18/03/2026
Ha tavasz, akkor Olaszország!
Olvassátok szeretettel Szilágyi Katalin tanárnő élménybeszámolóját erről a páratlanul gazdag kulturális útról.
"Három napot töltöttünk a Gonzagák és a Scaligerik világában Mantovában, Veronában és Sirmionéban.
Március 12-én sokadszor indultunk Észak-Olaszországba 44 olaszul, spanyolul tanuló vagy épp az olasz kultúra iránt érdeklődő diákkal.
Első pihenőnk Trevisóban volt, ahol megkóstoltuk az általuk feltalált eredeti tiramisut, ami alig kávés és nincs benne amaretto. Elvarázsolt a város árkádos utcáival, sok csatornájával, a Piazza dei Signori román és gótikus stílusú épületeivel, a Szent Péter dóm a Tiziano festményének másolatával, mivel épp kölcsönadták egy másik városnak.
A szállásunk Verona közelében volt, innen kirándultunk másnap a Gonzagák ősi városába, Mantovába.
Mantova: a város környékén született Vergilius. ide száműzték Veronából Rómeót, Mantegna, a kor legnagyobb lombard festője a Castello San Giogioban készíti el
egyik leghíresebb művét a Camera degli Sposit; itt alkotott Monteverdi, az opera
megteremtője a mantovai herceg udvari zenei életének irányítójaként, s az első operákat a Palazzo Ducale tükörtermében mutatták be. S Mantovában játszódik Verdi Rigolettója is, s a Palazzóhoz közel látható a „Rigolettó-ház”, melynek az udvarában az opera címszereplőjére utaló udvari bolondot ábrázoló szobor áll. Mantovában ezen kívül számos látnivaló nyűgözött le minket: Rotonda de San Lorenzo, a város legrégebbi, X. századi temploma, melyet a jeruzsálemi Szent Sír templom mintájára építtette a Canossa-család, vagy a közelében álló reneszánsz Szent András Bazilika. Ebben a bazilikában őrzik a kereszténység legfontosabb
relikviáját, Krisztus vérét, a Szent Grált. Aki Mantovába látogat, ne hagyja ki a 18. században épült Teatro Scientifico del Bibienát, melynek varázsáról Leopold Mozart is megemlékezett, ahol elsőként a 13 éves Mozart nyűgözte le közönségét, vagy a Palazzo Té manieristaépületét, melynek erotikus témájú freskói és az Óriások terme kihagyhatatlan látványosság.
A következő nap Veronáé volt, amelyet mindenki Rómeó és Júlia történetéből is ismer. Persze mi másra is helyeztük a hangsúlyt. Jártunk a X. sz.-i San Zeno Maggiore bazilikában, amelyet első püspökükről neveztek el, ahol Shakespeare szerint Rómeó és Júlia összeházasodott, valamint megnéztük a Mantovából már megismert Mantegna oltárképét és persze alaposan kívülről-belülről is az épületet. Majd hosszú sétával bejártuk Verona történelmi központját, megnéztük a Scaligeri-család erődjét, a Castelvecchiót, A Piazza delle Erbén, a középkori piactéren álló palotákat, a 84 m magas Lamberti, egykori lakótornyot, majd a Piazza dei Signorián, az egykori Városházát, a Scaligeri-család rezidenciáját, ahol vendégeskedett Giotto, Petrarca és Dante is, egyébként az ő szobra díszíti a teret. Majd a domonkosok San’Anastasia gótikus bazilikájában megcsodáltuk a Mantovából már megismert Pisanello freskóját miközben csodálatos orgona- és hegedűjátékot hallgathattunk.
Innen egyenesen vezetett az utunk a várost S alakban kettéválasztó Adige folyó Ponte Pietro hídjához, hogy a túlparton megcsodálhassuk Északi-Itália legépebben maradt római kori színházát, ahonnan felejthetetlen látványt nyújtott a város. A napunkat „Rómeó és Júlia házában” zártuk. Sajnos ekkor az időjárás sem volt kegyes, s kisebb zápor közepette tekintetük meg az Arénát kívülről, hiszen zárva volt, mivel itt volt a téli Paralimpia megnyitója.
Az utolsó napunkat a Garda-tó vizébe benyúló szigeten épült Sirmionében fejeztük be, ahol a Scaligeri erődöt jártuk körbe a rendkívül szeles időben és majd a félsziget legészakibb pontján található Grotto di Catullohoz (Catullus a Lesbia-dalok költője) látogattunk, ahol egy római kori villa hatalmas parkjában lévő olajligetben sétálva nézegettük az eső miatt igen gyorsan a római kori fürdő és villa maradványait.
Visszaindulás előtt még kitisztult az ég, jutott idő fagyival sétálgatni, bámészkodni Sirmione utcáin.
Idén ennyi fért bele a tervezett három napba, jövő tavasszal újra útra kelünk, talán most Ravenna felé.
Szeretettel várjuk a lelkes érdeklődőket: Doleviczényi Mónika, Torma Rita, Szilágyi Katalin"