Horváthné Ligeti Kinga gyógypedagógus - Fejlesztés kreatívan

Ma véget ért a Kuckó idei utolsó foglalkozása.

Köszönöm a gyerekeknek a sok mosolyt, a közös munkát, a bizalmat és az apró csodákat, amelyek újra és újra emlékeztetnek arra, miért szeretem ezt csinálni. Köszönöm a szülőknek az együttműködést, a támogatást és azt, hogy rám bízták a legnagyobb kincsüket.

Most egy kis pihenés következik. Kívánok Marciknak, Mátéknak, Ábelnek, Lolának, Fülöpnek, Eriknek, Zsombinak, Beninek, Zorkának, Lorának, Lilinek, Lizának, Balázsnak, Dominak, Petinek és Rubennek vidám, élményekben gazdag, feltöltődést hozó nyarat!

Szeptemberben újra találkozunk. 💙

Vannak napok, amikor a gyógypedagógus csak a papírokat látja.

A fejlesztési terveket.
A dokumentációt.
A határidőket.
Az értekezleteket.

Vannak időszakok, amikor úgy érzi, hogy többet ír, mint fejleszt.

Aztán egyszer csak érkezik egy üzenet. Egy levél. Néhány mondat egy szülőtől és hirtelen eszébe jut, hogy a munkája nem a papírokban él tovább, hanem egy gyermek mindennapjaiban.

Abban, hogy egy helyzetet már ügyesebben kezel.
Abban, hogy egy új készséget használni tud.
Abban, hogy a család életében valami egy kicsit könnyebb lett.

Ezért csinálom.

Nem a dokumentációért.
Nem a statisztikákért.
Nem a kipipált feladatokért.

Hanem azokért a pillanatokért, amikor egy gyermek elhiszi magáról, hogy képes rá. És azokért a családokért, akik megtisztelnek azzal, hogy egy darabon elkísérhetem őket az útjukon.

A tanév végén különösen hálás vagyok minden bizalomért, minden közös sikerért, minden apró lépésért, mert ezekből áll össze az egész.

Köszönöm. 💛

Év végén sok gyógypedagógus úgy érzi, mintha teljesen lemerült volna.
Nem csak a foglalkozásoktól. Nem csak a dokumentációtól, hanem attól a láthatatlan mentális munkától, amit senki sem lát.

Attól, hogy egész nap fejben tartjuk:
– ki hogyan érkezett,
– ki mire érzékeny,
– mi okozhat nehézséget,
– hogyan előzzünk meg egy összeomlást,
– mi legyen a B terv, ha az A nem működik,
– hogyan segítsünk a szülőnek,
– hogyan támogassuk a pedagógust,
– hogyan érezzük jól magunkat egy olyan helyzetben, ahol minden gyermek más.

Autista gyermekekkel dolgozva sokszor nem a feladatlap a nehéz.
A nehéz rész az a folyamatos figyelem, előrelátás és alkalmazkodás, ami a háttérben zajlik.

És amikor a munkanap véget ér, sokunknál kezdődik a második műszak.
Anyaként.
Feleségként.
Lányként.
Családszervezőként.

Aki tudja, mikor fogy el a tej, mikor kell időpontot kérni, mit szeret a gyerek vacsorára, és hogy van-e otthon lasagne tészta.

Ez a munka ritkán látszik, pedig energiát ugyanúgy visz.

Ha most fáradt vagy, nem biztos, hogy azért van, mert keveset pihentél.
Lehet, hogy egyszerűen túl sok mindent tartottál fejben túl sokáig.

A tanév végén talán nem az a legfontosabb kérdés, hogy mennyit teljesítettél, hanem az, hogy megengeded-e magadnak végre egy kicsit letenni a terheket.

Nem kell mindig mindent észben tartani.
Nem kell mindig mindent megoldani.
Néha a pihenés is munka.

📷: ChatGPT, "aki" már szintén fárad...

Mi vagyunk ❤️

Akik nélkül a Kuckó nem lenne Kuckó 💛

Szeretnénk szeretettel köszönteni és megköszönni munkatársainknak mindazt, amit nap mint nap a gyerekekért tesznek. Az ő türelmük, odafigyelésük, szakmai tudásuk és szívből jövő jelenlétük az, ami valódi biztonságot és fejlődési teret ad a gyerekeknek minden egyes nap. 🫶

Köszönjük nektek, hogy nemcsak tanítotok és fejlesztetek, hanem valóban jelen vagytok: figyelemmel, empátiával, szeretettel. 🤍✨

Egyúttal köszönet illeti minden pedagógust, akik elhivatottsággal dolgoznak a gyermekek fejlődéséért, hiszen munkájuk pótolhatatlan.

Köszönjük, hogy vagytok! 💐💖

„Nem kell félni tőlük… de jobb kerülni őket.”

Egy anyuka mondta ezt ma a buszon a kislányának és közben pontosan ez az a mondat,
amitől a gyerekek megtanulnak félni. Nem attól, hogy valaki másképp viselkedik, hanem azért, amit mi mondunk róla.

Mert ezek a gyerekek nem „furcsák”. Nem „ijesztőek”. És nem „kerülendők”.

Ők másképp működnek, de ugyanúgy gyerekek. És nem ők azok, akiket kerülni kellene, hanem azt a gondolatot,
hogy a másság veszélyes.

Mert amikor egy gyerek azt tanulja meg, hogy „jobb elkerülni” valakit,
akkor nem biztonságosabb lesz a világa, hanem szűkebb.

Lehetne ezt máshogy is mondani:
„Lehet, hogy furcsának tűnnek, de ők is gyerekek. Ha nem érted, figyelj. Ha bizonytalan vagy, kérdezz. És ha tudsz, legyél kedves.”

Tetszett? Lájkold, oszd meg, kommentelj!

Köszönöm.

📷 ChatGPT, a kép generált, a helyzet sajnos valós.

Letaglózó hír...

Kedves Volt és Jelenlegi Hallgatóink, Kollégák, Családok, Tisztelt Autizmus-közösség!

Ebben a levélben búcsúzunk egy fontos feladattól.

Az Autizmus Spektrum Pedagógiája Szakirányt azért hoztuk létre, mert mélyen elköteleződtünk az autista emberek és családtagjaik mellett. Olyan “kezdőcsomaggal” szerettük volna a hallgatóinkat ellátni, amivel a legmodernebb szemléletben, értően és módszertanilag helyesen kezdhetnek gyakorlati munkába. Ezt a célt csak magas minőségű, egyetemi színvonalú képzéssel és kiváló gyakorlatvezetőkkel, jó gyakorlóhelyekkel lehet elérni.

A minőségi oktatás rengeteg munkát és időt igényel - ettől csapatunk soha nem riadt vissza.

Az intézményi kontextus, illetve az, hogy több irányból érkező, erős nyomás ütközőpontjába kerültünk, extrém túlterhelődéshez, kollégák elvesztéséhez, csapatunk szétmorzsolódásához vezetett. Büszkék vagyunk arra, hogy egyre többen szeretnének az autizmus spektrum pedagógiájáról tanulni, a jelenlegi feltételek mellett azonban a hallgatói létszám növelése egyértelműen a minőség rovására megy.

A minőséggel kapcsolatban nem tudunk és nem akarunk kompromisszumot kötni, ahogyan az autista közösség érdekeinek képviseletében sem. Hisszük és tudjuk, hogy az autista emberek, családjaik és szakembereik közös érdeke, hogy felkészült gyógypedagógusok álljanak mellettük. A jövő gyógypedagógusainak optimális felkészítése és a jelenlegi kontextus, a mennyiségi elvárások, a biztosított erőforrások közötti szakadék számunkra átugorhatatlan.

2026. augusztus 31-ével “belső oktatói-kutatói csapatként” felállunk, nem oktatunk tovább az autizmus spektrum pedagógiája szakirány BA képzésében. Átadjuk a terepet, őszintén remélve, hogy utánunk a szükséges erőforrásokkal és kellő megbecsüléssel megtámogatott képzés sarjad majd.

Az elvi és gyakorlati hűségünkért, az autista emberek és családjaik tiszteletéért hoztuk meg ezt a döntést. Itt hagyni az autizmus spektrum pedagógiája szakirányt, amelybe tudást, kreativitást, innovációkat és lelkesedést tettünk, valamennyiünk számára fájdalmas és szomorú.

Kriszta, Ágnes, Patrícia, Moni, Márti, Fruzsi, Julcsi (és számos szakember, akik korábban kívülről vagy belűlről dolgoztak velünk)

Sokszor halljuk a „meltdown” kifejezést, de könnyű összekeverni a hisztivel, pedig a kettő nem ugyanaz.
A meltdown (idegrendszeri túlterhelődés) akkor történik, amikor a gyerek már nem tudja szabályozni magát. Egyszerűen „betelik a pohár”. Ilyenkor nem választja a viselkedést, hanem elveszíti a kontrollt.

Néhány konkrét példa:
- Egy autista kisfiú végigül egy zajos iskolai napot, próbál megfelelni, figyelni, alkalmazkodni. Hazafelé a boltban hirtelen sírni kezd, földre ül, kiabál. Nem a bolt miatt történt – az csak az utolsó csepp volt.
- Egy kislány egész nap visszatartja a feszültséget, „jól viselkedik”. Otthon viszont apróság miatt robban: dühkitörés, sírás, esetleg tárgyak dobálása.
- Egy gyerek nem érti pontosan a feladatot, közben zaj van, sok az inger. Egyszer csak befeszül, sír, elutasít mindent, nem lehet megszólítani.

És mi a különbség a hisztihez képest?
A hiszti általában:
- céllal történik (pl. szeretne valamit elérni),
- van benne kontroll (képes „szünetet tartani”, ha megkapja, amit akar),
- gyakran figyeli a környezet reakcióját.

A meltdown:
- nem célirányos,
- nincs valódi kontroll,
- a gyerek nem „manipulál”, hanem túlterhelődött,
- sokszor utána kimerült, akár szégyelli is magát.

Mit érdemes ilyenkor tenni?
- csökkenteni az ingereket (csend, kevesebb ember),
- nem magyarázni, nem fegyelmezni abban a pillanatban,
- biztonságot adni, jelen lenni,
- később, nyugodt állapotban beszélni róla.

A meltdown nem neveletlenség és nem rossz viselkedés. Egy jelzés arról, hogy a gyerek idegrendszere túl sokat kapott, és segítségre van szüksége.
Ha ezt megértjük, már egészen máshogy tudunk reagálni.

Tetszett? Kövess, lájkold, oszd meg!
Köszönöm.

📷 ChatGPT