06/09/2026
⭐ 𝑬́𝒓𝒕𝒆́𝒌𝒆𝒍𝒆́𝒔 𝒄𝒔𝒊𝒍𝒍𝒂𝒈𝒐𝒌𝒌𝒂𝒍 – 𝒂𝒗𝒂𝒈𝒚 𝒂 𝒌𝒂𝒎𝒂𝒔𝒛𝒐𝒌 𝒔𝒆𝒎 𝒏𝒐̋𝒏𝒆𝒌 𝒌𝒊 𝒎𝒊𝒏𝒅𝒆𝒏𝒃𝒐̋𝒍 ⭐
Az alsó tagozat-os FB csoportban jött fel az értékelés témája, és arra gondoltam, megírom nektek, én hogyan csinálom. Nálam a gyerekek csillagokat gyűjtenek, és olyan ritkán fordul elő, hogy valaki legalább egy csillag nélkül távozzon a fejlesztőóráról. Ez persze nem azt jelenti, hogy csillagautomataként működöm, és már az ajtón való belépésért is hullani kezd az égi áldás. 😄 A csillag mögött mindig van valami, amit érdemes elismerni: egy jó megoldás, kitartó próbálkozás, önálló gondolat, segítségadás, együttműködés vagy akár az, hogy valaki ma nem adta fel a próbálkozást.
𝑨𝒛 𝒐́𝒓𝒂 𝒗𝒆́𝒈𝒊 𝒆́𝒓𝒕𝒆́𝒌𝒆𝒍𝒆́𝒔𝒏𝒆𝒌 𝒏𝒂́𝒍𝒂𝒎 𝒌𝒊𝒂𝒍𝒂𝒌𝒖𝒍𝒕 𝒎𝒆𝒏𝒆𝒕𝒆 𝒗𝒂𝒏.
Először mindenki saját magát értékeli. Elmondja, hogyan dolgozott, mi sikerült neki, mivel volt elégedett, és esetleg min szeretne még javítani. Igen, a töpörtyűk is - hiszen valahol el kell kezdeni önmagunk látását, a szavakba öntést, mondatokba formálást. Ezután a többiek is hozzászólhatnak: egyetérthetnek, udvariasan vitatkozhatnak, és értékelhetik egymás munkáját is. Végül következik az én véleményem. A csillagok száma közös megbeszélés, érvek és konszenzus alapján alakul ki. Vagyis nálunk időnként egészen komoly „csillagtárgyalások” zajlanak. 😊
Természetesen a csillagok számának is van felső határa: egy foglalkozáson legfeljebb három csillagot lehet szerezni. Valahol mégiscsak meg kell állítani a csillaginflációt! ⭐⭐⭐
Ez a néhány perces, óra végi beszélgetés a gyerekek számára (és az én számomra is) legalább olyan fontos, mint maga a gyűjtögetés. A gyerekek fokozatosan megtanulják végiggondolni a saját munkájukat, reálisabban látni a teljesítményüket, megfogalmazni, mire büszkék, és felismerni azt is, min szeretnének változtatni. Közben azt is gyakorolják, hogyan lehet véleményt mondani a másikról úgy, hogy az ne bántó, hanem segítő legyen. Megtanulnak érvelni, mások szempontjait meghallgatni, elfogadni, ha valaki nem ért velük teljesen egyet, és közösen kialakítani egy mindenki számára elfogadható döntést. A csillag tehát nemcsak jutalom, hanem egy beszélgetés, egy rövid visszatekintés és egy aprócska önismereti gyakorlat is tartozik hozzá.
A pozitív értékelés pedig nem azt jelenti, hogy mindent megdicsérünk, függetlenül a teljesítménytől. Sokkal inkább azt, hogy minden gyerek munkájában megkeressük azt a valós eredményt, előrelépést vagy igyekezetet, amelyet érdemes elismerni. Közben természetesen arról is szó esik, mi nem sikerült még – csak nem mindegy, hogyan fogalmazzuk meg. A fejlesztőórán különösen fontosnak tartom, hogy a gyerekek ne mindig csak azzal szembesüljenek, mi nem megy nekik. Ebből többnyire amúgy is jut bőven, szükségük van arra is, hogy észrevegyék: valamiben ügyesebbek lettek, tovább próbálkoztak, önállóbban dolgoztak, vagy ma megtettek egy olyan apró lépést, amely tegnap még nehéz volt. Ha valaki azt tapasztalja, hogy az igyekezetének és a fejlődésének is van értéke, szívesebben próbálkozik újra. Márpedig fejlődni általában nem úgy szoktunk, hogy elsőre minden sikerül. Milyen kényelmes is lenne! 😊
Amikor elkezdjük a gyűjtögetést, mindenkit megkérdezek, hol szeretné tartani a saját lapját. Kitegyük a falra? Tegyem el a szekrénybe? Vagy inkább hazavinné? A döntés természetesen később bármikor megváltoztatható. Nem mindenki szeretné ország-világ elé tárni a csillagvagyonát, és ezt tiszteletben kell tartani.
A legkedvesebb meglepetés mégis akkor ért, amikor a tavalyi hetedikeseim reklamálni kezdtek:
– És nekünk miért nincs ilyen?
Én addig abban a tévhitben éltem, hogy ők már túlságosan nagyok és komolyak az ilyen „gyerekes” gyűjtögetéshez. Hát nem. 😄 Úgy látszik, az ember kinőheti a nadrágját, az iskolatáskáját és néha a türelmemet is, de annak örömét, hogy elismerik a munkáját, soha. Így ebben a tanévben természetesen már nekik is lesz saját csillaggyűjtő lapjuk.
A tanév folyamán külön meglepetést kapott az, akinek sikerült az egész lapját megtöltenie. Emellett tanév végén minden kis társaságomnak sütöttem valami finomságos sütikét is, hogy közösen ünnepeljük meg az egész éves munkát. Mert nálam a pedagógiai eszköztárban a csillagok és a sütemények is békésen megférnek egymás mellett. ⭐🍪 Talán ennek is része volt abban, hogy egész évben nem volt gond azzal, hogy az iskolásaim akarjanak dolgozni, fejlődni, együttműködni, jókedvűen érkezni és szót fogadni. A csillag csak egy apró matrica. Ami igazán számít, az a mögötte lévő üzenet:
Észrevettük, amit ma tettél, értékeljük a munkádat, képes vagy fejlődni, és érdemes tovább próbálkoznod. ⭐
A gyűjtőlapokat a Temu-n vásároltam meg, úgy lehet rákeresni, hogy "matricás ösztönző táblázat ".
𝑯𝒂 𝒕𝒆𝒓𝒕𝒔𝒛𝒆𝒕𝒕 𝒂 𝒑𝒐𝒔𝒛𝒕, 𝒌𝒆́𝒓𝒍𝒆𝒌
👉 lájkoljátok ezt a posztot,
👉 osszátok meg másokkal is,
👉 és kommentbe dobjatok egy emojit: ⭐💫🌟✨❤👍
𝑲𝒐̈𝒔𝒛𝒐̈𝒏𝒐̈𝒎 𝒔𝒛𝒆́𝒑𝒆𝒏, 𝒉𝒐𝒈𝒚 𝒆𝒛𝒛𝒆𝒍 𝒊𝒔 𝒕𝒂́𝒎𝒐𝒈𝒂𝒕𝒋𝒂́𝒕𝒐𝒌 𝒂 𝒎𝒖𝒏𝒌𝒂́𝒎𝒂𝒕! 💝
𝓓𝓸́𝓻𝓪 𝓞𝓻𝓼𝓸𝓵𝔂𝓪