Lóczy Lajos Gimnázium

Egy új fejezet kezdete

2026. augusztus 16-tól a Lóczy Lajos Gimnázium igazgatói feladatait Csapó András látja el. Megkértük iskolánk új igazgatóját, ossza meg velünk köszöntő gondolatait:

Nehéz néhány mondatban megfogalmazni, mit jelent ez a megbízatás. A Lóczy számomra jóval több egy munkahelynél: egykor diákként ültem ezekben a tantermekben, később tanárként tértem vissza, majd az iskola vezetésének munkájában igazgatóhelyettesként vehettem részt közel egy évtizeden át. Most pedig abban a megtiszteltetésben van részem, hogy igazgatóként vállalhatok felelősséget azért a közösségért, amely életem jelentős részét végigkísérte.
Egy 17 éven át tartó igazgatói időszak után veszem át az iskola vezetését. Duna Katalinnak köszönettel tartozunk mindazért, amit ezekben az években a Lóczyért tett. Egy sikeres, stabil, jó hírű és mindenekelőtt emberközpontú iskolát ad tovább – olyan értékekkel, amelyeket kötelességünk megőrizni.
Hiszek abban, hogy egy iskola akkor tud igazán fejlődni, ha egyszerre képes tisztelni a múltját, ugyanakkor kíváncsian fordul a jövő felé. A következő években olyan Lóczyért szeretnék dolgozni, amely továbbra is magas színvonalú tudást ad, de nyitott az új pedagógiai gondolatokra és a változó világ kihívásaira; amely szakmai műhelyt és inspiráló közeget jelent pedagógusainak; amely egyre több nemzetközi kapcsolatot és lehetőséget kínál diákjainak; és amelyben minden tanuló megtalálhatja azt a területet, ahol tehetsége kibontakozhat.
Szeretném, ha a Lóczy mindeközben egyre erősebben lenne jelen Balatonfüred és a térség életében is: olyan nyitott, kezdeményező intézményként, amely együttműködéseket épít, tudást és lehetőségeket teremt, és a térség egyik meghatározó oktatási és szakmai műhelyévé válik. Hiszem, hogy egy iskola nemcsak önmagáért dolgozik: felelőssége és lehetősége is van abban, hogy értéket teremtsen annak a városnak és közösségnek, amelynek része.
De minden tervnél fontosabbnak tartom, hogy a Lóczy megőrizze azt, ami mindig is az egyik legnagyobb ereje volt: a közösségét. Egy iskolát nem az épület, nem a statisztikák és nem is az eredmények tesznek igazán jóvá, hanem azok az emberek, akik nap mint nap megtöltik élettel.
Nem célom, hogy a Lóczyból „versenyistállót” építsünk, ahol kizárólag eredményekben, rangsorokban és helyezésekben mérjük a sikert. Természetesen büszkék szeretnénk lenni diákjaink teljesítményére, de ennél is fontosabb, hogy megtalálják a saját útjukat, kibontakoztathassák tehetségüket, megtanuljanak önállóan gondolkodni, és olyan tudással, tartással és önbizalommal lépjenek ki az iskola kapuján, amely hozzásegíti őket ahhoz, hogy sikeres és – ami talán még fontosabb – boldog felnőttekké váljanak.
Diákok, pedagógusok, munkatársak, szülők és öregdiákok – mindannyian részesei vagyunk ennek a történetnek, melynek most egy új fejezete kezdődik. Nagy megtiszteltetés és még nagyobb felelősség számomra, hogy ezt a fejezetet igazgatóként írhatom tovább, vigyázva mindarra, amit örököltünk, és bátran építve mindazt, ami előttünk áll.
Csapó András
igazgató

Egy fejezet lezárul a gimnázium életében.

Duna Katalin igazgató asszonynak a mai az utolsó munkanapja iskolánk vezetőjeként. Tizenhét év igazgatói szolgálat után jövő héttől megkezdi jól megérdemelt pihenését.
Megkértük, hogy búcsúzóul ossza meg velünk gondolatait:
Miközben iskolánk történetének 70. tanévét zárja, én is életem egy meghatározó, gyönyörű fejezetének végére érek. Igazgatói pályámat befejezve nyugdíjba megyek.
Ebben az iskolában tölthettem el a diákéveimet, itt szívtam magamba a tudást és az értékeket, majd később ide tértem vissza tanárként, hogy átadjam mindazt, amit kaptam. Végül abban a megtiszteltetésben lehetett részem, hogy tizenhét éven át igazgatóként irányíthattam és formálhattam szeretett iskolámat. Egy egész élet köt ide, minden szegletéhez személyes szálak fűznek
Az elmúlt évtizedekben együtt építettünk fel egy olyan közösséget, amelyre mindannyian büszkék lehetünk: egy modern, sikeres, de mindenekelőtt emberarcú iskolát, ahol a tehetség szárnyalhat, és ahol minden diák biztonságban és elfogadva érezheti magát.
A 70 év történelmi távlatában az én 17 éves vezetői időszakom csak egy fejezet, de hálás vagyok a sorsnak, hogy ezt a fejezetet együtt írhattuk meg. Azt kívánom, hogy a Lóczy Lajos Gimnázium a következő évtizedekben is maradjon meg a tudás, az elfogadás és a szeretet biztos bástyájának. Őrizze meg azt a különleges szellemiséget, amelyben az egyéni értékek és az összetartozás ereje egyszerre tud kibontakozni.
Köszönök mindent!

Lóczy 70.70. Éljen soká a Lóczy Lajos Gimnázium!

A balatonfüredi Lóczy Lajos Gimnáziumot hetven éve, 1956-ban alapították. Az idei jubileumi tanévben az iskola közössége számos rendezvénnyel, sport és művészeti eseménnyel, versennyel, kiállítással ünnepelte a gimnázium fennállásának elmúlt hetven évét. Megidéztük az előttünk járó nagyszerű pedagógusokat, a lelkes diákgenerációk sorát, az iskola történetének jelentős pillanatait, szívet melengető alkalmait, sikereit és olykor nehézségeit is. A Füredi História különszámot szentelt a Lóczy Lajos Gimnáziumnak, amely intézmény idén bekerült a Helyi Értéktárba is. Tartalmas és mozgalmas hetven évet tudhat magáénak a füredi gimnázium. Abban bízunk, hogy olyan iskolát őrzünk és fejlesztünk az elkövetkező nemzedékek számára, amely az előttünk álló évtizedekben is méltóképpen képviseli a lóczys szellemiséget.
Köszönjük, hogy velünk tartottak ebben a tanévben is, és együtt ünnepelhettük ezt a jeles évfordulót!
Külön köszönettel tartozunk Szakmáry Dalma könyvtárosunknak a jubileumi bejegyzések szerkesztéséért.

Lóczy 70.69. Lóczy napok anno

A Lóczy Lajos Gimnázium egyik legrégebbi hagyománya a Lóczy Nap. Az idők során volt, hogy egy egész héten át tartottak a programok, volt, hogy néhány napig élvezhették a diákok a „fordított” tanórákat, házi sportversenyeket, vicces, zenés alkalmakat. 1972. májusában a balatonfüredi iskola vendége volt a tapolcai Batsányi János Gimnázium. A két iskola több sportszámban is összemérte erejét hangos és lelkes szurkolói bíztatások közepette, így a füredi (akkor) szakiskola környéke Lóczy Lajos és Batsányi János nevétől visszhangzott. Volt ünnepi felvonulás, a Lóczy emlékhelyek koszorúzása, szavalóverseny, kórusbemutatók és kiállítás is helyet kapott a rendezvénysorozatban. Az iskolai színjátszókör Déry Tibor: A tükör című darabját adta elő. Czingráber János publicista cikkében megállapítja, hogy „Az iskola keretein túllépve, az egész várost t***e gazdagabbá és ezen a nagy kulturális múlttal rendelkező, de diákhagyományokban teljesen híján lévő helyen a múlthoz méltó tradíciókat teremtett.” (forrás: Veszprémi Napló, 1972. május 5.)

Lóczy 70.68. Kodály Zoltán és Balatonfüred

A Lóczy Lajos Gimnázium állandó fellépője a városi Kodály hangversenynek. Híradás 1979-ből, a Veszprémi Napló március 20-i számából.

„A Kodály-kultusz a zenekultúra demokratizmusát, a „legyen a zene mindenkié” gondolatát jelenti. Ünneplése nemcsak a kézikinccsé tett népdalé, hanem az éneklő emberi hangé, a zene és az ember egymásra találásáé. 12 évvel ezelőtt ezt a gondolatot tűzte zászlajára néhány balatonfüredi tanár, amikor ezt a zenés ünneplést elindította. Az elmúlt hét szombatján immár tizenkettedszer rendezték meg a SZOT szanatórium nagytermében a Kodály emlékhangversenyt, melyen a város minden ütőképes énekkara fellépett. Örömmel mondhatjuk, hogy ennek a kis városnak ma már 4 olyan énektanára van, akikre a kodályi értelemben vett kórusnevelést rá lehet bízni. A karvezetők egyéni vállalkozó kedve és munkája mellett azonban vannak olyan intézmények is, amelyek ezt a hivatást a magukénak vallják: a „profilt” alapító Bem József Általános Iskola, a Radnóti Miklós Általános Iskola, a Lóczy Lajos Gimnázium és a Városi Művelődési Ház.(…) Az éneklés szokásának kialakításában és ápolásában döntő szerepe van az iskolának. Hogy ezt a hivatást a mai iskola keretei mennyire képesek szolgálni, arról itt nincs hely szólni. Az mindenesetre kiderült ezen az estén, hogy vannak iskolák, amelyek ezt a feladatot hivatásuknak tekintik. Csak ez lehet a magyarázata annak, hogy a Lóczy Lajos gimnázium olyan éneklő csoportot mondhat magáénak, amely még egy ilyen sok húrú műsor váltásaira is képes. Pileczky Erzsébet meg tudta szerettetni, el tudta fogadtatni növendékeivel ezt a művészeti cselekvésmódot. A diszkréten előadott „klasszikus művek” mellett a szokásos hangversenykeretekből kilépve előadott spirituálé (Every time) is ezt bizonyította.”
(kép forrása: wikipedia)

Lóczy 70.67. Lóczy Magazin

A Lóczy Gimnázium hetven éves története során több iskolai újságot is szerkesztett a lelkes diákság. A Veszprémi Napló 1971. március 11-i számában a következőket olvashatjuk:
„A múlt ősszel Balatonfüreden járt Varahagiri Venkata Giri, az Indiai Köztársaság elnöke. Egy virágcsokrot helyezett el Rabindranat Tagore Balaton-parti szobránál, s látogatása emlékére elültetett egy facsemetét is a sétányon, annak a két fának a közelében, amelyek Tagore és dr. Zakir Husain, India elhunyt elnöke magyarországi látogatása emlékét őrzik. Az ünnepségen, magnetofonnal a kezében egy gimnazista fiú szólította meg az ősz hajú elnököt, interjút kért tőle lapja a Lóczy Magazin számára. Az interjú megjelent a Lóczy Magazinban, és a magnófelvételt még az indiai rádióriporterek is elkérték. A füredi gimnazista, Szlotta Csaba riportját talán valamelyik indiai rádió is sugározta. Ezt a történetet a balatonfüredi Lóczy Lajos Gimnáziumban mesélik az iskola újságjának szerkesztői, akik vállalkoztak arra, hogy elmondják, mit jelent nekik és az iskolának a diákújság. Dávid Dezső, Radnóti István, Jani Mária, Józsa Judit és Kovács Hanna a beszélgetőtársaim, a Lóczy Magazin szerkesztői valamennyien.(…) Az első, hogy a kezembe adják újságjuk legfrissebb számát. Átlapozom. A politikai rovat összefoglalóját Radnóti István írta. Cserép Erzsébeté az Iskolaélet című rovat, Dávid Dezső tudományos érdekességeket és újdonságokat idéz, Jani Mária és Józsa Judit bemutatja Bari Károlyt, közlik az újságban az elsős Varsányi Rezső öt versét, s olvasható a KISZ alapszervezet beszámolója egy összeállítás az illemről, egy tájékoztató a Szalagavatón szereplő fűtőgyártelepi NIKF-zenekarról, s végül a sport. Kíváncsian olvasom a Kund Abigél tőréről írt glosszát. A füredi diákok véleménye az, hogy aki eddig nem ismerte a Tetemrehívást, olvassa el (bár a középiskolai szöveggyűjteményben nem szerepel) mert talán mégsem mentség csak azért nem tudni valamit, mert nem tanították meg a középiskolában.(…)”

Ezen a hétvégén rendezték meg a 201. Anna-bált. Ismét büszkék lehetünk, hiszen a korábbi hagyományokat követve idén is lóczys lány a bál szépe, ráadásul ezúttal a második udvarhölgy is lóczys diák. A bál szép Windisch Laura (10.B), második udvarhölgye testvére, Windisch Regina (9.NY). Szeret***el gratulálunk megérdemelt sikerükhöz!

Lóczy 70.66. Épül, szépül a Lóczy

Következő történeti visszatekintésünk 1973-ből származik. A Veszprémi Napló október 20-ai számából való az alábbi híradás.

Lóczy 70.65. Balatonfüredi diákszínjátszók
Lóczy Lajos Gimnázium második tanévében egy magyar hölgy is csatlakozott a diáksághoz. Erről olvashatunk a Köznevelés című újság 1957. június elsejei számában.
„ (…) Balatonfüreden nyílt meg az ország egyik első kőszínháza, tehát állandó érdeklődésre számító vállalkozása 1831-ben. Ennek a nagymúltú, apró városkának diákjai a legutóbbi évekig hosszú kilométereket kényszerültek utazni naponta, ha gimnáziumi tanulmányokat akartak folytatni. Idén második tanéve, hogy Balatonfürednek is van gimnáziuma. Lóczy Lajos földrajztudósról, a Balaton egyik kutatójáról nevezték el az iskolát és május tizenegyedikén tartották a névadó ünnepséget. Ilyen ünnepélyen a szokásos beszédeken, szavalatokon, zeneszámokon kívül színdarabot is be szoktak mutatni a diákok. A Lóczy Lajos gimnázium diákjai, tanárai is körülnéztek: mivel készülhetnének az ünnepélyre? (…) Azt a darabot mutatták be, mellyel 1831-ben a balatonfüredi színház megnyitotta kapuit s melyet azóta sem adtak elő egyetlen egyszer sem. Írtak a Színháztörténeti Múzeumnak, előadták kérésüket. Itt előkeresték a megsárgult kéziratos lapokat, Komlódi egykori színigazgató művét. Czenner Mihály múzeumvezető örömmel rendelkezésükre bocsátotta, sőt diákszínpadhoz igazította, átdolgozta a darabot és elküldte az iskolának. (…) Lóczy Lajos gimnázium tanárai és tanulói helyesen mérték fel lehetőségeiket: a második évében járó iskola bizonyára eléggé össze nem szokott tanulói nem hosszú lélegzetű, nagy elmélyülést kívánó darabot mutattak be, viszont vállalkozásuk tökéletesen beleillett a füredi keretekbe.
A darab, Karl Töpfer-Komlóssy Ferenc színműve, a Magyar Hölgy lényege annyi, hogy egy külföldieskedő ifjú urat tűzről pattant magyar menyasszonya megtanít a magyar leányok becsülésére. (…) Bár rövid idő állt csak rendelkezésre a darabbetanulásához, s az érintetlenül hagyott egykorú szöveg tolmácsolása nem kis nehézségeket okozott, a diákok nem csupán „igyekeztek“, hanem alakítottak is: gesztusokkal, mozgással ügyesen fejezték ki lelkiállapotukat. A darabot Sárközi Istvánné rendezte, rendezésére a mértéktartó körültekintés, a diákok képességeinek, azok határának ismerete jellemző. A nagyszabású díszleteket jól pótolta néhány stílszerű bútordarab és ízlésesek, kifejezőek voltak a biedermeier kosztümök.
Érdemes volna ebből a tehetséges törzsgárdából és más jelentkezőkből állandó színjátszó szakkört alakítani. Elmélyültebb munkával, nyugodtan, élvezettel dolgozhatnának ki akár egész tanéven át valamilyen, ehhez az előadáshoz hasonló kellemes meglepetést.”
(Kép forrása: Libay Károly rajza után Rudolf Alt litográfiája, XIX. század közepe, OSZK)

Lóczy 70.64. Névadónk nyomában

A nyári melegben még nagyobb figyelmet kap szeretett tavunk, a Balaton. Bár iskolánk névadója, id. Lóczy Lajos geológus nemzetközi hírnevet a Himalájában végzett utazásai és kutatásai kapcsán szerzett, életre szóló szerelme a Balaton volt. Az ő kezdeményezésére, majd vezetésével alakult meg a Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága. A bizottság vállalása nem volt kisebb, minthogy a tó és környékének földrajzi, biológiai, etnográfiai, demográfiai stb. széleskörű, tudományos elemzését elvégezze. A kutatások két évtizeden át folytak és az eredményeket több kötetben publikálták is. Lóczy Lajos a tudományos munkát is közvetlenül a Balaton mellől irányította: szőlős telket vásárolt Csopakon és a kis villából figyelte, kutatta a tó körüli világot. Cholnoky Jenő geológus, Lóczy tanítványa, barátja és munkatársa szerint „ebben a csopaki nyaralóban töltötte élete legboldogabb napjait.”