Helen Doron Gyerekangol Békéscsaba

„Már annyira megszoktam, hogy angolul kell beszélni, hogy el is feledkeztem magyarul.” 😄

Persze ez egy hétéves gyerek szájából költői túlzás, de azért jót mosolyogtam rajta.

A nyaralásunk elején még egyszer-kétszer odaszaladt hozzám, hogy megkérdezze:

„Anya, ezt pontosan hogy mondjam?”

Aztán néhány nap múlva már minő természetességgel kérte ki a saját ételét, rendelte meg az italát, árakat kérdezett az eladótól, mosdó után érdeklődött a pultostól.

Most kezdi a negyedik évét a Helen Doronnál, és borzasztóan büszke vagyok rá.

De nem azért, hogy hány szót tud. Nem is azért, mert hogy mennyi nyelvtani szerkezetet ismer. És még csak nem is azért, mert mindig mindent tökéletesen mond.

Hanem azért, mert mer beszélni.

Szerintem ez az egyik legnagyobb érték, amit egy gyerek a nyelvtanulás során megszerezhet.

Hogy ne fagyjon le attól, ha valaki angolul szól hozzá.
Ne az járjon a fejében, hogy „jaj, biztos rosszul mondom”.
Ne várja mindig azt, hogy anya vagy apa majd elintézi helyette.

Hanem egyszerűen próbálja meg.

Mondja el úgy, ahogy tudja.
Kérdezzen vissza.
Mutogasson, ha kell.
Nevessen egyet, ha valamit félreértenek.
És tapasztalja meg újra és újra, hogy képes rá.

Mert a való életben szerintem pontosan ez számít.

Nem az, hogy egy dolgozatban hibátlanul kitöltötte-e a mondatokat, hanem hogy amikor ott áll egy másik ember előtt, van-e bátorsága megszólalni.

És talán ezért volt nekem annyira jó érzés ezt látni a nyaralás alatt.

Azt, hogy az a sok játék, dal, történet, angol mondat és foglalkozás az elmúlt években egyszer csak összeállt valamivé.

Nem „tananyag” lett belőle.

Hanem használható tudás.

Olyan tudás, amit egy hétéves gyerek elővesz egy étteremben, egy boltban vagy bárhol máshol, amikor szüksége van rá.

És ami talán ennél is fontosabb:

az az érzés, hogy

„Meg tudom oldani.”

Nekem szülőként ez az egyik legnagyobb visszaigazolás. 💙

Mert szavakat később is lehet tanulni.
A nyelvtant is lehet pontosítani.
A szókincs pedig még évekig, évtizedekig bővül.

De ha egy gyerek már kicsiként megtanulja, hogy nem kell félnie megszólalni egy másik nyelven, az szerintem óriási útravaló.

És amikor azt hallom tőle, hogy már majdnem „elfelejtett magyarul”, csak mosolygok. 😄

Mert persze tudom, hogy ez nem igaz.

De azt is tudom, hogy valami nagyon jó dolog történt:

az angol már nem egy idegen nyelv számára, amit elő kell keresni a fejében. Egyre inkább természetes eszköz arra, hogy kapcsolatba lépjen a világgal. 🌍

💙 Ha Te is azt szeretnéd, hogy gyermeked ne csak tanulja az angolt, hanem merje is használni, gyertek el hozzánk egy bemutató órára!

A bemutató órán személyesen is megtapasztalhatjátok, hogyan tanulnak nálunk a gyerekek játékosan, sok beszéddel, mozgással és pozitív megerősítéssel.

👉 Regisztráció bemutató órára:
https://forms.gle/isFYzV27FSMCZFNA9

📍 Helen Doron Gyerekangol Békéscsaba
5600 Békéscsaba, Baross u. 9–21.
Kner Irodaház, 5. emelet

📞 06 70 703 8091 - Zsidják Erika
📧 [email protected]
🌐 www.helendoron.hu/bekescsaba/

Jövőre folytatjuk 🥰

Ismerjétek meg Anikót, aki szeptembertől óraadó tanárként erősíti a csapatunkat. 🥰

"Sziasztok! 😊 Petrovszkiné Toldi Anikó vagyok, lassan 10 éve dolgozom angol- és némettanárként a mezőberényi gimnáziumban, az idei évtől pedig óraadóként a békéscsabai Helen Doron iskola életébe is bekapcsolódom.

Egészen kicsi koromtól kezdve tudtam, hogy pedagógus szeretnék lenni – mondhatni, már óvodás koromtól tudatosan készültem erre a pályára. A 90-es évek gyermekeként még nem volt túl sok lehetőségem az angol nyelvvel találkozni az iskolai kereteken kívül, de szerencsém volt: kiváló pedagógusok kísértek végig az utamon, akik nemcsak a nyelvtanulásban, hanem az élet más területein is sokat adtak nekem.

Számomra a tanítás valódi hivatás. Fontosnak tartom, hogy a diákok örömmel járjanak az óráimra, sokat nevessünk, jól érezzük magunkat, miközben szinte észrevétlenül olyan tudást és tapasztalatokat is magukkal visznek, amelyeket a nyelvtudáson túl a mindennapokban is hasznosítani tudnak.

Hiszek a játékosságban, a zeneiségben és a tapasztalati úton való tanulásban. Hiszen biciklizni sem könyvből tanul az ember: felül a bringára, próbálkozik, néha elesik, aztán újra feláll és tovább teker. 😊

A hitvallásom szerint a tanár sokkal több, mint egy oktató. Olykor színész, pszichológus, stand up-os, ápoló vagy éppen mesemondó – de legfőképpen mentor, aki segíti, támogatja és bátorítja a diákjait a tanulás során.

Hiszem, hogy a nyelvtudás a mai világban egy kulcs, amely rengeteg ajtót képes kinyitni. És ahány ajtón belépünk, annyival többet láthatunk és tapasztalhatunk a világból: új kultúrákat, új embereket, új lehetőségeket.

Végtelenül hálás vagyok azért, hogy ezt a kulcsot én is a diákok kezébe adhatom.

Izgatottan várom ezt az új fejezetet az életemben, és nagyon várom már a találkozást! ❤️"

Van az a könyv, amit az ember egyszer elolvas, bólogat közben néhányat, aztán felteszi a polcra.

És van az, amihez érdemes újra visszatérni.

Nálam Marie Kondo Rend a lelke mindennek című könyve ilyen. Most éppen másodjára olvasom, és érdekes, mennyire mást ad most, mint első alkalommal. Talán azért, mert közben változtam én is. Talán azért, mert bizonyos gondolatokhoz egyszerűen meg kell érni.

Marie Kondo alapgondolata látszólag a rendrakásról szól. Arról, hogy nézzük meg, mire van valóban szükségünk, mi szolgál minket, mi ad örömet, és mit cipelünk már csak megszokásból.

De szerintem ez sokkal többről szól, mint a szekrényekről.

És ahogy közeledik a szeptember, egyre inkább azt érzem, hogy nekem most pontosan erre van szükségem.

Rendre. Kívül és belül is.

Szeptemberrel újra elindul az iskola, visszatérnek a különórák, az edzések, a munka, a rohanós reggelek, a délutáni logisztika. Megtelik a naptár, megszaporodnak a „ne felejtsd el” feladatok, és néha szinte észrevétlenül olyan sok mindent zsúfolunk egyetlen hétbe, hogy már azt sem tudjuk, miért csináljuk.

Talán ezért is jó még most, augusztusban egy kicsit „rendet rakni”.

Nemcsak a gyerekszobában.
Nemcsak az iskolatáskákat átnézni.
Nemcsak a tavalyi füzeteket és kinőtt ruhákat kiválogatni.

Hanem végiggondolni azt is:

Mi az, amit szeretnénk magunkkal vinni az új tanévbe?
És mi az, amit ideje lenne végre letenni?

Mire szeretnénk valóban időt szánni?
Mi az, ami fontos a gyerekeinknek?
Mi az, ami hosszú távon ad nekik valamit?
És mi az, amit csak azért próbálunk belegyömöszölni a hétköznapokba, mert úgy érezzük, hogy „kell”?

Én az angolra is így gondolok.

Nem szeretném, hogy szeptembertől egy újabb kipipálandó feladat legyen a gyerekek életében. Egy újabb óra, amire rohanni kell.

Azt szeretném, hogy legyen helye az életükben.

Helye a kíváncsiságnak.
Helye a játéknak.
Helye annak, hogy hibázzanak.
Helye annak, hogy megszólaljanak.
Helye annak, hogy észrevétlenül egy olyan tudást építsenek fel, amelyet évekkel később is magukkal visznek.

Mert talán a rend sem azt jelenti, hogy minden tökéletesen áll a polcon.

Hanem azt, hogy annak adunk helyet, ami valóban fontos nekünk.

Én most még itt tartok: egy napozóágy, egy könyv, néhány csendesebb augusztusi nap. ☀️📖

De fejben már készülök szeptemberre.

És idén szeretném nemcsak azt átgondolni, hogyan fér majd el minden az órarendben.

Hanem azt is, minek érdemes benne helyet csinálni. 💚

Talán ez lesz az én idei szeptemberi rendrakásom.

Az Angol és Sport tábor harmadik napján már ilyen ügyesek voltak a csajok. 💗

Amikor megláttam ezt a képet, először csak ámultam-bámultam. Hihetetlen, hogy néhány nap alatt mennyit fejlődtek, milyen bátran próbálták ki az új elemeket, és milyen fantasztikus mutatványokra voltak már képesek a Time to Shine Sportegyesület légtorna stúdiójában -Trényi Kriszti kezei alatt.

Aztán minél tovább néztem a képet, annál inkább eszembe jutott valami más is.

**Pontosan így gondolok én az angolra és a sportra.**

Mint két egymást tökéletesen kiegészítő területre. Két olyan dologra, amelyek első pillantásra talán versenyeznek a gyerekek idejéért, pedig valójában egyáltalán nem kellene választani közöttük.

Megmondom őszintén, mindig végtelenül szomorú vagyok, amikor azt hallom egy családtól, hogy azért hagyják abba a Helen Doron angolt, mert a sport mellett már „nem fér bele”.

Mert értem. Tényleg értem.

Ahogy nőnek a gyerekek, egyre több az edzés. Heti kettő, három, négy, esetleg még több. Jönnek a meccsek, versenyek, hétvégi programok. Mellette ott van az iskola, a tanulás, a család, és közben jó lenne néha egyszerűen csak gyereknek is lenni.

És félreértés ne essék: **nagyon is a sport mellett vagyok.**

Én magam is rendszeresen sportolok, a gyermekeim életének is fontos része a mozgás. Pontosan látom, mennyi mindent ad nekik. Kitartást. Fegyelmet. Kudarctűrést. Csapatszellemet. Önbizalmat. Azt az érzést, hogy valamiben egyre jobbak lehetnek, ha dolgoznak érte.

Ezek felbecsülhetetlen értékek.

De közben azt is látom, hogy az angol tudás ugyanilyen hosszú távú befektetés.

Nem tudjuk, melyik gyermekből lesz élsportoló. Nem tudjuk, ki fog tíz év múlva ugyanabban a sportágban versenyezni, amit ma imád. Lehet, hogy igen. És szívből kívánom, hogy ha ez az álma, sikerüljön neki.

De egy dolog szinte biztos:

**angolra szüksége lesz.**

A továbbtanuláshoz.
A munkához.
Az utazáshoz.
A kapcsolatokhoz.
Ahhoz, hogy magabiztosan eligazodjon a világban.

És érdekes módon akkor is, ha éppen a sport lesz az élete.

Hiszen egy élsportoló számára az angol nem kevésbé fontos, hanem sokszor még fontosabb. Külföldi versenyek, edzőtáborok, csapattársak, edzők, szerződések, interjúk, nemzetközi kapcsolatok...

Ehhez még csak Magyarországról sem kell elköltözni.

Ma már itthon is rengeteg sportágban dolgoznak külföldi edzők, játszanak külföldi sportolók magyar csapatokban, érkeznek ellenfelek más országokból. Egy sportoló számára óriási előny, ha nem kell valakire várnia, hogy lefordítsa neki, mit mond az edző, hanem természetesen megérti. Ha oda tud menni egy külföldi csapattárshoz. Ha meg tudja értetni magát. Ha nem a nyelv szab határt annak, hogy meddig juthat.

És ezért gondolom azt, hogy amikor egy gyerek hetente több órát képes áldozni arra, amit szeret, akkor **az a heti egy angolóra igenis megtalálhatja a helyét mellette.**

Nem kell választani az izom és az ész között.
Nem kell választani az edzés és a nyelvtudás között.
Nem kell eldönteni, hogy egy gyerek „sportos” vagy „tanulós” legyen.

Lehet mindkettő.

Sőt, szerintem akkor adjuk nekik a legtöbbet, ha nem egyetlen útra készítjük fel őket.

A sport megtanít küzdeni.
Az angol pedig kinyitja előttük a világot.

Az egyik erőt, kitartást és önbizalmat adhat. A másik lehetőségeket, kapcsolatokat és szabadságot.

És amikor ezt a képet nézem, nekem valahogy pontosan ez jut eszembe.

Két külön ember, két külön mozdulat, mégis egymást tartják, egymást egészítik ki, és együtt lesz igazán látványos az egész.

**Summa summarum: a sport fontos. Az angol is fontos. És szerencsére egyáltalán nem kell választani közöttük. A kettő tökéletesen megfér egymás mellett. 💙**

Augusztus végén mi szülők már nagyon érezzük a szeptember közeledését. Jönnek majd az órarendek, a reggeli indulások, a különórák, az iskolai ritmus, a délutáni fáradtság.

Pont ezért jó, ha az angol nem a tanév első nagy levegővételével indul újra.
Az AngolkaLand egy könnyed nyári ráhangolódás. Nem terheli túl a gyereket, mert csak napi egy óra. Nem veszi el a nyarat, mert marad idő pihenni, játszani, szaladgálni, strandolni, nagymamázni, semmit tenni.

Közben mégis történik valami fontos: az angol nem kopik el teljesen a nyáron.
A gyerekek újra hallják a dalokat, bekapcsolódnak a játékokba, próbálkoznak, megszólalnak, mozognak, nevetnek, és mire elindul a tanév, az angol már nem egy távoli, újrakezdendő dolog lesz, hanem ismerős élmény.

Sokszor ennyi is elég ahhoz, hogy egy gyerek bátrabban érkezzen vissza szeptemberben.

AngolkaLand – nyári angol élmények a Helen Doronnál Békéscsabán.

Augusztus 24–28.

Jelentkezés a linken:
https://forms.gle/MH3Pc915ZoaDnV66A

Milyen egy Helen Doron TTC a résztvevő szemével?

Kolléganőnk, Timi (Gajdács Tímea) nemrég vett részt a TTC-n, és most megosztja veletek, milyen élményekkel és tapasztalatokkal gazdagodott az öt nap alatt. 💙

"A TTC nagyon érdekes, tanító és mind fizikailag mind lelkileg kimerítő volt. Hiszen mindösszesen 5 nap állt rendelkezésre, hogy elsajátítsuk a Helen Doron technikát. Amellett, hogy elfáradtunk, töltődtünk is. A csapat nagyon jó volt és természetesen nagyon sokat játszottunk, hiszen ez lenne a technika, amivel tanítani fogunk. Saját magunkon teszteltük az összes saját kezűleg gyártott fejlesztő játékot. Egytől egyig nagyon jó volt. Sokat nevettünk és rengeteg élményt gyűjtöttünk miközben tanultunk. Meghallgattuk Helen Doron beszédét is a technikáról. Nagyon meglepő volt, amikor bebizonyosodott, hogy mennyire fejlődik a gyermekek agya csupán attól, hogy egy másik nyelvet tanítunk nekik. Ezzel a módszerrel pedig nem kell stresszelniük hiszen csak "játszunk" velük. Sok új módszert sajátítottam el a segédeszközök használatával kapcsolatban. Hogy minél többféleképpen tudjam bemutatni nekik a szavak, kifejezések jelentését. Így biztosabb, hogy tapasztalás, élmény révén tanulják meg a jelentésüket és nincs szükség fordításra.
Ez volt a legnehezebb is számomra. Előrukkolni 3 - 4 féle különböző feladattal ugyanannak a szónak, kifejezésnek a megtanulásához. Ez a módszer abban különbözik a hagyományos módszertől, hogy itt nincs bele kényszerítve a gyermek, hogy üljön csendben, szinte mozdulatlanul egy táblára meredve 45 percig. Szabadon a szőnyegen csücsül, néha fekszik. Sokat mozgunk, ugrálunk, táncolunk, énekelünk és játszunk. Ami jól esik. Ha valaki nem szeretne az se baj. A fülei attól nyitva maradnak. Nagyon nagy élmény volt számomra ez a hét és remélem minél többet tudok majd ebből átadni a gyereknek."

🚂 Choo choo, all aboard! 🚂

Mihelyst felcsendült a „Choo Choo Train” dal, a gyerekeknek egy szót sem kellett mondani… már álltak is be egymás mögé, és indult a vonatozás! 😍🚂

Imádjuk ezeket a pillanatokat, amikor egy dal már annyira ismerős, hogy szinte magától jön hozzá a mozdulat, a játék és persze a mosoly. 💙

Vajon hová tartott ma a Choo Choo Train? 🌍🚂

Mi történt itt Grétivel? 😲 Bebábozódott? 🐛🦋
Talán csak nem a pillangókról tanulunk? 😄

Neeeem! Gréti légtornán járt a Time to Shine Sportegyesület Stúdiójában Krisztina Nagybalázs-Trényinél, és itt éppen a hammockot próbálta ki. 🤍 Láthatóan megtalálta benne a tökéletes kis kuckót is. 😍

És amíg a lányok a magasban ügyeskedtek, addig a fiúk rúgták a bőrt ⚽, a kisebbek pedig kirándulni indultak 🌳☀️.

Mozgás, élmények, nevetés, új dolgok kipróbálása… nálunk így telik egy igazán tartalmas nyári nap. 💙