25/02/2026
Ha mindenki tisztában lenne azzal, hogy hogyan zajlik a teremtés folyamata, hogyan teremtjük az életünket, a testünk állapotát, a fizikai történéseket, megéléseket, akkor nagyon másképp beszélnénk egymással és önmagunkkal. Másképp szólnánk, mást mondanánk, máshogyan mondanánk. Másképp írnánk, mást írnánk, máshogyan írnánk.
Nagyon sok olyan ember, aki maga is segítő területen, segítőként, asztrológusként, tanácsadóként dolgozik, messze nincs tisztában a teremtődés folyamatával és mivel ő maga még nem tudatos erre, így másoknak sem tud úgy átadni információkat, hogy az megfelelő legyen. Sorra osztunk meg bölcsnek tűnő posztokat, idézeteket, hajtogatjuk, hogy "ahol a figyelem, ott az energia", de hogy ez valójában mit jelent, az el sem jut a tudatunkig. Nem figyelünk a hétköznapokban arra, hogy milyen energiát viszünk ki és adunk át másoknak.
Ha egyszer - bízom benne, hogy hamarosan - eljutunk oda, hogy elkezdünk odafigyelni arra, hogy mit mondunk, mit írunk és HOGYAN, milyen energiával mondunk és írunk - akkor fog nagyot változni a világ. Ha elkezdjük valóban a szeretetet, a békét erősíteni, rezegni, vibrálni, akkor hatalmas fordulatok fognak történni.
Számomra elképesztően gyönyörű, hogy az ősi csillagbölcselet ezt már régen is tudta! Az Oroszlán csillagkép, ahogyan a Hydrán, az ösztönvilág vízikígyóján tapos, jelképezi az ösztönös működéseink önálló uralását, ugyanakkor egyetlen csillaga érintkezik csak a Napúttal, a Regulus csillag! A Feltétlen Szeretet sugárzásának ragyogó csillaga! A Napút pedig a cselekvések útja e jelképrendszerben. Tehát aki ura az erőinek, ez által életének, sorsának is (!), az belül ugyan küzdhet, dolgozhat ezekkel az erőkkel, ám kifelé azt rezgi, azt viszi ki, ami a Szeretet!
Ott van minden a csillagos égbolton, mi most csak újra felfedezzük ezt és újra rácsodálkozunk, az ébredés gyönyörű folyamatában...
Én csak annyit javaslok, hogy ha tudatosan akarunk teremteni, figyeljünk minden gondolatunkra, szavunkra, tettünkre, rezgésünkre... Belül dolgozzuk meg, ami a miénk, járjuk meg a poklainkat, ha kell, kifelé pedig legyünk őszinték, de ez csak addig terjedjen, amíg el nem érjük az ésszerű határokat. Ha embertársainkkal foglalkozunk, akkor gondoljunk arra, hogy azt adjuk át, amit mi magunk is kapni szeretnénk adott helyzetben!
Hiszen minden, amit kint látunk, az a saját vibrációnk éppen aktuális formai megtestesülése és visszatér hozzánk.. Csak egy ideig látjuk magunkon kívül.
