Lélekszínvonal - Kállai Mária life coach/ pedagógus/diplomás ápoló

Hogy milyen szülők vagyunk, sok tényezőtől függ. Az extrém hatásokat most nem említve, szülői minőségünkre biztosan hatással vannak a társadalmi normák, a felnőtté válásunk során szerzett tapasztalataink, az életkörülményeink, a származási családunkból hozott minták. Szinte mind elhatározzuk szülővé válva, hogy mit NEM fogunk úgy csinálni, ahogy a szüleink tették velünk, vagy éppen idealizáljuk azt a gyerekkort, ahol számos sérülés érte kiteljesedni készülő személyisegünket. Hasznos lehet megdolgozni a gyermekkorunkban elásott, de felnőtt korunkban taposóaknaként fel-felbukkanó és nem ritkán súlyos károkat okozó érzéseket és élményeket, amelyek nehezítik vagy torzítják kapcsolati minőségeinket.
Ha önismereti munkával, önfejlesztéssel befektetünk önmagunkba, szülőként is jobbak lehetünk. Elég jó szülők, amiből a gyerekeink is sokat profitálnak. Én ebben hiszek. 🥰

"Egy jó párkapcsolatnak három alapvető pillére van.
Az első az elköteleződés, ami nem feltétlen esküvőt jelent, hanem azt, hogy a társam az első és legfontosabb. A munkám (anyám, haverok, hobbim) sem lehet annyira fontos, mint a párom. Ha neki szüksége van rám, akkor ott vagyok mellette. A legtöbb párkapcsolat azért megy tönkre, mert nincsen elköteleződés. Amikor minden fontosabb, mint a társam, az nem működik.Ez az úgynevezett MI tudat.

A másik alapvető feltétel az intimitás, azaz mennyire tudok a páromnak megnyílni. Ez azt jelenti, hogy mindenről tudok vele őszintén beszélni, nincsenek tabu témák. Nagyon fontos, hogy tudjunk egymással mindenről beszélni! Fontos még a kölcsönös megértés, elfogadás és támogatás is, hiszen ezek fogják meghatározni a társunkhoz való kötődésünk erősségét.

A harmadik pedig, ami rengeteg kapcsolatból hiányzik, a szenvedély. Nem csak a szex, bár az is, hanem az a fajta szenvedély, hogy vannak közös céljaink, tudunk lelkesedni dolgokért és a másikért. A szex pedig ne csak arról szóljon, hogy „ha végeztél, takarjál be."
(L. Stipkovits Erika)

A fizikai bántalmazás jelei sokszor egyértelműek, hiszen mindenki számára látható egy ökölcsapás okozta vérömleny a szem körül, egy kitört fog, kék-zöld foltok a test bármely részén. Ahogyan egyértelmű az is, hogy ha valaki lekever egy pofont, vagy megrángat a hajunknál fogva, akkor bántalmazó magatartást tanúsít.
De mi a helyzet az érzelmi vagy lelki bántalmazással? Sajnos ennek felismerése sokkal nehezebbnek bizonyul, pedig külsérelmi nyomok nélkül okoz hatalmas károkat és nyomorít meg életeket.
Tudtad, hogy az is bántalmazás, ha
☝️a számodra fontos másik ember órákig, napokig nem szól hozzád, mert valami nem az elvárásai szerint történt?
☝️a társad szorosan kontroll alatt tartja az időbeosztásodat, tevékenységeidet és a kapcsolataidat?
☝️a konfliktushelyzetekben rendszerint nincs közös megoldás, helyette azt hallod, hogy túlérzékeny vagy, megint felfújod, neked mindig van valami bajod?
☝️a veled kapcsolatban lévő ember rendszeresen megaláz, akár mások előtt is?
☝️a számodra fontos másik ember lealacsonyítóan beszél veled, gúnyolódik rajtad, az érzéseiden?
☝️a másik fenyegetéssel tart félelemben, így próbálja elérni a célját?

A bántalmazó magatartást tanúsító emberek többsége maga is bántalmazott volt valamikor. De ez a körülmény nem lehet mentség.
A bántalmazást nem lehet kiérdemelni.
A bántalmazás a bántalmazó felelőssége.

"Ahhoz, hogy hosszú távon jól legyünk, nemcsak napi, hanem heti minimumra is szükségünk lehet. Ennek alapja számomra a szerdai szabadnapom, amit elneveztem embermentes napnak. Ezért ha szerdán találkozunk valahol a városban, kérlek, nézd el nekem, ha legföljebb egy kimért biccentéssel tudatom, hogy fölismertelek. Ezen a napon nem vagyok hajlandó jót tenni senkivel, kivéve önmagamat, mert én is számítok.

Ebben a törekvésemben nem kisebb tekintély erősített meg, mint Teréz anya. Amikor ugyanis egy forgatócsoport járt a kalkuttai missziójában, azt tapasztalták, hogy hetente egyszer a nővérek egész álló nap csak pihentek, ücsörögtek, imádkoztak, énekelgettek. A riporter provokatívan feltette Teréz anyának a kérdést: ’Ezen a napon nincsenek szegények?’. Mire Teréz anya a következőt válaszolta: ’Ők nem a mi szegényeink’. Ha ugyanis valaki heti hat napon át sokkal több mint nyolc órában másokért dolgozik, akkor a hetedik napon bátran megpihenhet. Nem azért, mert önző, hanem azért, hogy öt év múlva még mindig tudjon segíteni.

Amikor a negyven- vagy ötvenévesen infarktusban elhalálozott pap koporsójánál azt mondják, hogy ’az atya mindenkivel törődött’, sejthetjük, hogy ez némi túlzás, mert önmagával valószínűleg nem. A szabadnap és a szabadság a munka része, éppúgy, ahogy a csend a zenéé.”
(Pál Feri: Ami igazán számít)

Mit tekintünk kudarcnak? Általában azt, ha valami balul sül el, mert nem a terveink szerint alakul, ha egy helyzetből veszteséggel szállunk ki, ha valamit nagyon akartunk, de mégsem jött össze. Személyes élettörténetünkben számos kudarcot jegyezhetünk, de ha jól megnézzük ezeket a sikertelen epizódokat még az is kiderülhet, hogy hozzásegített valami újhoz, valami sokkal jobbhoz, amivel sosem találkoztunk volna a kudarc nélkül.
Az én életem kudarcai biztosan nem férnek el egy facebook bejegyzésben, annyi van belőlük. Se szeri se száma a kanyaroknak, botlásoknak, zsákutcáknak a múltamban. Volt hogy nagyon rosszul alakult az anyagi helyzetem, a barátságom, a házasságom, vagy éppen a karrierem kapott gellert egy rossz döntésem miatt.
Benne lenni ezekben a helyzetekben piszok nehéz volt, olykor kilátástalan. Bűntudat, szégyen, a szerencsétlenség érzése kísérte ezeket a szituációkat, volt mit feldolgozni, de előbb-utóbb mindig kiderült, hogy rengeteget tanulhattam belőlük. Túljutva a nehezén okosabban, erősebben, bátrabban élhettem tovább, s pontosan tudom, hogy minden egyes kudarcomnak része van abban, hogy azzá lettem, aki vagyok. És én szeretek az lenni, aki vagyok. 😊
Nem érdemes hát félni vagy szégyellni a kudarcot, mert ha elég bátran élsz, a kudarc ott leselkedik majd a döntéseid nyomában sunyin, ugrásra készen és mindeközben az is meglehet, hogy a kudarc óráiban épp egy jövőbeni siker van készülőben.

Sokan életükben először egy segítő szakember mellett élhetik meg a biztonságot, azt az élményt, hogy azok lehetnek akik valójában. Hogy kimondhatják elgondolni is alig mert gondolataikat, mélyen megtagadott vagy elfojtott érzéseiket, mert aki velük szemben ül, nem ítélkezik, nem érvénytelenít, nem dominál. A segítő jelenlét egyik legnagyobb hozadéka ez. Úgy lehetsz önmagad, hogy közben a másik veled van, rád figyel, megtart, kísér az utadon.🩷💙💛

Nem ritkán attól is szenvedünk, ami nem is a mi dolgunk, amihez igazából nincs is közünk. Nem árt észben tartani, hol vannak a határaink. ☝️

Ugyanaz az élmény/esemény az egyik embert súlyosan megviseli, a másikat kevésbé, az egyik ember megoldja valahogy, a másik ember egy életre beleragad. A családban történt traumatikus eseményekre a testvérek is eltérően reagálhatnak. Épp ezért ne legyintsünk valakire, aki elmeséli a traumáját, mert azt gondoljuk, nem is olyan nagy dolog, másokkal lényegesen rosszabb dolgok történtek. És ugyanígy ne becsüljük le a saját traumánk okozta szenvedést vagy nehézséget azért, mert összehasonlítva másokkal úgy ítéljük meg, hogy van, akinek sokkal több nehézséget kellett kiállnia. A trauma az, ami BENNÜNK történik, annak hatására, ami velünk történt. Ha traumát élünk át, mindannyiunknak ezzel van dolgunk. A kívülről nem látható és nem megítélhető, BENNÜNK zajló folyamatokkal.

Ha úgy érzed, jól jönne a segítség, mert az utóbbi időben
🔹️nehezen boldogulsz a konfliktusokkal
🔹️döntési helyzetben vagy, de nem tudsz dönteni
🔹️váltani szeretnél, de elbizonytalanodtál
🔹️kommunikációs nehézségeket tapasztalsz a kapcsolataidban
🔹️mozaik családban élsz és nehézséget okoz az egyensúly megteremtése
🔹️szerepkonfliktusod van, nem tudsz mindenütt helytállni
🔹️nehézséget okoz a munka - magánélet egyensúlyának fenntartása
🔹️egy toxikus kapcsolat után szeretnél újrarendeződni
🔹️társkeresésben vagy, de nem találod "az igazit"
🔹️olyan érzések, gondolatok nyomasztanak, amikről nem tudsz vagy nem szeretnél a családodnak, barátaidnak beszélni.
Várlak szeretettel személyesen vagy online.❤️

Az első találkozás ingyenes és nem jelent elköteleződést.
Ha további információt szeretnél:
[email protected]
06305726560
vagy írj privát üzenetet. 🙂

Ha repülőn utazol, az ülések felett elhelyezett oxigénmaszkok mellett ez az utasítás olvasható: "Veszély esetén először vegye fel a saját oxigénmaszkját, majd ha vannak önnel gyermekek, segítsen nekik is". Vajon miért ez a sorrend? Azért, mert ha előbb a gyerekre teszed a maszkot, az eltelt idő alatt olyan rossz állapotba kerülhetsz, hogy a sajátodat már nem tudod felvenni, a gyermeked pedig (miután gyermek), nem tud neked segíteni. Anyának lenni felelősség. Felelősség minden percben, az elsők közt önmagadért, hogy képes legyél gondoskodni, dolgozni, szervezni, tervezni, nevetni, szeretni, összetett szerepeidben helytállni.
Én is anya vagyok és imádok az lenni. Állítom, hogy gyereket vállalni életünk legnagyobb kalandja, a gyerek valódi csoda. A gyerekes lét pedig fárasztó. Fizikailag és pszichésen is. Anyaként nem ritkán az alapvető emberi szükségleteink sérülnek napi szinten, mint az alvás, normális táplálkozás, ürítés. Ezek kielégítéséről gondoskodnunk kell, hiszen a normális élettani működésünk alapját képezik. Épp ezért nem bűn délután aludni két órát, amikor a csecsemő is éppen alszik, nem bűn elhanyagolni a textilszalvéták vasalását vagy későbbre halasztani a felmosást, nem bűn segítséget hívni a gyerkőc mellé és elmenni egy moziba vagy beszélgetni egy jót a barátnőkkel.
A pszichológia állítja, hogy egy gyermek érkezése a családba egy normatív krízis. S mint ilyen, megrendíti a korábbi stabilitást, kialakult rutint, tiszta udvart, rendes házat. Mint a krízisek általában, ez sem tart örökké, de amíg tart, az öngondoskodás elengedhetetlen. Mert üres korsóból nem lehet tölteni...