Glyphosate-free Hungary Glyphosate-mentes Magyarország

Glyphosate-free Hungary Glyphosate-mentes Magyarország A Magyarországgal szomszédos Ausztria betiltja a glyphosate hatóanyag használatát. Facebook lapunk a hazai változások kezdeményezője.

A glyphosate szigorú környezet-egészségügyi felülvizsgálatát és tiltását szorgalmazzuk.

https://www.facebook.com/photo/?fbid=1737643555032685&set=a.489230666540653
27/09/2026

https://www.facebook.com/photo/?fbid=1737643555032685&set=a.489230666540653

Darvas Béla: A növényi géntechnológia negyedszázada – No1 Az amerikai gyapot és szója
Átlátszó, Géntechnológikaland No83 (2026. szeptember 27.) – https://darvasbela.atlatszo.hu/2026/09/27/a-novenyi-gentechnologia-negyedszazada-no1-az-amerikai-gyapot-es-szoja/
„Kétségtelen, hogy a gyógyszerészetben sikeres géntechnológia mérsékelt mezőgazdasági sikeressége sokakat foglalkoztat. Különösen Európa tartja távol magát ettől a technológiától, ami valójában csak az amerikai kontinensen sikeres. Bevezetőként lássunk négy pillanatképet a növényi géntechnológiáról 2000, 2010, 2019 és 2025-ből. A második részben a négy eddig Amerikában sikeres növényt is számba vesszük majd […]
2010 – Észak-Amerikában tíz év alatt lényegében eldőlt, hogy a GM-szója, -kukorica és -gyapot a konvencionális nagyüzemi növénytermesztés részévé válik. Az Egyesült Államokban 2010-re a szója 93%-a HT volt; kukoricánál a HT fajták részaránya 70%, a Bt-fajtáké 63%, gyapotnál pedig 78, illetve 73% volt. A vita ezért már kevésbé arról szólt, hogy bevezessék-e a technológiát, és egyre inkább annak következményeiről: rezisztenciakezelésről, herbicidhasználatról (főként glyphosate), vetőmagpiacról és a kombinált tulajdonságokról. Az amerikai kontinensen (Egyesült Államok, Brazília, Argentína és Kanada) túl csak Ázsiában, Indiában (gyapot) jelent meg nagy GMO-termesztő.
Európában ugyanakkor a GMO-szabályozás intézményes rendszere megszilárdult. A 2001/18/EK irányelvhez hozzáépült a GM-élelmiszerekről és -takarmányokról, valamint a nyomon követhetőségről és jelölésről szóló 2003-as szabályozás. A 2009-2011 között elvégzett uniós értékelés jelezte, hogy az engedélyezési rendszer nehézkes, a termesztés szabályozása nagyobb tagállami rugalmasságot igényel, a kockázatértékelést pedig tovább kell harmonizálni. Európa tehát nem mondott általános nemet a GMO-kra, de a termesztésük politikailag és gazdaságilag marginális maradt. Az országok meghatározó többsége vezetett be vetési tilalmat. Magyarországon ekkorra a GMO-mentesség már kifejezett agrárpolitikai cél lett. A MON810 molyölő-kukorica termesztésére korábban bevezetett tilalom mellé 2010-ben az Amflora GM-burgonya hazai forgalmazási és termesztési korlátozása is társult. Miközben tehát Észak-Amerikában a géntechnológia általánosan terjedt, Magyarországon az állami politika a GM-növények hazai termesztésének kizárására rendezkedett be. Ez azonban nem jelentett teljes GMO-mentességet az élelmiszer- és takarmányláncban: az EU-ban engedélyezett GM-termékek importja és felhasználása (szóját illetően meghatározó nagyságrendű volt) továbbra is lehetséges volt. Így bevezették a GMO-mentes termékeket (tofu, tojás, tej, hús stb.), ami egyféle áremelés volt, amiért a vásárló valójában nem kapott definiálható fogyasztói értéket […]
Európában viszont a génszerkesztés újra megnyitotta a régi vitát. A 2018-as uniós bírósági döntés után az új mutagenezis-technikákkal létrehozott szervezetek is a GMO-jogszabályok hatálya alá kerültek. 2020-ra ezért egyre nyilvánvalóbb lett az ellentmondás: a molekuláris technológia gyorsan változott, miközben az alapvető uniós GMO-szabályozás még mindig a 2001-ben elfogadott rendszerre épült. Ez vezetett később az NGT-k külön szabályozásának kezdeményezéséhez. Magyarországon 2020-ra a GMO-mentesség már nem egyszerűen szabályozási gyakorlat, hanem tartós agrárpolitikai alapállás lett. A MON810 és az Amflora (később kivonták az EU területéről) termesztését Magyarország megtiltotta, és később az uniós opt-out rendszerben is a GM-növények termesztésének kizárását választotta. Ez sajátos helyzetet teremtett: miközben magyar kutatók részt vettek (persze támogatás hiányában egyre szerényebb formában) a géntechnológia és később a génszerkesztés fejlesztésében, a hazai agrárpolitika a kereskedelmi termesztéstől következetesen távol maradt […]
Az AgbioInvestor szerint 30 országban összesen 216 millió hektáron termeszt***ek GM-növényeket, 2,5%-kal nagyobb területen, mint egy évvel korábban. Az Egyesült Államok 75,2, Brazília 70,0, Argentína 25,4 millió hektárral adta a bolygó GM-területének döntő részét; különösen Kínában volt némi növekedés, ahol a GM-kukorica területe már 3,2 millió hektárra nőtt. A világpiac továbbra is rendkívül koncentrált maradt: a szója, kukorica, gyapot és olajrepce együtt a teljes GM-vetésterület több mint 99%-át adta.
Az Egyesült Államokban a géntechnológia a három nagy szántóföldi kultúrában gyakorlatilag általánossá vált: 2025-ben a kukorica vetésterületének 94%-án, a szójáénak 96%-án, az upland gyapoténak 97%-án termeszt***ek géntechnológiával módosított fajtákat. A Bt-kukorica részaránya 87%, a Bt-gyapoté 91% volt. Még látványosabb a több tulajdonságot egyesítő fajták térnyerése: a kukorica vetésterületének 84%-át, a gyapoténak 87%-át stacked, vagyis egyaránt herbicidtoleranciát (főként glyphosate) és Bt-alapú rovarrezisztenciát hordozó fajták foglalták el.
Európában 2025 éppen az NGT-szabályozás fordulópontjának éve lett. Márciusban a Tanács elfogadta tárgyalási álláspontját, amely két csoportra választotta az NGT-növényeket: az NGT1 kategóriába kerülő, hagyományos nemesítéssel is létrehozhatónak tekintett növényeket kivonta volna a jelenlegi GMO-szabályozás nagy része alól, míg az NGT2 növények lényegében a GMO-engedélyezési rendszerben maradtak volna. Az NGT-k ökológiai gazdálkodásban történő alkalmazását a tervezet kizárta. December 4-én a Tanács és az Európai Parlament tárgyalói ideiglenes politikai megállapodásra jutottak az új szabályozásról; ez azonban 2025 végén még nem jelent***e a jogalkotási eljárás végleges lezárását […]
A négy időpontból kirajzolódik a GM-növények valóságos kereskedelme és gyakorlata, ami közel sem hasonlít a növényi géntechnológusok legendáira. Észak-Amerikában 2000-ben a kérdés még az volt, beválik-e a technológia; 2010-re széles körben elterjedt az amerikai kontinensen, de ezt követően terjedése leállt. Az öt nagy termesztőn kívül további 25 országban kipróbálták, de ezekben az országokban kereskedelmi előrelépés nem történt […]
Ugyanazokból a növényi géntechnológiai eredményekből Észak-Amerika mezőgazdasági gyakorlatot, Európa véget nem érő szabályozási, Magyarország pedig agrárpolitikai identitás-kérdést kreált (Fidesz+KDNP, Jobbik/Mi Hazánk, LMP, MSzP, Tisza 2 kontra Tisza 1, DK, Momentum).
A harmadik részben látjuk majd, hogy az eltelt negyedszázadban miként nyilatkoztak a GMO hazai önkéntesek, akik meglepő módon nem a gazdaságilag érdekelt cégek hazai ügynökei voltak, hanem az MTA körül keringő K+F-ben érdekelt megmondó emberek (Balázs Ervin, Bedő Zoltán, Dudits Dénes, Györgyey János és Venetianer Pál). Hazánkban tehát szegedi (SzBK) és martonvásári (ATK) növényi géntechnológiai K+F-ben érdekelt centrumok alakultak ki és a Barabás Zoltán Biotechnológiai Egyesület (BZBE – 1999-2015), majd az Innovatív Mezőgazdasági Biotechnológiáért Egyesület (IMBE – 2015-) volt a háttéregyesület, továbbá a Zöld Hírlevél a reklámújság, amely tartalma valójában sohasem nézett szembe a valósággal és mára a transzgenikus fejlesztések megfeneklése után az archívuma is eltűnt. Dudits Dénes főszerkesztő elengedte. Kínossá vált talán? Én erre tippelnék.”
(db)

https://www.facebook.com/photo/?fbid=1538113441690046&set=a.637191205115612
23/09/2026

https://www.facebook.com/photo/?fbid=1538113441690046&set=a.637191205115612

15 év szieszta (ismételt utánlövés)
(Hangyaleső No541)
[DB: 2011-ben írta DE, de nem jelent meg ez a tartalom, csak 15 év után nekem akadt a kezembe véletlenül ez a számomra emlékezetes kézirat (https://darvasbela.atlatszo.hu/2017/02/22/tansegedlet-kozepiskolai-tanaroknak-elektronikus-dudaszo/). Gondoltam, megkérem az AI-t, hogy szenvtelenül elemezze 2010-től 5 évente a korra jellemző tudásunk szerint. Közepes szintről (6,5/10) indult és tényállításaiban lassú lebomlást mutatott. Én nem így képzelnék el most sem egy MTA által szorgalmazott (FA), kitűnőnek beharangozott tankönyvet. DE helyett végül DD írt valamit.] {címábra: Szieszta [©(db) → AI]}
*
Van egy érdekes módja annak, hogy megvizsgáljunk egy régi tudományos szöveget. Nem azt kérdezzük, hogy ma, tizenöt évvel később mit tudunk jobban. Hanem visszaülünk az akkori olvasó székébe, és megkérdezzük, hogy amit 2011-ben tényként írtak le egy középiskolásnak, azt 2010 tudománya valóban tényként kezelhette-e?
Egy magyar GMO-tankönyvfejezetet így vettem elő. Nem a szerző véleményét pontoztam. Nem a stílusát, nem a GMO-k melletti vagy elleni állásfoglalását. A retorikai kérdéseket, gúnyos megjegyzéseket és értékítéleteket kihagytam. Csak azokat a mondatokat vagy önálló mondatrészeket vettem számba, amelyek empirikusan ellenőrizhető tényállítást tartalmaztak. 114 ilyen állítást találtam.
Mindegyiket ugyanazon az 1-10-es skálán értékeltem. A 9-10 pont azt jelent***e, hogy az adott kor tudományos ismeretei nagyon erősen támogatják az állítást. A 7-8 pont lényegében helyes, de pontatlan vagy túláltalánosított megfogalmazást jelentett. Az 5-6 pontos állításban fontos igaz rész mellett már érdemi bizonytalanság vagy hiba volt. A 3-4 pontos állítás többnyire félrevezető vagy gyengén alátámasztott. Az 1-2 pontosat pedig a rendelkezésre álló evidencia nagyrészt cáfolta, vagy kategorikus megfogalmazása volt hamis.
És itt következik a kellemetlen rész. Nem 2025-ben, hanem 2010-ben. A 114 tényállításból 33, vagyis 29% került az 1-4 pontos tartományba. Majdnem minden harmadik tényállítás. 25 állítás, 22% került az 5-7 pontos középső tartományba, és 53 állítás, 47% kapott 8-10 pontot. Három állításhoz nem volt elegendő bizonyíték a számszerű minősítéshez.
Ez utóbbit is fontos kimondani: a fejezetnek sok erős része is volt. A rekombináns inzulin története, a hepatitis B elleni rekombináns vakcina, a hemofíliások fertőzött vérkészítményeinek tragédiája, a hawaii vírusrezisztens papaja, az aranyrizs béta-karotin-termelésének biológiai alapja vagy a Bt-rezisztencia evolúciója nem valamiféle GMO-propaganda miatt kapott jó pontszámot. Azért kapott, mert a bizonyítékok erősek. Csakhogy egy tankönyvet nem lehet úgy minősíteni, hogy a jó mondatok majd kiegyenlítik a rosszakat. A középiskolás ugyanis nem tudja, melyik melyik.
Vegyünk néhány példát. A könyvrészlet szerint: „Kiderült, hogy a természetben előforduló élőlényeknél veszedelmesebbet nem lehet előállítani…” Ez 1 pont. Nem azért, mert bizonyított lenne, hogy a géntechnológia szükségképpen veszélyes organizmusokat hoz létre. Ilyet sem állíthatok. Hanem azért, mert annak ellenkezője sem univerzális természettudományos törvény. A nem lehet itt jóval többet állít annál, amit a tudomány igazolni képes.
Egy másik mondat: „Valamennyien genetikailag módosított élőlények vagyunk…” [DB: DD-től ezt gyakran hallottam.] 2 pont. Hatásos retorikai fordulat, csak éppen összemossa a természetes genetikai változást és rekombinációt a genetikailag módosított szervezet biotechnológiai fogalmával.
A táplálékkal elfogyasztott DNS sorsáról azt olvashatjuk, hogy egy sértetlen gén fennmaradásának esélye: „nulla”. 2 pont. A nulla különösen veszélyes szó a természettudományban. A táplálék DNS-ének túlnyomó része természetesen lebomlik. Ebből azonban nem következik, hogy minden ép vagy részben ép DNS-szakasz túlélési valószínűsége matematikailag nulla.
Majd továbbmegy az érvelés. Ha egy idegen szekvencia mégis beépülne, akkor sem működhetne, mert „csak az adott sejttípusra jellemző gének működhetnek”. 1 pont. Ez már nem egyszerű stiláris túlzás. Idegen genetikai konstrukciók expressziója a molekuláris biológia mindennapi tapasztalata.
Az antibiotikum-rezisztencia génekről ezt olvassuk: „…a gén… csak akkor maradna meg, ha antibiotikum is jelen lenne…”. 2 pont. A „csak akkor” itt ismét többet állít a kelleténél. Rezisztenciagének antibiotikum-szelekció hiányában is fennmaradhatnak; stabilitásuk számos genetikai és ökológiai tényezőtől függ.
A növényvédelemnél ugyanez a retorikai szerkezet tér vissza. A Cry-toxinról: „Már más rovarokra sem hat!” 3 pont. [DB: A Cry-toxinoknak rendszintű specifikussága van.]
Más gerinctelenek pedig: „… teljes biztonságban vannak!” 4 pont. A Cry-fehérjék viszonylagos célspecificitása valós és fontos tulajdonság. A „viszonylag szelektív” azonban nem ugyanaz a tudományos állítás, mint a „nem hat” vagy a „teljes biztonság”. [DB: Egy francia gasztroenteritis-járványban a B. cereus mellett a B. thuringiensis-t is kimutatták. Annak a cyr gént konjugációval átadhatja.]
A herbicidrezisztenciáról ezt találjuk: „A herbicid-ellenállóság génje olyan növényekből származik, amelyek… tűrik ezt a vegyszert.” 1 pont. Ez a fontos kereskedelmi rendszerekre egyszerűen nem áll általánosan. A klasszikus glyphosate-tűrő konstrukció történetének kulcsszereplője például mikrobiális eredetű gén. [DB: cp4 epsps, az Agrobacterium sp. CP4 törzsből származik.]
A fuzárium-rezisztens búzáról pedig: „már termesztésben van.” 1 pont. Voltak GM-búzával szabadföldi kísérletek. Ez azonban nem ugyanaz, mint a kereskedelmi termesztés. [Máig nincs ilyen GM-búzafajta.]
Talán még érdekesebb az organikus termesztésről tett kijelentés: „…a termék gyakran gazdag… mikotoxinokban.” [DB: A hazai akadémikusok közül többen visszhangozták ezt: BE, DD, VP]. 2010-ben 3 pontot adtunk rá, 2025-ben már csak 2 pontot. Nem azért, mert időközben megszűntek volna a mikotoxinok vagy a Fusarium-problémák. Éppen ellenkezőleg: ezek valós élelmiszer-biztonsági kérdések. Hanem azért, mert az ökológiai termesztésre vonatkozó általánosítás nem állta ki az összehasonlító vizsgálatok próbáját; egy későbbi metaanalízisben például a DON összesített koncentrációja éppen a konvencionális gabonákban bizonyult magasabbnak.
És van egy másik típusú hiba is: amikor nem az alapgondolat rossz, hanem egy szám vagy konkrétum. „A WHO szerint 118 országban… 260 millió gyermeket fenyeget az A-vitamin-hiány.” 2010-ben ez még 4 pontot, 2025-ben 2 pontot kapott. Az A-vitamin-hiány súlyos közegészségügyi problémája ettől nem válik valótlanná. A konkrét szám azonban elavult. Ez jól mutatja, miért kell különválasztani egy jelenség létét a hozzá kapcsolt, időhöz kötött számszerű állítástól.
A teljes kép ezért sokkal érdekesebb annál, hogy a fejezet jó vagy rossz. 2010-ben az állítások átlagos megfelelési pontszáma 6,50 volt, 2025-ben 6,22. Nem történt összeomlás. Sőt, egyes állítások az eltelt idő alatt erősebb bizonyítást kaptak. Mások viszont lassan lefelé csúsztak a skálán, mert a későbbi kísérletek, epidemiológiai adatok vagy technológiai fejlemények nem igazolták a korai várakozásokat.
2025-ben már 39 állítás, a teljes állomány 34%-a került az 1-4 pontos tartományba. 49 állítás – 43% – maradt a kiváló, 8-10 pontos csoportban. De tankönyvről beszélünk. És itt más a mérce. Egy tudományos vitairatban lehet sarkítani. Egy publicisztikában lehet provokálni. Egy előadásban egy jó mondat kedvéért talán még túlzásba is lehet esni, ha utána van lehetőség pontosítani. A tankönyvben azonban a szerző különleges helyzetben van. A tizenhat éves olvasó nem ül ott PubMed-hozzáféréssel, hogy ellenőrizze, valóban nulla-e az a valószínűség. Nem fogja megkeresni, honnan származik a glyphosate-toleranciát biztosító gén. Nem tudja, hogy a „nem célrovarokra sem hat” mondat mögött milyen ökotoxikológiai irodalom van. Nem választja külön a kísérleti GM-búzát a kereskedelmi termesztéstől. Elhiszi a tankönyvnek. Éppen ezért a legnagyobb problémát nem is az egyes tévedésekben látom. Hanem a nyelvhasználatban.
A jó tankönyvnek nem az a feladata, hogy egy tudományos-technológiai vitában megmondja a diáknak, melyik táborhoz tartozzon. Azt kellene megmutatnia, mit tudunk, milyen bizonyossággal tudjuk, mit valószínűsítünk, és mit nem tudunk még. Ha ezt a fejezetet 2011-ben tankönyvbírálóként kaptam volna meg, a 114 tényállítás vizsgálata után nem azt írtam volna rá, hogy használhatatlan. Azt írtam volna: jelen formájában középiskolai tankönyvi közlésre nem elfogadható. Jelentős szakmai átdolgozás után újra kell bírálni. Mert egy olyan kézirat, amelynek 2010-es tudás szerint is közel minden harmadik ellenőrizhető tényállítása az 1-4 pontos tartományba kerül, nem mehetne változtatás nélkül a diákok elé. És ezt nem a GMO-król alkotott véleményem mondatja velem. Hanem a tényállítások ellenőrzése.
AI

https://www.facebook.com/photo/?fbid=1733188932144814&set=a.489230666540653
23/09/2026

https://www.facebook.com/photo/?fbid=1733188932144814&set=a.489230666540653

Darvas Béla: A növényi géntechnológia hatása a biodiverzitásra
Átlátszó: Géntechnológikaland No82 (2026. szeptember 23.) – https://darvasbela.atlatszo.hu/2026/09/23/a-novenyi-gentechnologia-hatasa-a-biodiverzitasra/
„Az NGT ügyében mostanában mozgolódik a Szegedi Biológiai Kutatóközpont és a köré szerveződő géntechnológiai nagyotmondók köre. Az MTA Biológiai Osztálya, a folyosói híradás szerint állásfoglalásra is készül. Az ökológiában megérintett (ún. zöld) akadémikusok – ahogy hallom – az átlagosnál szkeptikusabbak, bár tanácstalanok is. Nem véletlenül, hiszen a kezdetektől vetési moratórium volt, így a biodiverzitásról tapasztalatot az egyetlen vethető molyölő kukoricával (MON810) – ők is kisparcellákról – csak nagyon kevesen gyűjthettek hazánkban. A jövendő, saját tapasztalat nélküli MTA állásfoglalóinak ajánlom ezt az írásom. Sok kutató győzött meg arról, hogy idős korban a korszerű gondolkodás látszata miatt a divatos tudományterületek pártolása kritika nélküli. Így válhattak a hazai növényi géntechnológia területén vezető megmondókká olyan személyiségek, akik a géntechnológiával módosított növényekkel semmilyen saját érdemi vizsgálatot nem végeztek. Az ő tudásuk szerintem interpretációkra és hitre támaszkodó, ami egyéni és nem közérdeket szolgál […]
A növényi géntechnológia biodiverzitási hatásának megítélésében alapvető módszertani hiba lenne a transzgenikus növény kategóriát önmagában ökológiai hatótényezőként kezelni. A transzgenezissel az evolúció számára idegen (ember által megbütykölt) genom jön létre. A music – muzak mintájára egy jókedvű ökológiában: genom – gebasz az alkotás műfaja. A lényegi oksági sor nagyjából így írható le: genetikai módosítás → megváltozott tulajdonság → szelekciós/fitneszhatás és termesztéstechnológia → génáramlás és fajok közötti interakciók → populáció- és közösségszintű változás. Ez magyarázza, hogy ugyanazon technológiai csoportba tartozó növények biodiverzitási hatása akár ellentétes irányú is lehet. Más a helyzet, ha egy faj saját génjeit hallgattatjuk el. Ekkor valóban szűkíthetjük egy konkrét népességen (fajtán) belüli változatosságot. Ennek is lehetnek következményei, ha az valamilyen enzimet érint, mint a polifenol-oxidázok (PPO) esetében és ilyen módon a növény beltartalmának szokványos lebomlását alternatív biokémiai utak veszik át.
A növényfajta előállítása hosszú folyamat, függetlenül attól, hogy klasszikus nemesítéssel, géntechnológiával vagy génszerkesztéssel hozzák létre. A hagyományos nemesítésben a keresztezéseket több generáción át tartó szelekció, majd többéves szabadföldi és fajtakísérletek követik; a teljes folyamat rendszerint 8-15 évig, esetenként tovább is tarthat. A GM-fajták esetében ehhez hozzáadódik a transzformáció, a létrejött event-ek közötti szelekció és a kiválasztott event részletes molekuláris jellemzése. A megfelelő event-et ezután rendszerint elit nemesítési vonalakba keresztezik, majd üvegházi és több termőhelyes szabadföldi vizsgálatok következnek. A fajtafejlesztéssel részben párhuzamosan folyik a környezeti, élelmiszer- és takarmánybiztonsági vizsgálatok dokumentálása és a hatósági engedélyezés. Emiatt egy GM-termék laboratóriumtól a kereskedelmi termesztésig vezető útja jellemzően mintegy 11-15 év lehet, bár az egyes fejlesztési szakaszok jelentősen átfedik egymást. Az egész folyamat sem gyorsabbnak, sem olcsóbbnak nem mondható, a fajtaelőállításnak csak negyede a kutatási munka, míg a többi az F+I területére esik és egészen más szakértelmet igényel. A GM-fajtaelőállítás főként a környezet-egészségügyi vizsgálatokat hanyagolta el eddig, ami véleményem szerint az európai társadalmi és politikai elfogadottság kudarcához is hozzájárult. Ezen túlmenően olyan növényi géntechnológiai felületeket sem sikerült találni, ami az EU-tagországok vezetőit (haszon elvezetése technológiadíj formájában), termelőit és fogyasztóit (számukra megoldásokat jobbára egyik fejlesztés sem kínált) is érdekeltté t***e volna […]
Uniformizál-e a géntechnológia? A legfontosabb különbséget a géntechnológiai művelet és a növényfajta előállítása, majd termesztési elterjedése között kell megtenni. A génszerkesztés – például Crispr/Cas alkalmazásakor – rendszerint egy konkrét genomban (a módosított genom uniformitását a kiindulási szövet genetikai tartalma határozza meg) funkcionális genomi helyet változtat meg. Ettől a faj genom-készlete nem válik uniformmá, csak a fajta indul el a nagyon erős szelekció miatt ebben az irányba és allélszegénnyé válik. A GM-fajta genetikai uniformitását az határozza meg, milyen genetikai háttérből indult a nemesítés, öntermékenyülő vagy idegentermékenyülő fajról van-e szó, történt-e beltenyésztés vagy hibridizáció, hány alapító genotípust használtak, és végül hány eltérő genetikai hátterű fajta kerül a termesztésbe. A termesztett GM-fajta általában a módosított apavonal (labor) és a nagyteljesítményű, a termőhelyen bevált anyavonal (csúcsfajták), amivel a fajta allélgazdagsága is helyre billenhet […]
…az ökológiát illető legjelentősebb problémához: az idegenbeporzó (allogám) kultúrnövényekhez. A kukoricában, olajrepcében, napraforgóban, rozsban, számos here- és fűfajban – a pollen jelentős része más egyedről érkezik, ezért két egyidejűleg virágzó fajta között természetes génáramlás következhet be. Az idegen pollen által megtermékenyített növény magjában létrejövő embrió F₁ fajtahibrid: genetikai állománya részben az anyanövénytől, részben az idegen fajta pollenadó növényétől származik. Ezért fontos különbség, hogy a pollenáramlás nem feltétlenül változtatja meg az adott évben betakarított vegetatív terméket, viszont a megtermékenyítésből származó mag genetikai és kémiai összetételét már igen. Kukoricánál ez különösen közvetlen, mert maga a betakarított szem a megtermékenyítés terméke; cukorrépánál viszont az árutermelésben betakarított gyökérre az adott évi idegen beporzásnak nincs ilyen genetikai hatása.
A vetőmagtermesztésben ezért az idegen beporzás alapvető fajtafenntartási probléma. Ha egy vetőmag-előállító tábla közelében ugyanazon faj másik, egyidejűleg virágzó fajtája található, annak pollenje csökkentheti a vetőmagtétel genetikai fajtaazonosságát és fajtatisztaságát. Az OECD előírásai ezért az idegentermékenyülő fajok vetőmagtermesztésénél a környező pollenforrások ellenőrzését és fajspecifikus izolációt írnak elő; elégtelen izolációnál akár a zavaró pollenforrás részleges vagy teljes eltávolítása is szükséges lehet. Az EU vetőmag-szabályozásában például kukoricánál 200 m szerepel (ez a mi vizsgálatainkban kevésnek mutatkozott) a nem kívánt idegen pollenforrástól való minimális távolságként, ha nincs más megfelelő védelem. Az olajrepcénél az OECD alapvető és minősített vetőmagjára 200, illetve 100 m-es minimum szerepel; hibridvetőmag-előállításnál ennél lényegesen szigorúbb izolációt is alkalmaznak.
A probléma biotermesztésben két külön szinten jelentkezik. Az egyik a hagyományos fajtatisztaság: egy biovetőmag-termesztő állomány ugyanúgy kereszteződhet egy másik bio vagy konvencionális fajtával. A másik a GM-növényből érkező pollen. Az EU ökológiai szabályozása kizárja a GMO-k használatát az ökológiai termelésből, és az ökológiai növényi szaporítóanyagra külön követelményeket állapít meg. Ugyanakkor a szabályozási dokumentumok is elismerik, hogy a GM-anyag alacsony szintű, véletlen jelenléte a nem-GM és ökológiai termelési láncban nem zárható ki teljesen; ennek egyik lehetséges útja éppen a keresztbeporzás, a másik a vetőmagkeveredés, az árvakelés, illetve a betakarítási, szállítási és tárolási keveredés. Ez különösen fontos különbség: az izolációs távolság nem jelent biológiai falat. A pollen koncentrációja a távolsággal rendszerint gyorsan csökken, de ritka, nagyobb távolságú génáramlás továbbra is lehetséges. Emiatt az izoláció célja a gyakorlatban nem feltétlenül a kereszteződés nullára csökkentése, hanem annak egy meghatározott szint alatt tartása. Az Európai Bizottság együtt-termesztési ajánlása kifejezetten kimondja, hogy a szükséges izoláció függ a növény keresztbeporzási hajlamától, és vetőmagtermesztéshez más – rendszerint szigorúbb – követelmény lehet szükséges, mint árutermesztéshez […]
Nem az a biológiailag legérzékenyebb kérdés, hogy egy növény GMO vagy NGT, hanem az, hogy milyen genetikai változást hordoz, milyen genetikai háttérben és mekkora területen terjed el, milyen szelekciós előnyt jelent, hová áramolhat tovább az új génkészlet, és milyen termesztési gyakorlatot vált ki. Mindez itt jobbára csak a biodiverzitás kapcsán felmerülő kétségek köre, amely elsősorban a hazai ökológusok asztala; ehhez társul a környezetanalitika (szermaradékok, pl. Cry-toxinok, glyphosate), ökotoxikológia (szermaradékok hatásai az ökoszisztémában), környezet-egészségtan (szermaradékok hatásai a gerinceseken), ökológiai termesztés (idegen beporzóknál génáramlás miatti koegisztencia-képtelenség) és közgazdaságtan (szabadalmi és társadalmi hatások) alapvetései. A növényi géntechnológia szerteágazó hatásai miatt nem véletlenül keltett akkora vitát Európában.”
(db)

https://www.facebook.com/photo/?fbid=1728377289292645&set=a.489230666540653
18/09/2026

https://www.facebook.com/photo/?fbid=1728377289292645&set=a.489230666540653

Darvas Béla: Növényi génszerkesztés – Laborcsoda-váró II.
Átlátszó, Géntechnológikaland No81 (2026. szeptember 18.) – https://darvasbela.atlatszo.hu/2026/09/18/novenyi-genszerkesztes-laborcsoda-varo-ii/
„Egy genetikai változás természetben előforduló mutációval való azonossága vagy hasonlósága önmagában nem bizonyítja az abból kialakuló fenotípus agronómiai, ökológiai vagy élelmiszer-biztonsági következményeit. A génszerkesztés pontossága jelentős technikai előny, de a kockázat és a haszon megítélésénél továbbra is az a döntő, mely gén működését, milyen növényben, milyen hatás érdekében és milyen genetikai háttérben változtattak meg.
Ugyanez érvényes a fenntarthatóságra. Egy betegséggel szemben rezisztens növény valóban csökkentheti az arra irányuló növényvédőszer-használatot. Egy valamelyest szárazságtűrő fajta mérsékelheti a termésingadozást. Egy megváltozott olajösszetételű növény táplálkozási vagy technológiai előnyt jelenthet. Ezek azonban az adott növény és tulajdonságainak jellemzői, nem a génszerkesztésé. Nincs olyan biológiai szabály, amely szerint egy CRISPR technológiával létrehozott növény szükségképpen fenntarthatóbb lenne egy hagyományos nemesítéssel előállított fajtánál. Az EUginius ebből a szempontból józanító adatbázis […]
A HVG360-cikk végkövetkeztetése szerint az NGT1 megnyitja a versenyt a kisebb európai, köztük magyar intézmények előtt: olyan növényeket hozhatnak létre, amelyeknél nem kellene végig járni a klasszikus GMO-kra jellemző költséges engedélyezési rendszert. Ebben van igazság, de ez a biztonság (idegenbeporzóknál a fajtahibridképződés, ami a biotermesztés rovására történne. Az engedélyezés költsége azonban csak az egyik akadály.
A génszerkesztéshez megfelelő biológiai célpont, szerkeszthető és regenerálható növényi rendszer, molekuláris ellenőrzés, üvegházi és szántóföldi vizsgálatok kellenek. Ezután következik a nemesítés, a fajtavizsgálat, a vetőmag-előállítás, a fajtafenntartás és a piacra jutás. Egy laboratóriumban működő CRISPR-konstrukcióból nem lesz automatikusan magyar búza-, kukorica-, napraforgó- vagy repcefajta. Nem több mint lehetőség, a fajtává válás kezdete.
A HVG360-cikk jogi leírásában is van korrigálandó pont. A szerzők úgy fogalmaznak, hogy a 2018-as európai bírósági ítélet szerint a génszerkesztett fajták nem illeszkedtek az addigi GM-növények kategóriájába, ezért szürke zóna alakult ki. A C-528/16 ügyben az Európai Unió Bírósága valójában azt mondta ki, hogy a mutagenezissel előállított szervezetek GMO-knak minősülnek a 2001/18/EK irányelv értelmében, és főszabály szerint a GMO-szabályozás hatálya alá tartoznak; bizonyos, régóta alkalmazott mutagenezis-technikák képeznek kivételt […]
Az EUginius adatbázisban szerepel a WDVGuide4Guard árpa, amelynél a búzatörpülés-vírussal szembeni rezisztencia létrehozásához CRISPR/Cas9 rendszert is alkalmaztak. Ez fontos magyar kutatási eredmény, de nem tekinthető egyszerűen a mostani NGT1 szabályozás alapján piacra váró magyar fajtának […]
A kísérleti géntechnológiai konstrukció és a kereskedelmi NGT1 fajta között jelentős a távolság. A magyar K+F+I kép ezért kettős. Jelentős tudományos előzmények, nemzetközileg publikáló kutatók, növényi transzformációs tapasztalat, stresszbiológiai tudás és már CRISPR-alapú kísérletek is vannak. Amit egyelőre nem látunk, az az ebből kinövő, piacra jutott magyar NGT-haszonnövények sora. Az új európai szabályozás ezt az akadályt részben csökkentheti, de önmagában nem oldja meg a magyar kutatás-fejlesztés és a fajta-előállítás közötti hiányzó kapcsolatokat […]
Az NGT1 egyszerűbb rendszere ezért valóban lejjebb viheti a piacra lépés küszöbét. De ettől még nem válik nyitottá a verseny. A szabályozási költség csak egy eleme az innováció költségének. A szabadalmak, a génszerkesztési és transzformációs technológiákhoz való hozzáférés, a fajtaelőállítás, a szántóföldi vizsgálatok, a vetőmag-szaporítás és a kereskedelmi hálózat továbbra is tőkeigényes. A kérdés ezért nem pusztán az, hogy egy magyar kutatóintézet képes-e génszerkeszteni egy növényt (az SzBK és MBK bizonyára), hanem az, hogy van-e mögötte olyan innovációs lánc, amely a laboratóriumi eredményt versenyképes fajtává alakítja. Szerintem nincs ilyen. Óriási befektetéssel persze ilyen lehet a szegedi (esetleg martonvásári) gabonakutató.
Az NGT1 szabályozás önmagában nem hozza létre a nemzeti (európai) génszerkesztési ipart. Lehetőséget teremthet hozzá. Hogy Magyarország él-e ezzel, már nem CRISPR-technológia kérdése. Ehhez olyan mezőgazdasági program kell, amely összekapcsolja a molekuláris biológust a növénynemesítővel, a génbankot a szántóföldi kísérlettel, a kutatóintézetet a vetőmag-előállítóval. És mindezt olyan növényekre és tulajdonságokra kellene koncentrálni, amelyekre a magyar mezőgazdaságnak valóban szüksége van […]
A környezet- és egészségügyi biztonság azonban nem vezethető le a molekuláris konstrukció sikeréből. Arra a környezetanalitika, az ökotoxikológia, az élelmiszer-biztonsági vizsgálatok és végül a többéves szántóföldi tapasztalat adhat választ. A molekuláris biológus kompetenciája az előállításnál nélkülözhetetlen – de nem helyettesíti ezeket a tudományterületeket. A laboratóriumi ígéretet tehát ne nevezzük előre biztonságos és fenntartható mezőgazdasági megoldásnak. Előbb bizonyítani kell.”
Előzmény: Növényi génszerkesztés – Laborcsoda-váró I. Átlátszó, Géntechnológikaland No80 (2026. szeptember 12. – https://darvasbela.atlatszo.hu/2026/09/12/novenyi-genszerkesztes-laborcsoda-varo-i/).
(db)

Adresse

Wien

Webseite

Benachrichtigungen

Lassen Sie sich von uns eine E-Mail senden und seien Sie der erste der Neuigkeiten und Aktionen von Glyphosate-free Hungary Glyphosate-mentes Magyarország erfährt. Ihre E-Mail-Adresse wird nicht für andere Zwecke verwendet und Sie können sich jederzeit abmelden.

Verknüpfungen

Hervorgehoben

Teilen