Kacagó Fejlesztő Kuckó

07/09/2026

📚✏️✂️❤️

☎️ 06205924999

31/08/2026

Vekerdy Tamás: Különvélemény II. rész‼️Tíz éve tettük közzé a Tanítóban - talán ma, végre, nem hiába térünk vissza rá...‼️
♦️"Miért kellene minden gyereknek egyszerre, egységesen, ugyanabban az időpontban megtanulnia írni és olvasni?
Miért baj az, ha az egyik gyerek, aki nagyon jó matematikából, nem szeret és nem tud rajzolni?
♦️A tudomány ma már legalább kilencféle intelligenciát ismer, de mi az iskolában csak egyetlen egyről tudunk valójában: az értelmi intelligenciáról.
És ezt is hogy mérlegeljük?
A klasszikus mérésben – mára ez kicsit megbonyolódott – tíz faktorral mérték az értelmi intelligenciát. Ebből öt szóbeli volt, verbális, öt cselekvéses, performációs.
♦️Minden nagy könyv leírta, hogy gyerekkorban a cselekvéses rész az erősebb, ez viszi magával a szóbeliség kifejlődését is.
Kivéve az értelmiségiek gyerekeit.
Ezek kisebb-nagyobb neurotizálódás árán korán erősek lesznek verbalitásban, sokszor a cselekvés rovására.
De mi ezt szeretjük és ezt méltányoljuk.
♦️Ami önmagában is katasztrofális, mert hozzájárul ahhoz, hogy a gyerekek magukkal hozott társadalmi különbségét ne tudjuk kiegyenlíteni.
Míg minden boldogabb országban északon és nyugaton a gyerekek társadalmi különbsége az iskolázás minden évével csökken, addig nálunk minden évével nő.
Az a két faktor, amit az iskola elsősorban értékel és osztályoz, mind a kettő a szóbeli tartományban található: egy lexikális memória és egy matematikai készség.
♦️A cselekvéses tartományt iskolai értékelésünk, mondhatnám, meg sem érinti.
És akkor az intelligencia másik minimum nyolc formájáról, ami az életben való beválásban és boldogulásban ugyanilyen nagy szerepet játszik, még nem is beszéltünk.
♦️A magyar gyerek tragédiája, hogy soha nincs ott, ahol van.
Az óvodában az iskolára készül – ha nem elég jó az óvoda! –, az alsó tagozaton a felsőre, a felsőn a középiskolára, ott meg az egyetemre.
♦️Ha normálisak lennénk, hagynánk, hogy az óvodás az óvodás kisgyerek életét élje sok szabad játékkal, mindennapos mesével, spontánul utánozható cselekvéssel (beszédtől a palántázásig). És: hadd mondjam még egyszer: kibírnánk, hogy az iskolába óvodás megy, és hogy az iskola dolga, hogy lassan iskolást formáljon a gyerekből."
♦️Folyt.köv.
Ha az I. része is érdekel: https://www.facebook.com/tanitonline.hu/posts/pfbid02MJ8RWw3YYDpK3PdSQTiJEgeTduMj86LAUA4sbS8vBMK1ybKktK37MDfnYjhsosgKl
Megjelent a Tanító 2016. júniusi számában, link alább, kommentben ☞

11/08/2026

04/08/2026

– Ötven év körüli a segítőm, mégis újonc volt a szakmában - meséli a kliens - de erre csak később jöttem rá. Mikor már komolyan vettem egy csomó olyan tanácsát, amit aztán egy másik szakembernél megértettem, hogy mennyire káros volt. Erősen középkorú kinézete volt, azt gondoltam, biztos rengeteg mindent látott már. Mégse tudott úgy kapcsolódni, mindenre volt kész ötlete, diagnózisa, konklúziója. Még elvárásai is, hogy hol kéne már tartanom. Aztán egy alkalommal elejtette, hogy két éve végzett, előtte pedig teljesen más területen dolgozott.

Kevés olyan hivatás van, amelyet ennyien kezdenek el negyven-ötven évesen, mint a segítői szakmák. Történik egy életközepi válság, egy kiégés, egy válás, egy üres fészek, és emberek sokasága talál választ a segítői hivatásra váltásban. Ezzel önmagában semmi baj nincs. Az élettapasztalat érték. Csak nem ugyanaz, mint a szakmai tapasztalat. A kettőt mégis könnyű összemosni, a segítő részéről is, a kliens részéről is. A kor tekintélyt sugall. A szakmai rutin viszont nem az arcon látszik.

A pályakezdésnek megvannak a maga jellegzetes mintázatai, mindegy, hány évesen történik. A nagy bizonyítási vágy. A túl gyors értelmezés. Néha az a fajta magabiztosság, ami valójában szorongás, csak diagnózisnak öltözve. Mert a bizonytalanságot könnyebb diagnózissal kitölteni, mint elviselni. Könnyebb tudni vélni a választ, mint valóban megismerni azt, aki velünk szemben ül. A segítői szakmában az életkor meglepően csalóka jelző. Nem az számít, hány éves valaki, hanem hogy amikor kimond valamit, az hitelesnek érződik-e. Hogy tényleg kíváncsi rád, vagy csak várja, hogy elmondhassa, amit már úgyis tudni vél. Hogy tényleg látva érzed-e magadat vele szemben ülve. A hitelesség nem a születési évből fakad. Nem is kizárólag a szakmai útból. A hitelesség onnan jön, hogy ki az az ember a diploma meg a módszer mögött. Mert végül nem a papír meg a módszer kapcsolódik hozzánk, hanem az ember.

21/07/2026

Az autizmussal, magatartás- vagy tanulási zavarral élő diákoknak még nehezebb a rigid oktatási rendszerben boldogulni, mint másoknak. Nekik nyújt menedéket az 1997 óta működő Zöld Kakas Líceum, ahol nem a diákokat próbálják meg fejleszteni, hanem a környezetet úgy alakítani, hogy abban a diákok jól érezzék magukat, és arról tanuljanak, ami igazán érdekli őket.

Fődi Kitti cikke a 444-en: https://buff.ly/46txSmG

26/04/2026

Hallottál már a diszpraxiáról?

✏️Gyakran hallani a diszlexiáról, diszgráfiáról, vagy diszkalkuliáról, ami leegyszerűsítve az olvasás, számolás, írás nehezítettsege.
A diszpraxia pedig a mozgás, mozgáskordináció nehezítettsége.

Ezek mind gyakoribbak autista és ADHD-s személyeknél, mint neurotipikus társaiknál.

📍Diszpraxia:

A diszpraxia, más néven fejlődési koordinációs zavarnak is nevezik (Developmental Coordination Disorder, DCD), egy gyakori neurológiai állapot, amely befolyásolja a mozgáskoordinációt, a tervezést és a szervezést gyermekeknél és felnőtteknél egyaránt.
Hatással van a mozgásra – mind a finommotoros (például írás, gombolás), mind a nagymotoros (például egyensúly, sport) készségekre –, és érintheti a beszédet, a memóriát és az észlelést is, ugyanakkor az általános intelligenciát nem befolyásolja.

📍A diszpraxiára utalhatnak az alábbiak:

Alapvető problémák: nehézségek a koordinációval, az egyensúllyal és a finommotoros feladatokkal.

- Finommotoros készségek: nehézség a kézírással, gépeléssel, cipőfűzésnél vagy evőeszköz használatánál, más tevékenységeknél, ahol finom aprólékos mozgások kellenek

- Nagymotoros készségek: ügyetlenség, tárgyaknak való nekimenés, nehézség biciklizésnél, vagy labda elkapásánál, sportoknál nagyon sok nehézsége van, pl tesi órán: rásütik hogy nagyon ügyetlen, lassú, béna, nem akarja megcsinálni a feladatot (pedig ennek köze sincs az akarathoz), lehet nem tud megtanulni alap mozgásokat, biciklizni, úszni, koordináltan futni stb.

- Beszéd: problémák pl.: a hangképzéssel, hangok sorrendjének kialakításával és a hangerő szabályozásával

- Szervezettség: gondok a feladatok megtervezésével, a tárgyak rendszerezésével vagy a térbeli tájékozódással

📍Segítése:
Bár élethosszig fennálló állapot, a foglalkozásterápia, a beszédterápia és a gyógytorna segíthet a készségek fejlesztésében és a megküzdési stratégiák kialakításában.

🖍️Nem az intelligencia hiányát jelzi: a diszpraxiával élő emberek gyakran átlagos vagy átlag feletti intelligenciával rendelkeznek.

❗️Sajnos sok diszpraxiás egyén komoly csúfolást él át élete során főleg amíg iskolás, mind a gyerekek, mind a tanárok által, ami megsebezheti egy életre és csökkentheti az önbizalmát nagymértékben.❗️

08/03/2026

Dr. habil. KAS BENCE logopédus-nyelvész, az ELTE BGGYK egyetemi docense, a Logopédiai Szakcsoport vezetője, a ELTE Nyelvtudományi Kutatóközpont tudományos fő...

13/02/2026

🎭🥁🪇🤡👩‍🎨🧑‍🚒👮‍♀️

12/02/2026

Egyszer volt egy kisfiú, akiről mindenki azt mondta: dühös.
Néhányan azt mondták: rossz.
Mások azt: kezelhetetlen.
Volt, aki azt suttogta: Baj van vele. Őrült....
Pedig a kisfiú nem volt rossz.
A kisfiú fáradt volt.
Sok mindent cipelt magában.
Olyan terheket, amiknek még neve sem volt.
A múltját.
A fájdalmakat.
Meg nem értettséget.
Elvárásokat.
Nyomást.
A vágyat, hogy jó legyen.
A vágyat, hogy szeressék.
A vágyat, hogy biztonságban legyen.
A vágyat, hogy végre elég legyen.
Nagyon igyekezett.
De akármit tett, mindig kevésnek tűnt.
Ha csendben maradt, az volt a baj.
Ha megszólalt, az volt a baj.
Ha próbálkozott, az sem volt elég.
És közben voltak érzések, amiket nem tudott kimondani.
Ha éhes volt, nem mondta.
Nem azért, mert nem akarta.
Hanem mert nem tudta, hogyan.
Ha fáradt volt, a teste jelezte…
de ő még nem értette a test nyelvét.
Ha szomorú volt, nem tudott sírni.
A könnyei valahol bent rekedtek.
És amikor a szomorúság, a félelem, a kimerültség nem talált utat kifelé…
akkor haraggá változott.
A düh lett az ő hangja.
Nem azért, mert bántani akart.
Nem azért, mert rossz volt.
Hanem mert nem volt más szava.
Minden kiabálása ezt mondta:
„Túl sok.”
„Elfáradtam.”
„Segíts.”
„Félek!”
De ezt kevesen hallották meg.
Egészen addig, amíg egy nap valaki lehajolt hozzá.
Nem fenyegetett.
Nem címkézte.
Csak halkan ezt mondta:
„Látom, hogy nehéz.”
„Nem vagy rossz.”
„Nem vagy egyedül.”
A kisfiú először nem válaszolt.
Csak remegett.
Aztán nagyon halkan megkérdezte:
„Ugye nem vagyok rossz?”
A felnőtt elmosolyodott.
„Nem. Csak elfáradtál.”
És ez volt az első pillanat, amikor a düh mögött megbúvó kisfiú levegőhöz jutott.
Nem lett egyik napról a másikra teljesen nyugodt.
Nem tűnt el minden nehézség.
De megtanulta lassan, apránként:
észrevenni, ha éhes.
észrevenni, ha fáradt.
észrevenni, ha szomorú.
És megtanulta, hogy szólhat.
Hogy kérhet.
Hogy nem kell mindent egyedül cipelnie.
Már nem csak a düh nyelvén beszél.
És azok, akik megtanultak a düh mögé nézni, rájöttek valamire:
Nem egy rossz kisfiút láttak.
Hanem egy érzékeny gyermeket.
Egy végtelenül fáradt idegrendszert tele félelemmel,
szorongással,
és talajvesztettséggel.
Aki szeretni akart.
Kapcsolódni akart.
Elég akart lenni.
Egy jó gyermeket. Egy kincset.
Aki valójában mindig is az volt.
Lélekmesék

Ha megérintett a történet, hagyj kommentben egy ❤-et.