17/08/2026
https://www.facebook.com/photo/?fbid=1504794311688626&set=a.637191205115612
Elszabadult mutatvány – Arthúr GMO univerzuma
(Hangyaleső No532)
Györgyey Jánost szegedi környezetében Arthúrként ismerik – olyannyira, hogy hosszú ideig az [email protected] e-mail címet használta. A becenév és a Görgei Artúr név közötti kapcsolat kézenfekvőnek tűnhet, ám ennek eredetére tőle származó nyilvános magyarázat nincs. Görgei-komplexusról legfeljebb publicisztikai szófordulatként beszélhetünk, életrajzi tényként nem. Arthúrt az SzBK-ban Dudits Dénes jobb kezének lehetett nevezni, aki nem lett az MTA doktora. 2017-ben az Együtt Országos Politikai Tanácsának tagjává választották. 2024-ben pártjelölt is volt a Csongrád-Csanád vármegyei közgyűlési választáson, ahol a Momentum listájának 13. helyén indult. Deszken (ahol lakik) függetlennek jelölt önkormányzati képviselő, a Pénzügyi, Ügyrendi és Kulturális Bizottság elnöke.
A Györgyey egyébként ugyanúgy régi magyar családnév, mint a tőle független Görgei. Görgei Artúr egyébként a régi szepesi Görgey családból származott; 1848-ban maga cserélte nevének arisztokratikusnak tekintett y-ját i-re. Györgyey János családnevének y-os írásmódja önmagában sem rokonságot, sem nemesi eredetet nem bizonyít. A névjátékot mégis nehéz nem észrevenni. Hogy ennek van-e bármi köze Görgei Artúrhoz (aki polgári foglalkozása vegyész volt), arra egyelőre nincs bizonyíték. A Görgey/i lényegében görgői, azaz Görgőről való. A család nemesi előneve is görgői és toporczi volt. A mai Görgő a szlovákiai Spišský Hrhov. A Györgyey más szerkezetű családnév. A családnév elemzők szerint nem egyszerűen a Görgey elrontott vagy továbbfejlődött alakja.
Arthúr 2008-ban egy magyar miniszteriális küldöttség amerikai tanulmányútján tolmácsként vett részt; a program során a Monsanto kutatóközpontját is meglátogatták. „Életemben először, eljutottam az Egyesült Államokba. Nem turistáskodni, és nem üzletelni, hanem tolmácsolni, szaktudásommal segíteni egy küldöttségnek” – írja a Zöld Hírlevélben nem is kissé izgatottan. „Miközben GMO-mentes alapanyagokból készült szójaédességet ettünk és biotermesztett szójából készült turmixot ittunk…” szöveg után arról számol be, hogy a következő 10-15 évre tervezett génmódosított szójafajtákról beszélgettek. A beszámoló azért is érdekes, mert Györgyey kifejezetten tolmácsként és szakmai segítőként definiálja saját szerepét, tehát ez nem utólag ráaggatott minősítés. A fennmaradt idézet alapján ugyanakkor nem derül ki, hogy ki fizette az amerikai utat, és az idézett beszámolóban a küldöttség tagjait sem nevezi meg. Czepó Mihály, a Monsanto Hungária Kft. munkatársa egyben BZBE-tag is volt. Később, a 2011-es magyar GM-vetőmag-szennyezési ügyben olyan vitában vett részt, amelyben Györgyey a Monsanto által rendelkezésére bocsátott mérési adatokra hivatkozva vitatta az állami laboratóriumi eredményeket; ennek forrása a Hír TV Célpont műsora. Készségesen segítette tehát ezt a céget.
---
Györgyey János – Emberi butaság: mi a GMO valójában?
Egyetem Tv ’Tandem’, 2023. június 13. – https://www.youtube.com/watch?v=gE-LtOm_I2Q
[közel 2800 megtekintés, 61 like, 34 hozzászólás]
A műsor alaptézise, hogy a GMO nem valamiféle egységes terméktípus vagy tulajdonság, hanem az előállítás történetére utaló kategória. A beszélgetés legkarakteresebb része nem a technológia magyarázata, hanem Györgyey (Arthúr) GMO-ellenességről alkotott képe. Szerinte a GMO kifejezés eredeti jelentése a közbeszédben kiüresedett (sic!), ami „egy jó 25, talán 30 éves félelemkeltő [sic!] kampánynak” az eredménye. Az emberek már nem magáról a géntechnológiai beavatkozásról beszélnek, hanem politikai, gazdasági és környezetvédelmi kérdéseket kevernek össze [Arthúr miért nem választja akkor ezeket szét?]. Erre használja talán a beszélgetés egyik legjellemzőbb nem éppen néző-, hallgató-, olvasóbarát meghatározását: „…az a katyvasz, ami GMO-hisztériaként vagy GMO-mizériaként az emberek fejében él.” Szóval szerinte a hétköznapi magyarok (európaiak) ostobák.
Arthúr egyik legerősebb érve, hogy a közbeszéd a géntechnológiát szinte kizárólag a GM-szójával és -kukoricával azonosítja, holott a technológia ennél lényegesen szélesebb. Kutatólaboratóriumokban [gyakorlatban is] baktériumok, élesztők, növényi és állati sejtek sokaságát módosítják, és a modern gyógyszerkutatás is nagymértékben épít génmódosított mikroorganizmusokra és sejtvonalakra. A GMO-ellenes közbeszédet ironikusan úgy ábrázolja, mintha csak néhány növényről lenne szó, „amit a csúnya-gonosz multik ráerőszakolnak a szegény emberekre”. Tudatosan vagy tévesen mossák össze a klasszikus génmódosítást az új génszerkesztési módszerekkel: „…ők azt a tévhitet próbálják sulykolni, hogy a génszerkesztés az ugyanaz, mint a génmódosítás”.
Arthúr szerint a génszerkesztés lényegesen pontosabb módszer. Saját hasonlatában a hagyományos génmódosítás kőbaltás módszerekkel (miből lesz a cserebogár; korábban Balázzsal, Duditssal és Venetianerrel együtt már azt is csúcstechnológiának tartották) dolgozik, míg a génszerkesztés ’precíziós sebészeti (sic!) eszközökkel. Ugyanakkor fontos, hogy a régi módszert sem tartja veszélyesnek [a kőbalta is értő kezekben szerszám]: szerinte már azzal is biztonságos növényeket állítottak elő. (Ehhez elfelejtette említeni, hogy erre nincs semmilyen rálátása).
„Általános veszélyük nincs” – mondja Arthúr, csakhogy a növényi géntechnológiának vannak technológiából és alkalmazásból következő, általánosan vizsgálandó kockázati kérdései. Idegenbeporzóknál ilyen például a génáramlás és az intraspecifikus hibridizáció, amelynek a fajta- és vetőmagtisztaság szempontjából gyakorlati jelentősége van. Arthúr viszont azzal indokol, hogy szerinte tudományos konszenzus (sic!) alakult ki: nincs általános géntechnológiai veszély. Tévedése számomra elképesztő (https://link.springer.com/article/10.1186/s12302-023-00787-4)! Az ENSSER 2013. október 21-én adta ki „No scientific consensus on GMO safety” című állásfoglalását. Eredetileg 93 tudós, orvos és más szakértő írta alá; egy héten belül 230, decemberre 297, 2015-re pedig több mint 300 aláírója lett (https://ensser.org/press_release/press-release-05-13/).
---
Az ENSSER hat fő érve (https://link.springer.com/article/10.1186/s12302-014-0034-1): (i) Nincs általános konszenzus a GM-élelmiszerek biztonságosságáról. Az ENSSER olyan állatkísérletes vizsgálatokra és review-kra hivatkozik, amelyek eredményeit eltérően értelmezték, illetve amelyek egy részében biológiai vagy toxikológiai aggályokat vetettek fel. Külön hangsúlyozzák, hogy a biztonságosságot megállapító vizsgálatok jelentős részének ipari kötődése volt; (ii) Hiányoznak a humán epidemiológiai vizsgálatok. Az ENSSER szerint nem bizonyíték az az érv, hogy Észak-Amerikában hosszú idő óta nagy mennyiségű GM-élelmiszert fogyasztanak kimutatható egészségkárosodás nélkül, mert a fogyasztás nem volt megfelelően elkülöníthető és követhető, ezért megfelelő epidemiológiai összehasonlítás sem történt; (iii) A tudományos testületek állásfoglalásait nem szabad automatikusan a teljes tudományos közösség konszenzusának tekinteni. Például az AAAS igazgatótanácsának GMO-állásfoglalását az ENSSER szerint nem lehet az összes AAAS-tag véleményeként értelmezni; magán az AAAS-on belül is tudósok tiltakoztak ellene; (iv) Az EU GMO-kutatási programjára való hivatkozást is vitatják. Szerintük az A Decade of EU-Funded GMO Research nem alkalmas annak bizonyítására, hogy általában a GM-élelmiszerek biztonságosak, mert a program jelentős része kockázatértékelési módszerek fejlesztéséről, nem pedig az összes GM-termék hosszú távú biztonságának bizonyításáról szólt; (v) A hosszú távú vizsgálatok elégtelenségét hangsúlyozzák. Az ENSSER szerint sok állatkísérlet az állat teljes élettartamához képest rövid, ezért ezekből nem következhet általános, minden GM-élelmiszerre érvényes hosszú távú biztonságossági állítás; (vi) Környezeti kockázatok tekintetében sincs szerintük konszenzus. Külön említik a Bt-növények nem célszervezetekre gyakorolt hatásait, a célkártevők Bt-rezisztenciáját, a másodlagos kártevőket és a herbicidtoleráns GM-növényekhez kapcsolódó herbicidhasználat következményeit. A környezeti kockázatértékelés módszertanában sem látnak globális konszenzust.
---
Arthúr aztán nem tagadja a GM-technológiákhoz kapcsolódó ici-pici problémákat. Példaként maga hozza fel a glyphosate-tűrő növényeket és a rezisztens gyomokat. Elismeri, hogy az azonos herbicid ismételt alkalmazása szelekciót okoz, és ennek következtében ellenálló gyomok terjedtek el. A felelősséget azonban szerinte rossz mezőgazdasági gyakorlatnak tulajdonítja. Eszébe alig jut, hogy ezt a rossz gyakorlatot éppen a hatóanyag-tűrő GM-növények kereskedelme váltja ki. Itt használja az interjú egyik legútszélibb mondatát: „…abból az emberi hülyeségből, hogy ugyanazt nyomjuk, mint a süket a csöngőt…”
Arthúr szerint paradoxon, hogy éppen az ökológiai gazdálkodás [nem sikerült annak alapelveit megértenie] zárja ki azokat a géntechnológiai módszereket, amelyekkel növényvédőszer-használatot lehetne csökkenteni (sic!). Úgy fogalmaz, hogy hosszabb távon éppen a biotermesztők látnák ennek a legnagyobb előnyét (sic!), különösen a betegségeknek ellenálló génszerkesztett fajtáknál. (Feltételezve, hogy lenne ilyen számos.) A vegyszerellenességet már egyértelműen irracionális (sic!) társadalmi jelenségként értékeli, és kemofóbiának nevezi, amely szerinte döbbenetesen torzítja az életünket. Gondolom a vegyigyárak jövedelemkiesését siratja. A környezetbe kerülő vegyületek egészségügyi és ökológiai kockázatainak vizsgálata azonban aligha intézhető el a kemofóbia címkével. Az ECHA, EFSA, EPA, FDA, IARC és WHO intézményes tevékenysége éppen azt mutatja, hogy a vegyi expozíció és annak kockázatértékelése önálló, komoly tudományterület. A veszély és a kockázat vizsgálata nem vegyszerellenesség, hanem racionalitás. Az ügyről az egykori lópiacon (a Kis Állomás előtt volt) a falnak rohanó, a lókupec szerint vakmerő ló esete is eszembe jut {címkép: Vakmerő [©(db) → AI]}.
Arthúr a glyphosate körüli vitában (ahol semmilyen önálló munkássága nincs) viszont azt állítja, hogy az ellenző szervezetek „nagyon sokszor kamu indokkal” próbálják betiltatni ezt a hatóanyagot [Ezt a Bayertól tudja?], miközben szerinte egy tiltás akár más növényvédőszer-gyártók piacát növelhetné. Gagyi kutatások sorozata támasztaná alá, hogy az IARC nyirokrák okozással vádolja, hogy Kaliforniában a non Hodgkin limfómás, glyphosate-ot használó kertészek hatalmas pereket nyertek (https://darvasbela.atlatszo.hu/2018/09/02/24731/) és végül a Bayer peren kívüli akciókba kezdett (https://www.bayer.com.br/pt-br/imprensa/noticias/2020/bayer-anuncia-acordos-para-resolver-litigios-importantes-legados-da-monsanto)? Akkor mégsem a Bayertól! Senki sem gondolhatja komolyan, hogy a Bayer habokra fizet. Kényszer van, vesztesség minimalizálás, vagyis elismerés nélküli. Arthúr könnyed ignoranciája (tetszés szerinti jelzővel kicserélhető) a társtudományokkal szemben meddig terjedhet és egy kutatóegyetem meddig adhat teret az anarchiába hajló, tudománytagadó mondandójának?
A beszélgetés végén Arthúr nem állítja már, hogy a GMO megoldhatja a világéhezést: „…az élelmiszerek elosztási problémáit, az élelmiszerekhez való anyagi hozzáférés problémáit, az emberi hülyeségből (sic!) adódó problémákat nem lehet kiváltani géntechnológiával”. Az interjúban egyébként – milyen döbbenetes – nem jelennek meg a növényi géntechnológia konkrét eredményei (nem azoknak kellene bennünket meggyőzni?), alig jelennek meg a GMO-kritika tudományosan komolyan vehető kérdései: génáramlás, koegzisztencia, rezisztenciamenedzsment, nem célszervezetek, ökotoxikológiai vizsgálatok, társadalmi-gazdasági externáliák. Helyettük a környezettudományokat összekeveri a civilszervezetekkel és géntechnológushoz méltatlanul aktivistákkal hadakozik. Ő is aktivita tehát! Olyan kifejezéseket használ, mint félelemkeltő kampány, GMO-hisztéria, GMO-mizéria, nem racionálisan gondolkodók, szemellenzős zöldszervezetek, tévhit, kamu indok és kemofóbia. Arthúrral személyesen sohasem kezdeményeztem beszélgetést. Nem azért, mert kerültem volna a növényi géntechnológia hazai képviselőivel folytatott vitát: Duditssal, Heszkyvel, Ballával, Bakonyival, Székáccsal, Rádival, Palkoviccsal és Venetianerrel megtettem. A vitához azonban hozzátartozik a vitapartner szakterületének és érveinek tisztelete és a kiegyensúlyozott viselkedés is. Ez Arthúrnál nem volt stabil.
*
Ha nem a GMO-ellenes retorikát, hanem a magyar GMO-mentes álláspont legerősebb szakmai, gazdasági és politikai téziseit akarjuk összefoglalni, szerintem ezek a fő pontok:
. A géntechnológiai módosítás engedélyezésekor nemcsak azt kell kérdezni, hogy kimutattak-e káros hatást, hanem azt is, hogy megfelelően vizsgálták-e a hosszú távú ökológiai, toxikológiai, allergológiai és táplálkozási következményeket. A magyar hivatalos GMO-politika ezt máig központi érvként használja.
A környezeti kibocsátás részben irreverzibilis. Egy növényvédő szer használata megszüntethető; egy szaporodó GM-növény génjeinek környezetbe jutása után a folyamat sokkal nehezebben kontrollálható. , árvakelés, vetőmag-keveredés és vad rokonokkal történő kereszteződés miatt a korlátozott. Ez indokolja a szigorúbb előzetes vizsgálatot.
A nem célszervezetek és az védelme. Különösen a Bt-növényeknél merült fel, hogy a növény folyamatosan termeli a lárvaölő-hatású fehérjét, ezért nemcsak a célszervezet, hanem más szervezetek expozícióját, a talajba kerülést és az ökológiai következményeket is vizsgálni kell. A magyar (hasonlóan, mint a legtöbb európai orszáh esetében) vetési moratóriumának tudományos hátterében ilyen vizsgálatok is szerepeltek.
A evolúciója. A Bt-növények tartós szelekciós nyomást gyakorolhatnak a célkártevőkre; herbicidtoleráns rendszereknél pedig rezisztens gyompopulációk szelektálódhatnak. A technológia tehát nem egyszer s mindenkorra megoldja a növényvédelmi problémát, hanem tűrőképességi problémákat is létrehozhat.
A GM-növény nem vizsgálható a hozzá tartozó termesztéstechnológia nélkül. A növény esetében például a növény és a hozzá kapcsolódó herbicidhasználat együtt alkotja az agronómiai rendszert. Ezért a magyar kritikai iskola egyik fontos tétele, hogy a molekuláris esemény vizsgálata önmagában nem feltétlenül írja le a tényleges mezőgazdasági környezeti terhelést.
és fajtaszennyeződés. GM és nem-GM növénytermesztés között növényeknél nem húzható biológiailag tökéletes határ. Pollen, vetőmag, betakarítás, szállítás és tárolás során keveredés történhet. Ezt maga az Európai Bizottság is adottságként kezeli, ezért léteznek koegzisztencia-intézkedések. A kérdés tehát nem az, hogy lehetséges-e keveredés, hanem annak mértéke és gazdasági következménye.
A magyar álláspont egyik erős gazdasági érve ezért az, hogy a koegzisztencia externális költségeit nem szabad az célul kitűző gazdára áthárítani. Az EU is kifejezetten számol a nem-GM és ökológiai termelők potenciális jövedelemveszteségével.
Magyarországnak lehet piaci érdeke a GMO-mentességben (sic!). Ha az európai fogyasztók egy része GMO-mentes élelmiszert és takarmányt keres, a GMO-mentes vetőmag-, kukorica-, szója- és élelmiszerlánc önálló piaci értéket képviselhet. A hivatalos magyar stratégia ezt korábban (https://mek.oszk.hu/09900/09926/09926.pdf) kifejezetten versenyelőnyként és gazdasági érdekként fogalmazta meg. A Tisza-kormány esetében e mellé kérdőjel került (https://www.facebook.com/photo/?fbid=1681917827271925&set=pb.100063611705256.-2207520000).
-önrendelkezés és piaci koncentráció. A kritika nemcsak biológiai. A szabadalmaztatott genetikai konstrukciók és a koncentrálódó vetőmagpiac növelhetik a gazdálkodók technológiai és vállalati függőségét. Ez különösen akkor fontos, ha a genetikai tulajdonság a hozzá kötött növényvédelmi technológiával együtt kerül piacra.
választási jog. Ha a társadalom jelentős része nem kíván GM-élelmiszert fogyasztani, akkor nyomon követhetőségre, elkülönítésre és jelölésre van szükség. Ez nem toxikológiai állítás: a fogyasztó akkor is jogosult választani, ha az engedélyezett terméket a hatóság biztonságosnak ítéli (lásd még vallási eredetű élelmiszer-rendelkezések).
*
A magyar álláspont szokatlanul széles politikai konszenzusból született. A MON810 termesztését Magyarország 2005. január 20-án tiltotta meg. 2006-ban pedig az akkori öt parlamenti párt konszenzussal fogadta el a GMO-stratégiát, amely a vetési (nem behozatali!) moratórium fenntartását, további környezeti vizsgálatokat, szigorú ellenőrzést és kiegyensúlyozott tájékoztatást írt elő. Mindezt Arthúr hülyézése és kamaszokra jellemző minősítései aligha oldják fel. Mi a cél?
A növényi géntechnológia területéről más véleményeket tiszteletben tartó, megfontoltabb vitapartner kerestetik. A tudományos vita ugyanis nem ott kezdődik, hogy a hozzánk képest másként gondolkodót ostobának, hisztérikusnak, szemellenzősnek vagy kemofóbnak nevezzük, hanem ott, hogy a mondandókat megokoljuk (az eredményeinket ismertetjük) és a velünk szemben felvetett kritikára érdemben válaszolunk, ha egyáltalán tudunk.
Darvas Béla
16/08/2026