05/06/2026
Egy iskola története mindig összefonódik a közösség történetével, és Törökfalu esetében ez különösen igaz.
1974-ben a törökfalusi iskola az adai „Cseh Károly” Általános Iskola részévé válik, mivel ötosztályos intézményként nem működhetett önállóan. Akkoriban a felső tagozatos diákoknak Adára kellett utazniuk, míg az alsósok helyben tanulhattak. Ez hosszú éveken át meghatározta a falu mindennapjait.
1997. október 2-a azonban fordulópontot jelentett: ettől a naptól kezdve minden törökfalusi diák helyben járhatott iskolába, hiszen az intézmény nyolcosztályos kihelyezett tagozattá vált. Azóta a tanítás két váltásban zajlik – délelőtt az alsósoknak, délután a felsősöknek. Az iskola így vált a falu, az egész közösség igazi ékkövévé, amelyet közösen őrzünk és ápolunk.
Az évek során számos kisebb-nagyobb változás történt: felújítások, korszerűsítések, bővültek és korszerűsödtek a tanítási eszközök, tartva a lépést a modern szükségletekkel, igényekkel. 2021-től azonban az iskola vezetősége egy nagy célt tűzött ki: előkészíteni és megteremteni a feltételeket az iskolaépület átfogó felújításához.
A Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi – Nemzeti Közösségi Titkárság és Ada község önkormányzata közösen karolták fel és biztosították az anyagi hátteret, így 2025 januárjában megkezdődhetett a munkálatok első fázisa. Az épület és a padlózat szigetelése, valamint az illemhelyiségek teljes megújítása volt az első lépés. A második fázisban pedig a tervezett munkák mellett előre nem látott beavatkozásokra is sor került. A költségek oroszlán részét a Tartományi Oktatási Titkárság vállalta, míg az önkormányzat folyamatosan biztosította a szükséges forrásokat az engedélyekre, a felügyeletre, biztosításokra és az építkezést kísérő dokumentációra.
Ma, amikor itt állunk, büszkén mondhatjuk: a felújítás befejeződött, de tudjuk még sok feladat áll előttünk, hogy az iskola otthonosabbá, funkcionálisabbá és minél szerethetőbbé váljon. A beköltözés nem tűrt halasztást: amint a nélkülözhetetlen dolgok a helyükre kerültek, a tanulók azonnal újra birtokba vették az épületet, az iskola újra megtelt élettel, gyerekzsivajjal, és ismét betölti azt a szerepet, amelyet mindig is betöltött: a közösség szívét és ékkövét.
Ezúton tolmácsolom az intézmény és az egész közösség háláját mindazoknak, akik támogatták és részt vettek a felújításban, és azoknak is, akik lehetővé tették az iskola zavartalan működését a munkálatok ideje alatt. (Banyári Ildikónak és Novák Attilának és a törökfalusi földműves szövetkezetnek)
Legyen ez emlékeztető arra, hogy közös erővel, összefogással mindig képesek vagyunk megőrizni és tovább építeni értékeinket.
Istorija jedne škole uvek se prepliće sa istorijom zajednice, a u slučaju Utrine to je naročito tačno.
Godine 1974. na Utrinama škola postaje deo ađanske Osnovne škole „Čeh Karolj”, jer kao petorazredna ustanova nije mogla da funkcioniše samostalno. Tada su učenici viših razreda morali da putuju u Adu, dok su mlađi ostajali da uče u selu. To je dugih godina oblikovalo svakodnevni život sela.
Međutim, 2. oktobar 1997. godine predstavlja prekretnicu: od tog dana svi učenici sa Utrine mogli su da pohađaju nastavu u svom mestu, jer je škola postala osmorazredno izdvojeno odeljenje. Od tada se nastava odvija u dve smene – prepodne za mlađe razrede, poslepodne za starije. Tako je škola postala pravi dragulj sela i cele zajednice, koji zajedno čuvamo i negujemo.
Tokom godina dogodile su se brojne manje i veće promene: renoviranja, modernizacije, nastavna sredstva su se proširila i osavremenila, prateći savremene potrebe i zahteve. Od 2021. godine rukovodstvo škole postavilo je veliki cilj: pripremiti i stvoriti uslove za sveobuhvatnu obnovu školske zgrade.
Pokrajinski sekretarijat za obrazovanje, propise, upravu i nacionalne manjine – nacionalne zajednice i opština Ada zajednički su podržali i obezbedili materijalnu osnovu, pa je u januaru 2025. mogla da započne prva faza radova. Prvi korak bila je izolacija zgrade i poda, kao i potpuna obnova sanitarnih prostorija. U drugoj fazi, pored planiranih radova, došlo je i do nepredviđenih intervencija. Lavovski deo troškova preuzeo je Pokrajinski sekretarijat za obrazovanje, dok je opština kontinuirano obezbeđivala potrebna sredstva za dozvole, nadzor, osiguranje i prateću dokumentaciju gradnje.
Danas, dok stojimo ovde, ponosno možemo reći: obnova je završena, ali znamo da nas još mnogo zadataka očekuje kako bi škola postala što prijatnija, funkcionalnija i voljenija. Useljenje nije trpelo odlaganje: čim su neophodne stvari bile na svom mestu, učenici su odmah ponovo zauzeli zgradu, škola se ponovo ispunila životom, dečjom grajom i nastavila da ispunjava svoju ulogu – da bude srce i dragulj zajednice.
Ovim putem prenosim zahvalnost ustanove i cele zajednice svima koji su podržali i učestvovali u obnovi, kao i onima koji su omogućili nesmetano funkcionisanje škole tokom radova. (Banjari Ildiki, Novaku Atili i Zemljoradničkoj zadruzi Utrine)
Neka ovo bude podsetnik da zajedničkim snagama i složnošću uvek možemo da sačuvamo i dalje gradimo naše vrednosti.