Anna Fruzsina Elek

Nagyon jó!
Nyomtassátok, használjátok!