Pukli István

07/09/2026

„Magániskola” Dániában – 76 százalék állami pénzből
Megjelent egy érdekes írás Halácsy Pétertől az Eduline-on az egyházi és alapítványi iskolák finanszírozásáról.
A cikk egyik állítása különösen érdekes számomra, ezért utánanéztem a dán példának.
És valóban: Dániában a frie grundskoler, vagyis a független/magániskolák állami támogatása 2025-ben a folkeskole egy tanulóra jutó költségének 76 százaléka volt. A fennmaradó részt alapvetően a szülők finanszírozzák.
Ez nem azt jelenti, hogy a dán állam minden magániskola minden kiadásának 76 százalékát automatikusan kifizeti. A rendszer ennél összetettebb. De az alapelv nagyon világos: ha egy iskola közfeladatot lát el, akkor az állam jelentős részben finanszírozza azt akkor is, ha nem az állam a fenntartó.
Szerintem érdemes ezen elgondolkodni Magyarországon is.
Nem azon, hogy egy iskola egyházi, alapítványi vagy más fenntartású-e.
Hanem azon, hogy mit tesz a gyerekekért, milyen közfeladatot vállal, milyen pedagógiai értéket teremt, és milyen társadalmi szükségletet elégít ki.
Talán nem a fenntartó típusát kellene finanszírozni, hanem a közfeladatot.

Szeptember 8-ig lehet véleményezni azt a rendelettervezetet, mely szerint diákonként 26 ezer forintos egyszeri rezsitámogatást kapnak az egyházi iskolák. Miért jár 35 százalékkal több állami pénz ugyanazért a közfeladatért egy egyházi iskolának, mint egy civil alapítványi inté...

05/09/2026

Mi történik, ha végre szabadságot adunk a gyereknek? Vajon azonnal élni is tud vele?
Fóti Péter friss írása egy fontos, az oktatási reformokról szóló vitákban gyakran elfeledett kérdést feszeget: a tanulóközpontúság nem egyszerűen módszerek, új tantervek vagy több választási lehetőség kérdése. A gyerekeknek meg kell tanulniuk élni a szabadsággal – ehhez pedig biztonságra, bizalomra és valódi figyelemre van szükségük.
Erről már korábban is írtam: „A gyermek nem vezethet autót” – a demokráciát ugyanis nem lehet egyszerűen elmagyarázni a gyerekeknek. Meg kell tanulniuk használni a szabadságot, dönteni, felelősséget vállalni, együttműködni és megtapasztalni a közösség szabályainak értelmét.
És itt találkozik mindez a számomra egyre fontosabb méltányosság–személyközpontúság gondolatával. Nem egyformára szabott gyerekekhez kell iskolát építenünk, hanem az egyes gyerekek szükségleteiből kell kiindulnunk. A szabadságot sem ugyanúgy kell mindenkinek megadni: meg kell tanítani rá.
Fóti Péter írása szerintem éppen ezért fontos olvasmány: nemcsak arról szól, hogyan alakítsuk át az iskolát, hanem arról is, milyen embert szeretnénk az iskolából kiengedni.

Amikor az oktatás megújításáról, modernizációjáról vagy az önálló, tanulóközpontú tanulásról beszélünk, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a változás útjában csupán a begyepesedett tantervek, a bürokrácia vagy a vaskalapos pedagógusok állnak. Azt gondoljuk: ha végre meg...

31/08/2026

A középirányítás ugyanis nem valamiféle oktatási különlegesség. A rendvédelemben az Országos Rendőr-főkapitányság, a büntetés-végrehajtásban pedig a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága lát el jogszabályban meghatározott középirányítói feladatokat. Ha a középirányítás önmagában fölösleges, akkor vajon miért nem szüntetjük meg az ORFK-t és a BVOP-t is? Vagy ott a középirányítás mégiscsak szükséges állami funkció?

https://eduline.hu/kozoktatas/20260831_pukli-istvan-100-nap-iskola-atalakitas

Az oktatás átalakításának nem az intézményrendszerből, hanem abból kellene kiindulnia, hogy milyen társadalmat szeretnénk.

27/08/2026

Mi lenne, ha egyszer tényleg meghallgatnánk az iskolakezdők hangját?
Egy hatéves gyerek még nem tudja elmondani az iskola felnőtt nyelvén, hogy elfáradt, hogy mozogni szeretne, hogy nem ugyanabban a tempóban tanul, mint a mellette ülő, vagy hogy valami egészen más érdekli, mint amit éppen elé teszünk.
De ettől még kommunikál velünk. A mozgásával, a figyelmével, a szorongásával, a kíváncsiságával.
Fóti Péter írása egy egyszerű, de nagyon fontos kérdést tesz fel: képesek vagyunk-e úgy átalakítani az iskolát, hogy az alkalmazkodjon a gyerekek valós szükségleteihez?
Nekem ez különösen fontos gondolat. Nem azért, mert minden gyereknek azt kellene csinálnia az iskolában, amit éppen szeretne. Hanem azért, mert az egyéni szükségletekből kell kiindulnunk – nem az egyéni kívánságokból.
Talán nem az a kérdés, hogy készen áll-e a hatéves gyerek az iskolára. Hanem az, hogy készen áll-e az iskola a hatéves gyerekre.

Látni és érteni a 6 éveseket – a gyerekek természetüknél fogva aktívan próbálják megérteni a világot.

24/08/2026

Ki legyen az iskola igazgatója? És ki döntsön róla?
A kérdés elsőre egyszerűnek tűnik. A válasz azonban korántsem az.
Nem biztos, hogy a legjobb tanárból lesz a legjobb igazgató. De az sem biztos, hogy a legnépszerűbb jelöltből. És az sem mindegy, hogy ki látja át valójában egy iskola vezetésének minden következményét.
Ha valódi iskolai autonómiát akarunk, akkor nem elég az igazgatóválasztás jogát ide-oda helyezni. Vezetőket kell építenünk – és olyan rendszert, amelyben a vezetői kompetencia, a szakmai alkalmasság és az intézményi közösség bizalma egyszerre számít.
Erről írtam az új cikkemben az Eduline-on.
Igazgatót választani könnyű. Jó vezetőt találni – és felépíteni – már sokkal nehezebb.

Mit kell tudnia valójában egy igazgatónak? Hogyan lehetne igazságosan dönteni a jelöltek közül? Arról nem is beszélve, hogy a pillanatnyi népszerűség és a politikai lobbik helyett professzionális, adatalapú és több lépcsős vezetői rendszerre van szükség a magyar oktatásban. V...

11/08/2026

Ugye nem csak politikai termék?
Fóti Péter írása nagyon betalált.
Évek óta halljuk, hogy az oktatásnak végre adatalapúvá kell válnia. Rendben. De közben érdemes feltenni egy kellemetlen kérdést: mit mérünk valójában?
A gyerekeknél ugyanis éppen az a baj, hogy amit a legkönnyebb megmérni, az sokszor nem az, ami a legfontosabb. Teszteredményt, jegyet, kompetenciát, továbbtanulási arányt, hiányzást, lemorzsolódást viszonylag könnyű számokba rendezni. De ki méri meg, hogy egy gyerek megtanult-e gondolkodni? Hogy kíváncsi lett-e? Hogy képes-e együttműködni, vitatkozni, kérdezni, felelősséget vállalni? Hogy megtalálta-e azt, amiben jó? Hogy az iskola közelebb vitte-e önmagához és a világhoz?
Ha azt mérjük, amit könnyű mérni, majd az eredményeket tekintjük az oktatás sikerének, könnyen eljutunk oda, hogy már nem az adat szolgálja az oktatást, hanem az oktatás kezd el az adatgyűjtéshez igazodni.
És itt válik az adatalapú oktatás politikai paradoxonná: a rendszer azt állítja, hogy az adatok alapján dönt, miközben előbb neki kell eldöntenie, mit tekint fontosnak – és ezért mit érdemes megmérni.
Talán nem az a kérdés, hogy adat- vagy nem adat.
Hanem az, hogy hol keressük az adatalapúságot.

Bár az iskola mint intézmény már nagyon régóta velünk van, meglepően meglehetősen rövid múltra tekint vissza az a törekvés, hogy mélyebben megértsük és vizsgáljuk: tulajdonképpen mit is tesz az iskola a gyerekekkel. Az évszázadok során számtalan nevelési elmélet és a legkü...

04/08/2026

Idén kormányt váltottunk. Oktatáspolitikát még nem. Nem azért írom ezt, mert ne örülnék számos változásnak. Nem azért, mert ne gondolnám azt, hogy szükség volt a váltásra. És nem azért, mert ne hinnék a jó szándékban. Éppen ellenkezőleg. Pont azért vagyok ma zaklatottabb, mert reméltem valamit. Vártam a stratégiát, a pilotokat. Vártam a szakmai vitákat, az alázatot, a kételyt és a méltányos eljárásokat, de egyre inkább azt érzem, hogy helyettük hangulatjavító intézkedések, restauráció és kategorikus kijelentések érkeznek. Pedig nem ezért váltottunk kormányt.

04/08/2026

Idén kormányt váltottunk. Oktatáspolitikát még nem. Nem azért írom ezt, mert ne örülnék számos változásnak. Nem azért, mert ne gondolnám azt, hogy szükség volt a váltásra. És nem azért, mert ne hinnék a jó szándékban. Éppen ellenkezőleg. Pont azért vagyok ma zaklatottabb, mert reméltem valamit. Vártam a stratégiát, a pilotokat. Vártam a szakmai vitákat, az alázatot, a kételyt és a méltányos eljárásokat, de egyre inkább azt érzem, hogy helyettük hangulatjavító intézkedések, restauráció és kategorikus kijelentések érkeznek. Pedig nem ezért váltottunk kormányt.

2016-ban egy dolgot biztosan megtanultam: nincs jogom hallgatni. Az elmúlt tíz évben pedig azt is, hogy nincs jogom minden kérdésre tudni a választ. Sőt, jogom van nem tudni minden kérdésre a választ. Vélemény.

03/08/2026

Pukli István még ma is tanítana? Vajon megvan-e még az a bizonyos első kockás ing? Miért fulladt ki a Tanítanék Mozgalom? Egy tanár itthon vagy végrehajt vagy repül? A forradalmárokat nem szereti a rendszer? Külföldön kolbászból van a kerítés? Mennyivel befogadóbb a nyugati-társadalom, mint a magyar? Miért nem hívja vissza a Tisza-kormány a külföldre menekült szakembereket? Hány sebből vérzik a hazai oktatás? Miért nehéz Magyarországon egy civil oktatási mozgalomból tartós, sikeres politikai alternatívát építeni? Milyen árat fizetett egy polgár emberileg és szakmailag azért, mert a kormányzati oktatáspolitika egyik legismertebb kritikusa lett? A Magyar Közöny Podcast kérdéseire Pukli István egykori kockás inges tanár, a budapesti Teleki Blanka Gimnázium volt igazgatója, dániai takarító válaszolt! Link a kommenteknél! iratkozzanak fel a YouTube-csatornánkra is! Köszönjük!

02/08/2026

https://youtube.com/shorts/tz8wvfuFaVE?si=2waVvvrrBohw11G0