MűGond

Az Ulysses-küldetésre is emlékezik új kötete kapcsán Seres Lili Hanna. Gratulálunk a megjelenéshez!

Hatalomtól megfosztva – Seres Lili Hannával az istenek tökéletlenségéről A görög istenek leszálltak közénk, és Erzsébetváros utcáin, a Lövölde téren, a Keletinél vagy éppen a házak gangjain kószálnak. Seres Lili Hanna új, Istenek a körfolyosón című verseskötetében hozta le őket a földre. A szerzővel az istenek esendősége mellett közéleti ak...

Ma este indul az utolsó előadássorozat, a Wagner kincse – az összművészet kiteljesedése. Még ma sem, sőt, húsvét után sem késő csatlakozni.

Richard Wagner hősei emberiek. Az archetípusokkal és jól ismert toposzokkal, témákkal teli történetek nem istenekről szólnak, hanem esendő emberekről, akik olykor megsértődnek, máskor a szenvedély sodorja el őket, és túlságosan gyakran hoznak rossz döntéseket.

Így könnyebb megérteni a hősöket: Siegfriedet, Parszifált, Brynhilet vagy Wotant, hiszen sorstársaink ők.
Ahogy pedig Wagner a zenéjével teljessé t***e a történetet, az mindenképpen hatással van ránk.

Nektek ki a legkedvesebb hősötök Wagner műveiből?

Milyen a valódi férfiasság?

Parszifál története egyike európai kultúránk legfontosabb őstörténeteinek, amelyet Richard Wagner jó szimattal választott ki, hogy zenéjével teljesítse ki a Grál-kereső lovag történetét az összművészetben.

Wagner utolsó műve az eddigiektől eltérő hangon szólal meg: hatalmi játszmák helyett a megváltás, az együttérzés és a csend kerül fókuszba.

Mintha az idős szerző a monumentális történetek után egy egészen más kérdést tett volna fel: mihez kezdünk mindazzal, amit eddig megtapasztaltunk? Hogyan álljunk föl az elkövetett hibák súlyától?

A Wagner kincse negyedik, befejező előadássorozatában Parszifált is megfigyeljük. Hogy annak tükrében a saját 21. századunkat – és benne önmagunkat – is megpillanthassuk.

A kurzust itt találjátok.
Még egy ilyen nem lesz.

https://mugond.thinkific.com/courses/wk3

A kép W***y Pogány szecessziós illusztrációja 1912-ből.

Van az a bizonyos prizma, amelyre olykor szükségünk van. A Ringről ugyanis nem nagyon lehet egyetlen nézőpontból beszélni.

Van, akit a zene érdekel, van, akit a mítoszok, másokat a filozófia vagy a színház. Ezért a sorozatban több előadóval beszélgetünk róla:

Fischer Ádám karmesterrel, Prof. Kovács Sándor zenetörténésszel, dr. habil. Hoványi Márton irodalmárral, Karcag Mártonnal, az Operaház Emléktáránának őrzőjével, Somogyi Dóra Juliannával, a Müpa produkciós menedzserével, és Benyovszky-Szűcs Domokossal képzőművésszel. Hogy valóban úgy tudj beülni Wagner Ringjére vagy Parsifaljára, hogy értsed is, amit látsz és hallasz.

Hat előadó, kilenc előadás, számtalan megközelítés - és garantáltan évezetesebb lesz Wagner befogadása.
Ez Wagner kincse – az összművészet kiteljesedése.

Fotó Fischer Ádámról: Susanna Diesler

Negyedik éve beszélgetünk Wagner monumentális Ring-ciklusáról, erről a végeláthatatlan, bonyolult családtörténetről, ahol mindenkinek van köze egymáshoz, valaki mindig megsértődik, és valójában mindenki csak a gyűrűt akarja.

(Ismerős valahonnan?)

Itt az alkalom: beleláthatsz a szerelem, hatalom és árulás történeteinek a hátterébe: hogy mitől vált ennyire meghatározóvá a Ring, hogy 150 éve évről évre látogatók ezreit vonzza, és még mindig nem unjuk meg – sem megnézni, sem beszélni róla.

Idén utoljára, negyedik alkalommal indul el a Wagner kincse: ez az összművészet kiteljesedése. Ha eddig követtél, tudni fogod, miért. Ha csak most csatlakozol, ne aggódj, akkor is követni tudsz majd mindent.

Alig három hét múlva, március 31-én kezdünk.

Van egy gyűrű, amely hatalmat ad – annak, aki lemond a szerelemről.

Ebben a történetben valamiért mindenki ezt akarja: istenek és törpék, hősök, hősnők és antihősök. Családtagok árulják el egymást, barátok fordulnak szembe egymással, és mindenki belecsúszik az arany karika után való eszement vágyakozásba.

Ez Wagner Ringje.

Erről a különös, monumentális történetről, és annak Wagner által interpretált összművészeti alkotásáról, a Ringről beszélgetünk idén is a Wagner kincse előadássorozatban – negyedik, utolsó alkalommal.

Ha eddig követted, tudod, miért érdemes jönni.
Ha most csatlakozol, az elejétől végigvezetünk rajta.

Március 31-én kezdünk.

Kedves kultúrafogyasztó barátunk!

Alig két hónap, és március legvégén megkezdődik a negyedik, utolsó Wagner kincse kurzusunk: az összművészet kiteljesedése!
Nemcsak a Ring, de a Parszifál is; nemcsak klasszikus zene, de irodalom és képzőművészet is bőséges helyet kap ebben a kurzusban, mely a záróköve ennek a nem csak Wagnert körbejáró sorozatnak. Az isteneknek alkonya, az európai kultúrának azonban hajnala lesz, különösen a Te számodra, ha elvégzed e mesterkurzust.

Nézz körül itt, és lásd: a zenén keresztül egy eddig felfedezetlen, tág világ nyílhat meg számodra! Beiratkozás ugyanitt. De ne aggódj, a sellők biztosítanak róla: semmi iskolapadra emlékeztető nem lesz!

Ja, a főpróbára természetesen eljöhetsz. Koncertélmény, kulisszatitkok és közösségi élmény: hármat egy csapásra!
Valamint előkerül a Völsunga saga is egy estére, ha meghallgatod.
Hát nem megéri?

A MűGond vezetője, Hoványi Márton, amihez csak hozzáfog, inspirálóan és eredményesen csinálja.
Most az ELTE ígéretes kutatójának választották, és a bemutatkozó videóban a kutatási témájáról beszél. A MűGond hallgatóinak minden bizonnyal nem ismeretlen a téma.
S hogy hogyan kapcsolódik össze az irodalom, a teológia, a képzőművészet, a filozófia és a retorika? A MűGond bármely kurzusa kézzelfogható választ, inspirációt saját kérdésekre, valamint heuréka-élményt kínál.

Hoványi Márton | Az ELTE Ígéretes Kutatója 2025 Nyelv- és irodalomtudomány: Hoványi Márton (TÓK Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszék):A parabasis irodalomtudományos, teológiai és retorikai kutatásaHoványi Már...

Vasmacs ajánlójának második részét ajánljuk szeret***el.

SZABADSÁG ÉS ÖSSZMŰVÉSZET - 2. rész

(Az 1. rész itt olvasható: https://www.facebook.com/vasmacs100/posts/pfbid0CjHo6Nq6f57vLTSfYGisdafLoDfADvBsTYqA2ukdqmgsDKiBLAc7SaUYgi14cgE4l?)

EGY ÁLOM MEGVALÓSUL

?2: Mennyire volt kockázatos a vállalkozás elindítása?

Továbbra is egyetemi oktatóként tevékenykedem főállásban. Ezen kívül, 2013 óta, van egy Szónok Születik Retorikaiskola néven futó kommunikációs cégem is, ami az egyetemtől függetlenül valójában az anyagi függetlenséget, így vagy úgy, de megadja.

Biztonsági játékot játszottam, amikor egy ilyen vállalkozásba belekezdtem, de az tény, hogy minden egyébtől figyelmet, energiát és időt csoportosítottam át ide, meg persze lelkesedést is, másképp nem tud elindulni egy vállalkozás, főleg nem egy ilyen típusú. A szenvedélyem meg az elkötelezettségem, vagy a helyzet felismerő képességem, illetve a humor az, ami létrehívta ezt, hiszen Dekameronról olvasni nagy lezárás alatt – talán ennek a poénnak bizonyos körökben nem kellett magyarázni az értelmét. Úgyhogy én ebben nem láttam akkora kitettséget, megmondom őszintén.

Vállalkozó attitűd jellemez, nagyon szeretek teremteni, alkotni, a semmiből rendszereket létrehozni. A 200-nál több jelentkezőből, aki végül is tényleg végigolvasta a Dekameront, az tizenegynéhány ember volt. Ők voltak azok, akik minden egyes értelmezésen részt vettek, ami nem kevés. Azt gondolom, hogy Magyarországon szignifikánsan megnőtt a Dekameront végigolvasó emberek száma ezzel a kurzussal. Fontos adalék információ, hogy a nyolcvanadik novelláig több, mint harmincan eljutottak, tehát azért itt vannak részeredmények is. Tőlük jött a kérés, hogy legyen folytatás, azt viszont már profitábilissá kellett, hogy tegyük, és ott már egy kisebb csapattal kiegészülve, ötletelve, technikai segítséget kérve egyre professzionálisabb szinten indítottunk újabb kurzusokat. Ezeket már rögzítettük. Ez az Isteni színjátékról készült anyag. Ennek kapcsán jó érzés volt megtapasztalni, hogy amit csinálok, az valójában még el is adható. Ebben már nem volt akkora kitettség, mint amikor az ember valami teljesen új tevékenységbe kezd. Felelősség az mindig van, amikor létrehoz valaki valami újat, de a szakmámhoz értek, azt tudtam, hogy hogyan csinálnék én magam egyetemet, hogyha szabad kezet kapnék. Úgy is mondhatnám, hogy rendelkezem egy olyan vízióval, hogy szerintem hogyan kellene felsőoktatásban dolgozni. Ez persze kritizálható, de ennek a kibontakoztatása vagy megmutatása tulajdonképpen örömet jelentett, nekem is jó kihívás volt.

Vasmacs, a kultúraajánló, készített egy interjút a MűGond alapítójával. Az első részt ajánljuk, a MűGond születéséről.

SZABADSÁG ÉS ÖSSZMŰVÉSZET - 1. rész

A MŰGOND SZÜLETÉSE

Az én esetemben a történet eleje már másfél-két évvel ezelőttre nyúlik vissza.

Felismertem, hogy már soha nem lesz belőlem nemhogy világhírű, de még elfogadható szinten játszó zongoraművész sem, így a zongoratanulást megtartottam örömszerző hobbinak, s inkább a zene mélyebb megértése felé fordultam. Összeolvastam – nagyjából válogatás nélkül – mindent, ami a kezembe került ebben a témakörben. Nem ez volt a jó módszer.

Valaki mesélt nekem a Műgondról. Utánajártam és felismertem, hogy ez olyasmi, ami sokat segíthet nekem. Egy képzés, amelynek központi témája a zene vagy éppen az irodalom, s különböző szakértők, különböző szempontokból közelítik meg… Abszolút rugalmas: lehet tanulni a helyszínen vagy követni a képzést az interneten a magam tempójában, megnézni az adott részletet egyszer vagy (ha szükségét érzem) többször. Lehet kérdezni. S ha már lehet, hát ki is használom az alkalmat.

A Vasmacs vendége Dr. Hoványi Márton habilitált egyetemi docens, az ELTE TÓK Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszékének oktatója, irodalmár, teológus.

?1: Hogyan született meg az ötlet, hogy ilyen jellegű felnőtt képzési anyagok szülessenek?

HM: A Műgond születésénél egy alapérték, a szabadsága az, ami engem foglalkoztatott több aspektusban is. Az, hogy hogyan tudnék szabad emberként a hivatásomban dolgozni, ez régóta foglalkoztat. És az autonómia értelmében vett szabadság nyilván részben azt is érinti, hogy egyetemi oktatóként ma, az ELTE-n milyen anyagi körülmények között lehet kibontakozni. Ilyen szempontból nézve a piacon bárhol jobban lehet boldogulni.
De az anyagi és gazdasági megfontoláson túl a Műgond szempontjából legalább ilyen fontos, az, hogy szabadon, olyan terjedelemben, olyan formában, hogy azt én akarom. Továbbá az, hogy megalkuvások nélkül tudjak meghirdetni témákat, lehetőségeket, és akinek ehhez van kedve, az velem tartva azokat a szellemi kalandokat át tudja élni, amelyeket én magam is.
Szóval a szabadságnak ez a két faktora, hogy autonóm módon dönthessek arról, hogy mit akarok, illetve megszerezzem az adott esetben az egyetemi szempontból el nem érhető anyagi forrásokat is. Úgy mondanám, hogy a keretek is adottak legyenek ahhoz, hogy szabadon tudjak alkotni vagy másokkal együtt dolgozni. Ez a kettő motiválta azt, hogy Műgond létrejöjjön.

Maga az ötlet 2019-ben Washingtonban született meg, a művészet és gondolat kettős kifejezésének az összevonásából, Műgondként. Ugyanis ott, amikor azon gondolkodtunk Nagy Fruzsival, a Műgond társalapítójával közösen, hogy hogyan lehetne mindazt, ami számunkra igazán fontos, a saját szakmánkban kibontani, vagy kiteljesíteni, akkor benne volt az is, hogy a művészetekkel mint a kultúra egy nagyon meghatározó részével, önmagukban tudjunk foglalkozni. Fruzsi szintén összehasonlító irodalom- és kultúra tudomány szakterületen doktorált, mint én. Tulajdonképpen egy közös előadás kapcsán született az ötlet, közös beszélgetés során. A hölgy, aki felkért minket, vet***e fel, hogy ebből kéne csinálni valami komolyabbat is, hogy ez ne csak egy egyszerű vagy alkalmi performance legyen. Úgyhogy tulajdonképpen ez inspirálta azt, hogy mi magunk aztán tovább gondoljuk, mit lehetne ebből megvalósítani.

Úgy gondoltuk, hogy fontos, hogy a művészetekkel tudjunk foglalkozni, de legalább ilyen lényeges az is, hogy a gondolat, az emberi gondolkodás részei, hogyan tudnak kapcsolódni. Így történik, hogy egyszerre foglalkozunk filozófiával, teológiával, tudományokkal, akár természettudományt is belevéve, egy-egy szakértő segítségével, és persze magukkal a művészetekkel, műalkotásokkal, amelyek a kultúrának a legszebb részeit alkotják. De minden, ami kultúra, azon belül is szűkítve az úgynevezett magaskultúra, az számomra nagyon kedves, és ebbe az irányba próbálom meg ezt a küldetést végezni.

A kezdetek

Egy évvel később, 2020-ban kitört a világjárvány, akkor bennem, immár itthon, erősen érlelődött a vágy, hogy azt, amit az egyetemen csinálok, ilyen módon is kipróbáljam. A járvány adta azt a helyzetet, hogy a nagy lezárás, amelyről tudtuk, hogy közeledik, de nem volt világos, hogy mikor történik meg, nagyon erős párhuzamosságot mutatott az 1340-es években zajló pestis járvánnyal, amelyhez ugye Bocaccio Decameronja kapcsolódik. Ekkor hirdettem meg az első kurzust 2020 tavaszán. A célközönség elsősorban a saját hallgatóimból állt, de minden érdeklődő előtt nyitott volt az ELTE-fórumán és más helyeken keresztül is. „A nagy Dekameron-olvasás” című kurzus kezdete, és tulajdonképpen ez a Műgond születésének a pillanata, az volt, amikor több mint 200 ember csatlakozott, kizárólag online - a biztonsági előírások betartásra érdekében- ehhez a kezdeményezéshez. Napról-napra, száz reggelen keresztül egy-egy novella otthoni elolvasását követően én egy értelmezést fűztem az adott szöveghez. Ehhez egy-két játék is kapcsolódott, amely segít***e ennek a folyamatnak a kibontakozását, elmélyít***e a tudást. A Dekameron végigolvasása kapcsán azt az ígéretet t***em mindenkinek, aki belevágott ebbe a kalandban, hogy aki végig kitart, az biztos lehet benne, hogy fel fogják oldani körülötte a karantént. Ezt az ígéretet tartani is tudtuk, hiszen a századik nap végére tényleg feloldották a karantént.

Ez a teljesen ingyenes kurzus nem csak intellektuálisan volt sikeres, hanem a WHO előírásai szerinti is. 😀

Elhunyt Takács Ferenc tanár úr, az Ulysses küldetés című mesterkurzusunk egyik, remekbeszabott előadója. Requiescat in pace!