Útközben: önismereti csoportok külföldön élő magyaroknak

Nagy nap a mai, lezárult két tanévnyi finnországi tanulás, és megoldásközpontú rövidterapeuta lettem. Közben persze már hónapok óta egy teljesen más életet élek Münchenben, magyar nyelvet, kultúrát, irodalmat, történelmet tanítok.

Ahogy a (nagyrészt) finn szövegbe írtam a mostanában szorgalmasan vezetett naplómban, most nincs más hátra, mint azon gondolkodni, hogy milyen csodálatos és hihetetlen ez az élet!

Egyik nap itt vagy, a másik nap ott. Ha úgy döntesz, hogy még belefér egy újabb ország, város, élet...

Köszönöm nektek, akik kíséritek az utam, mostanában nem jelentkezem sűrűn, és a tanulás mellett ebben a tanévben csak Finnországban élő külföldieknek vezettem terápiás csoportokat, most pedig a németországi integrálódás nagyon kezdeti fázisában vagyok még.

De nem felejtem el a terápiás tudásomat, "csak" összeszedem magam, új gondolatokat és energiát gyűjtök, és folytatni fogom ezt az értékrendemmel nagy összhangban lévő terápiás munkát is.

Ezt a regényt nagyon ajánlom, bár még én is csak az olvasás tervezésénél tartok. De három nagy téma, magyarság, Finnország és még a bevándorlólét nehézségei is egyesülnek benne, tehát tele van nekem, nekünk szóló lehetőségekkel!

Ritka csemege, ha a skandináv krimik között magyar szálra bukkan az ember, és még izgalmasabb, ha a regény főhőse egy magyar detektívnő: Fekete Anna. Kati Hiekkapelto, finn írónő első férje révén került kapcsolatba a magyar kultúrával, olyannyira, hogy még a nyelvet is megtanulta. Kolibri című regényében pedig olyasmivel foglalkozik, amiről a nyugati társadalmak nem nagyon szeretnek beszélni: hogy nem könnyű ám migránsként új életet kezdeni egy új országban, még akkor sem, ha az ember külseje nem tér el a helyiektől, a nyelvet is tökéletesen beszéli és még munkája is van. A neve elárulja, hogy idegen, még azelőtt, hogy megszólalna, és bármilyen jól is csinál mindent, hatalmas teherrel kell mozognia a szembeszélben. A Kolibri című regényben azonban nem csak egy „migráns” szál van, hanem kettő. Az egyikben megismerjük Fekete Anna első napjait, heteit a finn rendőrség körében. Azonnal mély vízbe kerül, mert egy brutális gyilkosságot kell kinyomoznia, azt, miért lőttek fejbe egy fiatal nőt futás közben. Társa, egy idősebb férfi azonban mindent megtesz, hogy megnehezítse a fiatal nő munkáját, mert mélységesen lenézi a bevándorlókat, és minden alkalmat megragad, hogy ezt éreztesse is vele. A másik történetszál egy kurd lányé, akinek a családja menekültként érkezett Finnországba, de ellentétben Annával, aki afféle „mintamigráns”, neki esélye sem volt arra, hogy asszimilálódjon. Szülei ragaszkodnak a hazai ételekhez, szokásokhoz, vallási előírásaikhoz. A lányuk hiába lesz kitűnő tanuló, ez sem menti meg attól a sorstól, amit a születése pillanatában eldöntöttek és a vőlegénytől, akit kinéztek számára. A fiatal lány azonban úgy dönt, a szabadságot választja, és úgy dönt, hogy a rendőrséghez fordul, hogy segítsenek neki. Ám amikor azok megérkeznek, visszavonja a vádakat. Mindenki sejti, hogy nem szabad akaratából t***e, de egyedül Fekete Anna az, aki úgy dönt, hogy továbbra is szemmel tartja mi lesz vele, talán mert jól tudja, saját családja példájából is, hogy a migránslét sokkal több nehézséget tartogat, mint azt a kívülállók gondolnák, és saját bátyja a tökéletes példa rá, hogy nem mindenkinek sikerül egy új országban új hazára találni.

Talán ha Krusovszkyval nyitom ezt az évet, elég későn és elég távolról magam is:

"Sokszor jár mostanában a fejemben, hogy miért nem zavar jobban a saját idegenségem. Mintha kötelező volna szorongani miatta, csakhogy én, legalábbis ettől, nem szorongok. Ami azt illeti, az idegenség otthonos érzés számomra. Valami, amit ismerek régóta, amiről tudom, hogyan működik, milyen stádiumai vannak, milyen ízei, milyen állaga."

Az idézet Krusovszky Dénes új tárcájából származik a Literáról. Én pedig talán nem is ide illően "mellékesen" jegyzem meg, hogy több hónapos hallgatásom oka az, hogy magam is újra a frissen integrálódó magyarok sorába léptem: 8,5 év finnországi élet után februártól Münchenben kezdtem magyar lektorként, így "kis" időre van szükségem, amíg regenerálódom, felépítem újra az életem itt is, mielőtt újra belecsaphatunk az irodalomterápiás vitorlákba.

Igyekszem azért közben is jelentkezni:). Nagyon erős és tanulságos élmény újra friss beköltözőként a negyvenes éveim második felében egy negyedik országban alakítani ki egy teljesen új életet!

Igyekszem dokumentálni, átérezni, feldolgozni, a gyümölcseit pedig majd beépíteni a jövőbeli csoportjainkba.

Litera-link: https://litera.hu/irodalom/publicisztika/krusovszky-denes-idegenul.html?fbclid=IwY2xjawP_I0dleHRuA2FlbQIxMABzcnRjBmFwcF9pZBAyMjIwMzkxNzg4MjAwODkyAAEeBRF5xF-PwtVocLwO2muh7EFilIaLqz-Wp9uvUpN2wxKiSl-2lbT9DrYsGqU_aem_bkf2Io44cbR2qywlAXlOsw

A képen a Müncheni Egyetem főépülete, gyönyörű!

Öröm volt részt venni Finnországban a második európai irodalomterápiás konferencián. Tavaly Budapest, idén Jyväskylä, jövőre Canterbury!

Nyári szünet! Remélem, nemsokára nektek is. De mindenképpen jó olvasást mindannyiunknak mindenkorra!

Hosszú, de mozgalmas összefoglaló a 2024-es irodalomterápiás tevékenységemről:)

Év eleji összefoglalás 2024-ről — NYELV ÉS LÉLEK - KIELI JA MIELI Ideje így év elején összefoglalni az elmúlt év irodalomterápiás eseményeit. Szinte minden hónapra jutott valamilyen esemény, csoportélmény, képzés, viszont az aktivitásom ebben az évben kivételesen nem feltétlenül látszott a magyar nyelvű oldalaimon, mert utólag magamat is meg...

Nagy örömmel jelzem, hogy elkészült az irodalomterápiás logóm!

Sok-sok dologra igyekeztem reflektálni ebben az egy szimbólumban: az irodalomterápián túl különösen a terápiás írás lehetőségeire, arra, hogy mi magunk is írjuk, írhatjuk, átírhatjuk a történetünket, és fejlődhetünk az újraírás, újragondolás által.

Középpontban természetesen szeretett szimbólumom a FA, fontos szerepben a gyökerekkel, a lombozattal és a belőle minden irányba ható levelekkel.

Szeret***el osztom meg minden korábbi csoportom résztvevőjével és örülök, hogy konkrét kiindulópontként tudom mutatni ezután nemcsak a külföldi magyaroknak tartandó online csoportokban, hanem a Finnországban éppen beilleszkedni igyekvő más nemzetiségű külföldieknek is.

Örülök, hogy együtt írhatjuk (újra) életünk történeteit. Találkozzunk 2025-ben is:).

Szeret***el: Viktória

A logó Jenna Nijmolen munkája.

Egyik kedvencem ez a finn animáció, tulajdonképpen minden terápiás csoportban nagyon jól használhatónak tartom.

Most épp finnországi, tamperei kollégáknak ajánlottam, és eszembe jutott, hogy veletek még valószínűleg nem osztottam meg. Nézzétek, mennyi motívum, mennyi lehetőség a magunkra és egymásra ismerésre, micsoda reakciók, rutinok, változás és megoldási lehetőség!

A film rendezője Sanni Lahtinen, eredeti címe Piirongin piiloissa - A kredenc rejtekében (2011):

Piirongin Piiloissa | FUTURE What is there for a chest to do when a little mischievous guest messes up her drawers?► Watch More: https://www.youtube.com/playlist?list=PLA7981EF7096D827E'...

Holnap könyvfesztivál lesz a finnországi Tamperében, ahol lakom.

Egyébként is fontos ez a hét irodalmi szempontból, pár napja osztották ki a legnevesebb irodalmi díjat, a Finlandia-díjat. A koszovói születésű Pajtim Statovci másodjára kapta meg! Első alkalommal a magyarul is megjelent Macskám, Jugoszlávia c. regényéért, most pedig A tehén éjszaka szül címűért.

"Ideje a könyveket ünnepelnünk" - olvasható a fesztiválújság címlapján. Itt tehát ünneplünk:). A fesztiválon valódi olvasókutyák is lesznek!

Füstivel, az "olvasókutyámmal" a pszichiátriakönyvet olvassuk:)!
Most ősztől ugyanis egészen 2026 áprilisáig megoldásközpontú rövidterapeutává képződöm.

Decembertől fogadok gyakorlóügyfeleket magyarul és finnül, online is. A gyakorlóterápiás órák fókusza a megoldásközpontú módszer lesz, de irodalomterápiás eszközökkel is dolgozunk.

A gyakorlat részeként megvalósuló alkalmak legalább 2025 őszéig ingyenesek. Jelentkezzetek nyugodtan, ha kérdéseitek vannak, és érdekel a lehetőség:).

Addig is olvasok tovább...