Egységben Önmagaddal - Virág Szilvi tanácsadói oldala

Nem olyan vagyok már, mint 10 éve.

Nem olyan régen hangzott el tőlem ez a mondat, amivel az öregedésemre utaltam. Aztán elgondolkoztam. Milyen is voltam 10 éve? Mi változott bennem, rajtam azóta? És igen. Ebben a 10 évben valóban rengeteget változtam.

10 évvel ezelőtt hatalmas túlsúllyal, a saját életutamról letérve, a női mivoltomat teljesen elengedve éltem, elhitetve magammal, hogy nekem ennyi jár, én már így fogom leélni az életemet. Annyira bele voltam süppedve ebbe a létbe, hogy tulajdonképpen nem is érzékeltem, hogy milyen mélyen vagyok. Pár lépést is nehéz volt megtenni, mert annyira nem bírtam cipelni a súlyomat, de úgy voltam vele, hogy ezzel együtt kell élni. És nem tudom, hogy honnan tudott előbukkanni az az elhatározás, hogy le akarok fogyni. Igen, ez volt ébredésem első lépése. Akkor az még csak halvány gondolatként sem merült fel bennem, hogy mennyi minden más változást is hozhatnék az életembe.

A fogyás útján sikeresen elindultam. Élveztem magát a folyamatot is, és a látványos sikereket is. Ráéreztem arra, hogy milyen nagyszerű dolog, ha teszek magamért. Elkezdtem ura lenni a saját életemnek.

És amit most, így visszatekintve tudok igazán nagy eredménynek értékelni, hogy a Nő is elkezdett bennem pislákolni. Vágytam arra, hogy felélesszem őt is. Az első egy évben orvosi javaslatra nem volt szabad tornázni, sportolni, mert a nagy súly miatt, túlzottan megterhelő lett volna, de közel egy év alatt fogytam annyit, hogy bevezethettem a mozgást is az életembe. Emlékszem, hogy találtam egy fél órás, kifejezetten, kövéreknek való tornát, amit szinte nap mint nap csináltam, és úgy neveztem el magamban, hogy ez a „fél óra a Csodálatos Nőért program”.

És egyszercsak jött egy felismerés, hogy én tulajdonképpen szerethetem magamat. Olyan volt szinte, mintha egy másik dimenzióba „löktem” volna magam. És nem csak a belső megéléseimben, önmagam elfogadásában, önbizalomban, hanem konkrétan az életem is más útra terelődött. Persze, az addigi életem a „külső” körülmények áldozata lett, de biztos vagyok benne, hogy ezeket a „külső” körülményeket a bennem lévő energiák változása teremtette meg.

El tudtam indulni azon az úton, ami tényleg az enyém. Nagyon sok buktató és nehézség volt ezen az úton is, és természetesen nem tejjel-mézzel folyó kánaán az életem most sem, de rengeteget fejlődtem, tanultam, és ráléptem az önismeret útjára is, ami egy igazi csoda. Minden tanulás, tapasztalás egyre közelebb vezetett/vezet valódi önmagamhoz, egy boldogabb, kiteljesedettebb Szilvihez.

Hálás vagyok, hogy a 10 évvel ezelőtti Szilviben mélyre eltemetett erőt, kitartást, önbizalmat, és nem utolsó sorban a Nőt sikerült az évek során felszínre hoznom. Hálás vagyok, hogy azzá lettem, aki vagyok.
És főleg hálás vagyok, hogy felébredtem, mielőtt késő lett volna.

Elő szokott fordulni veled, hogy úgy érzed, elakadtál, hogy folyton akadályokba ütközöl?

Én is hányszor, de hányszor tettem fel magamnak a kérdést, hogy miért nem sikerülnek úgy a dolgaim, ahogy szeretném, miért jön mindig újabb meg újabb gebasz. Milyen jó lenne ilyenkor, ha jönne egy tündér keresztanyu, aki ad neked egy használati utasítást a saját életedhez. 💃

Jó hírem van, ez a használati utasítás tündér keresztanyu nélkül is elérhető. A születési dátumod és a neved alapján a számmisztika feltárja előtted a boldogságod kulcsait. 💝

Ha szeretnéd megtapasztalni, hogy mennyivel könnyebb úgy járni az Utadat, hogy van hozzá térképed, fordulj hozzám bizalommal! 🥰

kulcsa

"Amikor a szükséges szenvedéseinket el akarjuk kerülni, rengeteg szükségtelen, fölösleges szenvedésnek adunk teret. Hatalmas önámítássá válhat a pozitív érzések, a pozitív életfilozófia hangsúlyozása, ha azt arra használjuk, hogy akkor is jól érezzük magunkat, amikor az volna a természetes, hogy negatív érzéseink legyenek, és valami fájjon. A valódi reményt és életigenlést az jelenti, ha van bátorságunk rosszul lenni, ha annak itt van az ideje." (Pál Feri)

Hogyan tudok segítésedre lenni a TÉT® rendszer által.

Tegyük fel, hogy valamilyen elakadást érzékelsz az életedben (pl. nem jól alakulnak a pénzügyeid, problémák vannak az emberi kapcsolataidban, olyan érzésed van, hogy nem vagy a helyeden, stb.), és szeretnél rálátni, hogy mi okozhatja ezt, és milyen eszközeid vannak a megoldásra.
Megkeresel engem, és én a születési dátumodat megvizsgálom a számmisztika szemüvegén keresztül.

Ez után, egy előre egyeztetett időpontban, egy kellemes beszélgetés keretében átbeszéljük, hogy a születési képleted alapján milyen életfeladatokat kell megoldanod, mik okozhatják az elakadásokat, hol vannak a gyenge pontjaid, amiket tudatos hozzáállással erősíteni tudsz, és milyen erőforrásaid vannak ahhoz, hogy a lehető legteljesebben éld meg azt, amiért ebbe az életedbe leszülettél.

Ha felkeltettem az érdeklődésedet, keress bizalommal!

Ahogy ez az oldal indult – a számmisztika tükrében

Egy vasárnap délután ültem a laptopom előtt, a facebookot görgetve, és felmerült bennem a gondolat, hogy lehet, hogy kéne indítani egy facebook oldalt, ami a Sorsismerettel foglalkozik. Él bennem egy vágy, hogy minél több embernek meg tudjam mutatni, hogy milyen fantasztikus változásokat hozhat az életünkben, ha rálátunk a saját sorsfeladatainkra. Persze, ezt a gondolatot gyorsan félre is tettem, hogy jó, majd ha egyáltalán lesz konkrét ötletem, hogy miről írjak, és hogy töltsem fel az egészet tartalommal.

Aztán kíváncsiságból rákerestem, hogy hol és miként lehet elindítani egy ilyen oldalt. Rátaláltam. Gondoltam, próbaképpen játszok vele egy kicsit. Jött az űrlap, adjak nevet az oldalnak. Adtam. Innentől lehetett tovább menni. Még egy-két alapadatot kitöltöttem, hogy ne legyen teljesen üres, és aztán megnyomtam a start gombot. És lett egy facebook oldalam. Következő lépés, megnézni, hogy lehet ezt most már kitörölni, hiszen nem kell ez még nekem, majd ha lesz konkrét elképzelésem a tartalomról, a posztokról, akkor majd csinálok egy igazit. Kerestem teljes gőzzel, hogyan lehet törölni, de az az útmutató, amit a facebookon találtam nem vezetett sehová, nem találtam meg azokat a menüpontokat, amire hivatkozott.

Ilyenkor Szilvi veszi az adást, jó, akkor most már ezt az oldalt töltsd fel tartalommal! Na de mivel? Konkrét ötletem egy szál sincs… Este ezzel a tudattal feküdtem le, hogy van egy oldalam, ötletem semmi, de majd lesz valahogy. Másnap reggel a kis meditációmban elkezdtek sorjázni az ötletek, hogy mit és hogyan. Gyorsan felírtam őket, hogy el ne felejtsem, és még aznap este megcsináltam az alapokat, és az első posztot.

Ekkor gondoltam csak végig, hogy ez annyira az 1-es sorsszámom működése volt. 1-es sorsszámmal rendelkező kedves Sorstársaim meg kell tanulnotok, hogy a semmibe való ugrás nektek szinte napi rutinná válhat. Lépjél, és ott lesz az út a lábad alatt! Mivel kellő önbizalmam nem volt az oldal indításához, és ötletem se, meg elképzelésem se, ezért a „véletlen” szépen „belelökött” a semmibe. És láss csodát, megjelent az „út”! Ötletek, lehetőségek, energiák.

Amióta tudom, hogy milyen nehézségekkel kell szembenézni egy 1-es sorsfeladat megvalósításakor, és milyen erőforrások rejlenek benne, azóta sokkal könnyebben megy a teremtés, annak ellenére is, hogy még mindig hajlamos vagyok olykor az 1-esből adódó erőforrásaimat alul becsülni.

Mit gondolsz Kedves Olvasó, te szeretnél tisztában lenni azzal, hogy milyen lehetőségek, erőforrások rejlenek benned? A születési dátumod elemzéséből válaszokat kaphatsz erre.

Kríziseink nagy haszna

Ami nem öl meg, az megerősít; semmi sem történik ok nélkül; minden értünk van, és még sorolhatnám azokat a már-már közhellyé vált mondatokat, amik azt próbálják benned erősíteni, hogy a nehéz helyzeteknek is van valami előnye.

Előnye? Milyen előnye lenne annak, hogy válságban van a párkapcsolatom, vagy összeomlott az anyagi helyzetem, netán súlyos beteg vagyok?

Mindannyian mentünk már át krízishelyzeteken, akár kisebbeken, de lehet, hogy egész nagyokon is. Bizonyára emlékszel a nehézségeid során megélt félelmeidre, fájdalmaidra, küzdelmeidre. De vajon gondolkodtál már azon, hogy ezek a történések, helyzetek mivel tettek téged gazdagabbá?
Volt már olyan felismerésed, hogy a krízis olyan változásokat „kényszerített” ki belőled, olyan utakra terelt, amelyek végül jobbá tették az életedet?

Mert erről van szó. A válsághelyzet kibillent a komfortzónából, és olyan változásokra ösztönöz, amit alaphelyzetben nem tettél volna meg.

Ilyenek vagyunk, szeretünk a megszokottban, az ismerősben lenni, még akkor is, ha abban tulajdonképpen nem is érezzük jól magunkat.
Viszont, ha jót akar neked a Sorsod, akkor lök rajtad egyet, ami akkor és ott fáj, félelmetes, szenvedsz, de valamit kicsikar belőled, amit önként nem tettél volna meg.

Ha van kedved egy kis felfedező „túrához”, gondold végig életed eddigi válságait, és próbáld meglátni, hogy melyik által mit fejlődtél, hová juttatott el, mit adott neked. Észre fogod venni, hogy minden érted volt.

Én személy szerint hálás vagyok az összes megélt krízisemért, mert látom azt az utat, azt a fejlődést, amit nekik köszönhetek.

Kívánom neked, hogy láss rá te is, hogy a nehézségeidnek milyen haszna volt, és tanuld meg úgy élni az életed, hogy a válságaidra erőforrásként tekintesz! 🙏❤☀️

Séta a jelenben.

Tegnap a tavaszias időjáráson felbuzdulva tettem egy nagy sétát. Ilyenkor az ember csak megy, megy, jó esetben nézelődik, látja maga körül az embereket, az utcát, a tájat, a gondolatai meg folyamatosan valahol máshol járnak. Mindenfélén agyalunk, tervezgetünk, vagy a múltban járunk, jó dolgokra gondolunk, vagy rosszakra. De vajon mennyire vagyunk képesek csak arra figyelni, ami épp most van?

Kipróbáltam. Ahogy sétáltam figyeltem, ahogy a lábaim hozzáérnek a talajhoz, figyeltem a testem mozdulatait, a lélegzetem. Nem csak bámultam ki a fejemből, hanem tudatosan fókuszáltam is arra, amit látnak a szemeim. A szél simogatását szintén tudatosítottam magamban, és a körülöttem lévő hangokat.

Nagyon érdekes „játék” ez. Mennyi minden történik egy séta közben, amire alapvetően nem is figyelünk oda. És mi történt még? Amíg ezekre a dolgokra fókuszáltam, végig a jelenben voltam. Nem kóboroltak a gondolataim sem a múltban, sem a jövőben, nem foglalkoztatott, hogy mi lesz holnap, vagy mi volt tegnap, vagy mit kéne még ma megcsinálni, stb. Egész különleges érzés volt csak abban lenni, amiben éppen akkor voltam. Persze időről időre bennem is felbukkantak a mindenféle gondolatok, de rajtakaptam magam, és tértem is vissza a jelenlétbe.

Mivel elég hosszan sétáltam, azt is volt időm megfigyelni, hogy ez a tudatos koncentráció eléggé fárasztó is. Úgy sejtem azért, mert nem vagyunk hozzászokva, ráadásul a mindenfelé elkalandozni szerető elménk mindig tolja a maga gondolatait, és szkanderezik a tudatos figyelmeddel. Biztos vagyok benne, hogy a tudatos jelenben levést is lehet edzeni. Persze vannak olyan mozgásformák, mint például a jóga, amik ezt kifejezetten támogatják.

De jutott már eszedbe főzés közben hallgatni, ahogy a fakanál súrlódik az edény aljához, vagy figyelni a felszálló gőz hogy melegíti, párásítja az arcodat? Mostál már úgy kezet, hogy arra koncentráltál, hogy milyen érzés, ahogy a vízsugár a kezedhez ér, milyen a hőmérséklete, hogy érinti a bőrödet?
És minden egyes tevékenységünkben meg lehet találni a tudatos odafigyelés lehetőségét.

Próbáld ki, „játssz” vele. Igen érdekes tapasztalás. És mindeközben szépen ki tud tisztulni az elméd, hogy aztán egészen új dimenziókat nyithasson meg számodra az életed különböző területein. 🥰