27/06/2026
„Egy suhanás se árulja el,
Mit lelkem úgyis titkolt:
Valaki elment élet nélkül,
Valaki elment, aki itt volt.”
/Ady Endre/
Visszatérés a gyökerekhez: Emlékezés Németh Zsanettre, iskolánk büszkeségére
Amikor Németh Zsanettre gondolunk, nekünk, az egykori tanárainak és az iskolánk közösségének nemcsak az olimpikon, a bajnok jut eszünkbe, hanem az a csillogó szemű, eltökélt kislány is, aki valaha a mi folyosóinkat koptatta.
Bár 1994. január 21-én Veszprémben látta meg a napvilágot, ő ízig-vérig berhidai volt – és ami számunkra a legkedvesebb: a mi iskolánk padjaiban szívta magába azt a kitartást és alázatot, ami később az élvonalba repítette.
Hatéves volt mindössze, amikor az iskolai teendők mellett megismerkedett a birkózással, a legendás nevelőedző, Nesó Sándor mellett, és figyelte, ahogy a bátyja edz. Aztán egy napon ő is átlépte a vonalat, és a szőnyegre lépett. Hamar kiderült, hogy a mi szorgalmas diákunknak nemcsak hihetetlen érzéke, de veleszületett tehetsége is van a test test elleni küzdelemhez.
A berhidai fiúk társaságában edződött, és tizenkét évesen – épp abban az időszakban, amikor nálunk a felső tagozatot taposta – egy újpesti gyerekversenyen mindenkit megdöbbentett. Úgy lett első, hogy valamennyi fiú ellenfelét sorra elverte. Nesó mester ekkor látta meg, hogy a tehetsége túlnő a helyi kereteken, és a továbbfejlődése érdekében átadta őt a Veszprémi Dózsának. Később innen vezetett az útja az UTE szakosztályába, de a szíve sosem hagyta el igazán a települést, és sosem feledte el az indulást.
Bár a sportkarrierje és az élet messzire szólította, Zsanett iskolánkkal szoros kapcsolatot ápolt. Számára Berhida és az alma mater mindig is a biztos pontot, a „hazát” jelentette.
Különösen emlékezetes maradt számunkra a 2017. május 15-i nap. Ekkor már büszke olimpikonként tért haza a Berhidai Kultúrház meghívására, de az első útja szinte rögtön hozzánk, a régi iskolájába vezetett. Ezen a délelőttön az iskola zsibongott az izgalomtól: egykori diákunk, immár példaképként, a mi felső tagozatos tanulóinkkal és régi nevelőivel találkozott. Elképesztő volt látni, ahogy beült a régi termekbe, találkozott az igazgatónővel, és még arra is szakított időt, hogy az alsó tagozatos csöppségekhez is lehajoljon, mosolyogva mesélve nekik.
Arról, hogy ez a nap neki is mennyit jelentett, és milyen mélyen kötődött a gyökereihez, ő maga tett a legszebb tanúbizonyságot a közösségi oldalán megosztott soraival:
"Szeretném megköszönni a Berhidai Kultúrház meghívását, ahol lehetőségem volt beszélni birkózó pályafutásomról, a kezdettől – napjainkig. Köszönöm, hogy jelen volt nevelőedzőm Nesó Sándor, aki Papkeszin még mindig tanítja a birkózó ifjúságot Rupp Józseffel közösen.
A délelőtti találkozón a volt általános iskolám felső tagozatos tanulóival és nevelőivel találkoztam. Az élménybeszámoló után látogatást tettem egykori iskolámban, ahol megismerkedtem a jelenlegi igazgatónővel, s az alsó tagozatos tanulókkal is találkozhattam.
A délutáni eseményen jelen voltak a papkeszi ifjú birkózói, mely nagy öröm számomra, hogy továbbra is a nevelő egyesületem sikeresen működik.
Köszönöm a berhidai önkormányzat figyelmességét, köszöntését."
Gyakran konzultált egykori mesterével, az elért sikerei ellenére pedig mindvégig megmaradt annak a tisztelettudó berhidai lánynak, akit egykor megismertünk.
Zsanett nem csupán egy kiváló sportoló, egy olimpikon volt. Számunkra ő az akaraterő és a gyökerek tiszteletének szimbóluma; iskolánk örökös diákja, akinek emléke, szavai kitörölhetetlenül élnek tovább a falaink között.
